Szemfényvesztés 43 csillagozás

E. Lockhart: Szemfényvesztés

„Csak egy igazán fontos: hogy bármely pillanatban feláldozzuk azt, akik vagyunk, azért, akikké válhatunk.”
Egy szenvedélyes barátság. Egy megmagyarázatlan eltűnés. Egy gyilkosság, esetleg kettő.
Egy félresikerült szerelem. Esetleg több is, mondjuk három.
Tompa tárgyak, álruhák, vér és csokoládé. Az amerikai álom, szuperhősök, kémek és ellenségeik.
Egy lány, aki nem hajlandó megtenni, amit várnak tőle.
Egy lány, aki nem hajlandó az lenni, aki egykor volt.

Eredeti mű: E. Lockhart: Genuine Fraud

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2017
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320708 · Fordította: Rudolf Anna

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Julietta West Williams (Jule)


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Anarchia_Könyvblog P
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Egy igazán fordulatos és félelmetes pszichológiai thrillerrel találtam magam szemben E. Lockhart regénye által. Nem egyszerű olvasmány, már csak azért sem, mert a történet maga visszafelé zajlik, így kell a folyamatos odafigyelés, az apró dolgok megjegyzése, hogy követni tudjuk az eseményeket. És ez volt a könyv egyik ínyencsége is. Mindamellett, hogy kíváncsivá tett a főszereplő élete, a tettei miértjei, érdekes volt, fokozatosan megtudni ezeket visszafelé haladva, és ez cseppet sem rontott az élményen, sőt kifejezetten izgalmassá tette.
Ha olvasod ezt a könyvet, márpedig egy igazi pszichothriller rajongónak csak ajánlani tudom, fogadd el, hogy senkiben sem bízhatsz igazán, amit látsz, amit olvasol, amit érzel, az lehet, hogy mind csak szemfényvesztés, és bárki lehet aki az orrodnál fogva vezet.
Bővebb ajánló a honlapon:
https://anarchiakonyvblog.wordpress.com/2018/04/08/e-lo…

>!
meseanyu MP
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Végérvényesen kedvencet avattam Lockhart személyében. Bár sokban más volt ez, mint Frankie Landau-Banks története, például nem volt különösebben vicces, inkább sokszor torokszorító, de ez is remek stílusú, sodró lendületű volt, minden sarkon várta az embert egy meglepetés. Közben meg voltak olyan nyugis, nyaralós részek, leírások, hogy az embernek összefutott a nyál a szájában. Úgyhogy most még a nyáron sor kerül a többi magyarul megjelent könyvére is. Így jártam. :D

>!
Amalthya P
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Jó nagy fába vágom ezzel a könyvvel a fejszém, ha spoilermentesen szeretnék írni róla, de azért megpróbálom.
A Szemfényvesztés főszereplője Jule, akiről a történet elején azt tudhatjuk meg, hogy a hatóságok elől menekül. Hogy miért? Az majd szépen fokozatosan kiderül.
A fejezetek időrendben visszafelé haladnak, ez adja a könyv lényegét. Így egy egész más történetet kapunk, mintha rendesen, előrefelé haladnánk. Akkor valami lélektani regény lenne, így viszont thriller. Akkor valószínűleg nem is törtem volna magam, hogy elolvassam, így viszont imádtam.
Régen volt szerencsém olyan izgalmas karakterhez, mint Jule. Végig érdeklődve olvastam a könyvet, mert először az volt a rejtély, hogy miért menekül, utána meg az, hogy egyáltalán ki ő valójában.
Mostanában a romantikus szál a vesszőparipám: a Slammed óta nem olvastam hihető szerelemről. Sajnos a Szemfényvesztésnél is ez a helyzet, annyira jelentéktelen és hiteltelen volt Jule és Paolo „kapcsolata”, hogy simán kihagyható lett volna.
Még két kicsi problémám volt a könyvvel: az egyik az, hogy eleinte a szerző ugrál az időben, nagyon nehéz követni, hogy mi melyik idősíkban történik. Nagyjából a könyv felére beáll a rend, aztán valamivel egyszerűbb lesz olvasni. A másik bajom, hogy ezt tényleg el lehet játszani az internet korában? Vagy a gazdagok nem nézik a Facebookot? spoiler
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, rögtön feltűnt, hogy a stílusa nagyon hasonlít a Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikájához. Azt is mondhatnám, hogy a Szemfényvesztés a Frankie nővére: komolyabb, nagyobb tétben játszik, de azért érezhetően egy tőről fakadnak. Akinek a Frankie tetszett, szerintem ezt is szeretni fogja.

7 hozzászólás
>!
Charry
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Ez volt a 3. könyvem az írónőtől. A hazudósokkal gyanús lett, hogy a kedvenem lesz, a Franie Landau-nál biztos voltam benne, de ezzel a kötettel úgy megszilárdította a helyét a kedvenc íróim közt, hogy semmi nem taszíthatja le onnan.

Nem szeretem a thrillereket, így félve kezdtem neki, de a tudat, hogy E. Lockhart írta, segített legyőzni a félelmem és belekezdtem. Milyen jól tettem!
A történet visszafele játszódik, így kell egy kis idő, amíg kitisztul a kép spoiler és egy ideig követni is nehéz, hogy éppen mikor, mi és hogyan történik. Ennek ellenére szerintem megéri eljutni körülbelül a feléig, mert onnan teljesen követhető (és szerethető) lesz, akkor is ha az eleje nem fogta meg annyira az embert. Onnantl már ismerjük a szereplőket és lesz fogalmunk a történetről is.
Jule egy hihetetlenül erős karakter, oylan, amilyen sosem akarnál lenni, mégis csodálod a határozottságáért. Paolo volt a kedvencem, a srác akinek fogalma sincs semmiről, nem is tehet semmiről, csak balszerencséjére rosszkor volt rossz helyen.

Nem tudom tetszett, hogy akkor is szeretném-e, ha más írta volna, más stílusban,de így odáig voltam a könyvtől ettől függetlenül a thrillereket továbbra is hanyagolom majd,

>!
alice_kingsley
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Tetszett.
Nem nagyon (vagy talán egyáltalán nem) olvastam még olyan történetet, amit visszafele írtak, de nagyon tetszett. Nagyon szeretem az olyan könyveket/filmeket, ahol valaki másnak adja ki magát, szerintem érdekes, hogy milyen könnyen megtéveszthető a környezet, meg hogy igazából egy teljesen új környezetben bármit mondhatnék, ki vagyok, senki nem tudná, hogy hazudok-e.

Meg az is tetszett, hogy nem is tudom, olyan egyzserű volt az egész. Nem úgy volt beállítva, hogy úristen, micsoda nagy gonosztett ez, micsoda pszichó a csaj. Meg amúgy, annyira nem vagyon nagyon képbe a thriller fogalmával, de nem igazán éreztem, hogy borzongató lenne…

A címe külön tetszett, mármint az angol, szerintem zseniális.

A hazudósokat is szerettem, ezt is, úgyhogy ha az írónő többi könyve is megvan a könyvtárban, tuti lecsapok rájuk.

>!
Hajdú_Antal_Zsuzsanna I
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Ez a könyv… überbrutál.
És akkor most tekintsünk el attól, hogy Lockhart úgy ír, hogy ha a cserebogarak párzási rítusáról dobna össze egy könyvet, én valószínűleg azt is élvezettel olvasnám, mert íróként számomra a történetnél általában fontosabb a „hogyan”.
Szóval adott egy lány. Hálistennek, nem a szőke, selymes, derékig érő hajú, angyalarcú, nádszálvékony, tündérlelkű. Hanem a sportos, a kemény, a sértett, a vad. Ez Jule. Ő nem kéri, hogy kedveld meg. Nem könyörög a szeretetedért. Őt nem érdeklik az olvasó érzelmei, hogy majd éppen tőle legyen jobb napja a szerencsétlennek, ezért a lapokról túlcsordul a realizmus, némi nyomasztó érzéssel a szegycsontodnál.
Nagyon helyes, bólogatok magamban, és olvasom tovább.
Van-e személyiségfejlődés? Lesz-e habos-babos tündérmese, kockahasú, jópofa pasi főhőssel és a többi klisével?
Reménykedsz, hogy legyen.
Aztán azért, hogy ne.
Először félrerakod a könyvet, hogy „na, ne már!”, aztán azzal a lendülettel visszakapod magad elé.
Jé, a történetet visszafelé olvassuk.
Jé, még így is tudom követni.
Lockhart előszeretettel foglalkozik a gazdagok világával, valamint azokkal, akik valamilyen szempontból kilógnak onnan.
De ez a könyv nem lesz kíméletes. Ebben nem az a legnagyobb sokk, hogy valaki levágatta a haját, hogy rajta lehessen a borítón.
Egyszóval, nagyon tetszett.
Szörnyű volt. Beteg.
Nagyon tetszett.

>!
cookiemonster
E. Lockhart: Szemfényvesztés

A Szemfényvesztés igencsak érdekesen van felépítve: az 18. fejezettel kezdve halad visszafelé – a végén van még egy, a tizenkilencedik. Amikor először kezembe vettem, ez kicsit meg is ijesztett, mert nem vagyok nagy mester az események összeegyeztetésében, ha az idősíkok keverednek. Sajnos félelmem beigazolódott, a strandon ülve csak kapkodtam jobbra-balra a fejem, mert amikor azt írta, hogy x. hónap y. hete, egyáltalán nem tudtam beazonosítani, legfeljebb akkor, ha megszántak, és az első pár mondatban utalás volt az előző fejezetre. Legalább minden esemény fordulatosnak tűnt, ha elvesztettem a fonalat – hogy a dolgok pozitív oldalát nézzük. Minden apró részlet számít, E. Lockhart tudja, hogyan kell az idegeinken táncolni. Tudtam róla, hogy könyvnek lehet függővége, de hogy egy fejezetnek? Gonosz dolog az idegeim cincálása, van így is elég könyv, ami a függővégekkel valósítja meg ezt a nem túl kedves célt.
Bővebben: https://voldemortorra.blogspot.com/2018/06/szemfenyvesz…

>!
kávésbögre P
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Első könyvem a szerzőtől: hát húh, engem megvett kilóra! Valamiért bírom a beteg thrillereket, ez pedig az a javából. Az idősíkokban ugrálás zavart néha picit, de aztán adaptálódtam a cselekmény vezetéshez… és ez a befejezés! Húhh! :)

1 hozzászólás
>!
Szil78
E. Lockhart: Szemfényvesztés

Ez a könyv nem volt olyan letaglózó és nem is ragadt úgy magával mint A hazudósok (örök kedvenc! :D), nem éreztem azt a késztetést, hogy egy ültő helyemben végig olvassam, de ettől függetlenül érdekes volt.
Egy percig sem lehet unni a történetet, folyamatosan pörögnek az események és a kidolgozás miatt egészen egyedi, legalábbis számomra. Nem volt egyszerű olvasni, néha kapkodtam a fejem, hogy most mi is van. Jule nem tartozik a legszimpatikusabb főszereplők közé, de nem is törekszik rá, hogy az legyen és pont ez fogott meg benne.
Lockhart eddig is nagy kedvencem volt és úgy érzem,hogy az is marad.

>!
LoryGray
E. Lockhart: Szemfényvesztés

A Hazudósok után biztos voltam benne, hogy eljátszik majd az írónő az érzelmeimmel. Így is lett; azt hiszem napokig emésztgetni fogom.
Tetszett a fordított időrendiség, végig történetben tartott, a boncolgatott témák pedig rengeteg morális kérdést vetnek fel. spoiler
Szeressük a főszereplőt vagy ne? Értsük meg vagy ne? Izguljunk érte vagy ne? És akkor a többi szereplőt még meg sem említettem… Kinek a szemén keresztül kéne rálátni a történetre? Vegyesek az érzelmeim, részemről ezért zseniális.


Népszerű idézetek

>!
Styges

-Jobban szereted az állatokat az embereknél- mondta Jule
-Az emberek seggfejek.[…] De láttál már seggfej lovat? Vagy tehenet? Nem hinném.

192

>!
Charry

-Semmi sem vagyok.
-Mindenki valami.
-Nem.

164. Oldal

>!
River_Song

Felajánlom szívemet annak minden rút tekervényével és ragyogó dühével mindenkinek, akit arra tanítottak, hogy jónak lenni annyit tesz, mint csöndesen meghúzni magad.

5. oldal

>!
Styges

Csak úgy lenni szeretnék. Csak élvezni a puszta létezést, és mindazt, ami előttem van.

42

>!
Amalthya P

Ugyanúgy nézett ki, mint bárki más, de ettől a naptól kezdve másként látta a világot. Olyan nőnek lenni, aki számottevő fizikai erővel bír – az már valami. Az ember bárhová mehet, bármibe foghat, hogyha nehéz fájdalmat okozni neki.

76. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julietta West Williams (Jule)
>!
Styges

Nagyon fontos, hogy a citromok megkapják az őket megillető tiszteletet.

249

Kapcsolódó szócikkek: Citrom
>!
Amalthya P

Jule abban hisz, hogy minél több verejték csorog le az emberen edzéskor, annál kevesebb vért veszít, ha csatára kerül a sor.
Abban hisz, hogy a legjobban úgy tudjuk elkerülni, hogy összetörjék a szívünket, ha úgy teszünk, mintha egyáltalán nem is lenne.
Abban hisz, hogy az, hogyan mondjuk, gyakran fontosabb annál, mint hogy mit mondunk.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julietta West Williams (Jule)
>!
Amalthya P

Jule tudta, hogy nem szabadna elmennie.
Ez a világ legrosszabb ötlete. Ezt a lehetőséget már réges-régen maga mögött hagyta. A valakihez tartozás és a szerelem az, amit fel kell áldozni, amikor az ember… nos, azzá válik, ami ő lett mostanra, bármi legyen is az. Veszedelmes. Nem hétköznapi. Olyasvalaki, aki a vállalt kockázatok árán újraalkotta önmagát.

127. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Julietta West Williams (Jule)
>!
cookiemonster

(…) Tudta, hogy az ilyen történetekben ritkán kapnak főszerepet a nők. Az ő dolguk a szemek gyönyörködtetése, a hős az oldalán viheti őket, mint egy trófeát; áldozatok lehetnek vagy a hős vágyainak tárgya. A legfőbb feladatuk, hogy segítsék a Nagy Fehér Heteró Hőst a bitang hősies, eposzba illő küldetésen. Ha mégis akad egy hősnő, akkor keveset mutat alatta a mérleg, ő maga keveset visel, hogy sokat mutasson, és a fogsorát hibátlanra szabályozták.

28. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lucinda Gray: Az aranykalitka
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el
Stephen King – Owen King: Csipkerózsikák
John Green: Csillagainkban a hiba
Riley Sager: Akarsz velem játszani?
Riley Sager: Három lány
Eileen Cook: Címlapsztori
Michelle Painchaud: Erica szerepében
Sarah Pinborough: 13 perc
Marisha Pessl: Örök ébredés