87. legjobb meseregény könyv a molyok értékelése alapján

Diótörő 114 csillagozás

E. T. A. Hoffmann: Diótörő E. T. A. Hoffmann: Diótörő E. T. A. Hoffmann: Diótörő E. T. A. Hoffmann: Diótörő

… a padozat alól borzalmas sziszegéssel hét egérfej bukkant fel, hét szikrázó koronával. Csakhamar előnyomult a hétfejű Egérkirály, akit háromszoros sivítással üdvözölt egész serege, s egyszerre indultak – kopp-kopp, trott-trott – a szekrény felé, ahol Marika állt.

A félelemtől úgy dobogott a szíve, hogy azt hitte, kiugrik, majd meg azt érezte, megdermed a vér az ereiben. Hátratántorodott, és ekkor – klirr-klirr-prr – a szekrény üvege szilánkokra tört.

Ugyanakkor éles fájdalmat érzett a karján, de a szíve meg is könnyebbedett. Nem hallotta a sivítást, fütyülést, minden elnémult, noha nem nézett oda, azt hitte: az egerek megrettentek az üvegcserepek csörrenésétől, és eliszkoltak.

De mi ez megint?

A szekrényben, Marika háta mögött különös mozgolódás támadt, hangocskák zajongtak: „Fölkelni! Fölkelni! Csatára, még az éjjel! Fölkelni! Csatára!”

Eredeti megjelenés éve: 1816

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mókus Könyvek

>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2017
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786068638553
>!
Móra, Budapest, 1979
138 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631117359 · Fordította: Sárközy György, Juhász Andor · Illusztrálta: Balla Margit

3 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Diótörő


Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

A könyv két Hoffmann mesét tartalmaz: a Diótörő és Egérkirály, illetve Az idegen gyermek című meséket. Szerintem egyik rosszabb – ijesztőbb, mint a másik… ráadásul ezek a részletgazdag, ám rémes illusztrációk?!

A Diótörő története tetszett, de nekem kicsit meredek volt mesének… Úgy emlékeztem, hogy ismerem a sztorit, aztán rádöbbentem, hogy keverem a féllábú ólomkatonával. :)) Azt szeretem! A Diótörő összetett és mesei volt (még a furcsa fordulatok ellenére is – pl.: részvétem az összes kitört fogú és eltört állkapcsú fiatalnak…), mégsem fogott meg.

Az idegen gyermek kifejezetten untatott és felháborított… Illetve hát untam, amikor épp nem voltam rá pipa. Pl. a tanítómester jön és rendes kézfogás helyett TŰT szúr a GYEREKBE! (http://moly.hu/idezetek/572440)
//Amúgy volt nekem egyszer egy unokaöcsém, aki sikítófrászt kapott kisebb korában a legyektől egy mese miatt, amit az oviban (?) olvastak föl nekik… akkor mire kiderült már sok mesén túl voltak és nem tudták kideríteni, mi lehetett. Azt hiszem, van egy tippem. :D Ha ILYEN legyekről olvastam volna gyerekként, akkor még durvább lenne a bogár- és rovarfóbiám…//

Andersent a gyereknek, nem Hoffmannt…

13 hozzászólás
>!
pannik P
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

A Diótörő tetszett nagyon, a mese magával ragadó, szépen ívelő szövete beszippantja az embert. Szinte láttam magam előtt, hogy balett formájában, milyen légies, szemkápráztató lehet ez a világ, csodás díszlettel és jelmezekkel (pedig sajnos még nem láttam a Diótörőt színházban, idén tervezem megnézni, ezért is olvastam el előtte a könyvet).
Szépen tanít a meglévő, elromlott dolgok megjavítására, értékelésére, testvéri szeretetre. Az álomvilág – mesevilág közötti átlátszó mezsgyét szépen írja le. Nagyon hangulatos a karácsonyi ajándékozás és azt követő játék. A csata azért egy kicsit zorkó. A nagybácsi kiléte eléggé mozgatja az olvasó fantáziáját, ki is lehet ő valójában? Ez a képzeletünkre van bízva.

Az idegen gyermek mesével viszont én nem nagyon tudtam mit kezdeni. Nem fogott meg és nem is nagyon jött át mit akar mondani. A gazdagok bunkók a szegények meg természet közeliek? Ezt azért így nem mondanám, hogy minden esetben helytálló. A boltban vásárolt játékok értéktelenek, azokat össze kell törni? Ez sem igazán helytálló.
A tanítómesterről ne is beszéljünk.
Eléggé furcsa történet, valahogy se üzenetet se szépséget nem nagyon találtam benne. Kár, hogy egy kötetben vannak, mert a Diótörő 5 csillag az Idegen gyermek meg 3 se nagyon, ezért összességében 4 csillag a maximum érte.

>!
Bleeding_Bride ISP
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

– Szégyenfolt törölgetés 2.0 –

Ismét kipipálhatok egy olyan olvasmányt, amit már több ízben láttam színpadon, filmben, rajzfilmben, sőt, a színpadi adaptáció szövegével még dolgoztam is, de nem voltam eléggé ember ahhoz, hogy leüljek és fellapozzam úgy igazán.
Bevallom őszintén, ismerve az adaptációkat, a „nyers szöveg” már- már unalmasnak bizonyult, a mese nem érte el azt az örömszintet, mint például a Karácsonyi ének, amit hiába tud az ember visszafele is, elolvasva mindig tanulságos.

>!
Sippancs P
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

Fogalmam sincs, hogy ez a történet miért csak 30 évesen talált meg, de talán jobb is, hogy nem gyerekként olvastam, mert nem biztos, hogy akkoriban tudtam volna értékelni.
Nagyon sokrétű, különleges és álomszerű mese volt, mégis hihetetlenül olvastatta magát. Ha választanom kellene, Pirlipát hercegnő részeit szerettem a legjobban, érdekes volt megtudni, hogy hogyan lett spoiler Diótörő, a babországos fejezetek viszont nem tetszettek, helyettük szívesebben olvastam volna a hétfejű Egérkirállyal való harcról.
Életem első találkozása volt a Diótörővel, de biztosan nem az utolsó!

(Az idegen gyermeket nem olvastam el.)

>!
Molymacska P
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

Fogalmam sincs miért, de csak ebben az évben találtam rá erre, mély megdöbbenéssel, hiszen azt hittem, kedves Diótörőnk története inkább Andersen köthető spoiler. Emellett szintén beállnék a sorba, hogy láttam már rengeteg feldolgozását, de hát ugye az eredeti az mégis csak az eredeti.
Még mielőtt az értékelésbe belekezdek, tudni kell a két történetről, hogy mindkettő gyerekmese, de nem olyan, mint Andersen klasszikusai. Andersen mesés, és elbűvölő, míg ez inkább a kornak egy lenyomata, egy álomvilág, ami ettől még egyáltalán nem olyan légies, és puha, mint más mesékben. Ezekben a történetekben harcok dúlnak, a gyerekek kemények, az életre készülnek fel, és valószínűleg a kedves olvasók is ilyen kemény gyerekek voltak.
A Diótörő és később a másik mese egy hasonlósága, hogy mindegyikben van egy másik, mesés világ. Ez a világ nem jobb, sőt igazából nem is sokkal másabb, mint az a világ, ahol élnek, mégis a másik, mesei világban, sokkal több minden megtörténhet… és ez talán így jó.
Számomra a Diótörő nagy meglepetést okozott, hiszen egy csorba játékról szólt az egész történet, két szálon ráadásul, amit mesélni tényleg úgy tudok csak elképzelni, ha egy-egy fejezet egy-egy este. Talán így érthető lehet… Vagy nem is tudom…
A két történet nem volt rossz, de így modern fejjel sikítva rohannék a mesék elől. Nem nekem (nekünk) valóak ezek. Nekem tényleg a feldolgozások a fontosak, mert hát mégis abban mutatják meg a puha, és színes mesebeli világot a szörnyű és véres valóság helyett.

>!
sztinus P
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

Édes nagylányomat kértem, nézze meg, hàtha akad Varró Dani Diótörő a sulikönyvtàrban. Nem akadt, ezt hazahozta. Elolvastam. Jujj.
Az illusztációk meg hujjujj.
Nekem már annak idejèn a balettelőadáson elvérzett ez a mű, a balett is, inkább olvasok Varró Danit.

1 hozzászólás
>!
dokijano 
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

Egészen elképedtem, amikor rádöbbentem, hogy ez volt az első igazi találkozásom a Diótörővel. Persze tudtam róla, hogy a karácsonyi műsor elengedhetetlen része, meg Csajkovszkij balettet kreált belőle, de engem mégis elkerült.
Gyerekkoromban egyáltalán nem hallottam róla, még a bábszínházi feldolgozásról sem, utána meg úgy gondoltam, kinőttem belőle. A környezetemben manapság is csak óvatosan mertem megpendíteni, hogy mi lenne, ha megnéznénk. Volt is nagy megrökönyödés! Hogyan néznénk ki ezüst hajjal, kisgyerek(ek) nélkül a nézőtéren, a sok-sok érdeklődő gyermek és szüleik között? Így hát marad nekem a videofelvétel, már ha találok róla elfogadható minőségűt.
Addig is itt van nekem E. T. A. Hoffmann meseregénye, amely szerencsére a MEK archívumában is megtalálható. Nagy levegő, és belevágtam. Nem bántam meg. Varázslatos álmok közé repített, jó volt elmerülni ebben a gyermeki világban egy kicsit. És még az egyik karácsonyi kihíváshoz is jól jött.
Csak egyetlen dolgot találtam kicsit furának, a betétverseket. Valahogy egy kissé sutának éreztem a szövegüket. Persze nem én vagyok a célközönség, egy kisgyereknek lehet, hogy jobban tetszenének. Nekem gyerekként is inkább az olyan versek tetszettek, amelyeknek volt határozott ritmusa, dallama. Még ha már-már mondókaszerű volt, akkor is. Azt azért be kell vallanom, nem voltam nagy verskedvelő.

7 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

A Diótörő és Egérkirály és Az idegen gyermek csodás mesék. És messze nem az egy kaptafából valók, bár van herceg, meg tündérkirálynő, és a gonosz is alakot ölt.
Hoffmann fantáziája remekbe szabott, megtornáztatja az ember képzelőerejét elég rendesen.
És bár minden mese jól végződik, míg eljutunk odáig, sok minden nyomott hagy az emberben, és én ezt különösen szeretem benne. Mármint azt, hogy ezek a mesék, nem rózsaszín mesék, hanem csak mint az élet, néha fájdalmasak, szomorúak is.

>!
gybarbii 
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

Hűha, úgy látom, Hoffmann-nak elég groteszk meséi vannak. :)
A Diótörő és Egérkirály sokkal jobban tetszett, mint Az idegen gyermek, talán a karácsonyi hangulatom is teszi… :) Valamiért úgy rémlett, hogy én igenis ismerem a Diótörőt, de elég sok újdonságot tartalmazott a történet. A herceg országának leírása nagyon tetszett, igazán különleges volt, és ahogy elképzeltem… hmm… nyamii :) De ez az Egérkirály!! Elég gonosz egy teremtény!!
Az idegen gyermek meséje megint csak elég eltérő volt az általam ismeret meséktől. Ez a tanítómester! Én is szívesen lecsaptam volna egy légycsapóval!

3 hozzászólás
>!
Inpu
E. T. A. Hoffmann: Diótörő

Íme, kettő a Hoffmann-irományok közül, melyekről emberemlékezet óta folyik a polémia: való vagy nem való gyermekek kezébe. Jómagam hajlamos lennék azok pártját fogni, akik a mesék jellegzetes belső viszonyrendszerét, a jó és a rossz szakadatlan küzdelmét, illetve a rossz szinte szélsőségesen plasztikus karakterábrázolását olyasvalaminek fogják fel, melytől nem megkímélni, hanem amelybe éppenséggel bevezetni érdemes a gyermeki elmét.
A könyvet olvasgatván jómagam is megtapasztalhattam, amire mások már előre figyelmeztettek: a Diótörő megannyi feldolgozása között szinte elveszik a történet eredeti magja. Már ezért megéri az eredeti művet kézbe venni és végigolvasni. Nehezebb dió (legyünk stílusosak) a kötetben szereplő másik mese, mely Az idegen gyermek címet viseli. Ez bizony bő kézzel méri a feszültséget, a jellegzetes hoffmanni homályt, illetve a jó és a rossz összecsapásából természetszerűleg fakadó szomorúságot. Megfejteni nem érdemes. Átérezni annál inkább.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
_natalie_ IP

Marika, mihelyt egyedül maradt, hozzálátott ahhoz, ami a szívét nyomta, s amit még – maga sem tudta, miért – a mama előtt sem mert tenni eddig. A sebesült Diótörőt az asztalra fektette, nagyon gyöngéden lecsavarta a kendőt, s megvizsgálta sérüléseit.
Diótörő rendkívül sápadt volt. Fájdalmas arca mégis úgy mosolygott, hogy Marikának a szíve elfacsarodott.
– Ó, Diótörőkém – beszélt hozzá halkan –, ne haragudj, hogy Frici úgy megbántott. Nem akart rosszat, csak a vad katonák között ő is egy kicsit keményszívű lett.

18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Diótörő
>!
lzoltán IP

    Csekély távolságra takaros falut látott, minden ház, pajta sötétbarna volt.
     – Ez Mézeskalács-falva – mondta Diótörő –, a Méz-folyó partján. Lakosai igen csinosak, de ingerlékenyek, mivel mindnyájuknak örökké fáj a foga.

Diótörő és Egérkirály - Babaország

Kapcsolódó szócikkek: Diótörő
>!
AniTiger MP

Mert a gyerekek nem mozdultak, von Brakelné asszony haragra lobbant, és így kiáltott:
– Szedtevette rossz gyerekek! Mi lesz? Még azt hiszi Tintamester úr, hogy faragatlan kölykök vagytok! Gyorsan fogjatok kezet vele!
A gyermekek megemberelték magukat, kezet nyújtottak, de panaszos jajkiáltással menten hátra is ugrottak. A mester hangosan felkacagott és megmutatta a tűt, amit az ujjai között dugott el. Kriszti sírt, Félix pedig magában dohogott:
– Ezt próbáld meg még egyszer, potrohos!
– Miért tette ezt, kedves Tintamester? – kérdezte kedvetlenül von Brakel úr.
A mester így felelt:
– Ez már olyan kedvtelés nálam. Hiába, nem tudok leszokni róla – ezzel két kezét csípőjére tette és kacagott. Abba se tudta hagyni a nevetést. A végén olyan volt már a hangja, mint egy elromlott kereplő.

121. oldal, A nevelő megérkezik, de a gyerekek félnek tőle (Az idegen gyermek)

>!
gybarbii 

– Az nem úgy van – vágott közbe Félix –, mert a te otthonod bizonyára pompásabb világ, mint ez. Hiába mondod, hogy fáradságos az út, én mégis megpróbálom, és útra kelek. Vad erdőkön, úttalan utakon, hegyeken, patakokon, meredek sziklán, tüskebozóton át. Ez az igazi vadászmesterség. Megpróbálom!
– El is jutsz hozzám – mondta az idegen gyermek boldogan. – Ha nagyon erősen akarsz valamit, akkor az már olyan, mintha a tiéd lenne. Az az ország, ahol én lakom, valóban gyönyörű, csodás világ. Nem is tudom leírni, milyen. Anyám, a királynő fényben és pompában uralkodik rajta.

Az idegen gyermek (Az idegen gyermek országa)

>!
gybarbii 

– Talán nem is éreznétek olyan jól magatokat az én otthonomban, mint ahogy gondolnátok. Talán végzetessé is válhatna, ha ott lennétek. A bíbormadarak éneke, a túl merész száguldozás a szivárványon, az aranyfácán veszélyes is lehet. Anyám azt szeretné, ha a világ minden gyermeke élvezhetné a boldogságot, de ha sokan repülnek odáig olyanok, akik túl merészek vagy félénkek, mindenképpen gondot okoznak neki. Ezért engedi meg nekem, hogy elrepüljek és a gyermekeknek játékot vigyek.

Az idegen gyermek (A tündérkirálynő gonosz minisztere)

>!
lzoltán IP

    Néha a nagy, büszke kastélyok előtt hirtelen meg kell állni, olyan rideg előkelőség árad ki belőlük. Mint a szigorú őrök, furcsa kőszobrok támaszkodnak a falhoz, s meredten bámulnak a járókelőkre. Bizony minden kedvünk elpárolog így, hogy bemenjünk, inkább visszafordulunk, ám von Brakel Taddeus kicsiny háza táját más szemmel nézhette minden idegen.

Az idegen gyermek - Brakelheimi von Brakel úr

>!
deaxx P

Úgy látszott, mintha fehér, barna és rózsaszín márványból épült volna, de közelebb érve kitűnt: az egész összetapadt cukrosmandulából és mazsolából áll. Ezért is nevezték Mandula- és Mazsola-kapunak, míg a köznép illetlenül csak Diákabrak-nyílásként emlegette.

Diótörő és Egérkirály - Babaország

>!
deaxx P

– Bonbon-falván vagyunk – mondta Diótörő. – Éppen most érkezett a küldemény Papirosországból, s magától Csokoládékirálytól is. Szegény bonbon-falviakat legutóbb igen veszélyeztette Szúnyog admirális hadserege, ezért házaikat Papirosország adományaival vonják be.

Diótörő és Egérkirály - Babaország

>!
deaxx P

Ő a vidám kis nép fölött uralkodó végzet, s annyira rettegnek tőle, hogy nevének puszta említése is lecsillapítja a legnagyobb zsivajt. Senki sem gondol ilyenkor oldalba döfésre, megbúbolásra, hanem magába száll, és azon elmélkedik: mi az ember és mivé lesz?

Diótörő és Egérkirály - Babaország

>!
gybarbii 

Marika tehát nem beszélhetett többé a kalandjairól, de a csodálatos tündérvilág képei mégis ott imbolyogtak körülötte, s ha erősen gondolt rá, mindent újra látott és élt, így a régi játszadozás helyett inkább magába merült. Csendesen és mozdulatlanul üldögélt, s azt sem bánta, hogy mindenki „álmodozónak” mondja.

Diótörő - Befejezés


Hasonló könyvek címkék alapján

Kántor Kata: A megmentett karácsony
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Matt Haig: Az Igazmondó Glimpi
Otfried Preußler: A kis boszorkány
Otfried Preußler: A kis boszorka
Anne Booth: Lucy varázslatos hógömbje
Geronimo Stilton: Karácsony van, Stilton!
Michael Bond: Paddington folytatja
Pásztohy András: A kisegér, aki majdnem hős lett
Enid Blyton: Boldog karácsonyt!