Ha van olyan képregény, amire azt mondják, illene elolvasni, akkor az a Gyilkos tréfa. Emiatt is húztam-halasztottam, meg amiatt is, mert Batman világa valahogyan nekem nagyon nem szimpatikus (ennek fő oka szerintem Batman, és az egyetlen, ami miatt olvasom mégis, azon kevés alkalommal, az Joker)
Viszont a két történet, bár ugyanazon főgonosszal dolgozik, mégis alapjaiban más számomra, így nem tudom őket együtt értékelni. Az alábbiakban külön-külön szeretnnék róluk szót ejteni.
A nevető ember *nagyon mélyről jövő világfájdalommal terhelt sóhaj* Ez a történet Batman képregénytörténet volt, ennek a mondatnak minden lenézésével, és problémafelvetésével együtt.
A történet szerint furcsa gyilkosságok történnek, majd pedig időzett fenyegetést kapnak a gazdag és híres emberek. Gordon felügyelő, és Batman megpróbálják megmenti az embereket, és utána járni, mi miatt történhetnek ezek a gyilkosságok.
A történet oké. Nem kiemelkedő szerintem semmiben, sőt, valójában eléggé klisés is, ha valaki az én véleményemet kérdezi. Nagyon jól látható, mi és hogyan fog történni, az olvasó mindig két lépéssel a történet előtt előtt jár, és mindig kicsit csalódott, hogy tényleg az történik, amit elgondolt.
Ez számomra azért tragikus, mert konkrétan kettő, azaz 2 darab Batman képregényt olvastam (oké, hat darab filmet láttam), de nem nevezeném magam Batman ismerőnek, mégis a képregény semmi újat nem mondott. A történet végig egy lagymatag izé, ami végül is érdekes is, meg akció is van benne, de ennyi, és ennél nem több, ami nekem kevés akármilyen történetnél.
Ami érdekes volt az a kettős narrációs szál (Gordon és Batman), de ez is számomra a megúszós megoldás, hiszen így több információt tud megosztani az olvasóval a szerző.
Ha ezt a képregényt kellene önmagában értékelnem, nagyon szomorú lennék….
A gyilkos tréfa A történet két szálon fut: egyrészről látjuk Joker múltját, ahogyan egyre közelebb kerül a szakadékhoz, majd beleesik, emellett pedig látjuk a jelent, ahogyan megakarja mutatni, hogy az őrülethez nem kell sok minden.
Ebbe a képregénybe, minden, ami jó lehetett, jó volt. Egyrészről ott volt Joker, és aki ennek a történetnek hallatoán nem facsarodott el a szíve, és nem értette meg, miért őrült Joker… az nem is olvasta ezt a történetet. Nem tudod nem megérteni az ő történetét, és nem tudsz vele nem együttérezni. Ez a nehéz sors, a lehetőségek hiánya spoiler mind-mind egy lépés a szakadék felé. Ezt ő egyszerre kapta meg, élete értelmének elvesztését, miközben a többi probléma csak úgy mellesleg ömlik rá. Nem mondom, hogy szerethető figura, de mindenképpen átérezhető.
Emellett ott a jelenkori szál is, ahol kockahasú igazságosztónk próbálja megmenti a napot. Bár amit mond, az arról szól, mennyire tiszteli az életet, amit tesz az arról szól, mennyire meg akar szabadulni a problémáktól: akár egy élet árán is spoiler
Ha csak a történetet figyelnénk, bár jó, és igazán erős karakterdráma ami a szuperhősképregények gondolatiságával játszik és a jó és gonosz foalmával, mégsem elég. Ami kiemelkedő benne, az a szöveg és ezzel együtt a szerkesztése a kötetnek. A szöveg nagyon pontos, nagyon precíz, olyan, ami pont odavág, ahova kell, és nem kerül el a hatása. Nagyon aprólékos, ahogy a szavakkal játszik, és ahogyan a szavakkal eléri a hatását. Aládolgozik a karaktereknek, megalapozza a helyzetet, az érzelmeket, közben olyan tanulságokat mutat a világról, hogy az olvasó eldobja az agyát. Na így kell írni kéremszépen.
De ha a szöveg és a történet jó, még mindig elcsúszhat a kivitelezésen, de szerencsére nem csúszott el. Minden nagyon pontosan mutatott be, nagyon érzékletesen. A szöveg pont ott és pont annyi jelenik meg, amennyi kell. A kép nem mutat mindent, de amit mutat, az oda való, az kell, azzal építi a történetet. Olyan beállítások jelennek meg, ami első látásra ellentmond az univerzumnak, de mégis abban a történetben helye van (egyik kedvencem az a panel, ahol Joker megtörve, de szépfiús sármmal jelenik meg. Az a panel hordozza magában azt, hogy Joker itt már önmaga, ez ő, és nem más, miközben azt is, hogy Joker nem egy fura kattos valaki, hanem egy ember, álmokkal és vágyakkal.)
Ez a képregény nem Batman képregény. Lerázza magáról ezt a keretet, és kiemelkedik önmaga tökelétes megformálásában. Azért jó, mert önön jogán jó, nem azért, mert Batman tette azzá. Ha bárki szeretne képregényt olvasni, EZT azonnal olvassa el. Ez a tökéletes képregény.
Egy ártatlan lélek A végére kapunk egy kis szösszenetet, egyfajta levezető képregényt, hogy meglegyen az oldalszám. Ez a történet igazából fricska az amerikai politikának, miközben vízionál egy álomképet, amit közülünk mindannyian elképzeltünk már. Kellemes, egyszerű olvasmány, ami A gyilkos tréfával harmonizál.
Alapvetően a képregény olvasása nagyon tetszett. A gyilkos tráfa szerintem kedvenc képregényeijm közé fog tartozni, míg a kísérő történetek is megütik a minimum szintet, mely szuperhős történet szintjén rendben van. Nem leszek Batman fan, de értékelem a történeteket.
