Szoba ​kilátással 122 csillagozás

E. M. Forster: Szoba kilátással E. M. Forster: Szoba kilátással E. M. Forster: Szoba kilátással

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​boldog békeidők. Lucy Honeychurch, az előkelő angol család sarja Firenze nevezetességeit látogatja sorra. Hogy az idegen környezetben nehogy csorba essék ártatlanságán, a lányt idősebb kuzinja, Charlotte néni kíséri. A Bertolini panzióban laknak, ám ablakukból nem tárul eléjük csodálatos kilátás, csak a belső udvar falait látják. A többi angol turistával elköltött közös vacsorán szóba kerül ez a kellemetlenség is, és Mr. Emerson, a segítőkész, ám különös úriember felajánlja, hogy cseréljenek szobát. A társaság vidéki kirándulásának alkalmával George-nak, Mr. Emerson heves természetű és romantikus lelkű fiának sikerül megcsókolnia Lucyt. Ám az éber Charlotte azonnal a tett színhelyén terem… s a románc, mielőtt valóban elkezdődhetett volna, már véget is ért. Odahaza Angliában Cecil, a mulya és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, s a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegényének szerencsétlenkedéseit. George-nek közben sikerül újra Lucy közelébe férkőznie, de a lány nem… (tovább)

Eredeti mű: E. M. Forster: A Room with a View

Eredeti megjelenés éve: 1908

Tartalomjegyzék

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
294 oldal · ISBN: 9789632662510 · Fordította: Borbás Mária
>!
Lazi, Szeged, 2007
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639690400 · Fordította: Kádár Melinda
>!
Lazi, Szeged, 2002
230 oldal · ISBN: 9639227994 · Fordította: Kádár Melinda

Enciklopédia 2


Kedvencelte 10

Most olvassa 7

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 33

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
eme P
E. M. Forster: Szoba kilátással

Azok közé a könyvek közé tartozik, melyeket a filmváltozat hatására várólistáztam évekkel ezelőtt. Akkoriban tetszett a viszonylagos eseménytelenségében is érdekes sztori hangulata, visszafogott humora, elsősorban a mellékszereplők alakja. A regényben sok minden visszaköszönt ezekből, mégis valahogy szürkébbnek, fádabbnak láttam. Még szerencse, hogy jó pár filmjelenet felvillant bennem olvasás közben, picit javítva az olvasmányélményen. Pedig valójában nem lenne ez rossz regény, csak igazából annyira jó sem, hogy emlékezetes tudjon maradni. Van benne valami az Austen-regényekből, elsősorban az angol vidéki középréteg hétköznapjainak megragadásában, a szatirikus hajlamban, az ironikus-humoros hangvételben, a szerelmi szál köré épülő, nem túl eseménydús sztoriban. Forster narratívája azonban sokkal metaforikusabb (és didaktikusabb), ráadásul nem igazán sikerül neki olyan eleven hús-vér karaktereket formálnia, mint Austennek. Illetve ha igen, ezek inkább a mellékszereplők – Mr. Beebe, a pap vagy épp Mr. Emerson, a „különc”, aki mindig azt mondja, amit gondol (és ugyebár egy ilyen embert nehéz megérteni, befogadni a körbe).
Miss Lucy Honeychurch, a regény főszereplője, elméletileg a szigorú társadalmi normák korlátozta, kimért, nyársat nyelt, körülményeskedő angol miliőből kilépő, lázadó karakter, aki egy fejlődési folyamaton átmenve találja meg önmagát, szabadságát. De ne gondoljon senki látványos, drámai jelenetekre, konfrontálódásokra, nem, minden csendben, szinte észrevétlen zajlik le.
A regény több szinten ellentétezésre épül, két fő tere – Olaszország és Anglia. Az egyik a művészet, a nyitottság, a fény, a természet, az élet, az érzékiség terepe, a másik a konvencióké, az illemé, a zártságé, a testi-lelki visszafogottságé, a sötété… Ugyanezt tükrözik az egymással kontrasztban álló szereplők, szereplőcsoportok is: egyik oldalon az Emerson apa-fia páros, Lucy testvére, Freddy, valamint Miss Lavish, a másikon Miss Bartlett, Cecil, az Alan nővérek, Lucy családja. Mr. Beebe, az egyik számomra legkedvesebb figura, úgy tűnik, valahol a két pólus közt helyezkedik el, elsősorban a lezáráshoz való viszonyulásásban közelítve az utóbbi felé.
Forster remekül világít rá az angol érték- és kasztrendszer megannyi abszurditására és merevségére. Különösen tetszett, ahogy a két világnézet szembenállását az olaszországi turistalét mindennapjaiba beleszőtte – kezdve a kilátással rendelkező szoba kérdésétől az ablaknyitás jelképes gesztusán át a természetbe való kikocsikázásig vagy épp a különböző művészi alkotások befogadási módjáig. Santa Croceban, útikönyv nélkül. Hát lehet ilyet tenni? Vagy ott a sznobériába hajló szuvenírvásárlás vs a tapasztalatok igazi átélése, belső elraktározása… Minden apró mozzanat (helyszínek, nevek, gesztusok, jelenetek) a két világ, két felfogás ellentétét és a közöttük való tévelygést, útkerest emeli ki, miközben Lucyt lassan, talán túlontúl az angol jólneveltség terepén maradva, vezeti a konvenciókkal való (részleges ?) szakításig.* Az embernek állandóan az az érzése, hogy maga a szerző is gúzsba van kötve, hogy csak finoman, óvatosan mer lépni, írni (annak ellenére, hogy kétségtelen: a regény tele van nemcsak a szellem, de az érzékiség felszabadulására utaló jelképek sokaságával is). Amúgy a regényben a művészet és az ehhez való viszonyulás, legyen szó zenéről, írásról vagy képzőművészetről, az elsődleges terep, amelyen a szereplők megteszik a függetlenség, önállósulás első lépéseit, jelezve a művészet rendkívüli szerepét – egyéni és társadalmi szinten egyaránt.
Forster regénye, érzésem szerint, egy ilyen első lépés: minden apró részletében megkomponált, elsősorban bölcsészeknek való csemege, amelyből azonban hiányzik az élet íze, dinamikája, épp az a napfényes Olaszország, amelynek létjogosultságát (visszafogottan) hirdeti.

* Itt megemlíteném a véletlen találkozások, egymást keresztező utak, eltévedések sorozatát, az emlékezetes kirándulás történetét – „találkozás a természettel”, a kocsit hajtó Phaeton és szerelme, Perszephoné mitológiai alakjainak kíséretében, vagy később, ennek angliai visszfényét, a tóban való fürdés, felszabadulás jelenetét stb.

>!
fióka P
E. M. Forster: Szoba kilátással

Bájos, de nagyon rosszul megkonstruált. Zavaros, nem sikerül tökéletesen kifejtenie a mondanivalóját, sem bemutatnia azt a századfordulós, kispolgári, kasztrendszerben gondolkodó és élő vidéki angol közép(?)réteget, amit feltételezésem szerint szeretett volna. George alakja mély és áthatolhatatlan, bölcsességet feltételez, de csupáncsak homályba vész. Lucy, hát ő egy külön fejezet. Gyermeklány, aki valamiért lázadónak van minősítve, többek között azért, mert Beethovent játszik, hol jól zongorázik, hol nem, irányítható, tökéletesen befolyásolható, olyan döntéseket hoz, amiknek sem alapja, sem előzménye, néha az az érzése a jámbor olvasónak, hogy csupa reveláció az élete. A többi szereplőre ki sem térek, talán csak azok sikerültek igazán jól, akiknek nem szánt túl nagy szerepet, így a jellem- és alakformálásuk miatt nem bőghetett le, nem volt rá ideje. A téma érdekes lenne, főleg a viktoriánus Angliát tekintve, ám sajnos az történt, hogy: lásd első s második mondat. Határozatlan könyv. Határozatlan szereplők, határozott mondanivalóval, sokféle kilátással, ami meglepő módon teljesen határozatlanul lőn papírra vetve. Kár érte.

9 hozzászólás
>!
Sapadtribizli
E. M. Forster: Szoba kilátással

Sziruposabbra, kiszámíthatóbbra, unalmasabbra, egyszóval rosszabbra számítottam, mikor kezembe vettem ezt a nagyon alacsony százalékon álló könyvet. Őszintén, nem értem ez a 75%-ot, mert igaz, hogy néhol elég nagy benne az összevisszaság, hogy elvesztem néha a sok szereplőben és nem tudtam, hogy éppen ki beszél, vagy nem volt teljesen érthető egy-egy kép, de ezektől eltekintve tényleg szép mű született, értékes filozófiai gondolatokkal. Engem megyőzött ez a regény, hogy igenis érdemes elolvasni!

>!
OlvasóMókus
E. M. Forster: Szoba kilátással

Egy esős hétvégén, amikor az embernek az orrát sincs kedve kidugni otthonról, nincs is jobb, mint egy klasszikus angol romantikus regény. Nekem valahogy illik az eső és a borult sötétség hangulatához egy lassú sodrású, komótosan elmesélt, igazán-nem-is-történik-semmi történet. Időnként szeretem, amikor azon lamentálnak a szereplők egy fejezeten keresztül, hogy milyen felháborító, hogy nincs semmi kilátás a szobájukból és hogy elfogadják-e a cserét, amit felajánlottak nekik. Aztán egy egész fejezeten keresztül kocsikáznak egy kirándulás helyszínére, ahol aztán a regény egyik fő cselekményéről mindössze körülbelül 3 mondatot olvashatunk. Lucy a klasszikus szerelmi történetek tipikus unatkozó, butácska hősnője, George-tól kicsit több férfiasságot vártam volna, Cecil pedig már a színrelépése pillanatától irritált. Egészen a regény végéig nem voltam biztos benne, hogy a romantikus töténetektől elvárt happy end bekövetkezik-e, de nem kellett csalódnom.

>!
dokijano 
E. M. Forster: Szoba kilátással

Kicsit színtelen, szagtalan nekem ez a regény. Az első 50 oldalig még élvezetes volt a finomkodó beszédük, de utána már inkább idegesített. Olyan érzésem volt, mintha a 100 évvel ezelőtti angol középosztály életmódját parodizálná a szerző.
Az első 90 oldalon még Firenzében és környékén látogatjuk az angolok által megnézésre érdemesnek gondolt látnivalókat, és bevillan egy római út lehetősége is. Sajnos ezt átugorja a szerző, pedig engem érdekelt volna az is. Annál is inkább sajnálatos, mert így csak utólag tudjuk meg, hogy Rómában ismerkedett meg Mr. Vyse-zal, akivel aztán össze is boronálják Angliában. Olyan hirtelen ugrunk vissza Angliába, hogy ha nem a nyomtatott könyv-változatot olvastam volna, azt gondoltam volna, hogy néhány fejezetet elfelejtettek beszkennelni a digitalizálók.
Mindegy, túltettem magam rajta, és próbáltam beleélni magam a szereplők unalmas angliai hétköznapjaiba. El is szundikáltam rajta többször. Az első olvasásom Forstertől (Ahol angyal se jár) sokkal jobban tetszett, élettel teltebbek voltak a szereplők, nem is beszélve az olaszországi helyszínről. Erről jut eszembe, még arról is jó lenne értékelést írnom. Talán kicsit később.
Utóbbi három mondatomból (és az előzőekből úgyszintén) nem nehéz arra következtetni, hogy ez a regény nem nyerte el a tetszésemet. Olvasni fogok még Forstertől talán, ha szembe jön valamelyik regénye, de csak azért, nehogy rossz szájízzel emlékezzek rá.
Ez a címválasztás is fura, mármint a magyar címe. Ha én egy külföldi szobafoglaláskor egy „room with a view”-t kérek, akkor azon panorámás szobát értek. Olyat, amelynek az ablakaiból valami távlatos képet látok, jó messzire kószálhat a szemem. Lehet, hogy valamiféle átvitt értelem is lappanghat a címben, de akkor sem nyert meg magának. Túlságosan szó szerinti és fűrészpor ízű fordításnak sikeredett.

4 hozzászólás
>!
Dün SP
E. M. Forster: Szoba kilátással

Hajjaj. Kicsit szeleburdi regény ez, benne egy lánnyal, aki anyuci (és a konvenciók) szófogadó kislánya, hacsak nem zongorázik éppen, amikor valaki teljesen mássá válik…
De tulajdonképpen tetszett, jól sikerült ábrázolni az akkori angolokat.
Talán csak azért négyes, mert túlságosan hirtelen fordulnak meg a dolgok Lucy jelleméhez képest.

9 hozzászólás
>!
Babó_Buca
E. M. Forster: Szoba kilátással

Rájöttem, hogy Forster egyszerűen nem nekem való. Maga a történet, mint azt ahogy a filmfeldolgozások mutatják, élvezhető, csak nem oly módon, ahogy az nekünk tálalva van. Tetszik a női egyenjogúság gondolata, de Lucy erőtlen, hogy ezt a gondolatot képviselje.
Bővebben: http://egy-lany-blogja.blogspot.com/2015/10/forster-vis…

2 hozzászólás
>!
kolika
E. M. Forster: Szoba kilátással

Valamiért mindig azt gondolom, hogy az a könyv, amelyiken ott a „1001 könyv listán szerepel” címke, azt érdemes olvasnom. S hát, már volt pár eset, amikor kiderült, hogy rosszul gondoltam. Ezt a könyvet inkább határesetnek mondanám. A téma tetszett, de ahogy kibontakozik az események láncolta, az nekem túl lassú, helyenként túl unalmas.
Az eleje vontatott, s lehet a szerző azért taglalja ilyen részletességgel a dolgokat, hogy az olvasót megismertesse az emberekkel, a korral, az uralkodó "(nyáj)szellemmel, de akkor sem tudott túl sokat lendíteni a dolgon, hogy teljes mértékbe belemerüljek a könyv világába.
A szereplők sem váltak kedvenc figuráimmá: Cecilt ki nem állhattam, úgy tekintett a leendő menyasszonyára, mint egy bábura, kit kénye-kedvére alakíthat, s ebben az a durva, hogy Lucy ezt el is tűrte. De nem csak tőle, hanem jóformán mindenkinek megfogadta a tanácsát, nem sok eredeti mondatot, cselekedetet láttam, olvastam tőle. S még ezzel is lázadónak titulálható vált.
Az öreg Emerson tetszett. Pont az, hogy kilógott a sorból, nem állt be az ugyanazt szajkózók sorába, s ezzel jócskán megbotránkoztatta a környezetét.
Kicsit káoszos volt a könyv, némely eseményre oldalakat szentel a könyv, de némelyre csak utalást tesz, s lehet, hogy éppen az lehetett volna érdekes (pl. Lucy és Cecil megismerkedése). stb.
Végül is nem bántam meg, hogy elolvastam, de jobbra számítottam.


Népszerű idézetek

>!
stippistop SMP

Az olvasó most nyilván azt gondolja: „Lucy szereti a fiatal Emersont”. De az olvasó Lucy helyében már nem találná ezt nyilvánvalónak. Könnyű dolog beszámolni az életről, de annál nehezebb megélni, s bizony örömmel fogadjuk, ha személyes vágyainkat az idegesség vagy más hasonló jelszó leple alá söpörhetjük. Ő Cecilt szerette, George idegesítette; magyarázza hát el a kedves olvasó neki, hogy a kifejezéseknek helyet kéne cserélniük.

>!
Babó_Buca

Vajon miért nem illik úrihölgyhöz a legtöbb nagyszerű dolog?

57. oldal

>!
Hörcsibald

Minden műveltsége ellenére, Cecil aszkéta volt a szíve mélyén, s a szerelemben semmi sem illett hozzá annyira, mint lemondani róla.

>!
ficka

Csak adott mennyiségű kedvesség, s csak adott mennyiségű fény – folytatta a férfi kimért hangon. – Akárhová is állunk, mindig árnyékot vetünk valamire, s hiába is haladunk mindig tovább, az árnyék úgyis velünk jön. Választani kell egy olyan helyet, ahol az ember nem okoz bajt – igen, egy helyet, ahol nem okozunk túl sok bajt, s ott aztán szilárdan állni, és szembenézni a nappal.

163. oldal, Szeged: Lazi Könyvkiadó, 2007

>!
SunnyRiver

A titkoknak pont ez a hátránya: nem érezzük a valós súlyát, nem tudjuk felmérni, vajon igazán fontosak-e vagy sem.

Kapcsolódó szócikkek: titok
>!
Babó_Buca

A zene királysága nem evilági királyság; befogadja mindazokat, akiket neveltetés,értelem és kultúra kitaszított.

43. oldal

>!
Babó_Buca

Az élet (…) nyilvános hegedűkoncert, ahol menet közben kell megismerkedni a hangszerrel.

282. oldal

>!
Haruspicibus

Az élet olyan nyilvános hegedűverseny, melyen menet közben ismerkedsz meg a hangszereddel.

>!
geszti

– Illatok! Igazi firenzei illatok! Hadd áruljam el önnek, hogy minden városnak megvan a maga jellemző illata!
– És az kellemes illat? – érdeklődött Lucy, aki a piszok iránti utálatát anyjától örökölte.
– Az ember nem a kellemes dolgokért jön Itáliába – hangzott a válasz – , hanem az életért.

23. oldal (Lazi, 2007.)

>!
Babó_Buca

Könnyű az életet elmesélni, de zavaró gyakorolni.

199. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

L. M. Montgomery: Anne családja körében
Priya Parmar: Vanessa és Virginia
Endrődi Sándor: Anakreoni Dalok
Antonin Zápotocky: Viharos esztendő
Mikszáth Kálmán (szerk.): Almanach 1907
Jane Austen: Meggyőző érvek
Charles Dickens: Örökösök I-II.
Anne Brontë: Wildfell asszonya
William Shakespeare: III. Richárd
Szerb Antal: Utas és holdvilág