A ​Bosszú Titkos Angyalai: Mars mentőakció (A Bosszú Titkos Angyalai/Titkos Bosszúállók 1.) 83% 32 csillagozás

Ez egy gyorsan olvasható, szórakoztató kötet volt.
A történet röviddel az Ostrom eseményei után veszi kezdetét. Steve Rogers a S.H.I.E.L.D. parancsnokaként összetoboroz egy csapatot fedett akciókhoz. A kötet elején rögtön láthatjuk egy bevetésüket, ahogy a Roxxon vállalattól megszereznek egy „kígyókoronának” nevezett tárgyat. A Roxxon ezt feltehetőleg a Marson lévő bányájukból szerezte, ezért Steve odaküldi Novát körbeszimatolni, ám amikor megszakad vele a kapcsolat, a csipet-csapat elindul a Marsra, a címadó mentőakcióra. Na de ott aztán még történik sok minden, igazán eseménydús ez a négy füzetes történet. Nincs elnyújtva, de nem is kapkodó, pont megfelelő hosszúságú, Deodato rajzai pedig jól passzoltak hozzá.
Az ötödik füzet egyfajta ráadás, ami segít tisztába tenni az előző négy egyik legnagyobb kérdését – spoiler –, de ennek igazából akkor lenne jelentősége, ha a sorozat további kötetei is megjelentek volna.

Nagyon szép képregény, egy egészen jó sztorival. De annyira nem ragadott magával, mint vártam, úgyhogy marad a 4 csillag.

Steve Rogers – aki itt épp NEM Amerika Kapitány (viszont a SHIELD vezetője) – egy titkos katonai kémcsapatot toboroz össze olyan hősökből, akiket együtt még nem igazán lehetett látni: Fekete Özvegy, Valkűr, 13-as ügynök (Sharon Carter), a Hangya (Eric O'Grady), Hadigép, Bestia, Holdlovag (épp tünetmentes), Nova (csillagközi bajelhárítóként), később pedig Shang-Chi is csatlakozik. Ez a kötet a sorozat nyitódarabja.

A színfalak mögött tevékenykednek földi és kozmikus veszedelmekkel szemben, gonosz törekvéseket hiúsítanak meg. Ezúttal nem máshova szól a küldetés-jegyük, mint a Vörös Bolygóra, a Marsra (ahol bányászatot folytatnak bizonyos cégek, és egy nagyhatalmú ereklye szálai oda vezetnek). Vannak csapattagok, akik a poénokat, mások a pofonokat szállítják – és vannak beugró alakok, akik egy-egy történetre segítik a hősöket. Hiába tűnik karakterekben erős műnek, alig tudtam meg valamit a szereplők hátteréről, szóval emiatt kissé üresnek tűnt. Ha a jelmezeik nem különböztek volna, meg nem mondtam volna, melyikük kicsoda. Inkább a kémjátszmán van a hangsúly, de azért annak összetettsége és drámaisága sem eget rengető. Ebben viszont már bizonyított az író, Ed Brubaker egy egész sorozatnyi Amerika Kapitánnyal. A paninis fickó kommentárjaiból megtudhatjuk, hogy Nick Fury korai kalandjai előtt igyekszik tisztelegni – szerepel is benne a jó öreg félszemű, ráadásul spoiler. Ez a meglepetés nekem nagyon tetszett, kíváncsian vetettem bele magam a folytatásba, hogy megtudjam, mit hoznak ki belőle az alkotók.

Nekem tetszett. A kötet 4/5-ét Mike Deodato rajzolta és ez meg is adja az alaphangot. Kicsit olyan James Bondos, némi ármány és némi akció. Az utolsó számot rajzoló meg nem dicsekedhet Deodato után.

Röviden: sovány. A történet, a cselekmény bonyolítása, a karakterek és az akciók is. Mindegyikből lehetett volna több is.

Amerika Kapitány a SHIELD igazgatójaként egy titkos csoportot hoz létre, melyek az emberek szeme elől rejtve keresik a vészhelyzeteket és hárítják el azokat. Most éppen rejtélyes koronák nyomában járnak, melyekkel magát a Sötétséget lehetne visszahozni a világba. A csapat egyik fele a Földön, a másik a Marson néz szembe az ellenséggel, aki képes a Titkos Angyalok agyát is átmosni a megfelelő eszközzel.

Az csak egy dolog, hogy korábbi események jelentik az alapját. Az elején ezek össze vannak foglalva, így lehetett érteni annak olvasása nélkül is. Szabadon használja a karaktereket is, különféle világok tagjaiból áll össze az Angyalok stábja.
Csak éppen senki sem egyéniség. A képességeiket leszámítva alig lehet megkülönböztetni őket. Bátrak, nagy harcosok, a jó ügy harcosai. Ok, ez egy akciómenet, de akkor is nagyon felszínesnek éreztem, ahogy a szereplők jelen vannak. Van, akik kapcsolatban élnek egymással, ami itt kerül némi csókolózásban, semmi a kapcsolat mélységéből. Vagy, az egyiküket az egyik korona agymossa, tesz szörnyűségeket, és az egész el is lesz felejtve, ahogy lekerül a korona. Különösebben még lelkiismeret-furdalása sem lesz.
Nem vagyok oda a lelkizésért, pláne egy képregényben, de itt annyira egysíkú mindenki, hogy valami kellett volna.

Nincs igazán nyomozás, csak akció követ akciót. Filmen talán izgalmasabb lett volna, elnézegettem most is, de különösebben nem tudtam belemerülni, ki ver kit éppen. Poén sem volt annyi, hogy az feldobja és eladja.

Végül, a grafika. Nagyon plasztik. Nem néz ki rosszul, de azt sem mondanám, hogy jól. Olyanok a figurák, mint a GI Joe katonák. Drabálisak nem egyszer, és olyan érzetet keltettek, mintha gyurma vagy inkább játékfigurák lennének. Néha a fogakat kivillantó mosolytól a hideg futkosott a hátamon. A fogakat nagyon nem találták el.

Ez lesz a végszó: többet vártam a kötettel. Legalább egy jobb cselekményt, nem csak akciókra épülő kémakciót. Itt viszont csak egymás verését kaptuk, meg egy szálat, amin majd haladhatnak tovább az események.