Banyavész (Kell egy csapat! 1.) 6 csillagozás

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.

Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!

Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.

Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.

De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.

A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?

Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Tagok ajánlása: 10 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olvasni jó!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634575306 · Illusztrálta: László Maya

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Hegyi Jenő · Kozma Zita "Zizu" · Szondi Anna "Anka"


Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Lorenza_Pellegrini
Ecsédi Orsolya: Banyavész

Igazán jól szórakoztam a könyvet olvasva. Szerintem kiemelkedik a megszokott gyermek irodalomból. Pörgős és igzalmas a történet de erről nem is szeretnék többet elárulni, és a mondanivalója is nagyon aktuális, de erről sem. Olvassa el mindenki inkább, mert nem mindennapi élmény olyan könyvet olvasni amiben sárkány és boszorkány szerepel és mégis hihető.
A problémám a gyermek könyvekkel az szokott lenni, hogy a szereplőkön ahogy megszólalnak érződik hogy kitaláltak. Úgy beszélnek és gondolkodnak ahogy a valóságban senki (akit én is ismerek..) és emiatt a történetet sem lehet elhinni. Ebben a könyvben viszont a gyerekek nem gyerek szereplők hanem igazi gyerekek. Úgy beszélnek és viselkednek mint az igazi gyerekek. Nem hogy egy gyerek de még én is úgy éreztem hogy velem is bármikor megtörténhet, ha eleget nézem a házakat.
Kedvenc szereplő: Kegyetlen Ulrik. Nem lehetnék én az új Őrző? *-*

>!
julicsenge IP
Ecsédi Orsolya: Banyavész

„Szerencsések ezek a mai gyerekek, hogy ennyi minőségi szórakoztató irodalom áll a rendelkezésükre. Még szerencsésebbek akkor, ha nem veszik el tőlük a kedvüket a kötelező olvasmányokkal, bár ez nem vág egészen a témába. A Banyavész egy ízig-vérig mai történet, amely mindenkinek szól: mesekedvelő vagy éppen meseutáló gyerekeknek, és olyan felnőtteknek, akik már elfelejtették, hogyan kell hinni a varázslatban.”

http://tudatosolvaso.blogspot.com/2018/12/ecsedi-orsoly…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Könyvmolyképző KU

– Az ilyen küldetésekhez a hős mindig kap segítséget. Mondjuk az ördög öreganyja elárulja neki a titkait. Vagy a táltos paripa fuvarozza a hátán. Vagy legalább a tündék hímeznek neki egy lobogót, hogy kibonthassa a csatában.
Kriszta a fejéhez kapott és felpattant.
– De jó, hogy mondod! Már majdnem elfelejtettem! – és hátraszaladt az irodába.
Összehajtogatott rongydarabbal tért vissza. Kicsomagolta a cellofánból, és ünnepélyes mozdulattal átnyújtotta Zizunak.
– Voltam egy motivációs előadáson, és ezt a te kedvedért hoztam el. Annyira te jutottál róla eszembe!
Kibontva a rongy párnahuzatnak bizonyult. Egy idézetet nyomtattak rá. Zizu hangosan olvasta fel.
– Ha bárki meg tudja csinálni, akkor te is. Ha senki nem tudja, akkor neked kell.
Kriszta komolyan bólogatott. Mintha a világ legnagyobb bölcsessége hangzott volna el.

>!
Könyvmolyképző KU

Mire a fiú átöltözött, Zizu az ajtó előtt várta.
– Te, itt? Miért? – kérdezte Dávid zavartan.
– Kifigyeltem a gyenge pontjaidat.
– És?
– Sajnos nincsenek.

>!
Könyvmolyképző KU

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak.

>!
Könyvmolyképző KU

Becsengettek. A hatodik bé talpra kászálódott. Kivéve Ankát, aki a padra borulva aludt tovább. A háziorvos azt mondta, azért, mert kevés a vasa. A pszichológus azt mondta, azért, mert kevés az önfegyelme. Adél néni ellenben, aki éppen berobogott az ajtón, azt mondta, hogy az esze kevés, de annyira, hogy egy csokor sárgarépa Ankához képest fejlett létforma.

Kapcsolódó szócikkek: Szondi Anna "Anka"
>!
Könyvmolyképző KU

– Szóval egy mese szereplőit keresitek. Mert a valódiak nem elég jók. Értem. Csak azt nem tudom, hogy felejthettétek el, hogy hol keressétek őket.
Értetlenül néztek rá.
– Pedig ti azon kevesek közé tartoztok, akik jó irányba néznek.
– A felfelé fotózásra gondolsz? – esett le Zizunak.
– Hát persze. Tele van a város rejtélyes mesebeli teremtményekkel.
– Na igen. Csak az a gond, hogy kőből vannak – problémázott Zizu.
– Kőből, persze. Viszont akik ott laknak, azok nincsenek kőből. Vagy azt hittétek, csak merő véletlenség, hogy mit faragnak a házak homlokzatára?
Zizu éppen úgy vonogatta a vállát, mint Anka feleléskor.
– Már hogy lenne véletlen? Hiszen amikor azok a szobrok, faragványok, cégérek és domborművek készültek, egész Budapest olyan volt még, mint egy nagy falu. Mindenki ismert mindenkit. Mindenki tudta, ki lakik ott. Mármint hogy ki lakik ott igazából. Nem volt értelme titkolózni.
Kezdték érteni. Emi elégedetten bólintott.
– Most az a szokás, hogy kiírják a nevet a kapura, igaz? Hát, régen is kiírták. Csak máshogy.

>!
Könyvmolyképző KU

Hegyi Jenő szúrósan nézett Bátira.
– Ne mondj ilyet. Én beléd látok. Bátor vagy.
– Honnan tetszik tudni? Be se mutatkoztam.
Az öreg csak mosolygott. Bátinak lassan esett le, hogy nem úgy érti. A melegség visszatért a gyomrába és ott is maradt.
– Ezt Jenő bácsi csinálta? Ez egy varázslat?
– Nem. Ezért megdolgoztál. És csak hogy tudd, minden mese olyan, amilyenre írják.

>!
Könyvmolyképző KU

Ulrik szeméből már eltűnt a zöld fény, megint olyan volt, mint bármelyik közönséges tacskó. Báti lopva megkopogtatta a halántékát, jelezve, hogy véleménye szerint Lóri bácsi nem egészen százas.
– Nekem kell őriznem, nehogy átváltozzon. Lassan fel kéne váltania az új őrzőnek, de nem jön – tette hozzá panaszosan.
– Miért, mi van, ha átváltozik? A kapu fölötti képen egyáltalán nem tűnik rémségesnek. És az egyfejűek köztudomásúlag jó sárkányok – kockáztatta meg Anka, hogy felvidítsa.
– Tessék csak Süsüre gondolni – tette hozzá Báti, látva a Lóri bácsi arcára kiülő rettenetet.
– Vagy arra a másikra a Végtelen történetből. Az ráadásul szintén félig kutya – próbálkozott Zizu.
De Lóri bácsi ahelyett, hogy lenyugodott volna, teljesen bepörgött.
– Nem! Nem! Ő egyáltalán nem olyan! Ha egy nap letépi magáról a nyakörvet, egész Budapest megtudja, ki az a Kegyetlen Ulrik! A falvak felperzselője, a hegyek megrengetője, a síkságok gyilkosa!
A gyerekek kétkedőn vonogatták a vállukat. Kegyetlen Ulrik éppen a saját farkát kergette, de túl hosszú volt a virsliteste ahhoz, hogy utol is érje.

>!
Könyvmolyképző KU

Adél néni már várta őket. Kezében az olvasónaplóval.
– Ezt itt felejtettétek.
Báti nyúlt érte először.
– Te rajzoltad, igaz? Van érzéked hozzá.
– A formákhoz és a színekhez?
– A teremtéshez – válaszolta Adél néni halkan. Aztán Zizuhoz fordult.
– Neked pedig a dolgok megváltoztatásához. De legközelebb azért óvatosabban. Nem minden boszorkány ilyen engedékeny, mint én.
Végül Ankához fordult.
– Te pedig tele vagy meglepetésekkel. Igen, a te erőd ebben van.
Báti kezébe pottyantotta a naplót.
– Ezt égessétek el. Veszélyes lehet.
A gyerekek hallgattak.
– Gondolom, már rájöttetek, hogy nem itt vettem a sarki papír-írószerben. Hajlamos valóra válni, ami belekerül.

>!
julicsenge IP

– De tessék megérteni, nekem az kell, hogy a jó győzedelmeskedjen. Adél néni…
– Ó, az Adél! Rég nem láttam.
– Erről jut eszembe, van egy ötletem. Nem tetszene inkább őt is szétkapni tizenkét darabra? Az ugyanolyan jó. Sőt!
– Sajnos nem fog menni. Túl erős. Olyan varázsigéket ismer, amiket én kimondani sem tudok. Ilyen időmértékeseket. Nagyon durva.

105-106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hegyi Jenő
>!
Könyvmolyképző KU

– Hogy lehet legyőzni valamit, ami sokkal erősebb?
– Hadsereggel.
– Mese, Csilla néni.
– Hát, ott áldozatot kell hozni. Mondjuk aranyhajad egy fürtjét.
– Baromira nincs aranyhajunk. Van pulikutya-gubanc – mutatott Zizu Ankára –, az enyém meg cirokseprű.
– Akkor mondjuk a hangodat. Oda kell adni cserébe. De szerintem te szörnyet halnál, ha nem dumálhatnál bele mindenbe. Vagy például a kerted legszebb almája. Az is szóba jöhet.
– Egy erkélyünk van, Csilla néni, az sem túl stabil. És egyébként is, ennél valami ütősebb kell. Mi az, ami a legerősebb ellenfelek ellen is használ?
– Most, hogy mondod, a véráldozat. Az a legerősebb. A legkisebb királyfik azzal oldják meg, ha semmi más nem jön be.
– Csilla néni, rohadtul nem vagyunk legkisebb királyfik sem. Most komolyan, véráldozat? El tetszik tudni képzelni Bátit, ahogy a vérével eteti a griffmadarat, vagy mit?
– Nem igazán. De téged mondjuk… talán.


Hasonló könyvek címkék alapján

Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány
Elisabetta Gnone: Az ikrek titka
Wanda Coven: Garabonci Gréti beöltözik
Bálint Ágnes: Az elvarázsolt egérkisasszony
Nyulász Péter: Helka
Pista Izabella: Az erdő krónikája
Lovranits Júlia: Lea és a viharbanyák
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka
Otfried Preußler: A kis boszorka
Laura Owen – Korky Paul: Winnie és a fényképek