A ​bomlás kézikönyve 14 csillagozás

Aforizmák
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve

A szerző, francia nyelven 1949-ben debütált A bomlás kézikönyve című művével, melyet azóta sokan a huszadik századi nihilizmus egyik klasszikus alkotásának tekintenek. A kritika visszhangja nem sokáig váratott magára: Maurice Nadeu ezekkel a szavakkal fogadta az újonnan feltűnt szerzőt: „íme elérkezett, akire vártunk, a koncentrációs táborok és a kollektív öngyilkosság korának prófétája, akinek eljövetellét a nemlét és az abszurd összes filozófusa készítette elő – elérkezett az átok evangéliumának valódi hirdetője.” A bomlás kézikönyve 1950-ben Rivarol-díjban részesült. Ez volt különben az egyetlen olyan irodalmi elismerés, amit Cioran életében elfogadott.

Eredeti cím: Precis de decomposition

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kísértések

>!
Atlantisz, Budapest, 1999
230 oldal · ISBN: 9639165301 · Fordította: Cziszter Kálmán
>!
Európa, Budapest, 1990
220 oldal · ISBN: 9630752050 · Fordította: Réz Pál

Enciklopédia 7


Kedvencelte 13

Most olvassa 7

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 29

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Levingtonius
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve

Kevés könyv volt rám ilyen hatással mint ez. A pontos igazság az, hogy vhol a 2/3-ánál letettem mert melankolikus alkat lévén erősen rámragadt a szerző ultravigasztalan és pesszimista látás- és érzékelésmódja.
Sok benne az olyan ábrázolás és érzelmekre ill. vallásos érzületre apelláló okfejtés, ami kegyetlen nyerseséggel tépi le a mindennapi életről a kötelező optimizmus utólag bárgyúnak tűnő illúzióit. Az önmagunkkal való ilyetén szembesülés persze túlzás, hiszen az elbaltázott teremtésnek csupán egy személyreszabódott szeletével kell tényleg szembenéznünk, de Cioran segít megsejtetni azt, hogy milyen lehet(ne) az egész.
A mű sokat nyújthat, de racionális érvelést elvárni tőle balgaság lenne, hiszen éppen azt a felfuvalkodott és velejéig hazug világlátást tagadja meg, amely a racionalitás és a gyakorlatiasság nevében kínál banális és transzcendens tekintetben megalázó megoldásokat az emberi lélek legsajátabb problémáira.

2 hozzászólás
>!
Szertelena P
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve

Egyfajta Mizantróp Műalkotás.
Beszéljenek az író alábbi aforizmái helyettem:

„Összeakadok X.-szel. Nincs olyan áldozat, amit ne hoztam volna meg, csak hogy ne találkozzam vele többé. Hogy efféle szörnyetegeket legyek kénytelen elviselni! Amíg beszélt, vigasztalhatatlan voltam, amiért nem rendelkezem olyan természetfeletti hatalommal, amely mindkettőnket nyomban megsemmisítene.”
„Amint kilépünk az utcára, és embereket pillantunk meg, az első szó, ami eszünkbe jut: kiirtani.”
„Ha a világ egyre jobb lenne, az öregek, elkeseredve, hogy nem fogják élvezni, meghalnának mérgükben. Szerencséjükre a történelem menete már első pillanatától fogva megnyugtatja őket: lehetővé teszi, hogy szikrányi irigység nélkül dögöljenek meg.”

Továbbá keserű gondolatok öngyilkosságról, halálról, vallásról, mindezt szarkazmussal adagolva. Nagyon negatív beállítottságú egyén, viszont bizonyos pontoknál azt gondolom, erős értékeket volt képes felmutatni.
Olvasásnál afféle levertségérzet lett úrrá rajtam, miszerint a mindennapjait igen kemény lelki tusaként élte meg. Sok gondolkodó sajátja.

Egyik kedvencem a szerzőtől:
„1937 tavaszán a szebeni elmegyógyászati klinika parkjában megszólított egy "ápolt”. Néhány szót váltottunk, majd azt mondtam neki:
– Kellemes itt, ugye?
– Kellemes. Érdemes őrültnek lenni – felelte.
– De a kórház mégiscsak olyan, mint egy börtön.
– Igen, többé-kevésbé, de az embernek itt semmi gondja. Ráadásul, hiszen maga is tudja, hamarosan ki fog törni a háború. Ez itt biztos hely. Bennünket nem hívnak be, no meg egy elmekórházat nem bombáznak. Az ön helyében rögtön behozatnám magam.
Zavartan, csodálkozva búcsúztam el tőle, majd megpróbáltam megtudakolni, hogy kicsoda. Biztosítottak róla, hogy csakugyan bolond. Akár bolond, akár nem, soha senkitől nem kaptam ésszerűbb tanácsot."

>!
vargarockzsolt P
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve

Csupa önsajnálat és világfájdalom, egy hitetlen sértettsége, hogy nem jön Isten, és nem kíséri személyesen, kézenfogva, azonnal a mennybe.
A legjobb részei a vakhit és a fanatizmus elleni vádbeszédek, de ezek is inkább próféciák, mint racionális érvelések.

10 hozzászólás
>!
proteus
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve

a hőbörgés apoteózisa. a destrukció zsebkönyve. mindenki bújjon el, háromig számolok, itt a világvége. mi marad utána? mindenesetre olyan szép színes, ízesre keverte ki, abban a csöpp párizsi manzárdszobában kuporogva mérgeit, hogy öröm velük elgargarizálgatni, mielőtt undorral köpné ki őket az ember. elhárítás? lehet. a nihilizmusban azonban sok igazság is van – részemről a másik mindenség megszavazva.

>!
palimpsest
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve

Zseniális alapmű. Könyörtelen, penge éles és elfogult, de vállalható. Több példány is van, egy-egy a hét különböző napjaira:)…

>!
Acélparaszt
E. M. Cioran: A bomlás kézikönyve

Abban a naiv hitben voltam, hogy két fajta kiadás van. Örültem is nagyon, amikor megszereztem az Európa kiadását.

Sajnos ez csak a Bomlás kézikönyvéből vet citátumok gyűjteménye. Nem is érékelem.
Majd ha a teljes művet elolvastam.


Népszerű idézetek

>!
Levingtonius

Aki még sohasem gondolkodott el önmaga megsemmisítésén, aki még soha nem érzett magában indíttatást, hogy a kötél, a golyó, a méreg, a tenger segítségéhez forduljon, az nem több ocsmány gályarabnál, a kozmikus tetemen araszoló féregnél.

57. oldal

>!
Kollográd P

Irigylem szomszédaink arroganciáját, irigylem nyelvüket, mely embertelen gyönyörűséggel hordozza – kulturálatlanul bár – egy más világ hangzását. Hatalmas és bántó, imára, üvöltésre, sírásra alkalmas; a pokolból kelt életre, hogy elhozza a Földre zajait és hangulatát. Noha csak káromkodásait ismerem, a magyar nyelv soha el nem múlóan gyönyörködtet, soha nem untat hallgatnom, eltölt és taszít, megadom magam a bájának és a borzalmának, lágyan hömpölygő és hirtelen ölő szavainak, melyek olyan kiválóan illenek a szenvedés szélsőségeihez. Mindenkinek magyarul kellene meghalnia – vagy elutasítania a halált.

10.

3 hozzászólás
>!
JordanT

Csak önmagam fölött vagy alatt, dühöngve vagy leverten vagyok önmagam; szokásos szintemen nem tudatosul bennem, hogy létezem.

>!
Kollográd P

Térdünk remeg, de nem hajlik meg; egyik kezünk keresi a másikat, de nem kulcsolódnak össze; szemünk a magasba tekint, de nem lát semmit…

Elveszni Istenben (1999-es kiadás 23.)

>!
Kollográd P

ha valaki – a szív és a létezés amolyan archelógusa – ásatásokba kezd, kutatásai végeztével üres mélységekkel találja szemben magát.

Változatok a halálra III. (1999-es kiadás 26.)

>!
Szertelena P

Noha csak káromkodásait ismerem, a magyar nyelv soha el nem múlóan gyönyörködtet, soha nem untat hallgatnom, eltölt és taszít, megadom magam a bájának és a borzalmának, lágyan hömpölygő és hirtelen ölő szavainak, melyek oly kiválóan illenek a szenvedés szélsőségeihez. Mindenkinek magyarul kellene meghalnia – vagy elutasítani a halált.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: káromkodás
>!
ajikarei P

Teljes őszinteséggel csak közvetetten vallunk magunkról: amikor másokról beszélünk.

94. oldal (Európa Kiadó, 1990)

>!
Erica

A kíváncsiság kergetett bele nemcsak a legelső bukásba, hanem a számtalan hétköznapi bukásba is. Az élet nem több e türelmetlenségnél, hogy elbukjunk, és prostituáljuk a lélek szűzi magányát, kikényszerítve tőle a párbeszédet, a Mennyország ezen emberemlékezet óta űzött mindennapos tagadását.

32. oldal A bukás exegézise

Kapcsolódó szócikkek: bukás · kíváncsiság · türelmetlenség
>!
Erica

A kétségbeesés öreg rókái vagyunk, önmagukkal kibékült hullák, akik mindannyian túlélik saját magukat, és csak azért halnak meg végül, hogy eleget tegyenek egy haszontalan formaságnak. Mintha az életünk csak arra volna jó, hogy minél inkább hátráltassa a percet, amikor végre megszabadulhatunk tőle.

59. oldal Az önpusztítás erőforrásai

>!
Erica

Mikor már minden tárgytól elszakadtunk, és nem marad semmi, amit kívülről még befogadhatnánk, lassú ütemben magunkat pusztítjuk el, hisz a jövő immár nem igazolja életünket.

28-29. oldal Az idő eltorzulása


Hasonló könyvek címkék alapján

Pais István: Antik bölcsek, gondolatok, aforizmák
Ancsel Éva: Százkilencvennégy bekezdés az emberről
Nicolás Gómez Dávila: Az ízlés diadala
Szeréni György: Lélekbölcsességek
Ördögi gondolatok – Emberi bölcsességek
Angelisz Irini: A szeretet tanítása
Haich Erzsébet: A jóga királyi útja
Joseph Joubert: Gondolatok
Paul Valéry: Füzetek
François de La Rochefoucauld: Maximák