A ​szürke ötven árnyalata (Árnyalat 1.) 2776 csillagozás

E. L. James: A szürke ötven árnyalata E. L. James: A szürke ötven árnyalata E. L. James: A szürke ötven árnyalata

A ​könyv, amelyről mindenki beszél…

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Libri, Budapest, 2016
648 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633106990 · Fordította: Babits Péter
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2015
526 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633834503 · Fordította: Tótisz András
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2015
526 oldal · ISBN: 9789633834510 · Fordította: Tótisz András

4 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Árnyalat-trilógia

229 tag · 565 karc · Utolsó karc: 2020. március 12., 21:12 · Bővebben


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Christian Grey · Anastasia Steele

Helyszínek népszerűség szerint

Seattle · Portland


Kedvencelte 490

Most olvassa 221

Várólistára tette 180

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 10


Kiemelt értékelések

>!
Belle_Maundrell 
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Hogy eme fantasztikus mű elmés kifejezésével éljek: szentséges basszantyú, mi ez a szemét?! Komolyan mondom, ez az irodalom szennye, még csak könyvnek sem nevezném. Egy tisztességes regény nem ilyen, ez egy unatkozó háziasszony fantáziálása, amit a szakácskönyvébe firkantott, míg főtt az ebéd.
Nem értem ezt a nagy felhajtást körülötte, hogy úgy mondjam, nagyobb a füstje, mint a lángja. Sokkal. Mit esznek ezen az emberek? Őszintén bevallom, eszem ágában sem volt elolvasni, de aztán az amúgy nem olvasó ismerőseim körében heveny szürkeláz kezdett tombolni eskü elérem valahogy, hogy ezt tényleg betegséggé nyilvánítsák, és egész álló nap azt hallgattam, hogy Mr. Szürke milyen szipiszupi mélységekkel rendelkező érzékeny férfiállat, mindenki ilyen pasit akart rájuk szabadítanék azért egy ilyet, csak hogy lássuk, tényleg úgy örülnének-e neki, és annyi, de annyi, a csodálat köntösébe bújtatott borzadályt hallottam róla. Szóval úgy gondoltam, ha már szidni akarom, akkor tisztességesen teszem, és előtte utat engedek szuicid hajlamaimnak, azaz önkínzatásba kezdek általa.
Nem tudom, hogy ez a véletlen műve-e, vagy előre megfontolt népkínzatási szándék vezérelte a nénit, de olyan, mintha egy átpornósított, vámpírtalanított Alkonyat lenne. Gyakorlatilag ugyanazok történnek a főhősnővel, a karakterek a korukat leszámítva külsőleg pont ugyanolyanok, csak még sokkal idegesítőbbek.
Tehát vessük árgus pillantásunkat a szereplőkre. Hát, kb. annyira voltak kidolgozottak, hogy ha elkapunk az utcán egy járókelőt, az is tíz perc alatt összehozza őket.
Ana egy átromanásított Bella, béna, szép, de nem tudja, még akkor sem, ha térdre borulnak előtte az olvadozó hímek. Jó, ilyen nem történt, de Christianen kívül legalább két másik egyed is jelentkezett hősszerelmesnek rövid időn belül, szóval annyira csak nem lehetett átlagos, egyáltalán nem szép egérke. Hű, hát nem mesterien megalkotott, egyedi ez a nőszemély?
Most azt várjátok, hogy rávágom csupa nagybetűvel, hogy nem, de nem teszem. Mert van itt karakterábrázolás, csak nem úgy, ahogy az írónő szerette volna. A drága Miss Steel (Vajh Danielle Steel után kapta a nevét?) ugyanis tudathasadásos. Bizony, legalább hárman vannak. Van az az Ana, akit a külvilágnak mutat, a csetlő-botló kis nyuszika. Aztán van, akit a tudatalattijának nevez, és van a belső istennő, akik mindenféle cukiságot csinálnak, vihognak, a belső istennő gyümölcsöket eszik, hétfátyoltáncot lejt és bútorok mögött bujkál, meg minden. Most mondjátok azt, hogy ez a csaj normális…
De kit érdekel ő, amikor itt van mindenki csodálatos, sérült lelkületű kis álompasija, Christian Grey. Khm, engem nem győzött meg. Ez egy zsarnok. NEM érdekel a nagy traumája, ami miatt egy ilyen gazdag állat lett, akire félóránként rátör a kangörcs. (De ajánlom, hogy tényleg sokkoló legyen, ha már eddig húzzák) Mi köze van a szexuális hajlamainak ahhoz, ami öt éves kora előtt történt? Huszonvalahány éves kora óta nem tudta kiheverni? Oké, biztos van ilyen, de nem hiszem, hogy az eredmény ez. Arról nem is szólva, hogy az egész ember egy nagy nonszensz. Nincs olyan huszonhét éves ember, aki milliomos üzletember és egy saját cég igazgatója, tökéletesen zongorázik, tökéletesen vezet repülőgépet, és általánosságban mindent tökéletesen hajt végre, amibe csak belekezd. A szexuális aberrációi meg… hát, az kész vicc. Miért indul be valaki attól, hogy nézi, ahogy egy nő a száját rágja?? *elvonul hajat tépni* Ezért haragszom, mert nagy bambulásomban én is szoktam ezt a nem túl dicső tevékenységet űzni, és az őrületbe kerget, hogy akárhányszor rajtakapom magam, mindig eszembe jut ez a vécépapír értékű nyomdatermék. És ha Ana gusztustalanul csinálta volna, mert hát látni olyat is? És ha kireped a szája és vérzik, és egyáltalán nem szép, akkor mi van?
Egyéként nem értékeltem az írónéni elképesztően leleményes tettét, miszerint a szürke szemű főhőst Greynek hívják… haha, de kis ravaszak vagyunk… :P
A mellékszereplőkre kár vesztegetni a szót, észre se vettem volna, ha nincsenek, Kate is csak arra kellett, hogy Ana válthasson vele három sort, amikor éppen nem Mr. Szürkével üzekedtek. (Nem, nem érdekel, hogy nem mondunk ilyet emberekre. Mint a macskák, minden második oldalon egymásra vetették magukat)
A történet… nincs is történet, menjünk tovább.
A csodálatos szerelem annyira gyönyörű és megindító volt, hogy vagy az asztallapot akartam lefejelni, vagy majd elaludtam és megettem egy csomó édességet, hogy feldobjam a hangulatomat a nagy tespedésben.
Villámsebesen zúgnak egymásba, és sebesen be is esnek az ágyba… vagy ahová akarnak. Amúgy annyira nem is volt perverz, Christian játszószobája (úgy hangzik, mint az oviban, de mit tudok én erről?) elég durvának tűnt első pillantásra, de hát nem is használták ki a lehetőségeket. Egy kis fenekelés meg kikötözés, pezsgőnyalogatás… szerintem ez bármilyen harmadrendű háziasszonypornóba belefér. Nem volt olyan beteg és sötét, mint amit beharangozott. A leírások meg elég szegényesek voltak, nem mintha különösebben bánnám, de Kresley Cole vámpírpornója is részletesebb. És gazdagabb a szókincse. Az egyetlen tényleg beteg(?) dolog ez az uralkodó hajlam volt, az uralkodó és alárendelt fél. A szerződés meg röhej. Ana pedig egy kis rabszolgalélek, valaki mindig megjegyezte, hogy milyen okos és önálló, ez nevetséges, tekintetbe véve, hogy mindent kérdés nélkül megtett, amit Christian mondott. Meg őszintén, ez a ki mit hová dugott, mi nyomódott hová… nulla érzelemmel… mint valami ismeretterjesztő leírás. Igazából az ugrott be, amikor egyszer a csigák szaporodásáról néztünk egy filmet, és a narrátor több érzéssel beszélt, mint ami itt volt. (A csigákról. Szóvirágokkal.)
És ez is a baj, hogy elvileg ők annyira halálosan szeretik egymást, de nem jön át. Olyan, mintha betekintést nyernénk egy bordélyba, ahol az egyik kuncsaft pár hétre kölcsönvesz egy lányt. Mint egy elcseszerintett Micsoda nő. A befejezés kész röhej, gondolom a cél a drámai függővég volt. Nem lett az, csak kiderült, hogy a szereplők még idiótábbak, mint elsőre tűntek.
Ó, és csak én gondolom úgy, hogy az elején nagyon homofóbszagú volt, amikor az volt a téma, hogy Christian meleg-e?

Igazság szerint azzal van a legnagyobb gond, amit ez az egész Szürke-hiszti kiváltott. A sok kis kevésbé elmés tinilány elolvassa, és ezt tekintik példának, Christian Grey lesz a tökéletes álompasi. Mintha visszafejlődne a világ, megint visszatérünk az alárendelt nő-uralkodó, istenítendő férfi viszonyhoz? Forognak a sírjukban a nők, akik az egyenjogúságukért küzdöttek. Tehát szerintem az a visszataszító, amit ez az egész képvisel, az üzenet, nem maga a könyv(?). Az isten szerelmére, ez nem egy könyv! Úgy értem, ha E. L. James megírja, elolvassuk, aztán némi megvetéssel elfelejtjük, azzal nem lenne gond, de olyan, mintha visszamennénk az időben és most arra vágynának a nők, ami ellen régen harcoltak. És ez is el fog indítani egy hullámot, mint az Alkonyat a lightos vámpírjaival, vagy az Éhezők viadala a disztópiát. De kell ez nekünk? Tényleg ilyen kapcsolatról akarunk olvasni? Tényleg egy Christian Grey-re van szüksége a 21. század nőinek?

Ui.: Mióta végeztem az értékelésemmel, úgy érzem, egy csomó minden bennem maradt, és újabb idegesítő dolgok jutottak eszembe. Szóval, ím az utóirat, többé-kevésbé röviden:
– Christian úgy beszél Anával, mint egy kiskutyával. Ez az állandó „jó kislány”-ozás az őrületbe kergetett.
– Ha már Christian, akkor megemlítem, hogy a falat kapartam a frenetikus szexjelenetektől… „élvezz nekem/értem/a kedvemért” Jelentkezzen, aki szerint ez nem bődületesen béna. *sehol semmi égbe lendülő kacsó* És utálom, amikor valakit lebébiznek. Ha engem valaki bébinek hívna, akkor hívna úgy utoljára
– Szerintem Christian nem csak szexrabszolgát akar, hanem kaját. Kísértetiesen emlékeztetett a Jancsi és Juliska gonosz boszorkányára, ahogy folyamatosan tömte Anát. „Ettél már? Nem? Egyél, kell az energia!” Hízz meg szépen, hadd hamizzam meg a husikádat. De nasizni azt nem lehet, mi? *obszcén kézmozdulatot tesz*
– A fordítás olyan szörnyű, hogy azt nem lehet elmondani. Éljen az Oroszlánkirály, nem igaz? :D

287 hozzászólás
>!
Algernon +SP
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

130. oldalon feladva – a saját és a könyv érdekében.

Jöjjenek a csillogó vámpírok, a tíz csapás, a gyilkos paradicsomok és bohócok az űrből, a toxikus bosszúálló, bármi, csak ne Mr. Grey.

Ez a világ megérett a pusztulásra, ha ez a bestseller manapság.

66 hozzászólás
>!
Aigi P
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Elegem van a fanyalgókból. Azokból, akik azt hiszik, hogy egy irodalmi alkotásnál, fontos, hogy egy mű értéket hordozzon, ne adj isten, szórakoztasson. Ez a könyv fantasztikus, és értékeket is tartalmaz. Nem is keveset, csak az irigyek nem értik. Pontokba szedem, ismét, hogy miért kihagyhatatlan alkotás. Ne tévesszen meg senkit, hogy az értékelő skálát is fordítva használtam, mert ezzel is csak a tiszteletemet fejeztem ki az alkotó felé. És lássuk is a pontokba szedett, szavakkal festett dicséretet.

1. E. L. James a legmerészebb „író” ugyanis ekkora mennyiségben még senki nem mert szó és cselekvés ismétléseket használni. Lehetne is egy kigyűjtés, hogy vajon az „információ”, a „pirulás”, a „suttogás” esetleg más lett-e többször leírva. Emiatt játéknak is kiváló. Ahányszor találsz egy szó vagy tett ismétlést, ráüthetsz egy állati nagyot a melletted ülő mezítelen talpára egy izzó piszkavassal. Plusz, a szöveg nagyon jól és gyorsan olvasható annál is inkább mert egy fadeszka is összetettebb. Azt mondjuk nem tudom, azért haladtam-e gyorsan mert nem tudtam aludni, vagy azért nem tudtam aludni mert ezt olvastam. Mindegy. Kicsire nem adunk.
2. E.L:James megértette az idők szavát és pontosan tudja, hogy a legüresebb főhőst kell megalkotni ha tömegeket szeretne megnyerni az üzenetéhez, mely szerint dugni jó. Ha közben megaláznak, még jobb. Innen is kikérném magamnak, hogy Anastasia Steele egy egybites karakter lenne, hiszen ahhoz is tudnia kellene az igaz és hamis különbségeket és egy olyan bonyolult lány már rajongóvesztéssel járna. Ezért az „írónő” jó nyomon jár amikor úgy alkotta meg főszereplőjét, hogy az a belső istennőjével együtt sem tesz ki egy értelmes embert. És mert bebizonyította azt is, hogy ha valaki irodalom szakos egyetemi hallgató még nem jelenti azt, hogy képes kifejezni önmagát. És ez pontosan így is van.
3. Mert Anastasia, aki legalább ötféle cselekvésre képes, azaz már egy fokkal összetettebb, mint egy hintaló, üres ostobasága ellenére is kiválóan árnyalt karakter, ugyanis mindig elpirul. Aztán újra. És újra. És megint. Aztán ismét. És így tovább a végtelenségig. Azaz, ha egy hamvas fehér arcbőrből indulunk és minden pirulás kicsit hozzátesz az előzőhöz, akkor a 30. oldalra kész a paradicsom. Értitek? Paradicsom. Több szinten is. Szimbolikus, piros és egészséges. Vagy talán azt gondoljátok az édenkertben Ádám nem vágta néha pofán Évát, hogy aztán a kígyóval a fához kötözze és almát dugjon minden létező nyílásába? Na ugye.
4. A név választás is remek, Stan Lee megnyalná mind a tíz ujját, de talán még a bajszát is, ha ilyet tudna. Szürke szemű Grey, a hisztis, motyogó-baszó szex ragadozó „alfa hím”. Jó, kicsit hiányzott a szuper Máriós pornóbajusz a főszereplőről, ezért is vontam le fél csillagot. És megtudtam, a lényeg, sok nő vonzódik a pszichopatákhoz. Tehát tanulság is van.
5. Mi is még a vád? Hogy rossz a fordítás? Szerintem zseniális, kizárólag hozzáadott értékként tudok tekinteni rá.
6. Óriási példányszámban kelt el és ennyien nem tévedhetnek. Ez egyszerű matematika. Kurt Vonnegut talán teljes életművéből nem jönne össze akkora szám. És ez mit jelent? Hogy nem érdemes erkölcsről hazudozni. És főleg nem érdemes jól írni. Rímbe is szedtem, mert megihletett.

A humanizmus kevésbé érdekes,
mint egy meredező kékeres.

Azt hiszem, hirtelen felindulásból elkövetett remek kétsorosom méltó a szürke 50 árnyalatához.
7. A termékreklámok. Nagyszerű, hogy egy cselekmény- és gondolatmentes, azaz szellemileg semmilyen szinten nem leterhelő pornóponyvában kapunk egy termékkatalógust is a megvásárolandó használati, élvezeti eszközökről. Kettő az egyben. Zseniális ötlet.
8. Mert E.L ügyesen elérte, hogy romantikus „regényként” tekintsenek a könyvére. Fordítsd el könnyben ázó szemeid Cyrano, kiestél a kosárból.
9. Mi? Hogy „a BDSM két ember közös megegyezésen alapuló szerepjátéka, amiben mindketten saját döntésükkel vesznek részt, jól érzik magukat, tehát sem érzelmi, sem testi értelemben nem számít bántalmazásnak, hiszen a kölcsönös örömszerzés a célja”? Én olvastam ezt könyvet és már tudom, hogy ez így nem igaz. E.L jobban tudja, mert őt még nem mételyezte meg a Wikipédia. Tehát a BDSM az, amikor wc-re nem engednek el engedély nélkül, de legalább összevernek ha magad alá piszkítasz. Szeresd a nagy testvért. Mire is emlékeztet ez a történelemből? Rossz ízlésű hasonlat lenne, le sem írom.
10. Elképesztően rosszak a leírások? Ugyan már. Pornónál az kit érdekel? Úgyis mindenki továbbtekeri azt a részt, amikor a nagydarab gázszerelő, alibi beszélgetés közben kibújik a kantáros munkaruhából, hogy aztán azon melegében megrakja az egyszerű háziasszonyt.
11. Szerettem, mert volt bátorsága megidézni a terminátort. „A golyók hűvösek, simák és meglepően súlyosak. Fémes ízük van.”
12. E.L. James „Írónőt” 2012 – ben a Time magazin a világ 100 befolyásosabb embere közé választotta. Nocsak, nocsak. Bezzeg nálunk ilyen nem fordulhat elő. Győzikét is leváltotta a Pumped család.
13. Szerencsétlen sorszám. A könyv végső célját fedem fel benne. Azt a küldetést, amire az „írónő” feltette az életét. És én, mivel szeretek a jószolgálati nagykövet szerepében tetszelegni, megosztom a megfejtést: manapság a pornó minden fajtája ingyenesen elérhető, pontosan ennyire jó „történetekkel”, ezért felesleges olvasással bajlódni.

34 hozzászólás
>!
Wee IP
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Szent… Interdimenzionális tündérkátyú…
Nem, még nem fejeztem be, de ha beledöglöm, akkor is kivégzem ma, viszont nem biztos, hogy akkor még lesz agyam…
Én ezt nem… nem bírom felfogni, sírok, esküszöm… Hogy lehet, hogy erre nők milliói gerjednek világszerte? Miért, Istenem, miért???
Hogy fogok én ebből akár csak picikét is objektív elemzést írni, hát hogy???

37 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Nos talán kezdeném némi előzmény ismerettel, hogy miért vettem kézbe ezt az irodalmilag sekélyes, történetileg nulla irományt.
Én buta, megint tétben játszottam külföldi barátaimmal. A lényeg vesztettem, az ára tétjét én választhattam, azaz olvasok, nos, hogy mit, azt már szerintem mindenki kitalálta. ( SOHA TÖBBET!!! )

És akkor nézzük mit is kaptam ebben az 526 oldalból álló könyvtől:

– Az első és talán legfontosabb, hogy leírjam szeretem az erotikát, ha minőségin van megírva, háttér történettel van ellátva, a szereplők egyediek, vagy az írástechnika vonzóvá teszi, mert olvastam már semmiről szóló kötetet, és még én is öt csillagot adtam rá, mert annyira le tudott kötni…
– Tehát kezdem a cselekményszállal, ami tulajdonképpen nincs. Mert az nem nevezhető annak, ahol adott egy szegény, naiv, buta lány, aki beleszeret az interjú alanyába, a kő gazdag mágnásba, és ha eddig nem lett volna klisé csöpögős, természetesen beteg szexuális hajlamával színesíti a lapokat. A bevezetés szeánsza, a különböző aktusok leírása, egy „nagyi pornónak” csúfolt film változat is lehetne. Hupsz, de hiszen ezt megfilmesítették, „No comment”!!!
– A karakterek, nos fent már említettem, hogy kaptunk egy „szende” szüzet és egy „szürke” szarkát, melynek kapcsolatnak sem nevezhető játékaikat vezeti végig az alkotó.
Szívesen írnám, hogy milyen csodálatos karakter fejlődésnek voltam tanúja, de azon kívül, hogy a lányka "ri***cá érett, semmi nem történik. Szarkánk sem változik, hozza a megszokott erőszakos, elnyomó és uralkodó énjét. És mielőtt valaki belekötne, attól, hogy valaki tehetős még nem feltétlen perverz disznó, sőt….
– Aztán lehet csak az én mániám szakmát tekintve, de a hölgyemény pirulás mániája enyhén szólva is aggasztó. Csak szólok hatvanig számoltam utána elegem lett. Alap esetben ennyi már egy átlag embernél agyvérzéshez is vezethetne, de persze itt szó sincs, minden a legnagyobb természetességgel történik.
– Na most, azon kívül, hogy a kötet cselekményileg egy nagy nulla, mégiscsak kell, hogy szóljon valamiről. Ugye ebben az esetben a fő szál szex és azon belül is a BDSM lenne. De, számos oldalt olvastam, ahol leírják miről is szól tulajdonképpen eme „rejtélyes ” világ, és még én magam is, aki nem vagyok otthon ebben, megállapítottam köze nincs a könyvben leírtakhoz. Ejnye…- Talán nem ártott volna utána néznie az alkotónak, esetleg kipróbálni, csak mégis a személyes élményként leírnia – …na jó ezek csak az én gondolataim…
– Viszont, ha nem felel meg ennek a „játéknak”, akkor tulajdonképpen egy „elcseszett” gyerekkorból származó lelki „sebbekkel ” élő, másoknak fájdalmat okozó, uralkodás mániás férfi, erőszakosságáról olvashattam, azaz egy kapcsolaton belüli bántalmazást. Mert bár úgy van feltüntetve, hogy mindkét fél akaratával történik, a leírtak alapján inkább az előbbi gondolat sejlett fel bennem…
– Mellékesen megjegyezném, mint Nő, ha szembe kerülnék egy ilyen férfival, akinek a játékai felérnek nagyapám sufnijában tárolt szerszámokkal, akkor húznám el a csíkot, de rögtön…igaz ez én vagyok…nagyon nem jön be…

Egy szó jut eszembe, erről a könyvnek nem nevezett papír gyűjteményről, még pedig az, hogy borzalmas.

Sajnálom az időt rá, bár vagyok annyira hű magamhoz és az ígéretemhez, hogy letudtam a büntetésemet. Ez tényleg felért egy kínzással.
Ha valaki szereti ne vegye sértésnek a fent leírtakat, mások vagyunk.
Nekem ez a kötet felért a szórakoztató irodalom meggyalázásának.

Soha többet, köszönöm szépen…..

86 hozzászólás
>!
Rémálom
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Tudjátok, engem sokszor lenéztek azért, mert „úristen, te fanficet olvasol?” és hogy fúú, „hát az milyen dolog.” "Tök perverz dolgokat olvasol Klausról és Elenáról és ők ketten soha olyat…"
Alapvetően én egy nagyon nyitott természet vagyok szexuális téren, főleg, ha fikcióról van szó, ismétlem, nem ezzel van a bajom. Hanem mivel? Ez nem több, nem kevesebb, mint egy Alkonyat fanfiction, és abból is a rémesen megírt fajta. Oké, AU, tehát mindenki ember, de a szereplők kapcsolatai ugyanazok, nézzük meg csak Miss Steele (MISS SWAN!) anyját-apját, akkor Greyt örökbe fogadta egy gazdag család, melyből az apa orvos (komolyan? ekkora eredetiség, hogy elnevezi a szemszínéről?) és akkor ott van a történet, az epikus én megmentelek… maradj távol tőlem, ja, hát itt kötözős-és-teljesen-uralni-foglak-még-azt-is-amit-eszel dolog van, nem vámpírság, de a lényeg ugyanaz. A pasi veszélyes a csajra, annak is gondolja magát, és szó szerinti kedves Alkonyat párbeszédek vannak benne. Lehet, hogy fanficben ez vicces volt és szórakoztató, hogy eljátszotta ugyanazt, mint az Alkonyatban, ugye a nemi erőszaktól megmentést Portlandben és a többi, de ne adta volna ki könyvnek. A fanfic és a könyv, ameddig olvastam, ami olyan 150 oldal körül van, szó szerint ugyanaz.
Mi a bajom?
1. A logikátlanság, hiszen látszik, hogy ez egy másik könyv gyenge átírása, így ami ott logikus volt a természetfeletti miatt, azt itt gyorsan át kellet alakítani és nem ment, noha az írónő nem is fektetett bele sok erőt.
2. Nincs leírás, mert tudnunk kell, hogy néznek ki a színészek, mert tele van az Alkonyat filmből kivágott képekkel a fanfic… És a könyv meg, mint említettem 99%-ban ugyanaz.
3. A szex jelenet leírása… Nagy a tűrőképességem, tényleg, de ficekben nem szoktam hülyén leírt dolgokat olvasni, mert nem megy, mert elborzadok tőle, ha a szex ikea szex, vagyis a ki mit hova dugott, illetve „Ó, b*ssz meg,” "Óh, élvezz el értem." Nem a mondatokkal van bajom… önmagában, hanem, hogy ez se nem szexi, se nem semmi, hanem száraz, nevetséges szöveg.

UPDATE: Ki vette észre, hogy a homoszexualitást milyen nagy bűnnek jegyzi az író az elején? Ezt csak én nem értem?

83 hozzászólás
>!
könyvfaló
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Kerouac szavaival élnék: „Pusztul a világ”

Ha lecsökkentenénk a soft-pornó jelenetek számát, meg felitatnánk némi nyálat, akkor a terjedelme le is csökkenne annyira, hogy beleférne egy Romana-ba, s így megfelelő lenne az ár-érték arány.
Csak pislogok és nem értem, hogy jelenleg miért ez a világ legkeresettebb könyve.

8 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Sokan felvontátok a szemöldökötöket vagy kérdeztétek, hogy miért is olvasok én ilyeneket. Ha hű akarok lenni a könyvhöz, akkor Mr. Csoda válaszát dobom be; „Mert megtehetem!”
De igazából egy kesztyűt vettem fel. Nem szeretem, ha felcímkéznek. Pláne azt nem, ha az irodalmi sznob címkét aggatják rám. Azt gondolom magamról, hogy egy eléggé tágtűrésű faj vagyok, sok műfajt olvasok (fantasy, scfi-fi, posztmodern, vers, szépirodalom, krimi, történelmi regény, dokumentum regény, mese, klasszikus romantikus stb.), tulajdonképpen bármit, amiben egy kis fantáziát vagy eredeti ötletet látok. Tény és való, hogy a young adult és a chick lit nem tartozik a kedvenceim közzé, bár még ezek közül is beesik itt-ott egy-egy az olvasmánylistámba. Nem a műfaj a lényeg, hanem a minőség. Hogy bizonyos műfajok és a minőség között összefüggés van? Ebbe most nem mennék bele, de mindannyian tudjuk, hogy ilyen létezik.

Ennek a regénynek az olvasása arra volt jó, hogy rájöjjek, hogy van ízlésem, és kifejezetten jól válogatom meg az olvasmányaimat. Nem véletlen, hogy eddig elkerültem az ilyen műveket… De néha ilyen is kell.

Ami pozitívum a könyvben, hogy:
– pár óra alatt elolvasható, nem igényel nagy agyi kapacitást, megfejtést
– tabukról beszél, nyíltan. az más kérdés, hogy hogyan.
– kipipáltam vele legalább egy kategóriát a Reading Challenge 2015-ön.

Azt hiszem, én már ehhez öreg vagyok. Kell, hogy valaki szépen tudjon írni, hogy legyenek magvas gondolatai. Anélkül sajnos én nem tudok vele mit kezdeni. A 236 idézeten meg felakadt a szemöldököm. Ennyi érdekes dolog, ebben a könyvben? Kizárt. Vagy lehet hogy nem ugyanazt a könyvet olvastuk?
https://kulturleny.wordpress.com/2015/03/01/az-arnyalat…

36 hozzászólás
>!
Lilith
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Előzmények:
BDSM? Hm… Felkapott? még inkább hm… Ezt el kell olvasnom.

Így kezdődött, de a vége kevésbé ilyen szűkszavú és ilyen egyszerű.
Nem szeretem a fájdalmat, nem vagyok BDSM kapcsolatban és nem is vágyom rá, hogy ilyenben éljek, de a téma, mint minden más szexuális perverzió, érdekel. Az emberek határainak feszegetése, hogy mitől jönnek izgalomba, mi mozgatja őket nekem örök kedvenc témám, hiszen annyira széles a skála, és annyira nehéz megérteni ezeket a dolgokat úgy, hogy nem élsz benne. Úgyhogy emiatt vártam ezt a történetet, és emiatt nagyon kíváncsi lettem.
De nem azt kaptam, amit vártam… Az egész könyv Cristian uralkodó énjét egy bűnnek, egy hibának, egy rossz dolognak tűnteti fel, amin változtatnia kell. Az egész könyvnek ez az üzenete, és ez nagyon felhúzott. Persze Ana benne van pár játékban, de valjuk be, egyik sem az az igazi BDSM, Cristian végig úgy bánnik vele, mint egy hímes tojással, ezek inkább csak szexuális játékok egy kis vanilia szexhez… De mindegy, ezen még túl is lépnék, hiszen csak a szokásos recepthez nyúlt az írónő, mi szerint van egy elcseszett pasi, aki találkozik egy lánnyal, akit eleinte óva int saját magától, de végül nem képes ellenállni, majd elkezd megváltozni a lány miatt. A siker garantált, jelen esetben is ez történt.

De milyen jó lenne, ha csak ennyi lenne vele a gondom :)

Ana: ez a lány szerintem beteg, és sürgősen pszichiáterhez kellene mennie… MInimum tudathasadásos, legalább három személyiségre van szétesve, akiket énnek, tudatalattinak és istennőnek nevez. De ez lehet nem is tudathasadás, hiszen látja is őket folyamatosan, ahogy a kanapé mögül kilesnek, vagy ahogyan csigánykereket vetnek… Orvosi eset, ez tuti…
Arról nem is beszélve, hogy Cristian hihetetlenül őszinte vele, ő az első, aki kimutatja, hogy fontos neki a lány, hogy kezdi megszeretni, és ehhez képest ez a hülye nőszemély folyamatosan azon agyal, hogy Cristian mit érez iránta, hogy biztos csak a szex miatt kell neki, hogy csak a szerződés érdekli… ez most komoly?

Cristian: gyűlölöm, hogy az egész uralkodási dolgot egy gyerekkori traumából eredezteti… oké, környezeti, ezt aláírom, de ez a könyv konkrétan EGY dologból eredezteti, amit persze nem mond el, mert kell valami megrázó és mély dolog a további kötetekre… gyűlölöm, hogy ő maga is hibaként tekint erre a dologra, és védeni akarja magától a nőket…

Szex: na az van dögivel… szinte minden oldalon… Cristian állandóan szexelni akar, hogy ne kelljen beszélgetnie… Ana úgy lesz szerelmes ebbe a férfiba, hogy összesen addigra talán 5 értelmes mondatot váltottak egymással… de nem baj, van e-mail, majd ott beszélgetnek… de jóóóóó. A modern technológia, nem is kell szóban már beszélgetni, csak dúgni, hiszen majd munka közben, alvás helyet elcsetelgethetünk egymással…

Szex újra: mert csak arról nem írtam :) szóval az van dögivel, de ismétlődés, ismétlődés hátán… Cristian nyalogatja Anát, Cristian a fülébe suttog Annának, Cristian felemeli Anna lábait, Cristian felizgul Ana ajak rágcsálásaitól, Cristian nem hagyja, hogy Ana hozzáérjen, Cristian megköti Ana kezét a feje felett.
De hopp, ilyet Ana oldaláról is tudok írni :D Ana meglátja Cristiant és már fel is izgul. Ana meglátja Cristian felső testét és még jobban felizgul. Ana meglátja Cristian meztelen lábfejét és elalél :) Ana elélvez és SZÉTESIK ( ez a kedvencem :D )
Na most, ezeket permutálva az összes szex jelenetet megkaphatjátok a könyvből… csak a szétesést ne felejtsétek el a végén :D

A történet: oh, az is van? Ejnye ez biztos a tudatalattim volt :)
Történet szerintem nincs. Mivel végigszeretkezik az egész könyvet, nem beszélgetnek, ezért az egész történet az az e-mailezéseikből alakul (ahogy alakul…) Mindketten örülten belezúgnak a másikba, ez már csak akkor lenne egyértelműbb ha a homlokukra kiírva villogna, de azért végigszenvedik a könyvet.
És a vége?! Hogy mi van? Ezt most így komolyan? Nem az a baj, ami történik, hanem amiért ez MOST megtörténik! Miért nem előbb, miért itt, miért ettől, hát ezt eddig is tudtad „basszantyú” -> (Ana kedvenc szófordulata)!

Szóval részemről ez egy nagyon rossz könyv, tele szóismétléssel, röhelyes dolgokkal és egy agyilag rokkant nőszeméllyel a főszerepben… elgondolkodtam rajta még az elején, hogy a fordítót szídjam-e, hogy nem is akarta megszüntetni a szóismétléseket, de aztán amikor rájöttem, hogy nem létezik annyi szinonima ezekre a szavakra, hogy cserélgetéssel is legalább 100-szor elhangozzon mindegyik, megbocsátottam neki… inkább az írót szídom…

De, és hoppá, gratula az írónak, a könyvet nem untam egy percig sem, mert folyamatosan vagy felhúztam magam, vagy röhögtem, vagy a falhoz akartam vágni (és még mindig áll, hogyha a héten valaki nem veszi vagy cseréli el velem, akkor ledobom a 9-dik emeletről), szóval érzelmek sokasága megtalált olvasás közben, és emiatt és persze azért is, mert keresem az értelmét ennek a történetnek (meg mert mazochista vagyok), el fogom olvasni a folytatásokat…. (juhé)

36 hozzászólás
>!
worsi ASP
E. L. James: A szürke ötven árnyalata

A legjobb az egészben az volt, mikor elmeséltem a férjemnek, hogy ez tulajdonképpen egy Twilight fanfiction. Ő erre megkérdezte, hogy „A végén mindketten vámpírrá változnak?”
A legrosszabb az egészben pedig az, hogy nem.

37 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Bence AP

Lenyom egy gombot, és az oroszlánkirály, kezd énekelni. Hmm… ezt ismerem. – Lángoló szex. – Ideillő.

Kapcsolódó szócikkek: Kings of Leon: Sex on Fire
27 hozzászólás
>!
MFKata

Azt hiszem, szeretem – mormolom.
– Tudom, drágám. És ő is téged.
– Nem!
– De igen, Ana. A fenébe is, mit akarsz? Neonfény villogjon a homlokán?

432. oldal

1 hozzászólás
>!
DarknessAngel

– Az ajkadat harapdálod. – Rekedtes a hangja, elgondolkodva néz rám.
– Bocsánat
– Ne mentegetőzz. Csak éppen én is szeretném harapdálni. Nagyon.

Kapcsolódó szócikkek: Anastasia Steele · Christian Grey
1 hozzászólás
>!
Reszike

– Nézd meg azt a pasit!-lelkendezik mellettem az egyik lány a barátnőjének.
– Dögös.
Megmerevedek.Biztos vagyok benne,hogy nem Collins professzorról beszélnek.
– Biztosan ő Christian Grey.
– Szingli?
Dühbe gurulok.
– Nem hinném – mormogom.
– Ó. – Mindkét lány csodálkozva pillant felém.
– Azt hiszem,meleg – folytatom.

243. oldal

2 hozzászólás
>!
miriel P

A férfiak nem igazán bonyolultak, Ana drágám. Nagyon egyszerű teremtmények. Általában arra gondolnak, amit mondanak. Mi pedig órákat vesztegetünk azzal, hogy próbáljuk kielemezni, mit is mondtak. Pedig olyan nyilvánvaló. A helyedben én szó szerint venném. Ez segíthet.

>!
AnnaSz

Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt – az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat.

56. oldal

>!
Cicu

– Jó éjt!
– Jó éjt Uram!.
Váratlanul éri a megszólítás, hallom, hogy elakad a lélegzete.
– Sok szerencsét a költözéshez holnap, Anastasia. – Gyengéd a hangja. És mindketten csak markoljuk a telefont, mint két tinédzser, akik nem akarják letenni.
– Te tedd le – suttogom. Végre érzem a mosolyát.
– Nem, te tedd le. – És tudom, hogy vigyorog.
– Én sem akarom.
– Én sem.
– Nagyon haragudtál rám?
– Igen.
– Még mindig haragszol?
– Nem.
– Akkor nem büntetsz meg?
– Nem. Én amolyan a pillanat hevében pasi vagyok.
– Vettem észre.
– Most már leteheti, Miss Steele.
– Csakugyan ezt akarja, uram?
– Feküdj le Anastasia.
– Igen, uram.
Mindketten vonalban maradunk.
– Gondolod, hogy valaha is képes leszel azt tenni, amit mondok? – Egyszerre kedélyes és lemondó a hangja.
– Talán. Majd vasárnap után meglátjuk. – És lenyomom a „vége” gombot.

315. oldal

4 hozzászólás
>!
Sansa I

A szívverésem felgyorsul, és a nyúltagyam elfeledkezik arról, hogy szinapszisokat tüzeljen, és lélegzésre késztessen.

73. oldal

28 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Árnyalat sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Anna Todd: After – Miután
Sierra Cartwright: Megkötve
C. J. Roberts: Seduced in the Dark – Megigézve a sötétben
Tiffany Reisz: A szirén
Jodi Ellen Malpas: Ez a férfi
Sherry Gammon: Elviselhetetlen
Sylvia Day: Hozzád kötve
Abby Lee: Hol jár az eszem?
Meghan March: Tiéd vagyok