94. legjobb mese könyv a molyok értékelése alapján

Az ​arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony 120 csillagozás

E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​német romantika mindmáig nagy hatású elbeszélőjének varázslatosan szép fantasztikus kisregényében „Az arany virágcserépben” Anselmus, a félszeg diák a mindennapi életnél nemesebb és szebb közegben, a mesevilágban oldódik fel. Munkaadójának, Lindhorstnak és három lányának fantasztikus története a sejtelmes mesék forrásvidékén játszódik. Szalamandrák, kígyók vagy emberek ők? A káprázatos kolorittal égő világ a lényeges, amelyben izzó szirmú virágok, pazar tollú madarak, zenélő szökőkutak és egyéb földöntúli csodák alkotják a környezetet. Anselmus megérti a madarak beszédét, övé lesz az arany virágcserép és Serpentina is. Ez a felhőtlen öröm és boldogságérzet a mese végén nem más mint a kötészetben, általában véve a szép emberi tettekben, alkotásokban, rejlő boldogság. A Scuderi kisasszony története reális időben és környezetben a Napkirály uralkodása idején játszódik Párizsban, középpontjában egy nemes lelkű idős irónővel. Madeleine Scuderivel és egy borzongató bűnügyi… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2013
244 oldal · ISBN: 9789630793209 · Fordította: Barna Imre, Gergely Erzsébet, Horváth Géza
>!
Európa, Budapest, 2011
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630793209 · Fordította: Barna Imre, Gergely Erzsébet, Horváth Géza
>!
Európa, Budapest, 2007
234 oldal · ISBN: 9789630783309 · Fordította: Barna Imre, Bor Ambrus, Gergely Erzsébet

7 további kiadás


Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

költő

Helyszínek népszerűség szerint

Louvre


Kedvencelte 9

Most olvassa 11

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Az arany virágcserepet külön értékeltem, itt: https://moly.hu/ertekelesek/1518313. Úgyhogy most csak annyit, hogy szerintem kizárólag A homokemberrel együtt kellene forgalmazni és olvas(tat)ni. Sokkal több időt nem venne igénybe (A homokember a Virágcserépnek max. a fele, és közel sem olyan nehéz), viszont sokkal könnyebben fel lehetne dolgozni. Ha valaki Az arany virágcserép olvastán azt állítja, hogy Hoffmann hülye volt avagy részeg, az A homokember olvastán ezt az állítását vissza szokta vonni.*

A két mű egyébként is szorosan összetartozik. Nem folytatása egyik a másiknak, nem köszönnek vissza ugyanazok a szereplők; hanem egymás tükörképei. A téma azonos, a világábrázolás és a végkövetkeztetés gyökeresen eltérő.

Az arany virágcserépben, akárcsak a Harry Potterben, van egy „mugli”-világ meg egy varázsvilág, és aki az utóbbiba be tud lépni, az ér valamit. Ahhoz képzelőerő kell, kreativitás és képesség arra, hogy a megszokott keretek közül kilépjen az ember. Aki a varázsvilágban nem hisz, az a vesztes, aki hisz és belelép és ott marad, az a nyertes.

Na, A homokemberben pont fordítva van.

Adott egy Nathanael nevű romantikus művész, foglalkozásának minden sablon-jegyével (zűrös gyerekkor, rajongó szerelem, lángoló tekintet, a külvilág ítéletének részint észre nem vevése, részint mélységes megvetése), aki kezdettől fogva meg van győződve arról, hogy a látható világon túl létezik egy másik, mitikus-mágikus tér, amelybe csak a kiváltságosok (értsd: a romantikus művészek) tekinthetnek/léphetnek be. Ennek a mitikus-mágikus világnak a képviselője a rejtelmes Homokember, aki hol itt, hol ott bukkan fel Nathanael életében, egymáshoz zavaróan hasonló, egymástól mégis zavaróan különböző alakokban, akik ugyanúgy részei a hétköznapi világnak is, mint a Virágcserépben Lindhorst vagy Liese. Nathanael pedig enged a másik világ hívásának, akárhány barátja akárhogy próbálja ettől a törekvésétől eltántorítani. Ebben (is) nagyon hasonlítanak egymásra Anselmusszal.

A különbség a két regény között először is az, hogy Az arany virágcserép varázsvilága végső soron jóindulatú. spoiler A homokemberé ellenben valami olyan velőkig hatóan gonosz, hogy Stephen King összes bohóca elbújhat mögötte. A homokember, az konkrétan horror, a legelborultabb fajtából. Többnyire szemkiszedés jellemzi, de előfordul testrész-letépés (majd azok visszatétele rossz helyre), szénné égetés és ember-gépesítés egyaránt. Ebből nem mind a varázsvilágban történik, de mind azzal áll kapcsolatban így vagy úgy. Azért ebbe a mágikus térbe belépni és mindenáron ott maradni nem ugyanaz a kategória, mint Anselmusnak felkiabálni a bodzabokorba.

Ezzel függ össze a „másrészt”. A másik különbség az, hogy Anselmus építi, Nathanael pedig rombolja önmagát és környezetét. Anselmus a kiteljesedés felé halad, Nathanael az összeroppanás felé, ugyanazzal a lelkesedéssel. Nem is véletlen, hogy A homokemberben hirtelen pozitív szereplő lesz az összes nyárspolgár, akiknek barátságát az egzaltált Nathanael nem tudja eléggé megbecsülni. És, @Kuszma, akinek egy bizonyos megjegyzését még mindig nem bocsátottam meg ;))), itt van neked a világ legösszetettebb XIX. századi férfiíró által kitalált regényhősnője, Clara. :D Akiért én Hoffmann-nak bármit meg tudok bocsátani.**

Mert Clarának már a neve is a világosságot jelenti, mármint észbeli világosságot; mert Clara tiszta lelkű, önzetlenül jóságos és két lábbal a földön álló, racionálisan gondolkodó pszichológus; mert mindent elkövet, hogy a szerelmét megmentse a sárkánytól, még ha ez a sárkány történetesen a szerelme tudattalanjában tartózkodik is. Freud írt ám elemzést erről a regényről, és a módszereiben visszaköszönnek Clara módszerei is. Ja, és a legjobb: Clara ezért az aktív szerepéért az elbeszélő maradéktalan rokonszenvét bírja, spoiler Vele ellentétben Nathanael másik nagy szerelme, Olimpia, tökéletesen megfelel az összes romantika kori hősnő-sablonnak: abszolút passzív, hangja alig van, tökéletes intenzitással felolvadni látszik a hős lángolásában, és a beléje szerelmes művész vágyainak kivetülésévé válik. „Csak” az a gond, hogy az utóbbi kettő szó szerint igaz, és pusztán ennyitől Olimpia alakja nemhogy paródiája lesz a romantikus hősnőnek, hanem egyetlen piszkos nagy pofon neki. Nem csoda, hogy a tudattalan félelmeknek is éppen őhozzá van a legtöbb közük.

Mert itt mindig benne van a pakliban az, ami Az arany virágcserépben fel sem merül, hogy a bizonyos mitikus-mágikus varázsvilág nem máshol, mint Nathanael elméjében létezik. Amitől nem kell kevésbé komolyan venni, sőt. Ráadásul van annyira kísérteties, „virágcserepesen” ide-oda cikázó a regényvilág, hogy ebben soha, de soha egy pillanatig sem lehetünk biztosak. Kezdettől fogva ott a lehetőség, hogy valóban létezhet egy külső, rosszindulatú erő, és az az oka mindennek.

Utóirat: Azért is könnyebb ezt a művet olvasni, mert ami Az arany virágcserépben nem mindenki számára érthető groteszk, az itt csattanós fekete humor, a legjobb fajtából. Még egy kis világmegváltó hangulatot is tud teremteni vele Hoffmann. spoiler

A Scuderi kisasszony is igen jól meg van írva, ám a két másik kisregénynek a nyomába nem ér, nem is igazán értem, minek kell évtizedek óta erőltetni, hogy ez is bekerüljön a többiek mellé. Ez áll talán a legmesszebb a mai olvasótól. Krimi lenne, de még a mai krimiműfajok kialakulása előttről való, úgyhogy egyáltalán nem úgy működik, mint ahogyan egy mai krimiolvasó elvárná. Ami mondjuk nem baj, csak az olvasást nehezíti. A nagy-nagy rejtélyre elég hamar rá lehet jönni, és különben is túl sok benne a sírás meg az ájuldozás. Ráadásul nincs detektív.

Scuderi kisasszony, aki különben igazi proto-Miss Marple, nagyon hasonlít ugyan kései utódjára: évtizedek óta tanulmányozza és jól ismeri az emberi természetet, kiváló beszélőkéje és humorérzéke van, nem áll a rendőrség kötelékében, valamint nem ment férjhez… szóval minden stimmel – csak hát az a helyzet, hogy nem nyomoz. Így megette a fene az egészet. Nála futnak ugyan össze a szálak, de sokkal inkább ügyvédként, mint detektívként működik. Ő az összekötő, a pártfogó, az ékesszóló és meggyőző, végül pedig – ebben ismét a klasszikus nagy detektívekhez hasonlóan – a törvény megkerülője. Ugyanis ebben a regényvilágban a rendőrség nem egyszerűen inkompetens, hanem kártékony is, mivel inkvizítori módszerekkel működik.

Egyébként fura, de ez a romantika kori kisregény minden, csak nem romantikus. Mármint irodalomtörténeti értelemben. Ez klasszicista. Mintha ügyeske stílusgyakorlat lenne Hoffmann részéről: nézzétek már, nekem nemcsak az újdivatú megy, hanem az ódivatú is. :) Ja, és nemcsak német, hanem francia modorban is. :) Hát hiába, aki tud, az tud…

* Éppen ezért, bár leborulok Offenbach zeneszerzői készsége előtt, és bár rajongok a Hoffmann meséi c. operáért, és Olimpia áriáját Ágay Karola előadásában akárhányszor végig tudnám hallgatni (magyarul, mert a francia nyelvű felvétel egy hajszálnyival gyengébbre sikerült) – mindezek ellenére azt állítom, hogy Hoffmann ellen Offenbachnál nagyobb merényletet kevesen követtek el a világtörténelemben. spoiler
** Még Az ördög bájitalát is, pedig de untam…

42 hozzászólás
>!
le_miserable
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Az arany virágcserép:
Féltem a sok lehúzó kritika után, hogy milyen lesz, ehhez képest pozitívan csalódtam. Érteni kell a metaforákat, és egy tulajdonképpeni allegóriaként értelmezni a művet – na persze ettől még lehet, hogy valóban hallucinogén szerek általi delíriumban született a regény, de szerintem Hoffman mesternek egyszerűen ilyen színes a fantáziája :)
De hát mit tegyek, magyar szakos vagyok, még a „kis kacsa fürdik”-ben is megtalálom a rejtett metafórikus tartalmat (ami egyébként nem más, mint a kis kacsa halálvágya :D)

A homokember:
Mire a novella végére értem, elfelejtettem az összes kételyt, amely felmerült bennem Az arany virágcserép olvasásakor a szerző épelméjűségét illetően. Zseniális a novella, önmagában ötcsillagos lenne, egyetlen hibája, hogy elég rövid.

Scuderi kisasszony:
Minél többet olvasok Hoffmanntól, annál kevésbé tűnik elmebetegnek. Nem is teljesen értem, miért Az arany virágcserép az etalon nála ami egyébként szintén tetszett, DE úgy látom vannak sokkal-sokkal jobb művei is. Meglepő volt, hogy ez a mű híján van a misztikus vonásoknak, szinte csak egy szimpla „bűnügyi” kisregény, de annak első osztályú, úgyhogy akinek elvette a kedvét Hoffmanntól a sok hókuszpókusz, annak jó szívvel ajánlom ezt az olvasmányt :)

>!
Belle_Maundrell
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

A homokember nem volt rossz, az alapötlet nagyon borzongós, úgyhogy sokkal rémesebbre számítottam. Mármint a rémest most pozitív értelemben mondom. Kissé hirtelen és béna a vége, de a szemecskés dolog nagyon hatásos. Azért én nem ijesztgetném ilyenekkel a kölköket, akármilyen gonosz is vagyok. :P
Az arany virágcserép és a Scuderi kisasszony viszont egyáltalán nem tetszett, az előbbi teljesen elszállt, az utóbbi meg olyan, mintha valami krimibe oltott hősszerelemes izé lenne. Jobban jártam volna, ha megállok a homokozásnál, de mint tudjuk, könyvet nem hagyunk félbe. Hányszor megbántam már ezt az elvet.

>!
Trixi_Adzoa P
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Még középiskolás koromban olvastam, és ugyan elég kevés részre emlékszem belőle, de az egyik kedvenc harmadikos kötelezőm volt. A három közül annak idején Az arany virágcserép fogott meg. Újra akarom olvasni.

2 hozzászólás
>!
Batus
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Mintha Thomas Mann megírta volna A Mester és Margaritának és a Faust-nak az egyvelegét, majd véletlenül a kotyvalékba kevert volna még egy alkotó elemet, (az X-vegyszer helyett) egy Asimov novellát. Néhol hátborzongató, néhol kiszámítható, de megéri elolvasni.

2 hozzászólás
>!
Fanniii
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Érdekes volt! :) A homokembert imádtam… nem gondoltam volna, hogy az Arany virágcserép első olvasása után ennyire meg tudom szeretni Hoffmannt. :)

>!
Szibériaitigris
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Nem volt könnyű átrágnom magam rajta. Kicsit nehéz olvasmány ma már. Pedig tele van misztikus eseményekkel, az egészet belengi a különös, mágikus hangulat. Ugyanakkor a 19. század eleji német romantika is annyira benne van (bár az utolsó történet jóval korábban játszódik.) Valóban a fantasyk és horrortörténetek előzménye. A középső elbeszélés kifejezetten rémisztő.

>!
macs
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Elbűvölő és Hoffmann. De Hoffmann az egész művön átsejlő bajlós-borongós (depresszív) hangulatot azért kompenzálni szokta a végén, itt most biztos nem ért rá a rövidség miatt.

>!
AnnieW
E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép / A homokember / Scuderi kisasszony

Egyszerűen imádom ezt az embert. Minden megfog a stílusában, tetszik a gondolatmenete, zseniális számomra. A homokember nagy kedvencem tőle, de a Diótörő és Egérkirály is említésre méltó. Irigylem azokat, akik először veszik kézbe bármelyik könyvét. :)


Népszerű idézetek

>!
EBrody I

Un amant, qui craint les voleurs
n'est point digne d'amour.*

*A szerelmes, aki fél a tolvajoktól, nem méltó a szerelemre.

Scuderi kisasszony

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
>!
EBrody I

Ha létezik ama sötét hatalom, mely ellenségesen és gonoszul csapdát állít a bensőkben, aztán gúzsba köt, és veszedelmes, kárhozatos útra vonszol minket, ahová máskülönben sohasem kerültünk volna; ha tehát létezik, akkor bizonyos, hogy ez a hatalom, olyanná formálódik bennünk, mint mi magunk, sőt lénye a mi magunk lényévé kell hogy váljék, mert csak így fogunk hinni benne, csak így szorítunk neki magunkban annyi helyet, amennyire szüksége van titkos munkálkodásához. (…) Pedig nem más az, mint tulajdon énünk fantomja, s a vele való bensőséges rokonságnak kedélyünkre gyakorolt roppant hatása a pokol mélyére taszít, vagy a mennyek felé emel bennünket.

A homokember

>!
Batus

Hátha elhiszed akkor, ó, nyájas olvasó, hogy nincs csodálatosabb és nagyszerűbb, mint a való élet, s hogy amit a költő tud, az végső soron csak annyi, mintha vaksi tükörben elmosódó képét adná e világnak.

>!
EBrody I

Ugye te is érezted már, hogy valami a szívedet, az elmédet, a gondolataidat olyannyira csordultig tölti, hogy egyébnek nem is marad benne hely? Csupa tűz és fortyogás vagy, a vér pezsegve buzog végig az ereidben, lángba borítja orcádat. A tekinteted oly furcsa, akárha árnyalakokat fürkészne az ürességben, melyeket idegen szem nem láthat, s szavaid sóhajba fúlnak. „Mi történt önnel, az isten szerelmére?” "Mi baj, kedvesem?" – kérdezik a barátaid. Te ekkor nekiveselkedsz, hogy elmondd, amit magad előtt látsz, de úgy, hogy izzó színét, árnyát és csillogását visszaadd, s küszködve keresed a megfelelő szavakat. Ám eközben valami kényszer fog el, mintha már a legeslegelső szóba bele kéne zsófolni mindazt, ami a tárgyban csodálatos, nagyszerű és nyomasztó, vidám és borzalmas, méghozzá úgy, hogy ez villanyos ütésként rázza meg a hallgatóságodat. Csakhogy minden szót, mindazt, amire a beszéd képes, fakónak, fagyosnak, élettelennek érzek. Keresel, kutatsz szavak után, habogsz-hebegsz, és barátaid józan kérdései jeges széllökések gyanánt süvítenek át rajtad újra meg újra, míg végül már csak pislákol benned a tűz.

A homokember

>!
EBrody I

Hátha elhiszed akkor, ó, nyájas olvasó, hogy nincs csodálatosabb és nagyszerűbb, mint a való élet, s hogy amit a költő tud, az végső soron csak annyi, mintha vaksi tükörben elmosodó képét adná a valóságnak.

A homokember

Kapcsolódó szócikkek: költő
2 hozzászólás
>!
encsy_eszter MP

Ha létezik ama sötét hatalom mely ellenségesen és gonoszul csapdát állít a bensőnkben aztán gúzsba köt és veszedelmes kárhozatos útra vonszol minket ahova máskülönben sohasem kerültünk volna ha tehát létezik, akkor bizonyos, hogy ez a hatalom olyanná formálódik bennünk, mint mi magunk, sőt lénye a mi magunk lényévé kell hogy váljék, mert csak így fogunk hinni benne, csak így szorítunk neki magunkban annyi helyet, amennyire szüksége van titkos munkálkodásához.

A homokember

>!
EBrody I

Miért nem hiszed el, hogy vidám, derűs, gondtalan kedéllyel is megfér a sejtelem, hogy van valami sötét hatalom, amely bennünk magunkban, a mi romlásunkra tör…

A homokember

>!
EBrody I

Hidd el, hogy nincs hatalmuk rajtad ezeknek az idegeneknek; csak a gonosz erejükbe vetett hit teheti őket számodra valóban gonosszá.

A homokember

Kapcsolódó szócikkek: gonosz
>!
gb_

[…] nekiveselkedsz, hogy elmondd, amit magad előtt látsz, de úgy, hogy izzó színét, árnyát és csillogását visszaadd, s küszködve keresed a megfelelő szavakat.

A homokember


Hasonló könyvek címkék alapján

Karsza Andi – Molnár Nikolett (szerk.): Magánvégtelen
Walter Moers: Az Álmodó Könyvek Városa
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Kisregények és elbeszélések
Dean Koontz: A halott város
Charlaine Harris: Holtak klubja
Ann Aguirre: Helyőrség
Lisa Jane Smith: Sötét szövetség
Eowyn Ivey: A hóleány
Peter S. Beagle: Az utolsó egyszarvú
Magyar Katalin: Jeripusz