Szellem ​a házban 76% 82 csillagozás

Nagyon angol, nagyon bájos és romantikus. És Forster nem viszi ám túlzásba! Csak itt-ott villan ki egy izmos férfifenék klasszikus zongorakíséretre. :)

Olyan nagyon sokminden nem történt benne.

Nagyon vegyes érzelmekkel zártam ennek a könyvnek az olvasását. Őszintén megvallva, csupán azért tartottam ki, mert annyira magasztalják az írót, hogy enyhe szégyenérzetem volt az olvasást feladni. A könyv negyedénél, nagyon küzdöttem, hogy miért is? Mert:
Ha rákeresek az író nevére, általánosságban mindenütt azt kapom, hogy méltó a neve arra, hogy a nagy angol klasszikusok közé soroljuk.
Ám legyen. Ki vagyok én, hogy ezzel vitatkozzam? Azonban a saját véleményem a következő: Nagyon messze áll az író stílusa a ténylegesen klasszikus angol irodalomként emlegetett írókétól. Ami alapjában véve önmagában nem probléma, azonban én nem tudtam kikapcsolódni a könyvön. Egyértelműen sokkal felvilágosultabb, sokkal fogékonyabb, és sokkal máshogy gondolkodóbb, mint kortársai. Ez nem is lenne probléma, de az írásában zavaróan hat. Van egy történetünk, ami semmi extra, szerintem még a címe sem tükrözi a könyvet. Szépen csörgedezik történetünk gyenge kis patakja, azonban a főhőseink, no de inkább az író, állandóan elmereng. Nagy dolgokon, vagy éppen a semmin. Olyan eszmefuttatásokba bonyolódik bele, mely a történetből kitépi az olvasót, és nem is érdekli. Vannak érdekes gondolatai, jó meglátásai. De túlontúl sok időt fordít ezekre a könyvben. Emiatt a történet kevésbé élvezhető. Fogok még olvasni tőle, de inkább csak művelődés jellegűen, nem mint rajongó.

Nehezen tudtam belevonódni és számoltam az oldalakat. Ez a kor nagyon nem az én korom, körülményes és fárasztó.

Szerencsére kitartok azon véleményem mellett, másodszori olvasás után is, hogy nem véletlen szerepel ez a könyv az 1001-es listán, és nem mellesleg díszeleg a könyvespolcomon.
Forster két gazdag család történetén keresztül vezet be minket a kor különböző szellemi irányzatainak és életfelfogásának bemutatásába, s mindezt egy jó adag be (nem) ismert emberi gyarlósággal fűszerezte meg. A történteket körüllengi a rosszindulat, a pénzéhség és a birtokolni vágyás, a női egyenjogúságért való szellemi párbaj. A tehetős szereplőgárdát kiegészíti az életüket több idősíkon is keresztező Bast házaspár nyomorúságos sorsa, s így egy elég széles társadalmi korképet kaphatunk a 20. század angoljairól.

Pont azt kaptam, amit vártam. A Szoba kilátással után támadt kedvem még a szerzőtől olvasni. Szeretem a korszakot, a helyszínt, kedvelem az angol társadalmi élet, a problémáik, az átalakulás bemutatását. Néha ugyan kicsit bosszantó a gazdag emberek felületes, mondvacsinált gondjainak feszegetése, mégis úgy érzem, hogy ezek a művek tökéletesen visszaadják, milyen lehetett ennek a rétegnek az élete. Talán leginkább azért tetszenek, mert a szerző azt is bemutatja, hogyan futnak bele a saját maguk által felépített látszat-világok buktatóiba, hogyan dőlnek össze a szépen felépített papírmasé-várak.
Ezt hozza ez a könyv is. Klasszikus angol középosztálybeli figurák, a kötelező szegényember elemmel, jól összerakott karakterekkel – már ami a főszereplőket illeti. Bár itt is van olyan, akinél hiányérzetem volt (Helen), vele kapcsolatban nem vagyok biztos, hogy minden mozgatórugóját megértettem. A második vonalbeli szereplők már kevésbé jól körvonalazottak, főleg Charles és Dolly esetében van nagy hiányérzetem.
A cselekmény viszont tökéletesen felépített, mindenki szépen halad a saját magának megásott gödör felé, de nem egészen kiszámítható módon, így nem éreztem azt a végén, hogy nem volt érdemes végigolvasni.
Nem a szerző hibája, hanem a kiadásé, hogy elképesztő mennyiségű elírás van a könyvben, ami nagyon rontja az olvasás élményét.

Ha ez a könyv lett volna az első Forster könyvei közül,melyet elolvasok, akkor sokkal jobban megértettem volna a Szoba kilátással című művét, amihez még értékelést is kellene írnom, de azt sem tudom, hogy kezdjem.
Viszont a Szellem a házban egy önálló filozófia, elképesztő eszmékkel az emberről és az ember életét meghatározó lelki minőségekről és a fizikai dolgokról.
A testvérpár akár lehetne az Értelem és érzelem párosa is, de ebben a könyvben semmi tipikus boldog események sincsenek, mégis az egész történet egy totális diadal.
Forster fantasztikus író (pedig jelentős ellenérzéseim voltak vele kapcsolatban), s bizonyosan az ő belső vivódásai sejlenek át a lapokon, melyek az ő életének és tapasztalatainak szilárd és meggyőző konzekvenciái.

Henry James után kész felüdülés volt ez a regény! Pedig ha úgy vesszük, nem voltak annyira szimpatikus karakterek benne, a főbb szereplők mindegyikének volt valami nemkívánatos tulajdonsága/tette. Talán Juley néni meg Tibby voltak a legszimpatikusabbak. De egyébként tetszett. Szórakoztam is rajta. És ha úgy vesszük, jól zárul.

Nem történik benne annyi minden, mint amennyit vártam tőle.
Alapvetően gyorsan haladtam vele, azzal nem volt gond, de nem lett kidolgozva a történet szerintem teljesen. Lehetett volna sokkal több plusz szálat vinni bele, amitől szerteágazóbb vagy izgalmasabb vagy talán meglepőbb lett volna…igen, talán ez volt a másik gondom vele:kiszámítható volt.
Ettől függetlenül annak ajánlom, aki szereti ezt a kort és egy könnyed romantikust szeretne olvasni.

Furcsa egy regény volt, ennek ellenére nekem tetszett. Szánni való sz Edward-kori Anglia elitjének eme rétege, akikről a regény szólt. Sivár, eseménytelen, felszínes életet éltek, amelyben az érzések is csak felszínesek voltak, ha egyáltalán voltak érzések. Csak a vagyon és a javak alapján ítélték meg egymást és ehhez mérten viszonyultak egymáshoz. Ritka az olyan regény, amelynek egyetlen alakja sem szimpatikus. Ez pont ilyen volt. Egyik alakkal sem tudtam azonosulni, egyiküket sem tudtam sajnálni. A regény jelszava lehetne: a tulajdon mindenekelőtt.