A ​piszkos tizenkettő 110 csillagozás

E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Tisztában volt azzal, hogy az ideiglenesen Amnesztia fedőnévre keresztelt tervet, amely fölött éppen töprengett, a legmagasabb parancsnoki szinten hagyták jóvá, de az még Armbruster őrnagynak sem jutott volna eszébe, hogy maga a Szövetséges Expedíciós Erők Főparancsnoksága dolgozta ki, annyira ellent mondott minden hagyománynak: válasszanak ki tizenkét köztörvényes bűnözőt, akiket a hadbíróság halálra vagy hosszú fegyházbüntetésre ítélt gyilkosságért, nemi erőszakért, rablásért vagy más erőszakos bűncselekményért; képezzék ki és készítsék fel őket az ellenséges vonalak mögötti bonyolult és mocskos munkára, amennyire csak rövid, bár meg nem határozott idő alatt ez lehetséges; végül, közvetlenül az invázió előtt tegyék partra őket titkon az európai szárazföldre, hogy a lehető legnagyobb pusztítást végezzék a náci háborús gépezet anyagi javaiban és emberállományában. Ennyiből állt az Amnesztia-akció terve…

Eredeti cím: The Dirty Dozen

Eredeti megjelenés éve: 1965

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Aranytoll, CÉLGÖMB

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708839 · Fordította: Félix Pál
>!
Zrínyi Katonai, Budapest, 1997
596 oldal · ISBN: 9633272882 · Fordította: Félix Pál
>!
Montázs, Budapest, 1992
626 oldal · ISBN: 9637821120 · Fordította: Félix Pál

2 további kiadás


Kedvencelte 17

Most olvassa 6

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
szallosas P
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Ez a könyv…
Szóval van a film, amit imádtam. El akartam olvasni a könyvet is, hogy mégis milyen, ha már ilyen jó filmet sikerült belőle készíteni. A film csak a jéghegy csúcsa!!! A könyv olyan szálakat is leír, amiben a filmben hozzá sem szagoltak, és olyan részletes jellemrajzok vannak benne, amiket a filmből szintén kihagytak.
Egy szó, mint száz ez egy nagyon-nagyon jó könyv!

12 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Csupán egy kihívás miatt vettem a kezembe a könyvet, pedig évek óta lesegetjük egymást.
De milyen jól tettem, hogy belekezdtem.
mivel a kihíváshoz a filmet is kellett néznem, ezért azt is újranéztem, úgy kb. százharminckettedszer.
Mégpedig azzal a módszerrel műveltem mindezeket, hogy olvastam egy kicsit, és megnéztem az arról szóló részt a filmből. Nem mondom, kicsit macerás volt, de én élveztem.
Különösen tetszett, hogy néhol szóról-szóra ugyanúgy zajlott a film, mint a könyv.
Nagyon szerettem Donald Sutherlandot, szerintem az egyik legjobb szereplő a filmben.
Maga a történet egyszerűen fenomenális, a százados egy remek pasi, csak a filmben szerintem jóval idősebb, mint a könyvben. Ami egyébként nem is baj, hiszen ennyi tapasztalattal, emberismerettel és életismerettel nem rendelkezhet egy férfi sem. Még akkor sem, ha történetesen katona.
Ebben a könyvben nem zavart, hogy katonákról szól, illetve katonákról is szólt.
A kedvenc jelenetem az volt, amikor a fiúk német egyenruhába öltöztek, és lazán hülyét csináltak a német tisztekből.

>!
dontpanic P
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Tetszett. Nagyon.
A legérzelmesebb háborús regény, amit olvastam. (Nem is igazi háborús regény ez persze, mert háborút alig látunk benne.) Érzelgősség nem válik, bár ez egyéni ingerküszöb kérdése is, nálam csak egy-két helyen rezgett a léc, és ott is csak rezgett.

Nyilván én is a filmet láttam előbb, amiatt olvastam el a könyvet. Hát, A piszkos tizenkettő film-könyv viszonya kicsit A párizsi Notre-Dame és a belőle készült Disney rajzfilm film-könyv viszonyára hasonlít: a cím, a szereplők nevei és a cselekmények nagyobb csomópontjai egyeznek, egyébként nem sok közül van egymáshoz. A film is nagyszerű és a könyv is, és mindkettő mást ad.

Adott tizenkét ember, akik teljesen más kultúrkörből, szociális közegből, élethelyzetből érkeznek, olyannyira, hogy akár még kicsit erőltetettnek is hathatna a sokféleségük (bőrszínre és származásra nézve tényleg nagyon különbözőek), ha az író nem tudna zseniálisan karaktert alkotni. Ha már ennyi mindent összekevert, legalább nem is alibizi el a különbségeket.

Tehát itt ez a szociális-kulturális olvasztótégely, és az egyetlen dolog, ami mégis összeköti ezt a tizenkét embert, az a törvény által definiált bűn. Mind el lettek ítélve, meg lettek bélyegezve, mindegy, honnan jöttek, egy vélt vagy valós botlásuk miatt most a piszkos tizenkettőben kötöttek ki, egyenrangú félként, Reismann százados irányítása alatt.
Reismann mintha egy személyben jelképezné a piszkos tizenkettőt: egyrészt ő maga is egy egyemberes keverék, zsidó és olasz szüleitől más és más hagyományokat örökölt, és az ő múltjában is van valami, amit a törvény bűnnek nevezne, de aminek erkölcsi-emberi megítélése már ennél sokkal bonyolultabb.
Ahogy már írtam, Nathanson zseniálisan ábrázol karaktert. Ezt tartom a könyv egyik, ha nem a legnagyobb erősségének. Talán ennek folyománya, de önmagában is nagy teljesítmény még az, ahogy a szereplők kapcsolatának, egymáshoz való viszonyának (leginkább Reismann és a foglyok, de szinte az összes szereplő a többihez való viszonya is ilyen) alakulását, változását mutatja be.

Finom jelképrendszere van, ami meghúzódik a felszín alatt, viszont néha kicsit túlmagyarázóan bukkan elő. Rettentő sok egyetemes dologról gondolkodtat el, a bűnről, a tekintélyről, a szerelemről, a háborúról, és tényleg „csak” elgondolkodtat, nem dörgöl az olvasó orra alá semmit, bár itt is igaz, hogy néha tényleg túl akarja magyarázni saját magát, de szerencsére csak ritka esetben.

Háborús regényhez képest tényleg nagyon finom, érzelmes és szereti a saját szereplőit, élvezettel és mélyre menően mutatja be őket. Emellett azért persze nyilván nem lányregény. Akinek tetszett a film, annak mindenképpen tudom ajánlani. Akinek nem tetszett, annak is, mert a könyv egész más. :) Aki még nem látta a filmet, nézze meg, de előtte azért olvassa el a könyvet is. :P

>!
KingucK
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

A film annó nagyon tetszett, ezért kezdtem bele a köny volvasásába.
Az alap ötlet szerintem frenetikus, hogy olyan embereket küldenek egy lehetetlen küldetésre, akiknek nem sok veszíteni valójuk van.
A kivitelezés éppen ezért nem egyszerű :)
Kicsit nehezen indul, aztán bele lehet feledkizni, a karakterek szerethetők lesznek a rossztulajdonságaikkal együtt.

>!
AgiJovi
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Nem is emlékszem mikor olvastam utoljára egy könyvet 19 napig….
Lassan haladtam vele, és bár voltak unalmasabb részek, azt mondom megérte elolvasni!
A filmet valamikor nagyon-nagyon régen láttam (legalábbis egy részét biztosan), de nem emlékeztem rá. Ezért olvasás közben egy ideig vártam, hogy na mikor kerülnek bevetésre a fiúk… aztán lassan rájöttem, hogy itt nem az a lényeg… hanem az út, ahonnan ahová eljutnak. Nagyon jók a jellemrajzok, a könyv végére az író tényleg eléri azt, hogy az ember szinte szeretne a „piszkos tizenkettő” tagja lenni és magáénak érzi őket.
Reisman mellett nekem Napoleon White és Samson Posey voltak a kedvenceim. :-)

>!
pingvin1
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Még lánykoromban olvastam először, majd láttam a filmet és lett egy kedvencem….
Mindkettő jó volt a könyv is és a film is, habár különböző részek vannak jobban kidolgozva a filmben és a könyvben, mégis mindkettő jól sikerült.
Újra olvasós és nézős vált belőle, időnként jó újra átélni a történetet.

>!
tshehip
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Remek könyv!!
A pszichológia címkét is felvettem a többi mellé az adatlapján, mert úgy gondolom ennek a könyvnek az az egyik fő értéke, hogy köztörvényes bűnözök személyiségváltozásának, belső vívódásaiknak bemutatásán keresztül szembesít minket olyan kérdésekkel, amelyekkel mindannyian találkozunk életünk során.
Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Mik motiválnak bennünket? stb.

Ahogy ajánlották először a filmet néztem meg, ami nagyon tetszett és őszintén szólva kicsit féltem is, hogy az olvasás nem ad majd annyi újdonságot, amennyi leköt majd.
Tényleg lassan haladtam vele, de szó sincs arról, hogy untatott volna! Kifejezetten szükségem volt szünetekre, hogy gondolatban újra átrágjam magam az olvasottakon, s észre sem vettem, de folyamatosan a történet körül forogtak a gondolataim, és így utólag már a film is sokkal érthetőbb, olyan fontos jelenetek is tisztázódtak, amiknél nem is volt hiányérzetem.

Külön nem emelnék ki jeleneteket, (akik esetleg ugyanígy a film után olvasták azok valószínűleg ugyanúgy meglepődtek mint én, akik pedig még nem ismerik a könyvet, azoknak önmagukban valszínűleg nem mondanának semmit..) de döbbenetes, hogy a sok apróság mennyire más színezetet ad az összképnek!

Mindenkinek ajánlom ezt a 2. világháborús történetbe ágyazott, sokszor humoros és végig elgondolkodtató -a pszichológia alkalmazott területei közül többet is érintő- kiválóan megírt regényt.

>!
Tüske
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Kedvenc filmem…szinte idézni tudok belőle, csupán 235x láttam….de olvasva is nagyon tetszett. Míg olvastam..a szinkronhang csengett vissza a fülembe.. A könyvben a lélektani szempontokon volt a hangsúly. Ami így tökéletesen kiegészíti a filmet. Jó volt olvasni… magával ragadó. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

>!
Tiger205
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Érdekes történet: a film persze itt is annyira jó, hogy nehéz elvonatkoztatni (kérdés: kell-e?) annak, aki nézés után olvas.
Nekem – sok háborús műhöz hasonlóan – a felkészülés itt is jobban tetszik, mintmaga az akció.

2 hozzászólás
>!
Gáborr_Nagy
E. M. Nathanson: A piszkos tizenkettő

Szerintem a szerzőt más érdekelte a sztoriban, mint engem. Nekem nem lett volna ennyire fontos a szereplők előélete, háttere, ezek egy kicsit untattak. Oké, működtek ezek a részek is, de néha sok volt. Viszont a fősztorit eléggé elnagyolta a szerző, a végső akció pedig egyenesen összecsapott volt, normálisan nem is mesélte el, csak mindenféle beszámolókat kaptunk. Ezt nem indokolta semmi. Nem véletlenül nyúltak hozzá a filmdramaturgok a történethez ennyire, és kapták sokkal jobban össze a sztorit. Jó a könyv, de itt a film nagyobbat hajít.


Népszerű idézetek

>!
dontpanic P

…és ne tegyen egyetlen hibás mozdulatot se, vagy nem éri meg az akasztását!

286. oldal

3 hozzászólás
>!
tshehip

– Igaza volt a parancsnoknak: a legtöbb ember elhiszi, amit lát… még az ellenség is. Elképesztő, hogy halandzsával mit el nem érhet az ember… meg azzal, ha magabiztos a föllépése.

517. oldal, Negyedik rész - Kriegsspiel (Zrínyi Katonai, 1986)

>!
dontpanic P

Reismann felkönyökölt az ágyban, átnyúlt Tess fölött és elvette az asztalról a cigarettáját és az öngyújtóját. Hasa hozzáért a lány puha, telt, meleget árasztó testéhez, odaszorította magát a gyomrához, közben az az ostobaság jutott az eszébe, hogy tulajdonképpen kellene lennie valaminek, amit az ember a köldökével csinálhat – és egyszerre csak rádöbbent, milyen régen volt már az, hogy gátlástalanul ostobaságokat gondolt és érzett.

418. oldal

>!
tshehip

Ostermanben pontosan annyi gazemberség volt, amennyi tiszteletreméltóvá tette.

371. oldal, Harmadik rész - A piszkos tizenkettő (Zrínyi Katonai, 1986)

>!
AgiJovi

Attól félek, a háború olyan régi, mint maga a világ, és mindig lesz háború, amíg fennáll a világ.

>!
AgiJovi

– Hiszel istenben?
– Nem.
– Én sem – mondta Tess komolyan. – Mert ha lenne isten, nem hagyta volna, hogy megtörténjen, ami megtörtént. A szüleim hívők voltak. Isten nem engedné, hogy háborúk legyenek… meg szenvedés… és annyi gonoszság. De hiszek abban, hogy hinni kell istenben – tette hozzá. – Hiszek a jóságban és a szépségben – és a gonoszban.

>!
SteelCurtain

Jimenez kilépett. Úgyis el kell mennie az akasztófa alá, az elég is lesz a menetelésből.

>!
p_h

Franko képtelen volt a szemébe nézni. Megremegett a hóhér testi közelségétől és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudott annyira uralkodni magán, hogy biztos kézzel vezesse a bábuit. Rosszul játszott. Tudta, hogy veszíteni fog…

>!
SteelCurtain

Leállíttatta a munkát és maga köré gyűjtötte a rabokat a tisztásra. Kétoldalt Smith és Morgan állt mellette.
– Maguk valamennyien nekiláttak a munkának, rengeteg a tennivalónk, s még a mai nap be kell fejeznünk – kezdte Reisman. – Mr. Smith, aki itt áll mellettem, kijelenti, nem kíván dolgozni, mert vasárnap van. Nos, én nem akarom kétségbe vonni istenhitét, meglehet maguk között akad még más is, aki vallásos. Mondom, nem tudom, így hát magukra bízom a dolgot. Éntőlem Smith félreállhat vagy fel-alá sétálhat, zsoltárokat olvashat fel nekünk a Bibliából, és ha ez arra ösztönzi magukat, hogy helyette is dolgozzanak, rendben van a dolog. De ha úgy döntenek, hogy dolgozzon, akkor bizony dolgozni fog!
– Dógoztatni kell! – ordította Lever. – Hát, mi a fenét képzel, kicsoda ő?
– Dolgozzon! – kiáltották mások is.

>!
SteelCurtain

– Ha büdösek akarnak lenni, hát legyen! – harsogta basszus hangon. – Ha viszketni akarnak, hát legyen! – Erőlködnie kellett, hogy hangjában, haragot vigyen, mert valójában nem is volt dühös. Igaz, azzal, amit tettek, nyíltan megsértették a fegyelmet, de ez volt az első jele annak, hogy már csoportot alkotnak, amely közös munkára formálható, az első utalás arra, hogy valamiféle esprit de corps alakult ki az elítélt gyilkosok e szedett-vedett bandájában. Még mindig nem tudta, vajon ez az esprit és a gyilkosok igaziak vagy hamisítványok-e, de abban bizonyos volt, hogy hamarosan választ kap kételyeire. – A fronton valóban büdösek lennének és viszketnének! – jelentette ki. – Csak kérdezzék meg Sawyert, ha kíváncsiak, milyen is az. Ő aztán tudja. Ő már volt a fronton, onnan került vissza! – Ken Sawyer kínosan érintve lesütötte a szemét. – De mostantól fogva nincs meleg étel. A ma reggeli cirkusz után erről szó sem lehet! Kizárólag harctéri élelmiszer-tartalékadagokat kapnak…


Hasonló könyvek címkék alapján

William Wharton: Éjfélre kitisztul
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Adam Kaska: A hídfő
Walter Lord: Hihetetlen győzelem
Leon Uris: Meghalsz, tengerész!
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Herman Wouk: Forrongó világ
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni