A Diótörő és Egérkirály története elsősorban Csajkovszkij világhírű balettjének köszönhetően lett a gyerekek egyik karácsonyi kedvence. E. T. A Hoffmann meséje azonban számos más feldolgozásban is népszerűvé vált, 2018 karácsonyára pedig megérkezik a mozikba a Disney által elkészített változat.
Az eredeti kisregényt most új, modern fordításban és a szöveg szépségéhez illő illusztrációkkal olvashatják gyerekek és felnőttek egyaránt.
Eredeti megjelenés éve: 1816
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Ciceró, Budapest, 2018 
Egy karácsonyi klasszikus, amit ismertem, de még sosem olvastam. Kedvenc feldolgozásom belőle a mai napig a Barbie film, egyszerűen gyönyörű az a mese. Viszont most szerencsére már elolvastam az eredeti művet is. A történet olvasása közben erős nosztalgiát éreztem. (Egy ponton elkezdtem hallgatni a Diótörő zenéjét, és elég erőteljes boldogság és nosztalgia ragadott magával.) A mese nagyon aranyos amúgy, könnyen magával ragadott Marika és a Diótörő meséje. A történet vége meglepett, kifejezetten tetszett, hogy olyan irányba fejeződött be a történet, amire nem számítottam.
Újabb dugába dőlt kísérlet arra, hogy a lányom könyv formájában is megismerje a Diótörő történetét. Karácsony előtt kezdtem felolvasni, de nem jutottunk a feléig sem. Egyszerre találta ijesztőnek és unalmasnak. Az elsőt értem és egyet is értek, a csatajelenet valóban elég durva, a szoba sötétjéből előbukkanó egerek és a megelevenedő játékok nemkülönben. A második jelző magyarázatát abban látom, hogy jóval hamarabb látta a történetet színpadon és a szöveg sehogy nem tud felérni a baletthez.
Második nekifutásra egyedül olvastam és ismét bájos, kedves, igazi klasszikus mesének találtam. Az illusztrációk csodaszépek, viszont a kiadás egésze lehetne egy leheletnyit igényesebb.
Nagyon szeretem ezt a történetet, de eddig csak előadás, és mese formájában láttam. Örülök, hogy végre könyvben is megvan, ráadásul ennyire szép kiadásban! Imádtam a rajzokat, gyönyörűek!
lgazából a kislányom számára vettem, a névnapjára, most nézik pár nap múlva a színházban, és nagyon érdekli, mesében már ő is látta, és egész biztos vagyok benne, hogy olvasni is boldogan fogja, amint hamarosan megkapja!:)
Ugyanazt tudom elmondani, amit tavaly is: https://moly.hu/konyvek/e-t-a-hoffmann-diotoro/en-es-a-konyv/nympha17
Köszönöm a Ciceró kiadónak, hogy megörvendeztetett ezzel a szép új kötettel. A rajzok valami gyönyörűek!
Gyerekkoromban nagyon szerettem a Diótörő mesét, emlékszem az egyik rajzfilmváltozatot (https://snitt.hu/filmek/diotoro-1990) rongyorsa néztem még VHS-en. Halványan dereng, hogy 9-10 évesen kikölcsönöztem a könyvtárból az eredeti regényt, és – talán – el is olvastam, de mivel ebben nem voltam biztos, inkább azon az állásponton voltam, hogy én ezt a regényt nem olvastam. (Viszont Varró Dániel verses átiratát többször is, és bár nem kedvelem a szerzőt, ezt az alkotását különösen jónak tartottam.) Tavaly volt szerencsém látni a Diótörő balettet, az az előadás döbbentett rá (újból), hogy ezzel a klasszikussal (is) még adós vagyok magamnak. El is határoztam, hogy minél hamarabb beszerzem a regényt – igen ám, de maga a teljes Hoffmann-szöveg csak nagyon kevés kiadást ért meg, és nehezen is beszerezhető, átiratokkal pedig nem akartam „bajlódni”. Aztán szembejött velem, hogy a Ciceró 2018-ban kiadta, látszólag szemet gyönyörködtető kiadásban, Sánta Kira illusztrációval az eredeti regényt, így fel is került a kívánságlistámra, idén pedig sikerült is megvásárolnom.
Nos, a történetben nem csalódtam: aranyos, bájos, remekül ellavíroz az álom és valóság határmezsgyéjén. Igazából a regény három nagyobb részből áll (Marie megkapja a Diótörőt, aki megvívja a harcát az Egérkirállyal – Drossmeier elmeséli Diótörő eredettörténetét – Diótörő elviszi Babaországba Marie-t), ezek mai szemmel kissé zavaróan el is ütnek egymástól, főleg a babaországi kalandozás lóg ki kicsit a sorból, de mindettől függetlenül valóban egy örök klasszikus mese, amit érdemes legalább egyszer elolvasni.
A fél csillag levonás a Ciceró-féle kiadás miatt jár. Valóban, a borító és a belső illusztrációk gyönyörűek, de sajnos ebből a kötetből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Akárhányszor kinyitom a könyvet, kissé csalódottan konstatálom az előnytelen tördelést és betűtípust, kicsit olyan érzésem van, mint ha az igényeket ezen a téren már lejjebb adták volna. Holott ezek tényleg csak apróságok, amik nagyon sokat lendítettek volna a kiadás minőségén. És akkor még az olyan dolgokról nem is meséltem, hogy simán lehetett volna iniciálékat használni, a címeket díszesebb betűvel írni, a verseket legalább dőltté tenni, az oldalszámozásnál kicsit kreatívabbnak lenni, sőt, én a kiadó helyében az illusztrációkat a fejezetek közé, a címet külön oldalra (akár a rajzos oldalra) tettem volna. Tudom én, hogy ne a külső alapján ítéljünk (bár, hangsúlyozom, a borító továbbra is gyönyörű), de ez a történet tényleg megérdemelt volna egy sokkal szebb és igényesebb kiadást.
Most olvastam először, annak ellenére, hogy láttam már balettot, rajzfilmet és filmet is róla. Kis esti olvasásnak megteszi, de azért nem igazán kötötte le a figyelmemet. A kiadásban a rajzok nagyon szépek, viszont több helyen is találkoztam félreütéssel.
Kiskoromban a legelső Barbie mese volt ez a feldolgozás, amit még kazettán láttam és emlékszem, hogy mennyire elvarázsolt az a világ, ahová a főszereplő került. Aztán megnéztem belőle az új filmet is, bár az nem nyűgözött le annyira és ezek után úgy gondoltam jó móka lenne végre az igazi történetet is a kezembe venni.
Szkeptikusan álltam hozzá, nem vártam sokat, mert egy régi gyermekmeséről van szó és nem akartam csalódást okozni magamnak, azzal, ha esetleg nem tetszik. De totálisan tévedtem! A stílus, a történet, a szereplők… Mind elnyerték a szívemet, ráadásul az új kiadás valami hihetetlenül szépen van illusztrálva.
Egy kedves kis mese, ami még fontos tartalmat is közvetít a gyerekek felé, amellett, hogy roppant szórakoztató és varázslatos (főleg a vége felé). Persze meg is lepődtem, mert a feldolgozások merőben eltérnek a történettől, de egyáltalán nem okozott csalódást emiatt a könyv.
Még balett formájában nem láttam a művet, de azt hiszem ezek után erre is sort kerítek majd.
