Sárkányugatás (Kell egy csapat! 3.) 100% 29 csillagozás

Nos erről a könyvről csak jót tudok mondani. Valódi belevaló ifjúsági történet, pici mesével. Így én már 6 éves kortól bátran ajánlom olvasásra. Volt ebben minden, varázsló, boszorkány egy kutyának álcázott sárkány, akit isten ments hogy megetess kutyakeksszel, mert akkor bumm:)))
Kis nyomozás, kis kaland, ötletes keresés, és mindez Budapest utcáin. Kellemes meglepetés, nagyon jó volt.
Áradozásaimat is megnézhetitek róla:)))
https://www.youtube.com/watch…

Ez a rész is tökéletes, csont nélküli ötös. Nem is tudom, hogy van-e még ilyen szerző az életemben, aki ennyire nem tud hibázni, és ennyire bejön minden könyve. Ismét izgalmas volt a történet, szerethetők a szereplők, szellemes a nyelvezet, nagyon jól szórakoztam.

A szerzőtől már megszokott humor könnyeddé és vidámmá teszi a könyvet, ha én felnőttként ennyire jól szórakoztam rajta, akkor biztos vagyok benne, hogy a célkorosztálynak is tökéletesen vicces, kalandos, izgalmas, aktuális olvasmány.

Példát mutat ez a könyv abban, hogy hinni kell az összefogásban, a barátságban, az egymás iránti tiszteletben, segíteni érdemes és fantasztikus érzés. Odafigyelni más emberekre, komoly, felelősségteljes dolog, amit ezek a gyerekek nagyszerűen teljesítettek.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/09/ecsedi-orsolya-sarkanyu…

„Kockázat nélkül nincs győzelem!”

Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra vannak olyan szerzők, akikről váltig állítom, hogy tőlem a vasalásról is írhatnának könyvet, de bizony én el fogom olvasni és valószínű nagy kedvenc lesz. Nos, nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy a mostani kötet szerzője a fent említett kategória számomra. Már alig vártam, hogy megérkezzen a rendelésem és kézbe vehessem a regényt.

Ecsédi Orsolya írónő neve számomra egyet jelent a kellemes, tartalmas és sírósan nevetős szórakozással, elvégre eddig több alkotását is volt szerencsém olvasni – igen bevallom, az összes történetét kézbe vettem és valamennyi nagy kedvencem évről évre. Nagyon szeretem a furfangos nyelvezetét, imádom a szóvirágait, a kissé pikáns humorát és legfőképpen azt a bájos fantáziát, amellyel minden alkalommal elvarázsol engem, sok molytársamat és több fiatalt is egyetemben.

A mostani szerzeménye a Kell egy csapat sorozat harmadik része, amely Sárkányugatás címmel jelent meg 2021- ben a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

A történetünk majdnem ott folytatódik ahol az előző résznek vége szakadt, a megszokott kis csapattal – Zizuval, Ankával és Bátival – akik egy újabb varázslatos nyomozásba kénytelenek belekezdeni. Ráadásul most a különleges számok bűvkörében, elvégre a három igazán varázslatos szám, nem igaz? Három barát, három nyomozás plusz egy csipetnyi varázslat adja annak az egyenletnek az eredményét, amitől ez a történet ismét egyedivé válik és az olvasó le sem akarja tenni a könyvet. Hiszen hol olvashatunk kutyából lett sárkányról vagy sárkányos ebről? Egy furcsa fiúról, aki a bújkálások mestere, vagy a mester „gyermeke”? És mi van akkor, ha ebből a katyvaszból csak akkor van menekvés, ha az idő hajlandó segíteni? Igen, jól olvasod, ez maga az őrület, de garantálom, hogy nem akarsz kijózanodni, csak vedd kézbe a könyvet!

„(…) milyen sárkány az, aki hagyja, hogy elvigyék egy menhelyre?”

Bővebben a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2022/01/ecsedi-orsolya…

Garantáltan jó könyvvel szerettem volna indítani az évet és ez így meg is történt, köszönöm :)
Ez még mindig egy tündéri sorozat, a három baráttal, a boszorkányokkal, az őrzővel, Ulrikkal és persze most már Petivel. És mindannyiuk hatalmas és csodálatos szívével.

A #fotozzfelfele baráti triász egyike, Zizu megfogalmazása szerint: A kiválasztott „nemcsak önként vállalkozik a feladatra, hanem egyenesen erre született.”

Hát igen – eme nagyigazság szellemében folyt a keresgélés, és fejeződött be ez a történet.
Az általában nyüzsis életű hármasunk élete három oldalról is kezd begyűrűzni – meg kell menteni Lóri bá'-t, meg kell találni a kutyát és meg kell találni a Kábelest.
Olvastam, olvastam, és közben rá kellett jönnöm, hogy ezek a gyerekek többé már nem az első kötet kisgyerekei. Megkomolyodtak, lényeget látnak – Egyszóval: megfelnőttek…
Már a fenti definíció is ezt bizonyítja: akik ilyen frappáns és pontos meghatározását adják annak, amit elsősorban és villámgyorsan sőt, mi több égetően gyorsan meg kell oldani; aztán rájönnek, hogy itt nemcsak egy elsősorban és villámgyorsan sőt, mi több égetően gyorsan megoldandó feladat van, hanem még gyorsan odacsődül kettő… azokra már komoly feladatokat is rá lehet bízni.
Bár ez a regény (és a sorozat is) a „Kell egy csapat!-hármasé”, mégis el kell mondanom, hogy nagyon tetszett a kiscsapat mellett kiválóan és zökkenőmentesen együttműködő nagycsapat is, az osztálycsapat. Remek munkamegosztása és kiváló vezérei/vezetői vannak! Nagyon eredményesen és hatékonyan teszik egymás utáni lépéseiket Kábeles felkutatásában.
A vége, a sorozat eddigi darabjaihoz hasonlóan ismét megható: ahogyan a 'magánygond' nemcsak 'idősgond' lehet, hanem hasonlóképp 'fiatalgond' is, amelyet tetézhet még lakásgond is, olyan csodálatos módon kiegyenlítetten és kiegyensúlyozottan megoldódik, az egyöntetű összefogás és a szeretet segítségével – úgy, hogy az ember tökéletesen átéli a 'mindenjó-hajóavége' érzését – és boldog elégedettséggel csukja be a könyvet…
És azt hogy „nincs hová menned, Petikém?” – na, ezt csakis az idősek tudják olyan empátiával mondani, hogy az embernek túlcsordul tőle a szíve…
Nagyon szép történetet kaptam ismét! KösziOrsi!

UI: Orsi, nagyon örülnék, ha tudnám a Jenő bácsi-féle felmelegítő varázsigét… ;-)

„A tetoválás felismerhetően a Lóri bácsiék kapuja fölött szobor formájában őrködő sárkányt ábrázolta. Ez is egyfejű volt és nagy fülű. Viszont, szemben a szoborral, amely kedves bambasággal bámult a semmibe, ennek a sárkánynak a szemében pusztítás ígérete tükröződött. És a fülei hiába lógtak úgy, mint a kiürült tejeszacskók, ha a fogai viszont úgy meredeztek a szájában, mint az acélszablyák.” (121.o.)

„Minden mást képtelen vagyok megjegyezni, hiszen tetszik tudni. A versek meg maguktól belemásznak a fejembe. Hát nem őrület?
Adél néni együttérzően ingatta a fejét Anka vallomását hallgatva.
– Ez azért lehet, mert van tehetséged hozzájuk.
– Á, ne már! – legyintett Anka. – Nekem semmihez nincs tehetségem.
(…)
– A versekhez kiváló érzéked van.
– Még soha senki nem mondta – vonogatta a vállát Anka.
– És ha soha senki nem mondja, akkor tényleg nem is lesz. Szóval én most mondom. Teljesen komolyan.”

Bevallom eltökélten és hősiesen, hogy ez volt a kedvenc Ecsédi Orsim! Nagyon bírom a triászt, az édes kis vírust és a huncut ördögfit is, de ahogy ez a történet halad előre, az nagyon a kedvemre való!
Bár az igazat megvallva örömmel is vettem a kezembe, és alig vártam, hogy végre folytathassam a sztorit. Ulrikkal a központban pedig eleve csak jóra számítottam. Nagyon ajánlom az általános iskolás alsós korosztálya számára, mert ha felnőtt ennyire élvezi, akkor borítékolva van a legnagyszerűbb élmény! Lemeózva. Ötös. Csillagos ötös.

Ecsédi Orsolyával kapcsolatban azt szoktam mondani, hogy a Meleg a helyzet, a Pokkernapló-sorozat első része volt az első olvasásom a szerzőtől, bizonyos értelemben azonban ez nem igaz. 2019-ben ugyanis belekezdtem a Kell egy csapat-sorozat első részébe, a Banyavészbe, csakhogy egyáltalán nem tudott lekötni, nem tetszett a történet, félbe is hagytam. Így, amikor elkezdtem a Sárkányugatás című regényt, alapvetően ismeretlen volt előttem az előzmény.

A sorozat harmadik része is a Könyvmolyképző Kiadónál jelent meg, ugyanolyan igényes borító és beltartalom jellemzi, mint Orsi és a kiadó más könyveit – és ez a kaland azonnal belopta magát a szívembe, szinte repültek az oldalak, ahogyan olvastam – és az idő is, mivel villámgyorsan sikerült elolvasnom a könyvet. Pörgős cselekmény jellemzi a regényt, a sorozat előző két kötetéből megismert három gyerek tűnik fel itt is illetve fontos szerephez jut Lóri bácsi, a Kábeles és Ulrik, Lóri bácsi tacskója. Na, de milyen egy tacskó!

Megkedveltem a karaktereket, a Kábeles külön egy igazi figura, nagyon jól eltalálta a szerző a fiatal srác személyiségét. Jó volt a történetben, ahogyan összefognak a gyerekek, mivel az elveszett Ulrikkal kapcsolatban fontos volt megtalálniuk a Kábelest, ehhez viszont hárman kevesek voltak, így osztálytársaik segítségét kellett kérniük. És nemcsak az övékét, hanem – többek között – Adél néniét is.

Még több: https://gabriellajegyzetei.blogspot.com/2022/03/ecsedi-…

Túúúl rövid. Hol a folytatás?:) spoiler Igen. Izgalmas, érdekes, magával ragadó. A korosztálynak tökéletes ez a 176 oldal, nekem 400 kellene!:D Jaaa, és el fogom indítani a #fotozzfelfeledebrecen-t… csak mondom!

Ebben a kötetben is megvan minden, amitől kiválónak tartottam az előzményeket: sziporkázó humor, versidézetek, sok-sok kaland, fiatalos lendület, tanulság és a történet folyamán megoldandó fontos társadalmi kérdések/problémák. Ez utóbbi kettő a leghangsúlyosabb, de a szerző szokás szerint ezúttal is finoman csepegteti a komolyabb mondanivalót, fokozatosan vezeti szereplőit a történet végkövetkeztetése felé, ami ismét végig a valóság és képzelet határán mozog. A kettő közti választóvonal ezúttal nem olyan éles, sokkal jobban elmosódnak a határok, amivel inkább a Banyavész történetvezetését idézi, és hangulatilag is inkább az első részhez áll közelebb.

Ahogy a kis csapat nyomozásával együtt haladtam előre a történetben, rádöbbentem, hogy a főszereplők már nem az első kötetben megismert kisgyerekek, sőt nem is azok a magukban bizonytalan kiskamaszok, akik a játékvilágban barangoltak, és próbáltak rájönni, miben is jók ők valójában, miben rejlenek az értékeik. Komolyabbak lettek, és jobban átlátják a dolgok lényegét, mondhatni felnőttek az eléjük gördülő problémák megoldásához.

A csapatmunka fontossága és egymás segítése mellett fontos társadalmi kérdések is megjelennek a kötetben, mert a szereplőkkel együtt a témák is komolyodnak. Az egyik, ami tulajdonképpen közvetetten már az eddigi kötetekben is felmerült, az a hajléktalanság, lakástalanság. Ezúttal egyenesen központi kérdéssé válik, ahogy betekintést nyerünk abba is, hogy az utcán élő emberek hol szeretik meghúzni magukat. Habár a konkrét leírás egy gyerekkönyvtől elvárható módon finom és nem túl részletes, mégis érzékletes képet fest a hajléktalanság témaköréről.

A másik az idős, beteg emberek gondozásának kérdése, ami szintén nem könnyű téma, de a szerző itt is a gyerekeknek emészthető módon fűzi a cselekménybe. Jól körüljárja a felmerülő kérdéseket, és noha csak vázlatosan, de betekintést nyújt a szociális ellátó rendszerbe, ezzel is tudást közvetít az olvasói felé.

Ezek után nyilvánvaló, hogy a Sárkányugatás a szerző eddigi legösszetettebb könyve. A sok humor, nyomozás és kaland mellett fontos társadalmi kérdésekkel és élethelyzetekkel is foglalkozik. Mindezt teszi gyerekeknek is befogatható módon, de a szereplőkkel együtt a témák is komolyodnak, és erősödik a mondanivaló. Zseniális, ahogy a szerző fokozatosan, kötetről kötetre mélyíti el a karaktereket és témafelvetéseket.

Bővebben (A blogbejegyzés spoilert tartalmazhat!):
https://www.luthienkonyvvilaga.hu/2023/01/ecsedi-orsoly…