A ​most hatalma 84% 115 csillagozás

Ergo: élj a mostban, a jelenben! :)

Az elején még tetszett, rengeteg érdekes, hasznos gondolat jött szembe, amikre csak bólogattam nagyokat, és legfeljebb csak az volt fura, hogy amiket leír azok spirituális köntösben vannak, hiszen én ezeket rendszerint természetes valóságként élem meg bármiféle „megvilágosodás” nélkül, béketenger a lelkem, energia a testem, ettem, aludtam, de jó, hogy létezek, élvezem, és MA mindenki úgy vigyázzon, jelen vagyok. És aki pont nem így érez és viselkedik, az hűűű, szegény, de alacsony szinten rezeg/létezik, biztos nem könnyű az élete, mert csak az evés-alvás, a telenovela és a taposómalom érdekli. :D Aztán a közepe körül a könyvben nagyon bekövetkezett az, amitől még az olvasás kezdete előtt tartottam, ti. hogy ez nekem túl ezoterikus lesz. Pedig ahhoz képest, amiket én eddig kaptam spiritualitásból „legjobb baráttól” – még szakítást is a földhözragadt szintem miatt –, hát Tolle könyve csak libapurc az ezotengerben. (hát na, bizonyára belőlem már sosem lesz megvilágosult. És ha már a témánál tartunk, Walsch könyve sokkal, de sokkal izgalmasabb volt, legalábbis egy magamfajta nyugati embernek.)
A legnagyobb gondom az ilyenfajta spiritualitással is ugyanaz, mint a vallással: túlságosan leegyszerűsít. Mindent bedobozolva tárol, és a jól meghatározott fogalmak, szavak egy speciális nyelvezetet alkotnak, ami csak a manipulációt könnyíti meg a gondolkodást és a világnézetet határolja be. Közös bennük még az is, hogy kell legyen egy adott időpont a „magasabb szintű emberi lét” kezdetéhez: megtérés, megvilágosodás…. stb. (hát persze, mi is működik még így és nem folyamatként? ja, semmi) E küszöb előtt minden „rossz” volt, de utána csakis minden csak a megszentelődésről szól, utána csak Élet van, és onnantól az ember több, minden hepi, és már csak a nirvána van hátra.
Másik közös vonás: csak a pozitív érzések meg gondolatok a „jók”, ezzel lecsukják a komplexebb emberi lét és valóság megértését és megélését, a kritikus gondolkodást és azt a polaritást és mozgásteret, ami valahol mindenben ott van. Ez pedig nem szabadság, bármilyen köntösben is legyen, és főként nem egy olyan nyílt tér, ahol megmarad a fejlődési lehetőség, sem ismeretben, sem lelki téren.
Részemről továbbra is bármikor kézbe veszek bármilyen könyvet, ezoterikust is, mert ezek is képesek színesíteni, gazdagítani, tágítani a világnézetemet, mert így vagy úgy, de tudnak hozzátenni az élet megértéséhez, de továbbra sem fogom ezek mentén tudatosan pofozgatni a most megélését. Lehet, hogy van egy klasszikus Isten Lét, (akinek persze mindenki meg akarja szabni ki legyen) de lehet, hogy senki sincs, vagy lehet, hogy csak egy felsőbbrendű mókuskinézetű másik faj laboratóriumában vagyunk kísérletek, és ők csak véletlenül lettek. Lehet, hogy majd kiderül, lehet, hogy soha semmi, és lehet, hogy ez pont így a jó nekünk, és lehet, hogy szabadok vagyunk bármiben hinni, és pont ez a poén az egészben, ezért nem jelenik meg itt és Most. Számomra továbbra is bármi lehetséges és fejlődőképes, de ami Tolle könyve után még fontosabb, hogy számomra továbbra is értékes mérgelődni, a jövő miatt aggódni, múltat megérteni, bűntudatot érezni, vétkezni, egyszerre imádkozni és káromkodni, szeretni és gyűlölni, átértékelni, elrontani és újrakezdeni, félni, és nem utolsósorban az elmémmel gondolkodni. Embernek maradni, azt megélni. (és ez azért sztem fejlődés olyan valakitől, aki egész fiatalkorában azt hitte, ha nem kel fel minden reggel ötkor hogy rongyosra térdeljen ki egy imaszőnyeget, mint Kálvin, vagy ha nadrágot mer húzni, Isten halálosan megsértődik.) :)))
Lehet, hogy mind az ezotériának, mind a vallásoknak, mind a transzhumanizmusnak ugyanaz a közös gyökere van? nem bírja elviselni az emberszagot… be vagyunk tojva, hogy meg kell haljunk.

Kötelező olvasmány Tudatosan élni szándékozó molyoknak!

Eckhart Tolle nem fogja megmondani neked, hogyan élj és melyik utat járd. Ha kész vagy a változásra és ezt valóban akarod is, akkor szívesen elkísér az út egy részén. Ad néhány tippet, de nem fogja közben a kezed és nem erőltet rád semmit.
Ha valaki készen áll arra, hogy változtasson az életén (és nem a lottó számokat szeretné megtudni) annak ez a könyv valóban sokat segíthet, de ha csak úgy unalomból szeretné elkezdeni vagy, mert a csodát várja tőle, annak felesleges kinyitnia is. Nehéz elindulni az úton és még nehezebb rajta maradni, sokszor zötyög vagy ledob esetleg egy rossz elágazáshoz vezet, de ha kitartó az ember akkor egy hosszú és nehéz út során megtalálja amit keresett és ehhez csak ő maga kell senki más.

Sokszor hallgattam már A most hatalmát hangos könyvben, örülök, hogy végre papírformában is a kezembe vehettem. Nem az a fajta könyv amit egy szuszra ki lehet vagy ki kell olvasni. Jó párszor meg kell állni, emészteni, gondolkodni, próbálkozni, változtatni. Biztos, hogy amíg élek még fogom olvasni vagy hallgatni, mert amikor elbizonytalanodok, mindig visszaránt a mostba és tényleg csak itt érdemes élni, nagyon nehéz, de megéri.
Szerintem mindenki ismeri az alábbi játékot: Ha leülhetnél egy padra valakivel egy órára, akár élő vagy már holt emberrel akkor kit választanál? Én Eckhart Tolléval szeretném eltölteni ezt az időt és semmi mást nem csinálnék vele csak élvezném a most hatalmát!

Hangoskönyvbe hallgassátok!!!
Csodálatos!

Valahol ezt olvastam, részlet a szerző általános gondolataiból:
„Ha nem takarod le a világot szavakkal és címkékkel, akkor visszatér életedbe a csodálatos érzékelése, ami réges-rég elveszett, amikor az emberiség, ahelyett, hogy használta volna a gondolatot, annak megszállottjává vált. Egyfajta mélység tér vissza az életedbe. A dolgok visszanyerik újdonságukat, frissességüket. És a legnagyobb csoda, hogy saját lényegi énedet bármely szót, gondolatot, mentális címkét vagy képet megelőző valamiként tapasztalod meg. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, meg kell szabadítanod éntudatodat – „Létséged” érzékelését – mindattól, amivel az összekeveredett, más szóval: amivel az azonosult.”
Hát ilyen ez a könyv.
Jelenleg elég zaklatott vagyok, de ha letudok csendesedni, talán. Most picit nekem száraz volt ez, ebben a lelkiállapotban. Hangoskönyvben is hallgattam egy részét, meg olvastam is.

Agykontroll tanfolyamon hallottam a könyvről és minél többet barangoltam a LOA videósok világában, annál többször felbukkant. Igazából új dolgokat nem tudtam meg belőle, de ha ez lett volna az első könyv, amit a témában olvastam, akkor biztosan egekig magasztalnám, hiszen mégiscsak egy alap mű. Én elvoltam vele, de ennél sokkal többet vártam tőle, vagy inkább azt mondom, hogy most más infókra lettem volna kapható, de ez nem a könyv hibája. Még tuti elolvasom, mert inspiráló gondolatokat ébresztett bennem, és picit sikerült megértetnie velem a gondolkodás és érzés közötti különbségeket. Csak azért vontam le egy csillagot, mert számomra nem adott annyi pluszt, mint amennyit reméltem:)

Világosan és érthetően leírja hogyan érd el a Tudatosságot. Nincs benne egyetlen fölösleges rész sem, nem rakott hozzá semmi sallangot. (Nyilván hogy az elme kevesebbet magyarázzon félre)
Kis túlzással állíthatom hogy ez az egyetlen könyv amire szüksége van egy spirituális útkeresőnek, benne van minden egyszerűen megfogalmazva. Egyszerűségéhez képest mégis nehéz elérni a könyvben leírt folytonos Tudatosságot, egy életen át tartó folyamatos odafigyelést és gyakorlást igényel de megéri mert az egyén tapasztalni fog egy addig alig ismert, másfajta életminőséget.

Első olvasásom E.T.-tól. Nem bántam meg, hogy a kezembe vettem eme irományt, igaz nem voltam elragadtatva a könyvtől, nekem időnként túl „magas” volt. Viszont találtam benne számomra is fontos, megszívlelendő gondolatokat.
Sok furcsaságot olvastam, amit el sem tudok képzelni, a valóságban hogyan is működik…

Tetszettek a benne leírt gondolatok. Jó lenne megvalósítani őket. De azt hiszem, hogy a „ fájdalomtest transzmutációját” nem valószínű, hogy meg tudom csinálni. Na meg a többit is nagyon nehéz. Ha minden ember így élne, soha nem lenne harag, bánat, fájdalom, háború stb. Jó is lenne. De már ismét a jövőben vagyok a jelen helyett. :-)
Különösen tetszett, ahogy Isten fogalmához közelített.