Ragtime 220 csillagozás

E. L. Doctorow: Ragtime E. L. Doctorow: Ragtime E. L. Doctorow: Ragtime E. L. Doctorow: Ragtime E. L. Doctorow: Ragtime

Doctorow ​világhírű regénye, a „Ragtime lüktet”, szaggatott ritmusával, káprázatosan színes kavalkádjával mindvégig lebilincseli az olvasót. Számtalan történet szövi keresztül-kasul egymást, némelyik drámai, mint a korabeli amerikai sajtó által máris az évszázad bűntényének nevezett eset (noha még csak 1906-ot írnak), amikor a különc milliomos Henry K. Thaw egy rendezvényen az úri közönség előtt lövi főbe háromszor Stanford White-ot, felesége egykori szeretőjét, a hírneves építészt, vagy mint a fekete zongorista becsületbeli ügye, aki Kolhaas Mihályként követel elégtételt megpocsékolt Ford T-modelljéért, s maga veszi kezébe a törvényt.

A képzelt személyek és a valóságos történelmi alakok megelevenedő panoptikuma nemcsak a kort, az erkölcsök és eszmények változását idézi elénk, hanem egy roppant szórakoztató „alternatív történelmet” is, amelyben Freud és Jung végigcsónakáznak a Szerelem alagútján; Peary álló nap ide-oda csoszog a jégen, mert képtelen meglelni azt a pontot,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1975

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy siker volt General Press

>!
Titis, 2020
ISBN: 9786155157639 · Fordította: Horváth Zoltán · Felolvasta: Hirtling István
>!
Európa, Budapest, 2013
344 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796446 · Fordította: Göncz Árpád
>!
General Press, Budapest, 2002
268 oldal · keménytáblás · ISBN: 9639282634 · Fordította: Göncz Árpád

2 további kiadás


Enciklopédia 16

Szereplők népszerűség szerint

Harry Houdini · Theodore Dreiser · Scott Joplin


Kedvencelte 38

Most olvassa 7

Várólistára tette 138

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
E. L. Doctorow: Ragtime

Forrong Amerika, zakatol a ragtime, és az új, szilaj ritmusra táncot jár a regény lapjain a milliomos és a szegény bevándorló, a feltaláló és a szabadulóművész, a néger zongorista, az ünnepelt szépség és az anarchista.
A századfordulón a korlátlan lehetőségek hazája megnyitja kapuit Európa éhes lányai és fiai előtt, és közülük szinte bárki felemelkedhet az ismeretlenségből és megízlelheti a siker mámorát, megcsillantva színes fantáziáját, tudását, bizarr különcségét vagy akaraterejét,
megtestesítve az amerikai álmot a művészet, a film, a szórakoztatás, a tudomány, a földrajzi felfedezések vagy akár a politika színpadán.
Nyers erő, frissesség és dinamizmus, a tehetség által teremtett csodában való hit jellemzi ezt a korszakot, a regény pedig elképesztő sodrással adja vissza a korhangulatot.
A szerző az élet legkülönbözőbb területeiről terelgeti össze valós és fiktív szereplőit, akiknek a sorsa egy-egy pillanatra különös harmóniában ér össze, a történéseket egy átlagos amerikai család életét felbolygató színesbőrű zenész magányos harca köré csoportosítva.
Csupa feszesen lüktető ritmus, a sóváran vágyott fénnyel, sikerrel és a melankolikus árnyékkal való játék ez a regény, és amire a végére érünk,
addigra a Ragtime-korszak lejárt, fújtatva, mint egy öreg masina, mintha a történelem nem volna egyéb, csak egy gépzongorán fölhangzó dallam.

9 hozzászólás
Csabi>!
E. L. Doctorow: Ragtime

A Ragtime remek stílusban megírt regény, ha a történetben éreztem is némi problémát, az olvasási élmény ezt feledteti. Doctorow a századelő Amerikáját írta meg, ehhez feldobott több történetszálat, fiktíveket (mint a Család: Apa, Anya, Anya Öccse és a kisfiú, vagy Táte és lánya) és valósakat (Houdini, valamint Evelyn Nesbit), hogy aztán ide-oda ugrálva köztük, néha összefűzve a történeteiket felvázolja azt az időszakot, amikor Amerika egy más ország lett. A földrajzi felfedezések befejeződtek, a szórakoztató ipar viszont megkezdte hódító útját, a munkásosztály elkezdte harcát, ami a kapitalizmus átalakulásához vezetett, és persze a női mozgalmak is egyre hangosabbak lettek. A hosszú 19. század a végéhez közeledett, és egy új világhatalom született.
Nagyjából ez így is van a könyv feléig, akkor viszont belép a képbe Walker, az öntudatos néger, és sejthető, hogy nem lesz ennek jó vége. Nem is lesz, és innen a történet megváltozik, polgárjogi protest songba megy át a ragtime, ami persze szintén része volt a történelmi változásoknak, viszont a regényen nagyon eluralkodik, felborítva a történetszálak korábbi keringőjét. Evelyn Nesbit története elhal, és Houdinié is csak jóindulattal kapcsolódik a fősodorhoz.
Ez persze csak kukacoskodás, mert ettől ez még egy nagyszerű regény, és boldog lennék, ha írt volna valaki egy hasonlót Magyarországról is, az I. világháború utáni új világról. Tényleg, írt valaki, ismer valamelyikőtök hasonló regényt?

3 hozzászólás
SDániel P>!
E. L. Doctorow: Ragtime

Remek tablókép az 1910-es évek Amerikájáról, annak minden jellegzetességeivel, arcaival. Szeretem ezt a korszakot; az író szerencsére nem unalmas és távolságtartó stílusban vezeti át az olvasót, hanem gördülékenyen, emberközelien, minden szereplőt megismerhetünk, azonosulhatunk velük.
A történetben központi szerepet játszó problémák napjainkban is megtalálhatóak. A megaláztatás, az elvakult, szélsőséges reakciók – melyek éppúgy fakadhatnak önérzetből, az egóból is –, a pénz hatalma. Közben pedig szól a ragtime muzsika, mintegy jelkép gyanánt az összehangoltságra és a közös jókedvre, melyet sokan eltemetni igyekeznek.

A könyv után feltétlen rákeresek a Milos Forman rendezte filmváltozatra is.

>!
Európa, Budapest, 1979
310 oldal · ISBN: 9630718030 · Fordította: Göncz Árpád
2 hozzászólás
fióka P>!
E. L. Doctorow: Ragtime

Az a könyv, amit a tipikus Amerikáról írtak, arról, amit egy európai elképzel az Államokról és nahát, tényleg minden úgy volt – annyi különbséggel, hogy ezt amerikai írta. Ez a lüktető, robbanásszerű fejlődés, a nagy felfedezések, a nagy bevándorlások, a nagy zenék és hát a nagy emberi történések, botrányok kora. Ezek többsége persze más korokra is érvényes, de a századelő megismételhetetlen minden szépségével és nyomorúságával együtt. Tényleg egy tipikus könyv egy tipikus Amerikáról, kiszámítható, megnyugtatóan ismerős, sodró, lendületes, izgalmas-szép zenékkel – és mégis meglepő. Vagy azért, mert a tipizált kép ellenére mégsem erre számítottunk vagy pontosan azért, mert minden úgy történik, ahogy az várható volt. Úgy a konformista, mint a nonkonformista hajlamú megtalálja benne a neki (róla) szólót.
Szép (csúnya), emberi (embertelen) írás. Feltétlenül el kell olvasni legalább egyszer! A filmet pedig nem hiszem, hogy valaha megnézem. Az én szereplőim jobbak :).

6 hozzászólás
Lara>!
E. L. Doctorow: Ragtime

A Ragtime a „historical fiction” műfajába tartozó regény; az Egyesült Államok történelmét a teljesség igénye nélkül, de a korszellemmel hűen átitatva mutatja be a századfordulótól az első világháború végéig. Ahogy a történelemkönyvek, úgy Doctorow is ránk bízza, miképp vélekedjünk a történtek felett, ő nem ítélkezik – mégis, néhány ironikus mondatából felsejlik az állásfoglalása. De szabad teret hagy az olvasó gondolatainak. Ez pedig egy olyan regény, ami igencsak késztet a mélyebb átgondolásra. Doctorow szerint, ha egy történelmi regénynek a valós személyek mellett fiktív szereplői is vannak, úgy az olvasó jobban beleélheti magát az adott korba, mélyebb empátiára, átélésre lesz képes, s érzelmileg is közelebb kerülnek hozzá az események – úgy érzem, valóban így van; az olykor kissé tárgyilagos hangvétel ellenére is átélhető a történet. A fiktív karakterek az érzelmi átéléshez, a valós karakterek, események hiteles megragadása pedig az ország és a korszak megismeréséhez és megértéséhez adnak kulcsot. A kitalált karakterek sorsa a kapocs, mely összeköti a korszak jelentős eseményeit, és meghatározó személyiségeit. Az író ügyesen válogatta ki a kor híres embereit, különböző vérmérsékletük, társadalmi, politikai helyzetük, mentalitásuk elénk tárja Amerika sokszínű, változatos, atmoszferikus, túlfűtött 20. század-eleji korszellemét.

mrsglass P>!
E. L. Doctorow: Ragtime

Tizenhat-tizennyolc éves korom körül sok bizonytalan, folyton változó dolog volt az életemben, de két dolog valahogy évekig biztos pont volt: a New York és Harry Houdini iránti rajongásom. Ezt a könyvet, bár majdnem egy évtizeddel később, de valahogy ez az ifjúkori rajongás vetette meg velem, hogy aztán jó sokáig várakozzon a polcomon. Viszont nem hiába! Már az első pár fejezet után tudtam, hogy biztosan a kedvencek között köt majd ki, és így is lett. Doctorow – és Göncz Árpád, a fordító – szövege zseniális, minden, amit tinédzserként New Yorkról és Houdiniről tudtam, vagy tudni véltem, benne van ebben a regényben, sok más egyébbel együtt. Csodálatos történetszövés, ahogy egyik szereplő úgy lép ki a róla szóló fejezetből, hogy közben átnyújtja a stafétát a következőnek, és ezen a szép láncolaton haladva érünk el a végkifejletig. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hatott volna, ha ezt annak idején, a rajongásom leghevesebb időszakában olvasom.
Már olvasás közben utánanéztem Doctorow-nak, és nagyon tetszenek az igazságról, a hazugságról és a valóság inspirálta fikcióról szóló gondolatai, amit az írásaiban is alkalmazott mint „tényszerű fikció” off. Biztos, hogy fogok még tőle olvasni, van is még egy regényem a polcon, és most már értem, miért érzek mindig késztetést, hogy megvegyem a többit is.

kvzs P>!
E. L. Doctorow: Ragtime

Ennek a könyvnek nem ember a főszereplője, hanem maga a korszak. J.P. Morgan, Henry Ford, Houdini, a felfedezősdit játszó gyáros, a nincstelen zsidóból lett báró, a megalázott zenész vagy a neveltetésével és családjával szembeforduló fiatalember is csak háttér. A lényeg az, ami az életük mozzanataiból, a köztük lévő űrből kirajzolódik. A moden Amerika, a lehetőségek hazája, a népek és kultúrák olvasztótégelye formálódik a lapokon. Ez a születés pedig sokkal izgalmasabb, mint a szereplők tettei vagy további sorsa.

ddani>!
E. L. Doctorow: Ragtime

Remek, és most csupa eléggé általános dolog felsorolását: miliő, történelmi, celebek, társadalom, satöbbi inkább hagyom is békén. Úgyis biztos sokan írtatok már róla jó kis elemző értékeléseket :)
Viszont amiről írhatnékom lett, az ahogy a Ragtime mintha sokkal de sokkal hosszabb könyv sűrítése lenne, ahogy a kihagyott évekhez nem társul hiányérzet, mintha ott lenne a háttérben mindaz, ami… hát, ami ott van. Persze a történelmi események aktuálisan ott is vannak, kipótolják a regény ellipsziseit. Mégis hihetetlennek tűnik, 300 oldalba besűríteni így mindent, és mindenkit, az összefonódott drámákat, szociális kommentárokat épp nem tolakvóan, és még meggyőző karakterekre is futja belőle, különösebb szájbarágás nélkül. Ez az átfogó, személyes és történelmi szinteken átívelő össz-NewYorkos, össz-amerikás, összeérő sokszálas szerkezet és a tömörsége, amit igazán méltatni szeretnék. Pont eléggé sokszálú, összetett, árnyalt, heterogén, hogy ne legyen követhetetlen vagy bonyolult. Nagyon sikerült egy darab.
És a fordítás, a magyar szöveg, az pont olyan, amilyennek lennie kell, eleve kicsit békeidőbelire lett véve, és szépen öregszik össze a szöveggel azóta is, passzentos.

marcipáncica P>!
E. L. Doctorow: Ragtime

Megint egy könyv, amiről kár pár mondatban beszélni, mert annyival többet érdemel, én meg kicsi vagyok hozzá, hogy ehhez mérten értékeljem, meg hát tudnék újat hozzá tenni? Nem hiszem. Alapvetően nem vagyok egy nagy történelmi regény olvasó, nincs különösebb fenntartásom a műfaj ellen, egyszerűen így alakult, mégis ha ki kéne emelnem, hogy mi az, amitől egy történelmi regény jó lesz, akkor a Ragtime-ot hoznám fel példaként, minden erősségével.
Doctorow elsőrangúan fonja egymásba a valós történelmi személyeket és a regény fikciós szereplőit, egy sajátságos, kissé misztikus valóság képét festve, amiben a tények ugyanolyan csalókák lehetnek, mint a képzelet szülte elemek. Stílusa nagyon gördülékeny, folyamatosan olvastatja magát, a mindentudó narrátor személye, pártatlan, de iróniával bőven átitatott meglátásai tökéletesen összefogják a szerteágazó, párhuzamosan futó cselekményszálakat. E mellé jutott szinte minden oldalra egy-egy olyan mondat, amin megérte elidőzni, akár tartalmi, akár stílus szempontjából olyan kiemelkedő volt, ettől egy kicsit lassabban haladtam vele olvasmányossága ellenére is, bár minden rászánt percet maximálisan megért. A hangulatfestés mesterien működött minden helyszínen, mindenhol megragadta azt a jellegzetességet, amitől az érezhető mögöttes összefogó erő mellett a folyamatosan felbukkanó egyediség is.
Kiemelkedő regény minden téren, merész és egyedi, a felmerülő témák ténylegesen elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel, eközben pedig szórakoztatóan olvasmányos. Olyan egyveleg ez, amire kevés könyv képes, méltán van ott a modern amerikai klasszikusok között.

Ildó P>!
E. L. Doctorow: Ragtime

     Doctorow számomra már A vak zongorista olvasásakor bebizonyította, hogy istenien tudja elegyíteni a valós eseményeket az ő fantáziájának fikcióival, és erre tökéletes példa ez a regénye is. Még akkor is, ha nem is simul olyan szépen egymásba a valóság és a fikció, mint A vak zongorista esetében, és – főleg az elején- kissé döcögősen indul a történet. Épp ettől válik az egész igazán szaggatott ütemű ragtime-má.
     A valóságos történelmi személyek (Emma Goldman mint anarchista aktivista, Evelyn Nesbit mint a világ első fotómodellje, Harry Houdini mint bűvész és szabadulóművész) belefoglalása a regény cselekményébe a hangulatfestést szolgálják, ami tökéletes képet ad a XX. század eleji változóban lévő Amerikáról, amikor is sok szélsőség megfér egymás mellett.
     A kötet második felében kapjuk meg az igazi cselekményt a kitalált Coalhouse Walker és egy család életén keresztül a korszak több meghatározó kérdését körbejárva.
     Doctorow stílusa ez esetben is sodrónak, könnyen olvashatónak bizonyult, és igazi mestere a hangulatteremtésnek. Megéri olvasni.


Népszerű idézetek

szadrienn P>!

Addigra a Ragtime-korszak lejárt, fújtatva, mint egy öreg masina, mintha a történelem nem volna egyéb, csak egy gépzongorán fölhangzó dallam.

forrás>!

Az az igazság […] hogy a nők nem szavazhatnak, nem művelhetik a szellemüket és a lelküket, nem szerethetik azt, akit akarnak, nem vethetik bele magukat az élet szellemi kalandjába, nem, ők egyiket sem tehetik, elvtársaim. És ugyan miért? A mi tehetségünk csupán a méhünkben rejlik? Mi talán nem tudnánk könyveket írni, tudományt művelni, zenélni vagy az emberiség javát szolgáló eszményeket kidolgozni? A mi végzetünk okvetlenül a test kell, hogy legyen?

51. oldal

SDániel P>!

Ezt a darabot ne játszd gyorsan.
Mert a ragtime-ot sose szabad gyorsan…
Scott Joplin

Kapcsolódó szócikkek: ragtime · Scott Joplin
Szeifert_Natália I>!

A hazafiasságra a kilencszázas évek elején építeni lehetett. Teddy Roosevelt volt az elnök. A nép gyakorta és nagy számban gyűlt össze, vagy szabadtéren, díszszemlék, térzenék, halsütéssel egybekötött tábortüzek, politikai mulatságok, társas kirándulások címén, vagy házon belül, tanácsteremben, kabarészínházban, operában, bálokon. Szinte úgy látszott, nincs is szórakozás nagyobb arányú összecsődülés nélkül. Vonat, gőzhajó, villamos szállította a népet egyik helyről a másikra. Ez volt akkoriban a módi, így élt a nép. A nők akkoriban masszívabbak voltak. Fehér napernyővel látogatták a flottát. Nyáron mindenki fehérben járt. A teniszütők vaskosak voltak, a lapjuk elliptikus. Szokás volt elalélni a szerelemtől. Négerek nem léteztek. Bevándorlók nem léteztek. Vasárnaponként Apa és Anya fölment az emeletre, és magára zárta a hálószobaajtót. Nagypapa meg elaludt a díványon a szalonban.
(Göncz Árpád fordítása)

1. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bevándorló · Theodore Roosevelt
forrás>!

Új elnököt választottak, William Howard Taftot, s ő másfél mázsát nyomott, mikor hivatalába beiktatták. Az emberek országszerte végignéztek önmagukon. Addig mértéktelenül nyakalták a sört. Általában egész cipókat vágtak be, és falták a hulladékhúsból készült kolbászt a kocsmák ételespultjáról. A fenséges Pierpont Morgan mindennap hét-nyolc fogásos vacsorát evett. Reggelire marhaszeletet, sertésbordát„ tojást, palacsintát, sült halat, vajaskiflit, gyümölcsöt tejszínnel. Az ételfogyasztás a siker szentsége volt. A férfiról, aki maga előtt tolta a pocakját, úgy vélték, hogy élete virágjában van. A nők sorra kerültek kórházba, hogy ott elvigye őket szétrepedt hólyagjuk, szétesett tüdejük, túlterhelt szívük vagy gyulladt gerincvelejük. Rengetegen látogatták a gyógyfürdőket és kénes forrásokat, s a hashajtó értékét az étvágy fokozásában vélték fölfedezni. Amerika a hatalmas fingok országa volt.

76. oldal

1 hozzászólás
rakétaember>!

Bejárta az egész világot, és nem volt az a béklyó, amit ne vállalt és amiből meg ne szökött volna. Belekötözték egy karosszékbe. Kiszabadult. Létrához láncolták. Kiszabadult. Megbilincselték, lábát vasra verték, kényszerzubbonyba bújtatták, és szekrénybe zárták és lelakatolták. Kiszabadult. Kiszabadult banktrezorokból, beszögezett hordókból, bevarrt postazsákból; kiszabadult bádoggal bélelt zongoraládából, óriási futball-labdából, redőnyös íróasztalból, kolbászbélből. Szabadulása mindig érthetetlen volt, mert soha, semmi zárat nem tört fel, semmi kárt nem tett abban, amiből kiszabadult. A függönyt félrehúzták, s ő ott állt ziláltan, de diadalmasan a sértetlen valami mellett, amelyben állítólag benne volt. Kiszabadult egy vízzel teli, lepecsételt tejeskannából. Kiszabadult egy száműzötteket szállító szibériai rabóból. Kínai kínzókeresztről. Egy hamburgi fegyházból. Egy angol börtönhajóról. Egy bostoni börtönből. Autógumihoz, vízikerékhez, ágyú szájára láncolták, s kiszabadult. Megbilincselve bedobták a Mississippibe, a Szajnába, a Merseybe, felbukott a víz színére, és integetett. Fejjel lefelé, kényszerzubbonyban lógatták le daruról, biplánról és háztetőről. Búvárruhába zárva és megterhelve dobták az óceánba, még a légvezetéket sem kapcsolták rá, s ő kiszabadult. Aztán élve eltemették, és nem szabadult ki, úgy kellett kimenteni. Sietve kiásták. – A föld túlságosan nehéz – mondta, és levegő után kapkodott.

Kapcsolódó szócikkek: Harry Houdini
Sárhelyi_Erika I>!

New Rochelle-ben Anya sem tudott ellenállni a divat fertőzésének, s az ebédlő tapétájának virágmintáját nyomasztóan unalmasnak találva, fejékes, kurta szoknyás, kökényszemű egyiptomi nőkkel és férfiakkal ékesített tapétára cserélte ki. Barnásvörösen, kéken és sárgásbarnán parádéztak a falon, az egyiptomi képekből ismert sajátos testtartásban, tenyerükön keselyűt, kávét, vízililiomot vagy lantot tartva. Mellettük oroszlánok, szkarabeuszok, baglyok, ökrök és levágott lábak. Apa, aki nagyon érzékeny volt minden változásra, úgy találta, hogy csökkent tőlük az étvágya. Valahogy nem érezte helyénvalónak, hogy vacsorához sírkamrába zárkózzék.

130. oldal (General Press)

1 hozzászólás
Annette87>!

Az ember sose tudja, ki az eszköz, és ki az, aki használja. Hogy melyikünk hat és él azért, hogy másokra hasson, s hogy melyikünk rendeltetett arra, hogy hassanak rá.

55. oldal

ddani>!

Zsidó szokás, hogy a látogatás emlékjeléül apró köveket hagyjanak a síron.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász · zsidók
SDániel P>!

A meséket az igazság képeként fogadta el, olyan állításként, ami kiállja a próbát. A dolgok és emberek állhatatlanságára a maga tapasztalatában is talált bizonyítékot.

II. Rész - 15. fejezet, 116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mese

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Harriet Beecher Stowe: Tamás bátya kunyhója
Stephen King: A boszorkánylány
Graham Greene: A tiszteletbeli konzul
Henry Morton Robinson: A bíboros
Cassandra Clare – Sarah Rees Brennan: Raphael Santiago megmentése
Harry Grey: Volt egyszer egy Amerika
Philip Roth: Sabbath színháza
Van Vechten: Néger mennyország
Philip Roth: Amerikai pasztorál
Jack Kerouac – William S. Burroughs: És megfőttek a vízilovak