Maurice Hall is a young man who grows up confident in his privileged status and well aware of his role in society. Modest and generally conformist, he nevertheless finds himself increasingly attracted to his own sex. Through Clive, whom he encounters at Cambridge, and through Alec, the gamekeeper on Clive's country estate, Maurice gradually experiences a profound emotional and sexual awakening. A tale of passion, bravery and defiance, this intensely personal novel was completed in 1914 but remained unpublished until after Forster's death in 1970. Compellingly honest and beautifully written, it offers a powerful condemnation of the repressive attitudes of British society, and is at once a moving love story and an intimate tale of one man's erotic and political self-discovery.
Maurice (angol) 16 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1971
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Penguin Classics Penguin
Kedvencelte 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 16
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Az olvasás mellett megnéztem a filmet is, hogy teljes legyen az élmény. Mindkettő nagyon tetszett. Érdemes észben tartani, hogy mikor íródott, mert így rögtön világossá válik milyen fontos dolog, hogy ennyire őszinte a mű, és milyen jelentős a helyzethez képest boldog vég.
Totál életszerű elbeszélés, nem olyasmi, amelyek manapság jelennek meg. Mondjuk mindig egész más nyomot hagy bennem minden ownvoice könyv.
Maurice nem hibátlan, nagyon emberi karakter, könnyű vele együttérezni. Clive-ra nem neheztelek a döntéséért, viszont egyértelműen kevésbé szimpatikus. Örömmel vettem, mikor befejeztük az utána való vágyakozást.
Tényleg hűen ábrázolta a szerző az akkori társadalmat, érdekes betekintés volt.
off
Kicsit még katarzisban/transzban vagyok, de azért megpróbálok összekotorni egy-két értelmes gondolatot. Lássuk csak.
A film az elmúlt év legnagyobb favoritja volt, nem tudom, hogy kerülhetett el idáig, de összeteszem a kezem, hogy végül rátaláltam.
Őszintén megvallva ugyanezt érzem ezzel a regénnyel kapcsolatban is. Csodálatos élmény volt, a lelkemnek egyszerűen szüksége volt most egy ilyen történetre.
Nem igazán tudom, hogy hol kezdjem, szóval belecsapok a közepébe. Tetszett, hogy a karakterek életszerűek voltak. Mind a három főhősnek és a mellékszereplőknek is megvoltak a maguk pozitív és negatív tulajdonságai, éppen, ahogy a való életben, itt sem volt senki fekete vagy fehér, minden jellem kellően árnyalt volt, sőt, kedvelhető is (ezt pl. a Howards Endről nem tudom sajnos elmondani), legalább is ami Alecet és Maurice-t illeti. Clive iránt nem igazán tudom, hogy mit érzek, igazából néha úgy éreztem, hogy nem értem 100%-osan, hogy mi ment végig a fejében, szóval hatványozottan együttéreztem clueless Maurice-szal. :')
A regény – főleg az akkori értékekhez mérten, de szerintem kicsit még ma is – érzékeny témákat érint, de ezeket sem az olvasó arcába hányva, hanem finoman, fokozatosan adagolva. Határozottan tetszett a homoszexualitás és az osztálykülönbségek összemosása, mert így Forster két olyan téma mellett is tudott szónokolni (ráadásul egyszerre), amelyek egész életén át nagyon fontosak voltak számára. Külön kiemelném még, az érzelemdús ábrázolást, amit a Howards Endben pl. nem igazán érzékeltem máig érzek Charles Wilcox és Margaret között valami szikrát és végig vártam közöttük VALAMIT – shame on me :'), ott valahogy háttérbe szorultak az ilyen jellegű érzelmek, és – szerintem kicsit túl – nagy szerepet kapott az osztályok közötti különbségek/nézeteltérések szerepeltetése. (Egyébként elnézést, hogy folyton ezzel a regénnyel példálózom, de a Maurice-on kívül csak azt olvastam, így az az egyetlen viszonyítási alapom.) Itt viszont – ahogy azt már fentebb említettem – bár szintén megjelenik az „osztályharc”, mégis ugyanilyen fontosságot kapnak az egyéni érzelmek is, melyek Maurice-t és a többi karaktert vezérlik és viszik előre az életben. Komolyan, amilyen vallomásokra Maurice – aki elvileg nem túl okos – képes… boy, ha nekem mondana ilyet valaki, pocsolyává olvadnék. * ////// *
Valamint a harmadik kedvencem, bár csak apróság, a virágok voltak. Egyszerűen annyira esztétikus volt vadrózsák és kankalinok (dog roses és primroses – remélem, jó fordítást találtam hozzájuk :D) között elképzelni Alecet és Maurice-t. Szinte egybeolvadnak a természettel. Jut eszembe, éppen emiatt egy, a Holt Költők Társaságá-ból ismerős Thoreau-idézet rémlett fel többször is olvasás közben: „I went to the woods because I wished to live deliberately, to front only the essential facts of life, and see if I could not learn what it had to teach, and not, when I came to die, discover that I had not lived. I did not wish to live what was not life, living is so dear; nor did I wish to practise resignation, unless it was quite necessary. I wanted to live deep and suck out all the marrow of life, to live so sturdily and Spartan-like as to put to rout all that was not life, to cut a broad swath and shave close, to drive life into a corner, and reduce it to its lowest terms…”
Hányadék gondolataim végére pontot téve tehát, jár az ötös skálán tíz csillag és a kedvencelés, nézzétek a filmet (még ha más is, mint a regény), olvassátok a könyvet, mert méltatlanul alulértékelt alkotás mindkettő.
Népszerű idézetek
“I’m afraid I can only advise you to live in some country that has adopted the Code Napoléon,” he said.
“I don’t understand.”
“France or Italy, for instance. There homosexuality is no longer criminal.”
“You mean that a Frenchman could share with a friend and yet not go to prison?”
“Share? Do you mean unite? If both are of age and avoid public indecency, certainly.”
“Will the law ever be that in England?”
“I doubt it. England has always been disinclined to accept human nature.”
Part Four Chapter 41
The second dream is more difficult to convey. Nothing happened. He scarcely saw a face, scarcely heard a voice say, “That is your friend,” and then it was over, having filled him with beauty and taught him tenderness. He could die for such a friend, he would allow such a friend to die for him; they would make any sacrifice for each other, and count the world nothing, neither death nor distance nor crossness could part them, because “this is my friend.”
Part One Chapter 3
He did not communicate on Easter Sunday, and supposed the row would come then, as in Durham’s case. But no one took any notice, for the suburbs no longer exact Christianity. This disgusted him; it made him look at society with new eyes. Did society, while professing to be so moral and sensitive, really mind anything?
Part One Chapter 8
Hasonló könyvek címkék alapján
- Winston Graham: Jeremy Poldark (angol) ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Emma (angol) 86% ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Pride and Prejudice (Oxford Bookworms) 93% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: Rebecca 92% ·
Összehasonlítás - Jane Austen – Janet Borsbey – Ruth Swan: Pride and Prejudice (ELi Young Adult Readers) ·
Összehasonlítás - Jane Austen – Cherry Gilchrist: Sense and Sensibility (Penguin Readers) ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: Jamaica Inn ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Death on the Nile 88% ·
Összehasonlítás - Jane Austen: Pride and Prejudice (Penguin Readers) ·
Összehasonlítás - Jane Austen: The Illustrated Works of Jane Austen 1. ·
Összehasonlítás