A ​mennyország létezik 71% 51 csillagozás

Csalódott vagyok. Arra számítottam, hogy a középpontban a túlvilági élménye lesz, de összességében nézve a könyvet, igazából elhanyagolhatóak voltak az arról szóló beszámolók. Pár mondatban össze tudnám foglalni, hogy mit tapasztalt, de oldalakban lehetne kifejteni, hogy mi történt a hozzátartozókkal az ágya mellett, a szervezetével, stb. Engem nem ezek érdekeltek volna, hanem a túlvilági élmény.

Meglepően olvasmányos (párhuzamos történetszálak vezetése, fejezetvégi cliffhanger, stb.), de nem mond túl sokat az egyébként izgalmas témáról.
(Apropó: feltámadáskor a nagymamám 60 éves lesz, ahogy én szeretném, vagy 20, ahogy ő? Ilyesmiken jól el lehet gondolkozni.)

Az ember agya teljesen leállt, 0 mértékben mutatott tevékenységet, ennek ellenére egy hiperreális élményben volt része, ami sokkal több annál, mint hogy az emberi agy felfoghatná, Mégis mi ez, ha nem annak a bizonyítéka, hogy van tudat a fizikai test létezésén kívül is? És hogy a tudatunk független az agyunkban lejátzódó fizikai folyamatoktól? Persze mondhatjuk azt, hogy mégiscsak valamennyire aktív volt még az agya, és hogy az agy a halál előtt DMT-t szabadít fel, hogy elviselhetőbbé tegye a halált, és ezek a fantasztikus élmények a DMT hatásának tudhatóak be… De aki ebben a redukcionista materialista világnézetben hisz, az Istenben sem hisz, és azt gondolja hogy ezek az „önvédelmi” mechanizmusok hosszú évmilliárdok alatt jöttek létre a puszta véletlen folytán, mutációk útján. Ennek viszont akkora az esélye, mint annak, hogyha egy legapróbb darabjaira szétszedett óra alkatrészeit elkezdem rázni egy dobozban néhány milliárd évig akkor összeáll egy Patek Philippe-pé. Vagy ha végtelen számú majom leül kalimpálni egy írógép mellé, akor évmilliárdok alatt legépelik Shakespeare összes művét. Szóval valószínűtlen, hogy a véletlen műve lennénk. És akkor ez az élmény se lehetett véletlen. És még ha a DMT műve lenne az egész, akkor se lenne véletlen. Lehet, hogy Isten a DMT-t választotta ki a „szent molekula”-ként, amely megnyitja a kapukat a dimenziók között, és így tervezte meg az egészet. Soha nem értettem meg, hogy a jelenségek tudományos folyamatokkal való leírásából miért az következik, hogy nem teremtette senki ezt a rendszert, hiszen az ellenkezője lenne logikus. Ha ránézek egy Bentleyre, ami egy rendkívűl bonyolult rendszer, egyértelmű, hogy áll mögötte egy designer. Egy emberi lénynél, akinek az agya ezerszer és ezerszer bonyolultabb műszer, ez miért nem logikus?

Telefonról nyomtam be mikor elkezdtem olvasni, de nekem nem olyan szuper a mobil alkalmazás, így sikerült egyből 3.5 csillaggal illetnem a könyvet..Hát sajnos elolvasás után sem adok rá többet..
Érdekel a téma, és kíváncsi voltam, hogy egy talán kevésbé laikus, egy orvos hogy látja ezt a témát..Hát zavarosan..A könyvet két részre tudom osztani, az egyik amikor az eseményeket meséli el, bemutatja kicsit az életét, a családját..És ezek a részek váltakoznak a halál közeli élmény leírásával..Namost a hétköznapi részek jól megírtak, érdekesek, tetszettek. Viszont ami a másik rész illeti – lehet elég ha csak annyit mondok, hogy kétszer aludtam el azokon a részeken??? Nekem az rettenetesen unalmas volt, egy nagy katyvasz, néhol elment filozofálgatásba máshol meg telenyomta orvosi dolgokkal..Elhiszem, hogy nehéz megfogalmazni mit tapasztalt, de ha már tollat ragad emiatt, akkor legalább próbálja meg!! Viszont egyszer hangosan felröhögtem, mikor arról értekezik, hogy milyen érdekes az agy bla bla..Észrevettem, hogy olvasok, de közben tök máson gondolkoztam..Szóval igen, az agy tényleg nagyon érdekes! :-)

Milyen érdekes, hogy mindenki többet akart olvasni a túlvilágról, s kevesebbet a családról.
Mennyire szeretnénk bizonyosságot szerezni, többet tudni a mennyországról. Szeretnénk, ha létezne, hiszen az ember legnagyobb fájdalma, hogy egyszer elhagyja az árnyékvilágot, s milyen jó lenne, ha ilyen csoda várna minket is.
Végig úgy éreztem,hogy ez túlzás. Ennyi mindent, s ennyire tisztán nem láthat az ember.
Érezhet dolgokat, de ez sok volt nekem, még akkor is, ha hiszek a klinikai halál állapotában átélt élményekben. Egy sokat mondó cím-hatásvadász.

Úgy látom mindenkit lázban tartott a téma, és csalódtak a könyv elolvasása után. Engem teljesen hidegen hagyott a téma, és csalódtam a könyvben -de nagyon is kellemesen.

A titkot titkát, a rejtélyek rejtélyét akarjuk felfedve látni, de az nem véletlenül marad elrejtve előlünk. Néhányunk pedig két dimenzió között lebegve akaratlanul is átlibben a másik oldalra és betekintést nyer egy előttünk teljesen ismeretlen világba; a tapasztalatokon túli tapasztalás.

Vagy elfogadjuk hogy az író csupán megközelítően írhatja le az általa átélteket, vagy olvashatunk egy lenyűgöző, jól megfogalmazott, minden részletre kiterjedő leírást a túlvilágba való utazásról, melynek legnagyobb része valószínűleg kitaláció lesz.

    Az életemet nem változtatta meg, ahogyan a fülszövegben ígérték, de azt elismerem, hogy egész érdekes kis olvasmány volt. Habár számomra pont azok a részek tetszettek jobban, amelyek a „materiális világban” játszódtak: a családi történetek és történések (örökbefogadás témája, agyhártyagyulladás és az azt követő kóma). A kóma alatti (utáni?) érzékcsalódásokat én erős túlzásnak tartom „túlvilági tapasztalatoknak” nevezni. Persze, ha valaki átél egy csodaszámba menő gyógyulást, akkor érthető, hogy hinni kezd a csodákban –, a nagy többség meg, aki belehal, már nem fog visszajönni, hogy közölje velünk, hogy ja, amúgy nincs túlvilág, csak a nagy, sivár semmi… Ez a doki meg már előtte se lehetett teljesen százas, hiszen pl. imád ejtőernyővel ugrálni több ezer méter magasból, és betegesen vonzódik a színes csokornyakkendőkhöz, hehe.

Ez a könyv egy csalódás. 1 csillagot kap azért a kevés kis mennyország leírásért ami nyomokban fellelhető a könyvben.

1. alig volt benne szó a „másik oldalról”. Engem egyáltalán nem érdekelt a „húszezer rokona”, meg a hosszas és fárasztó kórházi leírások, szakszavak a betegségről, meg a vírusról.

2. Sok a magyarázkodás… Minden fejezetben elmondja, hogy ő régen ,mennyire nem hitt ebben, és nagyon racionális ember volt. (minek?) aki eljut odáig, hogy elolvassa ezt a könyvet, az úgyis hisz benne valamilyen szinten és nincs szükség folyamatos magyarázkodásra.

3. Vártam volna, hogy a halál közeli élményeit részletesebben írja le. Szó volt más univerzumokról, különböző szintekről… stb. ezekről szinte semmit nem tudtunk meg.
Mindez lehet koncepció a könyvben, csak akkor ne legyen ilyen félrevezető a címe.

Ennek a könyvnek inkább olyasmi címet adnék, hogy Egy ritka betegség túlélője nyomokban látott valami nem evilági dolgot … :)

Nem gondoltam volna,hogy tetszeni fog ez a könyv,de tévedtem. :) Nagyon érdekes volt,bár néhány helyen a túlvilági élményeinek a leírása kissé zavaros volt.Valahogy jobban lekötött az amikor arról írt,hogy mi történt a családjával,és milyen volt a betegsége, ezért a 4 csillag.Viszont örülök,hogy olvashattam, mindenképpen elgondolkodtató könyv volt. :)

Valóban könnyed és olvasmányos, kár hogy pontosan a hatásvadász témaválasztásnak nem tud eleget tenni, a spirituális részek szerintem a legtöbb helyen eléggé kuszák, főleg a családjáról meg a kórházi dolgokról leírtakkal összehasonlítva, mert azok meg egész érdekfeszítőre sikerültek.
Értem én hogy hipervalóság meg minden, de egy extrém LSD-s élményhalmazt is szavakba lehet önteni, csak tehetség kell hozzá, itt meg mintha talán ez nem igazán sikerült volna jól.
Kár, jobbat vártam.