A ​piszkos tizenkettő 132 csillagozás

E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Tisztában volt azzal, hogy az ideiglenesen Amnesztia fedőnévre keresztelt tervet, amely fölött éppen töprengett, a legmagasabb parancsnoki szinten hagyták jóvá, de az még Armbruster őrnagynak sem jutott volna eszébe, hogy maga a Szövetséges Expedíciós Erők Főparancsnoksága dolgozta ki, annyira ellent mondott minden hagyománynak: válasszanak ki tizenkét köztörvényes bűnözőt, akiket a hadbíróság halálra vagy hosszú fegyházbüntetésre ítélt gyilkosságért, nemi erőszakért, rablásért vagy más erőszakos bűncselekményért; képezzék ki és készítsék fel őket az ellenséges vonalak mögötti bonyolult és mocskos munkára, amennyire csak rövid, bár meg nem határozott idő alatt ez lehetséges; végül, közvetlenül az invázió előtt tegyék partra őket titkon az európai szárazföldre, hogy a lehető legnagyobb pusztítást végezzék a náci háborús gépezet anyagi javaiban és emberállományában. Ennyiből állt az Amnesztia-akció terve…

Eredeti cím: The Dirty Dozen

Eredeti megjelenés éve: 1965

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Aranytoll Könyvmolyképző · Célgömb Zrínyi Katonai

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708839 · Fordította: Félix Pál
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1997
596 oldal · ISBN: 9633272882 · Fordította: Félix Pál
>!
Montázs, Budapest, 1992
626 oldal · ISBN: 9637821120 · Fordította: Félix Pál

2 további kiadás


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Al Capone · Everett Dasher Breed ezredes · John Reisman · Oliver Wendell Holmes · tábornok · Victor R. Franko


Kedvencelte 21

Most olvassa 5

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Kitűnő könyv, kitűnő történet, ebből kitűnő mozi, bár a film csak egy töredékét adta vissza a regény gazdagságának. Mindenképp emlékezetes alkotások és alakítások. Olvasni és megnézni is ajánlom!

3 hozzászólás
fekiyeti79 P>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Van egy olyan érzésem, hogy Nathanson olvasta Heinlein Csillagközi invázióját*, és arra az elhatározásra jutott, hogy megírja a „saját verzióját”… a különbség annyi, hogy jelen esetben inkább antihősökről beszélhetünk, és a történet alapját valós történelmi háttér adja. A párhuzam viszont alá is támaszthatná a feltevésemet:

Nathanson (is) óriási hangsúlyt fektet a szereplőkre; rengeteg információt ad arról, ki honnan jött, hogyan került a jelenlegi helyzetébe, stb. A könyv tetemes részét teszi ki ezek leírása, valamint az Amnesztia fedőnévre keresztelt akció – kísérlet(?) – előkészítése; a rabok „toborzása” és kiképzése spoiler.
Úgy gondolom a filmet és a regényt nem igazán lehet összehasonlítani, viszont együtt kezelni érdemes, mert – bár nagyon régen láttam a filmet – érzésem szerint, oda-vissza kiegészítik egymást.
Bitang jó történet, ajánlom mindenkinek, aki szereti a II. Világháborús regényeket/filmeket!

*Aki nem látta/olvasta, annak ez semmit nem mond, de ez jutott eszembe.

>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1986
596 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633268877 · Fordította: Félix Pál
gyuszi64>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

2021/24, 28/121 eddigi olvasás

Hát nagyon érdekes egy olvasás volt. :)
Azt hittem, a katonaság alatt (83-84) már olvastam a könyvet, de egészen máshogy kezdődött, mint a film. Az elejéből semmire sem emlékeztem… (Komoly szereplői előtörténeteket kaptunk.)
A közepe táján meg mégis csak ismerős motívumokat találtam, tehát valóban második a nekifutás, de az újdonság erejével hatott. Azt hiszem, keresve sem találhatnánk jobb példát arra, amikor egy jó regényt összevetünk egy belőle készült jó filmmel. Mindkét felületnek megvan a maga ereje (a könyvé a részletek kidolgozottsága és a tartalomgazdagság, a filmé pedig épp ellenkezőleg, a kiemelés és a sűrítés – persze a nagyszerű színészi alakítások mellett), mert mindkét realizálás korrekt és hatásos.

A regény jó, mert hangsúlyt fektet a háborúk hátterére (mert ugye a csaták csak a felszín, a küzdelem már korábban, a mélyben dőlt el). Persze akció- és kalandregény, nem várhatunk például túl nagy jellemfejlődést a szereplőknél – de hát nem is ez volt a cél.

2 hozzászólás
SDániel P>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Ha van olyan háborús regény, ami tényleg megmutatja a háború aljasságát, kegyetlenségét valamint a hadsereg és a civil élet sötét oldalát a nehéz időkben, akkor „A piszkos tizenkettő” egyike azoknak!
A filmet láttam már nem is egyszer, és mind a mai napig nagyon kedvelem. De most, hogy jó pár év után kézbe vettem a könyvet, megállapítom, hogy elmarad az eredeti műtől. A film „csak” egy látványos, akciódús háborús film (annak persze kiváló), remek szereposztással.
A könyv viszont teljesen más képet mutat. Egy kemény kiképzés, amely alatt betekinthetünk antihőseink (azt hiszem ez a legjobb szó rá) hátterébe, és közben javulhat, vagy inkább csak palástolódhat a bennünk lakozó erőszak, düh. Mert annyi biztos, hogy a könyvbeli piszkos tizenkettő alaposan rászolgál a megnevezésre – és nem csupán a külsejük miatt. Tulajdonképpen igazán felmenteni, de elítélni sem tudjuk őket. Mondjuk Posey az, aki a leginkább érdemes arra, hogy új esélyt kapjon.
Bár maga a történet nem bővelkedik akcióval, de egyáltalán nem unalmas, mit több nagyon is leköti az olvasót a felkészülés és a jellemrajzok bemutatása. Háború, személyes sérelmek, vak düh, elnyomás, jellemfejlődés, kiút(?) – ez lenne a könyv! Nekem pedig tetszett. 5*

>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1982
596 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633268044 · Fordította: Félix Pál
szallosas P>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Ez a könyv…
Szóval van a film, amit imádtam. El akartam olvasni a könyvet is, hogy mégis milyen, ha már ilyen jó filmet sikerült belőle készíteni. A film csak a jéghegy csúcsa!!! A könyv olyan szálakat is leír, amiben a filmben hozzá sem szagoltak, és olyan részletes jellemrajzok vannak benne, amiket a filmből szintén kihagytak.
Egy szó, mint száz ez egy nagyon-nagyon jó könyv!

12 hozzászólás
aram76>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Itt is, mint oly sokszor már, a filmet láttam hamarabb, kb. jó tucatszor már. A könyv első olvasás, az elején számomra kicsit nehéz olvasmánynak tűnt, kevésbé volt olvasmányos, mint egy regény, sok volt az infó egyszerre. Aztán megszoktam, bele is rázódtam. Nehéz, nagyon nehéz könyv ez, elgondolkodtató. És bár voltak benne megmosolyogtató jelenetek is, azért alapvetően keményen az ember arcába vágja a háború kegyetlenségét. Az ember tényleg embernek farkasa, ha a saját kis életéről van szó. Van ebben minden, ami kell. Aljasság, kegyetlenség bőven, mindkét oldalon, sőt a civilek sem kivételek.

KBCsilla P>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Csupán egy kihívás miatt vettem a kezembe a könyvet, pedig évek óta lesegetjük egymást.
De milyen jól tettem, hogy belekezdtem.
mivel a kihíváshoz a filmet is kellett néznem, ezért azt is újranéztem, úgy kb. százharminckettedszer.
Mégpedig azzal a módszerrel műveltem mindezeket, hogy olvastam egy kicsit, és megnéztem az arról szóló részt a filmből. Nem mondom, kicsit macerás volt, de én élveztem.
Különösen tetszett, hogy néhol szóról-szóra ugyanúgy zajlott a film, mint a könyv.
Nagyon szerettem Donald Sutherlandot, szerintem az egyik legjobb szereplő a filmben.
Maga a történet egyszerűen fenomenális, a százados egy remek pasi, csak a filmben szerintem jóval idősebb, mint a könyvben. Ami egyébként nem is baj, hiszen ennyi tapasztalattal, emberismerettel és életismerettel nem rendelkezhet egy férfi sem. Még akkor sem, ha történetesen katona.
Ebben a könyvben nem zavart, hogy katonákról szól, illetve katonákról is szólt.
A kedvenc jelenetem az volt, amikor a fiúk német egyenruhába öltöztek, és lazán hülyét csináltak a német tisztekből.

A_S1M0N P>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Nem emlékszem, hogy láttam volna a filmet, bár az alapokkal tisztában voltam, de így teljes meglepetés volt a történet.

Az eleje (spoiler) annyira nem fogott meg, de Reisman beszélgetései az elítéltekkel már annál inkább, bár ekkor még sokat nem tudunk róluk és a századosról sem, egyesekkel már ekkor szimpatizálni lehetett.
Persze lassan az elkövetett bűneikre is fény derül, ezek kezdték árnyalni a piszkos tizenkettő tagjait, bár alapvetően nem változtatták meg a hozzájuk fűződő viszonyomat, inkább a jellemük volt az, ami megerősítette az első benyomásaimat.

A könyv legnagyobb részét a kiképzés időszakának leírása teszi ki, Reisman kezdi felmérni az embereket, ráadásul nem csak rájuk lesz hatással, hanem az őrökre is, spoiler. Mellette a néha spoiler.
A rabok közül spoiler, ám a többiek is képesek voltak a fejlődésre.

Eközben Reisman múltjának újabb fontos mozzanataival és spoiler.

Az alapkiképzés után, az spoiler.

Miután sikeresen spoiler.

A zárás is érdekes felépítésű volt, spoiler.

A befejezés spoiler! :D

Amúgy Reisman remek karakter, jó vezető, feladatát kiválóan végzi el, képes komoly hatással lenni az embereire, értéket, célt adni nekik, kihozni belőlük a legjobbat, megcsináltatni velük olyan dolgokat, amikről nem gondolták volna, hogy képesek..

Bátran ajánlom, a szereplők érdekesek, páran szimpatikusak is, a történet pedig remekül illeszkedik a valódi eseményekhez!

Bobe0402>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Gimibe jártam, mikor az egyik koleszos osztálytársam meglepett vele névnapomra. Már akkor nagyon tetszett (nagy könyvmoly voltam). Utána megnéztem a filmet is, de a könyv nagyon beleette magát az emlékeimbe. Aki látta a filmet, az a könyv szempontjából olyan, mintha nem látott volna szinte semmit. Vagy legalábbis csak a jéghegy csúcsát!
Hiszen ezt a könyvet el kell olvasni, és a filmet meg kell nézni! Nagyon jól kiegészítik egymást. Senkit ne tántorítson el az első cc. 60 oldal, ahol felettesei parancsára Reismann-nak egy akasztásos kivégzést kell végignéznie. Amikor először olvastam, féltem, hogy végig ilyen lesz a könyv, de nem, nem ilyen, viszont kell a későbbiekhez. Azt mondanám, hogy a lélektan ebben a könyvben legalább annyira jelentős, mint a katonai vonal.

dontpanic P>!
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Tetszett. Nagyon.
A legérzelmesebb háborús regény, amit olvastam. (Nem is igazi háborús regény ez persze, mert háborút alig látunk benne.) Érzelgősség nem válik, bár ez egyéni ingerküszöb kérdése is, nálam csak egy-két helyen rezgett a léc, és ott is csak rezgett.

Nyilván én is a filmet láttam előbb, amiatt olvastam el a könyvet. Hát, A piszkos tizenkettő film-könyv viszonya kicsit A párizsi Notre-Dame és a belőle készült Disney rajzfilm film-könyv viszonyára hasonlít: a cím, a szereplők nevei és a cselekmények nagyobb csomópontjai egyeznek, egyébként nem sok közül van egymáshoz. A film is nagyszerű és a könyv is, és mindkettő mást ad.

Adott tizenkét ember, akik teljesen más kultúrkörből, szociális közegből, élethelyzetből érkeznek, olyannyira, hogy akár még kicsit erőltetettnek is hathatna a sokféleségük (bőrszínre és származásra nézve tényleg nagyon különbözőek), ha az író nem tudna zseniálisan karaktert alkotni. Ha már ennyi mindent összekevert, legalább nem is alibizi el a különbségeket.

Tehát itt ez a szociális-kulturális olvasztótégely, és az egyetlen dolog, ami mégis összeköti ezt a tizenkét embert, az a törvény által definiált bűn. Mind el lettek ítélve, meg lettek bélyegezve, mindegy, honnan jöttek, egy vélt vagy valós botlásuk miatt most a piszkos tizenkettőben kötöttek ki, egyenrangú félként, Reismann százados irányítása alatt.
Reismann mintha egy személyben jelképezné a piszkos tizenkettőt: egyrészt ő maga is egy egyemberes keverék, zsidó és olasz szüleitől más és más hagyományokat örökölt, és az ő múltjában is van valami, amit a törvény bűnnek nevezne, de aminek erkölcsi-emberi megítélése már ennél sokkal bonyolultabb.
Ahogy már írtam, Nathanson zseniálisan ábrázol karaktert. Ezt tartom a könyv egyik, ha nem a legnagyobb erősségének. Talán ennek folyománya, de önmagában is nagy teljesítmény még az, ahogy a szereplők kapcsolatának, egymáshoz való viszonyának (leginkább Reismann és a foglyok, de szinte az összes szereplő a többihez való viszonya is ilyen) alakulását, változását mutatja be.

Finom jelképrendszere van, ami meghúzódik a felszín alatt, viszont néha kicsit túlmagyarázóan bukkan elő. Rettentő sok egyetemes dologról gondolkodtat el, a bűnről, a tekintélyről, a szerelemről, a háborúról, és tényleg „csak” elgondolkodtat, nem dörgöl az olvasó orra alá semmit, bár itt is igaz, hogy néha tényleg túl akarja magyarázni saját magát, de szerencsére csak ritka esetben.

Háborús regényhez képest tényleg nagyon finom, érzelmes és szereti a saját szereplőit, élvezettel és mélyre menően mutatja be őket. Emellett azért persze nyilván nem lányregény. Akinek tetszett a film, annak mindenképpen tudom ajánlani. Akinek nem tetszett, annak is, mert a könyv egész más. :) Aki még nem látta a filmet, nézze meg, de előtte azért olvassa el a könyvet is. :P


Népszerű idézetek

dontpanic P>!

…és ne tegyen egyetlen hibás mozdulatot se, vagy nem éri meg az akasztását!

286. oldal

3 hozzászólás
tshehip>!

– Igaza volt a parancsnoknak: a legtöbb ember elhiszi, amit lát… még az ellenség is. Elképesztő, hogy halandzsával mit el nem érhet az ember… meg azzal, ha magabiztos a föllépése.

517. oldal, Negyedik rész - Kriegsspiel (Zrínyi Katonai, 1986)

SDániel P>!

Úgy festettek, mint egy osztálynyi iskolásfiú, akiken elvégezte a pusztítást az idő vasfoga, de valahogyan mégis gyerekek maradtak.

266. oldal, Harmadik rész - A piszkos tizenkettő, 4. fejezet

SDániel P>!

– Ki ez a tábornok? – kérdezte.
– Jó kérdés, uram – válaszolta udvariasan Reisman.- Kieza-tábornok, a leghelyesebb, ha így nevezi.

434. oldal, Negyedik rész - Kriegsspiel, 1. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Everett Dasher Breed ezredes · John Reisman · tábornok
1 hozzászólás
SDániel P>!

Az embernek megvan az a hajlama, hogy gyűlölje azt, aki olyan szivességet tett neki, melyet nem tud viszonozni.

359. oldal, Harmadik rész - A piszkos tizenkettő, 9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: emberi természet
SDániel P>!

Ha az ember érzelmileg elkötelezte magát a harcnak, akkor nincs helye az egyéni félelemnek. Ezt nevezik ostoba módon bátorságnak.

33. oldal, Első rész - A bitófák, 2. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: bátorság
SDániel P>!

– Figyelj, Looey…te messzikói vagy?
– Dehogyis, nem messzikói…mexikói…De én már az Államokban születtem, a kaliforniai határ innenső oldalán. Amerikai állampolgár vagyok.
– Hát, én is csak ezt mondtam, Looey…messzikói vagy.

220. oldal, Harmadik rész - A piszkos tizenkettő, 2. fejezet

SDániel P>!

A kiképzés során a fizikai, szellemi és erkölcsi elemekből megfelelő mennyiségnek úgy kell majd valamikor ötvöződnie ezekben az emberekben, hogy valóban megbízhassék bennük, hogy igazán hihesse: képesek végrehajtani az egyelőre még homályos és bizonytalan körvonalú akciót, amelyekre ki kell képeznie őket. Nagyon akart hinni bennük. Számára most már nem volt visszaút.

326. oldal, Harmadik rész - A piszkos tizenkettő, 8. fejezet

SDániel P>!

– […] Gondolom, nem túlzás azt állítani, hogy mi itt a pokol tornácán vagyunk, és ez még jó ideig nem is fog változni.
Csak amikor letette a kagylót, döbbent rá arra, hogy helytelen kifejezést használt. A pokol tornácán csak ártatlan lelkek vannak. Az ő táboruk sokkalta inkább a tisztítótűznek felel meg.

363. oldal, Harmadik rész - A piszkos tizenkettő, 9. fejezet

SDániel P>!

– Hadd mondjak magának valamit a félelemről, Odell. Én magam sokszor begyulladtam, nem is emlékszem, hányszor. Aki azt állítja, hogy sohasem félt, hazudik, vagy hiányzik egy kereke vagy halott már. Nem kell szégyellnie a félelmét, Odell. Tulajdonképpen egyszer még jól is jöhet magának. A félelem éberré teszi. Kitágítja a pupilláját, ezáltal többet lát. A félelemtől erősebben lélegzik, erőteljesebben ver a szíve. Biztosítja testének azt a kis többleterőt és bátorságot, amelyre veszélyhelyzetben szüksége van. Mi fenét képzel, mitől röppent át a sziklaperemen, amikor odasóztam magának az ólommal? A félelemtől – semmi mástól. De az jó félelem volt, mert segítette magát. Csak azt kell megtanulnia, hogy ura legyen a félelmének.

275. oldal, Harmadik rész - A piszkos tizenkettő, 4. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: félelem

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

David Benioff: Tolvajok tele
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
Paullina Simons: Tatjána és Alexander
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a Hold / Szerelem csütörtök
Leon Uris: Csatakiáltás
William Wharton: Éjfélre kitisztul
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!
Adam Kaska: A hídfő