Ez egy marxista terminológiát használó, és – szvsz – marxista szellemiségű kötet. De ez nem baj! Sőt! Ne feledjük: Marx kapitalizmuskritikája nem csupán a kommunista mozgalmakat alapozta meg, melyek erőszakos hatalomátvétellel a proletárdiktatúra kiépítésére törekedtek, hanem a szociáldemokrata pártok szellemi bázisát is jelenti, s ezek a pártok parlamenti jelenléttel, a szakszervezeti mozgalom erősítésével, progresszív adóztatással és az állam jóléti rendszereinek megerősítésével törekednek a társadalmi igazságtalanságok kiegyenlítésére, enyhítésére, nem pedig forradalommal. S rögtön hozzáteszem: ez a fajta szociáldemokrácia Kéthly Anna kora óta fájóan hiányzik a magyar politikai palettáról…
De haladjunk sorjában: ez a tanulmány a kapitalista világgazdaság keretei közé – a 89-es rendszerváltás után – újra beilleszkedő félperifériás magyar társadalom gazdasági-szociális szerkezetét, ennek változásait vizsgálja. Egy dolgot a globális gazdaságtörténet alapján rögtön leszögez: hogy a globális kapitalizmusban mindig fennmarad a centrum és a periféria, és a centrum nem kis részben a periféria rovására tud a saját területén belül a szélesebb tömegeknek is magasabb életszínvonalat biztosítani. Tehát a felzárkózás reménye a periféria zöme számára hiú remény: nem így osztották le a lapokat. A másik fontos tény a hazai pártviszonyokra vonatkozik: a demokratikus, antipopulista, 'balodalinak' titulált liberális ellenzék nem baloldali, csupán liberális, és a nemzetközi (centrum) tőke érdekeit képviseli. Az antidemokratikus, populista, jobboldali, 'nemzetinek' titulált kormánypárt pedig a javarészt állami beavatkozással felhizlalt helyi tőkésosztály érdekeit képviseli. A dolgozó osztályok érdekeit nem képviseli jelenleg senki: nincs rendes baloldai párt, sem egységes, erős, tömegeket integráló szakszervezet – s a jelenlegi pártok egyike sem törekszik ilyen szervezet létrehozására. A kizsákmányolás (ne féljünk a nevén nevezni), s ezzel párhuzamosan az egyszerű emberek kábítása akadálytalanul folyik, az 'oszd meg és uralkodj' jegyében.
A társadalom a rendszerváltás óta egyre erősebben szétszakad, a társadalom felső harmada anyagi biztonságban él, az alsó kétharmad inkább csak máról holnapra, s ebből a legalsó harmad már csaknem teljes kiszolgáltatottságban, minden tartalék nélkül. Ez az egyre hosszabbra nyúló csepp-forma reprezentálja jelenleg a magyar lakosság gazdasági-társadalmi rétegződését. Az úgynevezett 'középosztály' pedig, aminek a fogalmát soha nem definiálta senki pontos és precíz módon, és – bár tele van vele a sajtó meg a politikusok szónoklatai – valójában a megnevezés üres halandzsa; nos ez a 'középosztály' fokozatosan elolvad, kisebb részben fölkapaszkodnak belőle a felső harmad jól szituált népe közé, a nagyobb részük pedig lesüllyed a létbizonytalan tömegek szintjére.
Ezeket a folyamatokat mutatja be a könyv, számos kutatási eredményre és statisztikára hivatkozva. Míg a kötet első felében a szerző – ígéretéhez híven – elég sikeresen kerülte a szakzsargont, ez a második félben, a kutatási eredmények tárgyalásakor, már kevésbé sikerült, de némi odafigyeléssel ez is követhető. Ám, sajnos, nyelvezete és szakmai tartalma miatt ez a könyv pont azokhoz nem fog eljutni, akikről szól, és akikhez kellene: a rendszerváltás veszteseihez, a dolgozókhoz. Akik ugyan osztályt alkotnak, de ennek maguk sincsenek tudatában.
A szerző a könyvet József Attila Eszméletének egy versszakával zárja – hadd fejezzem be ezt az értékelést a költő egy másik művéből vett idézettel:
Ne hadd el magad, öregem,
bőröd ne bízd kereskedőre,
ki elád felhőt az egen
s a földön telket vesz belőle.
Inkább segít a kutya szőre
a teríthető betegen,
semhogy magát miértünk törje,
aki sorsunktól idegen.
