Frankie ​Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája 96 csillagozás

E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Frankie Landau-Banks 14 évesen:
Vitaklub.
Apukájának Nyuszifül.
Egy mérsékelten kocka-hajlamú lány egy nagyon elit bentlakásos iskolában.

Frankie Landau-Banks 15 évesen:
Az alakja észbontó.
A nyelve felvágva.
A harci kedve feltüzelve.
És az új fiúja a végzős, lenyűgözően lökött, szavakért bolonduló Matthew Livingston.

Frankie Landau-Banks 16 évesen:
Már nem olyan lány, akinek nemet lehet mondani.
Különösen nem akkor, ha ez a nem azt jelenti, hogy kizárják a barátja szigorúan fiúknak fenntartott titkos társaságából.
Nem akkor, ha a volt pasija itt is, ott is váratlanul felbukkan.
Nem akkor, ha tudja, mindegyiküknél okosabb.
Nem akkor, ha tudja, hogy Matthew hazudik neki.
És nem akkor, amikor annyi akciót végre lehet hajtani.
Frankie Landau-Banks valószínűleg egy bűnöző lángelme.
Ez a történet azt meséli el, hogyan vált azzá.

Eredeti mű: E. Lockhart: The Disreputable History of Frankie Landau-Banks

Eredeti megjelenés éve: 2008

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Ciceró, Budapest, 2016
390 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634320180 · Fordította: Rudolf Anna
>!
Ciceró, Budapest, 2016
390 oldal · ISBN: 9789634320210 · Fordította: Rudolf Anna

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Frankie Landau-Banks · Alpha (Alessandro Tesorieri)


Kedvencelte 15

Most olvassa 5

Várólistára tette 86

Kívánságlistára tette 70


Kiemelt értékelések

>!
Pandalány P
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Gonosz kis elméd van, tudod-e?
Az alfahím akkor is alfahím marad, ha elkülöníted a falkájától?

Az írónő előző regénye alapján nagy reményekkel vágtam bele e kötet olvasásába. A címét még a könyv végére sem sikerült rendesen megjegyeznem. :P A borító abszolút levett a lábamról, szerintem nagyon eredeti lett, olyan „menő”, jobb szót nem találok rá. Fiatalos, figyelemfelkeltő, pont olyan, amilyennek egy borítónak kell lennie.

A könyv első harmada alatt még nem igazán éreztem át a történet lényegét, de szerencsére utána beindultak az események. Kezdtem megszokni az írónő egyedi stílusát, ami eleinte A hazudósokban is furcsa volt. Itt leginkább a szóhasználatra gondolok, mert sokszor olyan kacifántos kifejezésekkel fejezi ki magát, hogy újra kell olvasni a mondatot az értelmezéséhez. De ez nem vesz el az olvasás élményéből, inkább különlegesség teszi. Legalábbis nálam bejött.

Frankiet a családja és a barátai egy visszahúzódó, jókislánynak könyvelik el, így is kezelik, azonban ő megmutatja, milyen is igazából. Olyan dolgokat eszel ki, amikre senki sem számít. Pontosabban tőle nem számítanak ilyesmikre, őszintén szólva senki nem nézné ki belőle, hogy tud lázadó lenni. Márpedig tud!Harcol az igazáért és az ellen, hogy lenézzék, csak „mert lány”. A kötet erősen feminista jellegű, Frankie igazságérzete folyamatosan dolgozik, nem hagyja magát elnyomni.

Mivel egy gimnáziumban játszódik a történet, így elkerülhetetlenek a gimis évődések a fiúk és lányok között. Talán mi is pontosan ilyenek voltunk?!
Frankie és Matthew párbeszédei kimondottan szórakoztattak, ahogy kötözködtek egymással, kijavították egymás nyelvtani furcsaságait. Frankie karakterén erőteljesen érződött, hogy hatalmas az igazságérzete és bizony visszaszól, ha valami nem tetszik neki.

A kezdeti nehézségeket túlélve a végére visszatért a lelkesedésem. Azt egy kicsit sajnáltam, hogy a történet erőteljesen feminista vonásai nem kerültek bővebb kifejtésre, de ugyanakkor mégis egy kerek, egész történetet kaptam.
Bővebben itt írtam róla:
http://pandalanyolvas.blogspot.hu/2017/02/frankie-landa…

>!
Virág_Blogger P
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

„Hogyan válik valaki azzá, aki? Milyen tényezők bújnak meg a kulturális hátterében, a gyerekkorában, képzettségében, vallásában, anyagi lehetőségeiben, szexuális irányultságában, bőrszínében, a mindennapi környezetében – milyen indíttatások vezetik olyan tevékenységekhez, amikért utóbb megvetik majd őt?”

Jobbra számítottam, rosszabbra, másra, lazábbra, komolyabbra… és így a végére érve mégis azt mondom, hogy egyetlen leírt mondatát sem változtatnám meg, mert ez így volt tökéletes a szememben. Egy különleges történet sajátos látásmóddal, egyedien megoldva, újat mutatva a rohanó világ ezernyi egyforma tömegkönyve között. Laza, humoros és szórakoztató regény – a hátterében mégis a YA besorolást meghazudtoló mennyiségű kutatómunkával, komoly mögöttes tartalommal, társadalomkritikával, feminizmussal, filozófiai szállal, pszichológiával… mindezt úgy ötvözve, hogy az ember nem érzi, hogy most le akarnának nyomni a torkán egy komplett világképet. Én rettentően boldog vagyok, hogy részese lehettem a történetnek, és ezáltal megismerhettem Frankie Landau-Bankst, ezt a lenyűgözően agyafúrt, zseniális „bűnöző lángelmét”, s volt szerencsém életem első igazán karakterközpontú könyvéhez. Én emelem a kalapom az írónő előtt, úgy érzem, most valami igazán különlegeset, egyedit, és értékeset tett le az asztalra, ami jogosan hozhatja meg mindenki kedvét E. Lockhart további műveihez. Mindenkinek ajánlom! :)

Bővebb értékelésem a könyvről a blogomon olvashatjátok: http://neverletmegobyviranna.blogspot.hu/2017/04/e-lock…

8 hozzászólás
>!
meseanyu MP
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Nem ezt vártam a végére, de ez csak azért van, mert bizonyos dolgokban javíthatatlan vagyok. Az biztos, hogy mindenképpen öt csillagos ez a regény, mert nagyon jó a téma, remek a koncepció, szuper a helyszín, imádnivaló a főszereplő, intelligens, szórakoztató, olvasmányos, vicces, izgalmas az egész. Olvasnom kell még Lockharttól, mert ez alapján nagyon ott van a szeren.

>!
abataviola
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Megint egy különlegesség E. Lockhart tollából. Annyira egyedien tud fogalmazni, hogy az utánozhatatlan. Már A Hazudósok után is kedvenc íróim közé soroltam és a dicstelen tettek krónikája csak még inkább megerősítette ebbéli véleményemet.
Az írónő most egy feminista, igazán erős női karaktert formált meg Frankie személyében és én hiába gondolkodtam, hogy volt-e valaha olyan szereplő, akivel hasonló mértékben tudtam azonosulni, egyszerűen nem találtam. Frankie annyira az én gondolataimat mondta ki: hogy mennyire utálom, mikor kevesebbnek néznek, mikor nem ismernek el, mikor csak legyintenek, vagy elnézően mosolyognak. Gyengének tartanak és bántanak. De én bebizonyítom nekik – és magamnak –, hogy tévednek. Csak én nem Frankie módszerét választom, hanem futok és minden egyes célba érés meggyőz, hogy igen. Tévednek. Erős vagyok. És nem nézhet le senki, mert kiállok magamért. Régen még hagytam, hogy nevessenek, hogy gúnyoljanak, hogy a nemem miatt kevesebbnek tartsanak, de azok az idők már elmúltak. Szóval Frankie, én veled vagyok, tartsanak bármilyen őrültnek!

>!
mrsp
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

E. Lockhartot A Hazudósokban való csalódás után elkönyveltem magamnak, hogy na tőle nem olvasok többet. Aztán ennek a könyvnek a fülszövege mégis meggyőzött, hogy tegyek egy próbát, és örülök, hogy így lett.

Ebben a kötetben is megtalálható az a felső tízezer hangulat, tudjátok az a tipikus filmbéli amerikai család, akiknek saját nyaralójuk és bejárónőjük van, magániskolákba járatják a gyerekeiket, de a csillogó felszín alatt titkokat rejtegetnek. Ez tetszett, viszonylag kevés ilyen könyv van, vagy legalábbis én még kevéssel találkoztam.

Frankie az elején szerethető, később kicsit érthetetlen szereplő. Tetszett a kockasága, az egyedisége, a körülmények, amik miatt olyan lett, amilyen. Később is kedveltem még, de sokszor nem értettem, mit miért csinál.

Tetszettek a mellékszereplők is, főleg Frankie családja, amiből megláthattuk, miért vált olyanná, amilyen lett a későbbiekben. Ami még külön tetszett, az a magániskolai légkör, ami szintén egy kedvenc témám és nincs elég ilyen témájú könyv szerintem. Szóval összességében nekem tetszett ez a könyv. Azoknak ajánlanám, akik szerették A hazudósokat, mert a hangulata nagyon hasonló, illetve tudom javasolni, hogy aki nem szerette, is tegyen vele egy próbát, mert én is így voltam vele, és mégis, Frankie meggyőzött. :)

>!
molly_
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Imádom Lockhart stílusát! A Hazudósok egyből a kedvenc könyveim között végezte, és bár Frankie Landau annyira nem varázsolt el, nagyon örülök hogy elolvashattam. Irtó intelligens és humoros könyv, a párbeszédek zseniálisak, Frankie pedig erős, okos és szellemes karakter, akit szinte azonnal meg tudtam kedvelni.

#girlpower!

>!
Beatrice8
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Nem tetszett.
Az írónő előző könyvét a Hazudósokat imádtam! Azt ugyan nem vettem meg, de ennek előre megszavaztam a bizalmat és megvettem. Nagy kár volt.
Ez a könyv nem szólt semmiről!
Szörnyen unamas és értelmetlen volt.
Frankie kikészített, mint egy rossz, kislány. Idegesítő.
Értelmetlen, értelmetlen, értelmetlen UNALMAS ÉS ÉRTELMETLEN!
Arra vártam, hogy valami zseniális bűnöző elmével lesz dolgom. Az után is, hogy az első felét nagyon untam, még mindig reménykedtem, hogy aztán beindulnak az események vagy kapok egy olyan epic lezárást, mint a Hazudósokban. Meglátta egy osztálytársam nálam a könyvet és közölte velem, hogy nagyon rossz. Mondtam, hogy az, de reménykedek, hogy jobb lesz. Mondta arra várhatok! Úgy is lett. Nem történt semmi.
Semmilyen elvárásomnak nem felelt meg. Nagyon nem tetszett.

4 hozzászólás
>!
Amalthya P
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Frankie Landau-Banks valószínűleg egy bűnöző lángelme zseniális pszichopata. Mennyi lekicsinylést kell annak lenyelnie, aki hasonló tettekre vetemedik, és mindent kockára tesz? Nekem eszembe sem jutott volna még az ötleteknek a csírája sem, nemhogy utánajárjak, tervezzek és meg is valósítsam – úgy, hogy közben még csak nem is a saját kezemet piszkítom be. Frankie egy olyan tökös csaj (és ezért a kifejezésért bizonyára a földbe döngölne engem), amilyenek mi mind szeretnénk lenni. Talán még a fiúk is.
Azt viszont meg kell mondjam, hogy nagyon másra számítottam. A fülszövegben említett bűncselekmények és akciók ugyanis konkrétan diákcsínyek. Komolyabbra számítottam, de így is nagyon élveztem – talán azért is, mert én is szerettem benne lenni a különféle csínyekben, de nálunk szó sem volt titkos társaságról.
A szereplőkről nem sok mindent lehet elmondani. Csak Frankie és Alpha vívták ki az elismerésem, a többiek mind olyan kis jelentéktelenek voltak. Még Matthew is, Frankie nagy szerelme. Alphának igaza volt abban, hogy Matthew papucs, csak épp nem Frankie lába alatt.
Ami igazán különlegessé tette a könyvet, az a regény narrálása. Többnyire Frankie szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, de nem E/1-ben, és ez lehetőséget ad a szerzőnek arra, hogy olyan dolgokat is az olvasó elé tárjon, amire Frankie csak később jön rá.
A nyelvezete sem épp a legegyszerűbb: fáradt aggyal inkább olvass mást, mert erre a könyvre folyamatosan koncentrálni kell, különben elsiklasz az oly fontos részletek fölött.
A Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája egy diákcsínyekről és egy titkos társaságról szóló ifjúsági regény, és egyáltalán semmiben nem hasonlít E. Lockhart másik, magyarul is megjelent könyvéhez, A hazudósokhoz. Úgy kezdjetek neki, hogy nem vártok olyan szintű komolyságot, olyan eszméletlen csattanót, csak egy kis könnyed szórakozást kerestek, és akkor tetszeni fog.

1 hozzászólás
>!
Kathreen
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Igazából nem értem a könyvet. Elgondolkodtató akar lenni a nők helyzetéről, hogy még a XXI. században is vannak olyan helyek, amik csak férfiaknak van fenntartva? Vagy Frankie útjáról van szó, hogy mit választunk magunknak az életben?
Frankie néha idegesítő volt a nyelvújító kezdeményezéseivel, de zseni volt a tréfák kialakításában. De még mindig ott a kérdés, hogy mi akar lenni ez a könyv???

3 hozzászólás
>!
Rebbencs
E. Lockhart: Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája

Úgy érzem, hatványozottan alulértékelik ezt a könyvet, így szeretném megragadni az alkalmat és ünnepélyesen felbecsülni egyik kedvenc írónőm legújabb magyarul megjelent kötetét.
Véleményem szerint sokan rosszul értik a könyvet, egyszerűen ez nem egy olyan olvasmány, amit elolvasol, és akkor jót szórakozol. Pedig ez egy rettenetesen szórakoztató, kellemes regény, csak éppen nem a megszokott formában. És én ezért szeretem olyannyira Lockhart-ot, mert nála egyedibb szerzővel még nem találkoztam. Lockhart okos Félelmetesen okos és kell valami ahhoz az olvasóban, hogy megértsék a könyveit, nem elég csak a sorok felett ülni, hanem azok mögé is kell látni. A Hazudósokban (ami amúgy a mai napig kedvenc könyvem) szintén komoly témák vannak, elsősorban az előítéletesség és a csillogó felszín alatt megbúvó sötétség. Ahhoz, hogy mindezt az írónő a szemünk elé helyezze kitalált egy olyan történetet, ami rendkívül keserédes, szívet tépő és földhöz vágó. Aztán úgy döntött, ír egy feminista regényt, aminek a közepébe Franie Landau-Banks-et helyezte és megtervezte, megvalósította, átgondolta és élethűvé tette a karakterét, csak azért, hogy mindezt a szemünk elé tárja.

A Frankie (mármint a könyv) nem egy mindennapi olvasmány, kell hozzá egy kis intelligencia, egy bizonyos hangulat és az, hogy megértsük az egészet. Ahhoz, hogy Lockhart egy feminista regényt írjon, kell valami, ami kihangsúlyozza ezt és ehhez nem elegendő egyetlen cselekmény szál, hanem kell egy szereplő, egy lány, egy nő, aki annyira igazi lett, annyira emberi, ilyen jól megalkotott karakterrel még nem volt dolgom. Szó szerint mindjárt lelép a lapokról és új életet kezd, sosem gondoltam volna, hogy ilyet is olvashatok. És igen, ő az. Frankie Landau-Banks.

Frankie sokakat megszégyenítően okos és erős, nem hagyja magát. Helyén van az esze, a talpraesettsége és a magabiztossága is. Elege van abból, hogy csak egy csinos pofi, ő már nem Nyuszi akar lenni, hanem az, aki. Frankie Landau-Banks. Hihetetlen módon kedveltem, miként próbál az élre törni, hogyan jár túl a blökik (:D) eszén és hogyan mutatja meg látatlanba, kivel is van dolguk. Tetszett, hogy az E/3-as szemszögön keresztül, mi kissé előrébb jártunk, mint a srácok és Alpha meg Frankie beszélgetései egyszerűen feldobták a napomat.
Én Alpha-t kedveltem. Komolyan. Ő megtestesítette az ellenfelet, hogy mivel kell megküzdenie Frankie-nek és ez jó volt. Matthew már más tészta, kedveltem őt is, de Frankie-t sokkal inkább el tudtam volna képzelni Alpha oldalán. spoiler

Az első oldalak még kicsit zavarosak voltak, aztán persze, ahogy a történet sűrűjébe értünk, már a levelet is értettem a könyv elején és mosolyogva olvastam, hogy igen, igen ez tényleg így volt és milyen jó volt!
A borító pedig eszméletlen jó lett, valahogyan így képzeltem el Frankie-t is és ez a cím. Azt szeretem még Lockhart-ban, hogy annyira egyedi és bizony, nem hiszem, hogy más szerzők bemernének vállalni egy Frankie Landau-Banks dicstelen tetteinek krónikája nevezetű regényt, de Lockhart igen, és ő ezért más, csak meg kell érteni és élvezni. Mert aki nem teszi ezt, az kimarad egy ilyen csodálatos, okos, élvezetes, szórakoztató könyvből, ami hiánypótló a polcokon. Remélhetőleg, több ember fogja olvasni és belátja, hogy bizony alul van értékelve a könyv. Legnagyobb sajnálatomra.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Amalthya P

A titkok akkor jelentenek hatalmat, ha az emberek tudnak a létezésükről.

74. oldal, A meghívók

>!
Pandalány P

(..) a jelentéktelen kislány nukleáris töltetű bombázóvá változott.

>!
Pandalány P

– A reménytelenül nyomi kocka át kell hogy alakuljon menő kockává!


Hasonló könyvek címkék alapján

Lilian H. AgiVega: Az elveszett tündérfalu
Kertész Erzsébet: Szonya professzor
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
J. L. Armentrout: Oblivion – Feledés 2.
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Anita Gayn: Senkinek sem kellesz!
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér
Papp Dóra: Bolyongó