Út ​Indiába 33 csillagozás

E. M. Forster: Út Indiába E. M. Forster: Út Indiába E. M. Forster: Út Indiába E. M. Forster: Út Indiába

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​Szoba kilátással és a Szellem a házban szerzőjének mindenekelőtt ez a regénye tette bizonyossá, hogy vitathatatlanul ott a helye az angol irodalom legnagyobbjai között. A cselekményét a gyarmati Indiába helyező könyv mára klasszikussá vált, mondanivalója változatlanul aktuális. Az európai nemzet elnyomói és a bennszülöttek közötti keserű konfliktusok dacára nemes barátság alakul ki egy indiai orvos és az angol Fielding igazgató között. A vallási és faji ellentétektől terhes, ugyanakkor lenyűgözően varázsos ország egzotikus hátterében bontakozik ki a valós tényeken alapuló történet az ártatlanul megvádolt doktorról. A finoman kiegyensúlyozott, kiérlelt cselekmény magával ragadóan izgalmas regénnyé kerekedik, mely feltárja az emberi léleknek azt a rétegét, ahol az értelmet talán legyőzi az érzelmek finom szövevénye: a mű tehát önmagunk tükre, ezért időálló. Mint a regény fordítója, Göncz Árpád írja, az Út Indiába „olyan, mint egy gránitból csiszolt kőbalta: megtestesíti alkotója… (tovább)

Eredeti mű: E. M. Forster: A Passage to India

Eredeti megjelenés éve: 1924

>!
Palatinus, Budapest, 2006
396 oldal · ISBN: 9639578886 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1980
350 oldal · ISBN: 9631517039 · Fordította: Göncz Árpád
>!
Európa, Budapest, 1967
328 oldal · Fordította: Göncz Árpád

Enciklopédia 12

Helyszínek népszerűség szerint

Ázsia · Szuezi-csatorna


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 47

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
E. M. Forster: Út Indiába

Forster az 1920-as évek elejét Indiában töltötte Dewas maharadzsa személyi titkáraként. Mialatt a 'nagy király' udvarában tartózkodott, Forster először alakított ki életében tartós nemi kapcsolatot, meleg lévén egy Kanaya nevű fiatal fiúval, aki egyébként a fodrásza is volt. Miután visszatért Angliába megírta élete első – kiadott – regényét, Passage to Índia címmel, amit nálunk Út Indiába címmel adtak ki teljességében 1967-ben. Megjelent ugyan 1941-ben Indiai kaland címmel, hiányos szöveggel és gyatra fordítással, de az eredeti regényhez méltatlanul.
Forster a regénycímet egy Walt Whitman-verstől kölcsönözte. Az Út Indiába eredetileg 1924-ben jelent meg, s ez lett legsikeresebb regénye is. Indiában tartózkodó angol szereplői többször is megkérdezik egymástól, hogy mi is hát India, ez az ország, ahová a hivatali kötelesség rendelte, vagy a kíváncsiság és az érdeklődés hozta őket. Rejtelem, vagy titok, amelynek nyitja, azaz megoldása, magyarázata és értelme van, ha mégoly nehezen is találja meg a messziről jött angol a kulcsot Indiához, illetve az utat a földrész és a kultúra lényegéhez. Sőt, talán egyenest misztérium, a szó spirituális és vallási értelmében, amely a megvilágosodás és megváltás ígéretét, a lét végső rendjét rejti magában? Vagy ellenkezőleg muddle, azaz zűrzavaros összevisszaság, kusza rendetlenség, képlékeny és ragacsos katyvasz, amelynek keresni sem érdemes az értelmét, mert nincs neki, amelyen nincs mit megismerni, mert a tarkabarka felszín káprázata nem takar semmit, pontosabban a semmit takarja. Ezek a gondolatok viszonylag pontosan tükrözik azt a sajnálatos tudatlanságot, amellyel az európai átlagpolgár még a századfordulón is „büszkékedhetett”az indiai kultúráról való ismereteivel.
A cselekmény egy vizionált erőszak kapcsán ábrázolja Kelet és Nyugat, azon belül a gyarmatosító Anglia regénybeli képviselőinek és a helyi értelmiségieknek viszonyát –
tán épp sajátos beállítódásának köszönhetően – különleges érzékenységgel és kitűnő jellemrajzokkal. A regény megírása óta eltelt több mint 90 évben a Dr. Aziz által vallott cél, a szabadság elkövetkezett, de az alsóbb néprétegek sorsát ez nem változtathatta jelentősen. A közel 700 millió indiai ember többsége – európai fejjel szinte elképzelhetetlen – nyomorban él, s a túlnépesedés és a klimaváltozás sötét jövője miatt remény sincs a jelentős változásra…
Nehéz, de kitűnő könyv. Érdeklődőknek ajánlom!

>!
eme P
E. M. Forster: Út Indiába

Forster Orwellhez hasonlóan (l. Burmai napok) gyarmatosítók és helyi, bennszülött lakosok bonyolult viszonyába enged bepillantást, miközben elsősorban a különböző kultúrák találkozását és konfrontálódását helyezi a fókuszba.
Létezhet-e barátság egy benszülött indus és egy angol között? Mi az, ami elválasztja és mi az, ami összeköti őket? A különbségek harsánykodása mögött észreveszik-e az utóbbiakat? Hogyan közeledik a gyarmatosító fehér világ az akkor még ismeretlen (talán azóta sem igazán megismert) Indiához? Hogyan fogadja a másik fél ezt a közeledést? Megváltás-e az, amit a felvilágosult Nyugat annak gondol?
Lehet-e India több és más az idegen világból jött nyugati ember számára, mint kaotikus, érthetetlen, fullasztó közeg, amely fizikumra és pszichikumra egyaránt negatívan ható miliőjével még a legnyitottabbakból is meggondolatlan és ártó megnyilvánulásokat vált ki? Képes-e a ráció embere közelebb kerülni India misztikus arcához? Képes-e az indus legyőzni túlfűtött érzelmeit és indulatait, bizalmatlanságát és állandó gyanakvását, képzelgéseit?

Forster remek érzékkel rajzolja meg a társadalmi-kulturális kötöttségeikből szabadulni képtelen szereplők többnyire hiábavaló közeledési kísérleteit, vagy épp elutasító gesztusait, nem kíméli egyik felet sem, felfedi hibáikat és előítéleteik csapdáit. Igazi kis szatirikus társadalmi tablót tár az olvasó elé, amelyen a bigott Burton- és Turton-félék leereszkedő „előkelősége” vagy épp nemtörődöm közönye mellett pozitívabb karakterek is megjelennek, elég ha a humanista Fieldingre, az igazi Indiát megismerni vágyó, intelligens és nyitott Mrs. Questedre, vagy a sok szempontból központi szerepet kapó, szimbolikus alakra, Mrs. Moore-ra gondolunk. A másik oldalon a muszlim Dr. Aziz és a hindu Godbole, akik az előzőekhez hasonlóan nem csak egy-egy társadalmi kategóriát és pozíciót képviselnek, hanem elsősorban egy-egy világlátást, kultúrát, magatartásmódot.
Forster, bár nem kíméli a rasszista Burtonöket, betekintést nyújt az angol hatalmi apparátus működésébe, és érinti a társadalmi-gazdasági aspektust is, mégis inkább szellemi-spirituális síkra tereli a két fél találkozásának vizsgálatát. Regényének finoman felépített szimbólum- és motívumrendszere elsősorban belső terek feltérképezésére vállakozik – néha külső terekben való megrajzolásuk révén is. Szereplői mecsetekben, templomokban, barlangokban, különböző kultúrák és hitrendszerek építményeiben mozognak, találkoznak. Itt történnek a meglepő módon szinte magától értetődő (ám törékeny és múlékony) lelki egymásra találások, a megvilágosodások, de a meghasonlások is. Ezek azok a terek, ahol a lehetséges felső erő létére való rákérdezésben kereszteződnek az utak. India megváltásának kérdése is ebben a kontextusban válik komplexebbé.
De meddig lehet elmenni ebben a találkozásban?
A regény középpontjában a Marabar barlangokhoz való – már az elején több baljós mozzanattól kísért – kirándulás áll. A szimbolikus töltetet kapó barlangrendszer ősi üressége, amely nem ismeri a másság és különbözőség káoszát, amely végső soron mindent egyetlen létezőbe – a visszhangba – egyesít (utalás a hinduizmusra), nem sejtett, nem várt reakciókat vált ki az idegenből. Egy olyan hely ez, ahol nincs jó és rossz, nincs isten és ördög, csak ugyanaz a hang és kongó üresség, mely megzavarja az észlelést és érzékelést, amely az ember sötét, ösztönmélyi oldalát mutatja fel. Ez az a hely, ahol a két női főhős például az élet olyan kérdéseivel szembesül, amelyeket eddig nem tudatosított. Reveláló, ugyanakkor nyugtalanító, romboló hatás ez. Megingatja őket eddigi hitükben, értékrendszerükben, biztonságukban. Egyiküket mintha eltávolítaná, elszakítaná az élettől sötét éllettelenségével, a másikukban védekezési reflexként aktiválja környezete előítéleteit. És persze lerombolja az igazi India megismerhetőségének illúzióját, illetve kitolja ennek lehetőségét egy messzi jövőbe, egy szabad, egységes India jelenébe.

Bár a Marabar barlangok kiemelt szerepet játszanak úgy cselekményvezetésben, mint a regény szimbólumrendszerében, Forster ezer és egy másik mozzanat, utalás, motívum és szimbólum segítségével építi fel a regényt, különböző rejtett és kevésbé rejtett összefüggések utáni nyomozásra késztetve az olvasót – Miss Quested beszédes nevétől Mrs. Moore rendkívül komplex alakján keresztül a kulturális kommunikációban fellépő apró malőrök, félreértések finom érzékeltetéséig. Néhol határozottan jobbnak éreztem Orwell regényénél (amellyel amúgy több szálon is érintkezik).

>!
Dana P
E. M. Forster: Út Indiába

Lenyűgöző könyv a Kelet-Nyugat témáról és szerintem a legbölcsebb is mind közül. A Kelet egy angolnak, főleg ha épp Indiában mint gyarmaton él (pontosabban csak lakik), érthetetlen, vad, hagymázos álmokat, látomásokat szülő hely, ahol a klíma elviselhetetlen, a dalok idegesítőek, a barlangok egyformák, a vallások kusza hálója kibogozhatatlan és mégis: Ms Quested egy furcsa, delíriumos tárgyaláson, megpillantja az indus istent. És minden megváltozik – eltűnik India és megtaláltatik India.
Nem könnyű olvasmány ez a regény, de olyannyira szép, olyannyira rabul ejtő, hogy egyszerűen beleégett a lelkembe, és pontosan értem, hogy Virgina Woolf miért emlegette oly sokszor Forsternek épp ezt a regényét. Olvassátok el minél többen!

10 hozzászólás
>!
csillagka P
E. M. Forster: Út Indiába

India a mesék és kincsek távoli világa. Az egész felfedezések kora miatta kezdődött, és persze erről is a Gyurcsány bocsánat Törökök tehetnek, az Indiai csodák nem jutottak el Európába a Földközi- tengeri blokád miatt.
Angolok csak odaértek valahogyan, és ha már ott voltak úgy döntöttek mindegy kik is éltek ott több ezer éve, és építettek ki több civilizációt ez a föld bizony az övék, és majd csak civilizálttá (európaivá) teszik a barbárokat azért cserébe, hogy jól kirabolják a földet és országot.
Fantasztikus tervek, tökéletes megvalósítás. Indiával szerencséje volt az angol koronának, az égköve a kasztrendszertől sújtva, elfogadta a helyzetet a helyi maharadzsáknak jól jött a katonai támogatás aki meg nem az „Oszd meg és uralkodj „ el alapján úgyis legyőztek.
Gandhi volt aki felismerte és tökéletesen tudott támadni és sikerre vinni a harcot de ez már egy másik mese.
Még teljes a birodalom és az ékkövek fényesen ragyognak az angolok pedig lenéző szemekkel szemléik az elvarázsolt barbár Indiát. A repedések már megvannak de még kell pár év, hogy kiszélesedjenek.
Tanulságos olvasmány az emberi természetről és a relatíve felsőrendűség mítoszáról és természetesen India csodálatos tájairól.

>!
Palatinus, Budapest, 2006
396 oldal · ISBN: 9639578886 · Fordította: Göncz Árpád
>!
langimari
E. M. Forster: Út Indiába

Na végre! Legalább tíz, de lehet, hogy húsz éve készülök elolvasni Forster könyvét, most utamba sodorta a végzet. Nagyon tetszett, és semmit sem veszített aktualitásából a megírása óta eltelt idő alatt. India ugyan ma már nem gyarmat, a bennszülöttek azonban Indiában, és mindenütt a világon ma is nyilván ugyanannyira mások, ugyanannyira különböznek tőlünk, szürkésrózsaszínűektől. A multikulti sem volt képes megszüntetni kultúráink között az ordító különbözőségeket, és még ma sem érti mindenki, hogy talán nem is nagyon kellene erre törekedni. Talán nem véletlen, hogy annyifélék vagyunk. És akkor még nem is beszéltünk a jellemek sokféleségéről. Tetszett, hogy Forster – bár sokak szerint igen – szerintem egyik szereplővel sem igazán azonosul, sőt kiválóan láttatja az egymástól olyannyira különböző jellemek hátrányos tulajdonságait is. Dr. Aziz kultúrájának és vallásának foglyaként túlzottan sértődékeny, máskor indokolatlanul alázatos, Miss Quested nem csupán kékharisnya, de határozatlanul és idétlenül viselkedik bizonyos szituációkban. Akár tetszik, akár nem, Fieldingnek is vannak hibái, és hát „a Turtonök és Burtonök meg mindenütt egyformák”. A szerző nem avat szentté senkit, legföljebb csak a könyv végére amúgy is halott Mrs. Moore válik Izmisz Izmúrrá – nem is véletlenül. Azt hiszem a könyvben ő az egyetlen, aki – részben koránál fogva – valamit megsejtett abból, hogy hol vannak a hangsúlyok, hogy mik a fontos és mik a jelentéktelen dolgok ebben az életben. Egyszer mindnyájan eljutunk ide, legtöbben sajnos későn. Köszönet Mr. Forster, ez egy jó könyv volt!

>!
henryhill
E. M. Forster: Út Indiába

Mérnöki zsenialitással megírt széppróza. Igazi magas művészet minden mondata, főleg melyek a tájleírásokra koncentrálódnak, szinte lebegtetnek a gyönyörűségben, de mindenekelőtt mégis a súlyos társadalmi ellentétek kihangsúlyozásával értékelendő megkerülhetetlen műként, hisz pont az imperialista gőg sznob elitjét bírálja és az indiaiakat mély szeretettel, természetességgel ábrázolja. Rendkívüli könyv az emberiesség próbáiról és a téveszmék sorsfordító aljasságáról.

>!
Allen_Ark
E. M. Forster: Út Indiába

Meglepően jó indiai társadalmi kép. Persze, nem tudom, honnan veszem a bátorságot az ilyen sommás kijelentéshez, de pontosan egy olyan középutat jelenít meg, mindkét félnek felróva hibáit, amit én is igaznak érzek. A kudarcnak ritkán van egy oka, és ritkán van egy felelőse, főleg ha hosszú időn keresztül nem lehet megoldani. Ilyenkor mindkét fél belemerül saját ajnározásába, nem tesz lépéseket a másik felé, és azon kevesek, akiknek ehhez megvan a kellő bölcsességük, mindkét oldal árulónak tekinti. Társadalmilag kötött helyzet alakul ki, ahol britnek vagy indiainak lenni már önmagában is meghatározza a véleményünket, és akik ebből képesek kilépni, azokat az egyik oldalon gyanakvással, a másikon mély megvetéssel fogják kezelni. Számomra nyilvánvaló, hogy semmilyen rasszizmust nem igazolhat az, ahogyan az indiaiak viselkednek, viszont nem is lehet azt mondani, hogy nincs alapja az előítéleteknek. Európa messzi világából, amikor az ember betoppan ebbe a fűszeres szagú világba, akkor azzal is számolnia kell, hogy az európai erkölcs nem fog működni. Csalás, hazugság, lustaság, bárdolatlanság és bárgyúság fogja körbevenni, mert az indiaiaknak más a fogalmuk adott szóról, időről, világról. Jelen lesz a fehér ember tekintélye, de közben a megvetése is. Két kultúra nem lesz képes megérteni egymást. De ebből nem következik a gyarmatosítók mély megvetése, faji alapon történő különbségtétele, a teljes indiai kultúra semmibe vétele, és mindez politikai zsarnokként, aki mégis megmentő szerepében akar tetszelegni. Olyan erőteljes neveltetési, zsigeri különbségek ezek, amelyek folyamatosan egymásnak feszülnek, és hajszálvékony status quo képes csak egyensúlyban tartani. Bármilyen elmozdulás földrengést idéz elő. Indiát ez a kétarcúság (emberi távolsága, erkölcstelensége és kulturális hatalmassága) még inkább izgalmassá teszi, de egyúttal félelmetessé és néha elviselhetetlenné is.

>!
Koncz_Judit
E. M. Forster: Út Indiába

Nagyon jól írja le az angolok-indiaiak kapcsolatát! Érdekes!

>!
Andukaphar
E. M. Forster: Út Indiába

Már a téma, hogy a könyv címében is benne van, hogy India, az is vonzott, hogy elolvassam. Tetszett benne, a korabeli Indiában jelenlevő három nagy népcsoport viszonya és sajátosságai. Ezek közül a legjobban a muzulmánok tetszettek, habár nekik is voltak hibáik, hiszen emberek voltak ők is, tehát nem hibamentesek; és a legkevésbé az angolok, mert túl modorosak voltak, és erősen „nagy tükörben” nézték magukat. Valahogy ezeket az utóbbiakat egy kicsit úgy képzeltem, mint a mostani idők vállalkozóit, akik játsszák a Mindenható szerepét, vagyis, hogy nélkülük a más emberek nem is tudnának meglenni. A hindukat e két nagy népcsoport közé teszem, mert őket sem láttam annyira tisztának – sem fizikailag, sem erkölcsileg –, mint a muzulmánokat. Még megfogott az indiai természet dússága, amelyet az író utolérhetetlenül a könyvében vissza tudott adni.


Népszerű idézetek

>!
eme P

A mélység is lehet semmitmondó, s az örökkévalóság kígyójáról is kiderülhet, hogy kukac.

220. oldal

>!
BZsofi +SP

Képzeljék, kutyát vinni egy államfői értekezletre! De lehet, hogy épp annyi értelme van, mint államfőket vinni.

96. - Nyolcadik fejezet. (Szépirodalmi, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: államfő · kutya
>!
Enola87 P

Az élet túlnyomórészt olyan szürke, hogy nincs mit mondani róla, s a könyvek és történetek, melyek azt állítják, hogy érdekes, kénytelenek túlozni, ezzel is létük jogát igazolván.

>!
csillagka P

És egy felsége van, vagy több?
A kérdés hallatlanul megbotránkoztatta a fiatalembert. Közösségének új meggyőződését sértette és az új meggyőződésére mindenki érzékenyebb mint a régire.
Ha azt kérdezi: Egy Istent imád vagy többet ? – semmi kifogása ellene. De azt kérdezni egy művelt indiai muzulmántól, hogy hány felesége van – megdöbbentően undorító.

>!
Annette87

(…)mindenkinek magának kell megteremtenie a maga vallását.

52. oldal

>!
BZsofi +SP

A föld – vallotta – olyan emberek világa, akik igyekeznek valahogy utat találni egymáshoz, s ennek legiobb eszköze a jóakarat, a műveltség és értelem (…)

64. oldal - Hetedik fejezet. (Szépirodalmi, 1980)

>!
BZsofi +SP

(…) és megtanulta már, hogy az élet sose akkor teljesíti a kívánságainkat, mikor elvárnánk tőle. A kalandok megjönnek, de nem időben.

Első rész. A mecset. Harmadik fejezet

>!
BZsofi +SP

Különben is, Miss Quested nem szép. Ha az ember jól meggondolja, nincs is melle.

125. oldal - Tizenegyedik fejezet. (Szépirodalmi, 1980)

2 hozzászólás
>!
BZsofi +SP

(…) az ember mindaddig nem hal meg igazán, míg a halálát nem veszik tudomásul. Míg tart e félreértés, az elhunyt szinte halhatatlanság részese.

268. oldal - Huszonhetedik fejezet. (Szépirodalmi, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: halál
1 hozzászólás
>!
Chöpp P

A föld…olyan emberek világa, akik igyekeznek valahogy utat találni egymáshoz, s ennek legjobb eszköze a jóakarat, a műveltség és értelem…


Hasonló könyvek címkék alapján

Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Emily Brontë: Üvöltő szelek
Charles Dickens: Karácsonyi ének
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Charles Dickens: Martin Chuzzlewit
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Twist Olivér
Charles Dickens: A Twist-gyerek kalandjai
Daniel Defoe: Roxana, avagy a szerencsés kedves
Charles Dickens: Nehéz idők