A ​most hatalma a gyakorlatban 87% 71 csillagozás

Eckhart Tolle sokak szerint napjaink egyik legnagyobb hatású spirituális tanítója. Tanításának lényege – fogadd el a jelen pillanatot olyannak, amilyen – annyira egyszerű, hogy az már szinte bosszantó. Tényleg csupán ennyi lenne a feladatunk ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet élhessünk? Mindenkor elfogadni a pillanatot olyannak, amilyen – még ha történetesen rettenetes is –, és nem törekedni a jobbá tételére?
Nos, Tolle szerint igen. A képlet tehát egyszerű. Legalábbis elméletben… De gyakorlatban mégsem. Az emberi elme (de használhatnám az „ego” szót is) ugyanis a múltat is, és a jövőt is sokkal jobban szereti a jelennél. Sőt! a jelent egyenesen utálja, mert vagy akadályt lát benne, vagy pedig eszközt arra, hogy egy jövőbeni állapotot elérjen. Így tulajdonképpen szinte soha sem tartózkodunk a jelenben: múltbéli eseményeket élünk át újra és újra, vagy mindenféle (vágy)képet vetítünk magunk elé egy elképzelt jövőről. És a legdöbbenetesebb az egészben, hogy – mivel szinte kivétel nélkül mindannyian így működünk – ezt az állapotot tartjuk normálisnak: hogy a gondolataink uralnak minket, nem pedig fordítva. Eckhart Tolle esetében ez olyannyira így volt, hogy már az öngyilkosságot fontolgatta. Aztán egyszer, egy különösen boldogtalan pillanatában az a furcsa gondolata támadt, hogy nem tud tovább együtt élni saját magával, és kell lennie valamiféle megoldásnak. Ez a különös gondolat – ki az, aki azt mondja, nem tud együtt élni velem? két énem lenne? – kizökkentette a szakadatlan gondolkodás állapotából. Ekkor, a leggyötrelmesebb lelki fájdalmak közepette, egyszer csak „megvilágosodott”.
A megvilágosodás-élményről itt közbeékelek egy rövid magyarázatot. Szóval: hétköznapi ember is átélheti, pl. amikor nagyon intenzív, az elviselhetőség határát súroló fájdalom éri. Ilyen esetben sokszor a túlélés a tét. Az elme, mint valami túlhajtott gépezet, ami már nem képes tovább pörögni, egyszer csak beadja a kulcsot, és megszűnik működni. És a helyére belép valami más, valami jelentősebb. Valami, ami korábban finoman meghúzódott a háttérben, és amiről, „hála” az elme szakadatlan zakatolásának, addig nem vettünk tudomást. Ezt a valamit hívja Tolle Létnek. A (jelen)lét állapotában, mentesülve az elme rémuralma alól, az Én (azt hiszem, itt már nyugodtan hívhatom nagybetűs Énnek) a mostban tartózkodik, szokatlanul mély belső békét és harmóniát érez, egyfajta összekapcsolódottságot minden teremtett lénnyel. Ez a béke-érzet független a külvilágban végbemenő eseményektől.
Tolle szerencsés volt, nála ez az állapot éveken át tartott. Kezdetben gyakorlatilag a teljes tétlenség állapotában élt, átadta magát a puszta lét örömének, és egyáltalán nem foglalkoztatták a világi dolgok. Idővel aztán rendezte a gondolatait, és tanítani kezdett, először emberek szűk kis csoportjának, majd egyre szélesebb körnek. Nem gurukat képez, a cél nem a megvilágosodás*, hanem egy sokkal elevenebb, teljesebb élet, ami mentes az elme termelte felesleges fájdalomtól – az idióta történetektől arról, ki vagyok én, mit tettek velem mások a múltban, milyen betegségektől szenvedtem/szenvedek, hogyan bánnak velem az emberek, és hogyan fognak bánni a jövőben, mi fog történni, ha ezt meg ezt megteszem/nem teszem meg stb-stb. Szóval, Tolle tanításai segítenek a jelenben maradni, ahol az igazi dolgok történnek: „ahonnan” cselekedve a cselekedetünk minőségi lesz, és ahol érezhetjük, hogy egységet alkotunk minden teremtménnyel, és sokkal-sokkal többek vagyunk azoknál a formáknál – mint például a külsőnk, a társadalomban betöltött szerepünk, az anyagi javaink –, amelyektől a legtöbb ember az identitását nyeri. És a vicc az egészben, hogy Tolle szerint, amint lemondunk a görcsös ragaszkodásról dolgokhoz/emberekhez/állapothoz, és a jelenben levést tesszük első helyre, a külvilág eseményei sok esetben úgy rendeződnek, hogy segítséget kapunk nem várt helyekről, és a számunkra fontos dolgok egyszerűen megtalálnak minket.
De – és talán ez a legjobb az egészben – ekkor már nem úgy viszonyulunk hozzájuk, mint ahogyan korábban viszonyultunk volna…

Kivétel nélkül ajánlom mindenkinek Tolle könyvét/könyveit – de legjobban mégis azoknak, akik komolyan szenvednek attól, hogy az elméjük önműködő gépezet, kikapcsoló gomb nélkül.

*ez eleve nem lehet cél, mert ha célként gondolunk rá, megjelenik a történetben az ego

Egyik volt kollégám ajánlotta nekem ezt a könyvet. Sokat beszélgettünk és észrevette, hogy nagyon aggódom a jövőm miatt, mit hogyan fogok előteremteni.

A könyvet nagyon lassan olvastam, pontosan azért, hogy a mondanivalóját jobban értelmezzem és tudatosabb legyek. A most-ban kell élni, mert akkor az egó meghal és elmúlik a fájdalom, a bizonytalanság, a félelem érzés. Minden idő és energia, amit a jövőre kivetített félelmeinkre vagy a múltból megmaradt fájdalmakra fordítunk, elveszi a lehetőséget attól, hogy tudatosan a jelenben, a mostban maradjunk. Nagyon nehéz feladat, de nem lehetetlen. Fontos leszögezni, hogy nem az a baj, ha nosztalgiázunk a múltban vagy a jövőbeni terveket szövögetjük, hanem az, ha közben elfelejtünk élni a valódi, jelenben játszódó életünket.

@holdpillango tavaly születésnapomra meg is vette nekem. ^^

Mire nem jó a kiszámíthatatlan kihívás :) sosem olvastam ezotériával, önfejlesztéssel kapcsolatos könyveket, ez volt az első ilyen. Azt már a könyv első részében megállapítottam, hogy ez egy nagyon nehéz olvasmány mert tele van idegen szavakkal, kifejezésekkel. Ezt a kötetet csak sok kisebb részben lehet elolvasni mert tömény és kell idő az egyes részek között, hogy megeméssze az ember az olvasottakat. Sajnos arra rájöttem, hogy én nem vagyok elég nyitott az ilyen típusú gondolatokhoz. Sok esetben csak ellenkezés volt bennem és szkeptikus voltam az olvasottakkal. De a fő gondolattal azzal, hogy nem a jövővel és a múlttal kéne törődnünk hanem a jelennel azzal teljes mértékben egyet értek. Megszenvedtem a kötettel mire a végére értem, de úgy gondolom már azért is megérte elolvasni, mert nap közben ha valami idegesített eszembe jutottak a könyvben olvasottak és lenyugtattam magam, ha már ennyit kaptam ettől a kötettől megérte :)

Tolle érdekes, a könyvei apró dolgokban térnek el egymástól, gyakorlatilag mindegyikben ugyanazt a hegyet másszatja meg velünk más-más napszakban. Semmi misztikum, semmi spiritualitás. Egyszerűen beszél az egóról és ezt te vagy veszed vagy nem, de ami vitathatatlan, hogy azonnali megnyugvást hoznak a szavai. Hat hangoskönyve van a lejátszón, heti szinten nyúlok utána ha épp nincs kéznél a korai egyház története, vagy a kedvenc barna söröm. :D Ő azt mondja, hogy amiről beszél az a valódi Buddha féle tanítás az eredeti amit nem fertőzött még meg az egós elme. Nehéz fenntartások nélkül kezelni, mint bármit úgy általában, de arra tökéletes, hogy megjelenj a pillanat számára, a pörgő elmédnek pedig satuféket nyomj. Szakmámból eredően akkor is dolgozom ha éppen nem, gyakorlatilag folyamatosan pörög az agyam a következő munkán, mert drága dolog a gép előtt merengeni. Eleddig ezt csak úgy tudtam kordába tartani ha futottam addig csönd volt majd jött az olvasás újra felfedezése ez is működik, végül jött Tolle. Eljutottam odáig, hogy ha akarom akkor végre csönd van odabenn. Az a gond ezekkel az anyagi világot bármi szinten megtagadó eszmékkel (és nem csak ezzel sajna), hogy az egós elme szülte pusztán anyagi jellegű értékekkel operáló világunkkal nehezen összeegyeztethető transzcendens értékekkel operálnak. Erre Tolle is rámutat, de Ő persze a könyveiből él s így sokat veszít hitelességéből. Ennyit az emocionális alapokon nyugvó e-könyv támasztotta érzéseimről. Ami az objektív értékelésemet illeti ahhoz még nagyon sokat kell olvasnom a témában, hogy hiteles legyek. Egyenlőre Órigenészre és Platon-ra gyűjtök mert valamiért aranyáron mérik őket antikváre is … :D

Egy ismerősöm ajánlotta, őt már többször kihúzta a könyv tanítása, bizonyos élethelyzeteiben. Elolvastam, próbáltam felfogni a leírtakat, de vagy nekem nehéz a könyv nyelvezete vagy nem vagyok „még” spirituális gondolkodó vagy sokszor kell még kinyitnom a könyvet vagy mind egyszerre igaz rám. Tetszik az alap gondolat, mi szerint mennyire elveszünk a múltunkban és jövőnkben, de a jelennel nem foglalkozunk. Az egónk sok mindent nem enged, hogy örömteli életünk legyen, ez tény. Aki elhízott vagy egészségtelenül él azok mindegyike, tudja, hogy változtatnia kellene, de nem teszi meg, mert a kényelem és a külső „örömszerzés” ezt teljesen meggátolja. Sok alapvető tudás mellett azért új dolgok is vannak benne. Arannyá transzmutálás… azt se értem mi ez. Adok még a könyvnek pár esélyt.

Második olvasásra sem tudnám kijelenteni azt, hogy többet tudok a most hatalmáról. Az viszont tény, hogy az ember mindig talál valami újat, vagy a mostani dolgok közepette talál valamit amit hasznosíthat a könyvből.

Igyekszem tudatosítani Tolle tanításait. Hirtelen, első olvasásra nehéz felfogni a leírtakat, de minden oldal tartalmaz valamilyen hasznos tanácsot, életvezetési útmutatót. Elgondolkodtató írás.
Bővebben:
https://konyvkultura.blogspot.com/2020/06/eckhart-tolle…

Évekkel ezelőtt vettem meg ezt a könyvet, akkor csak beleolvastam; MOST úgy éreztem eljött az ideje.
Eckhart Tolle gyakorlati módszereket ad arra, hogyan élhetjük meg a pillanatot, hogyan lehetünk jelen, s ezáltal hogyan érhetjük el a kiegyensúlyozottságot.
“A mások fölötti hatalom valójában erőnek álcázott gyöngeség. Az igazi erő bensődben található, és az most is elérhető számodra.”

A most hatalma után bő két évtizeddel később megírt gyakorlati útmutató az anyakönyvhöz. Sokkal könnyedebb hangvételű, viszont ugyanazok a felbecsülhetetlen tanácsok a tudatosságra ébredéshez.

Érdeklődve vettem a kezembe A most hatalmát, aztán valahogy nem tudtam átvergődni magam rajta egyhamar, pedig elég rövid egy kötet.
Fontos közölnivalója van, és igyekeztem megérteni, befogadni, de sajnos nehezen ment. A gyakorlat nekem nem jött át, annyira spirituálisan fogalmaz Ekhart Tolle. Szóval értem, mit akar mondani az író, de ezt a valóságba átültetni nagyon nehéz, amikor a Létről ír, és azt most helyezzem valahova el a való világomban..

Remek könyv. Ha egy kicsit is nyitott elmével , hozzáállással olvassuk a könyvet akkor olyan igazságokat fedezhetünk fel, amik ténylegesen alakítják át a hétköznapjainkat és segítenek a jelenben maradni.