A világegyetem keletkezésének képeivel, a Nagy Búmmal kezdődik Doctorow regénye, s miközben újra és újra visszatér a létezés eredendő titkának kérdéséhez – megidézve Einstein és Wittgenstein alakját és gondolatait –, egy rejtélyes történet bontakozik ki az ezredvégi Manhattanben. Thomas Pemberton atya episzkopális templomából eltűnik egy kereszt, amely aztán egy kis zsinagóga tetején bukkan fel. Pemberton atya nyomozásba kezd: kik és milyen indítékokból lophatták el a keresztet, és ha ez egy isteni jel számára, akkor vajon minek a jele? Mit akar megértetni vele a kereszt eltűnése és sorsának váratlan fordulata, melynek révén megismerkedik egy zsidó rabbinővel, és az új szerelem még jobban elmélyíti hitének válságát… Maga a sztori azonban csak a vázát adja Doctorow kollázsregényének; miközben a narrátor irodalommá igyekszik gyúrni Pemberton atya történetét, egy litvániai gettóról szóló elbeszélésén is dolgozik, és beépíti a regény szövetébe különféle elmélkedéseit a föld… (tovább)
Isten városa 21 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2000
Enciklopédia 4
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 24
Kívánságlistára tette 11
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nagyon jól megírt, érdekes könyv. Kissé kaotikus, viszont minden téma végül a helyére kerül, és egy egésszé olvad, azt hiszem Doctorowon kívül nem igen olvastam még olyan írót, aki képes párhuzamosan több történetről írni, úgy, hogy mindegyik érdekes legyen, külön-külön is, és végül egyben adja ki a történetet magát.
Nagyon sok filozófiai elmélet található a könyvben, ami engem kimondottan lekötött, és a tudománnyal sem spórol az író, Einstein szerepeltetése a kötetben azt hiszem remek választás volt.
Ami magát a történetet illeti nem kellemes téma, zsidó származású író ír a második világháborús bűnökről egy hosszú évekig gyűjtött, megmentett dokumentáció alapján. Az összes szereplőnek köze van egymáshoz, akkor is, ha épp az időben és térben nagyvonalúan ugrál Doctorow gondolatáradata. De ez éppen attól nem zavaró, hogy a való élet is pontosan így működik, közünk van dédapáinkhoz, és azok döntéseinek következményeit leginkább mi szoktuk megtapasztalni, s bármi történjék is a világ másik oldalán a jelenben, az előbb – utóbb becsorog a saját életünkbe is.
Megdöbbentő dolgokról beszél nekünk Doctorow, nem mert újdonság a téma, hanem mert nagyon érzékletesen, szépen ír, kevésbé lehet észrevenni azt, hogy részvétre hajtana, inkább tárgyilagos, és az olvasóval egyformán értetlen, hogy az emberiség olyan nagyszerű képességei ellenére mégis hogy tud időnként a legalja viselkedés alá menni.
Természetszeretete átsüt a köteten, sok leírás nagyon lényűgöző, pl a mélytengeri állatokról szóló, vagy épp a történetben szereplő ornitológus monológjai.
Igazi Isten kereső kötet, és nagyon tetszik, ahogy folyamatosan utal arra, hogy a világvallások legnagyobb hibája a korlátolt gondolkodás, hogy nem egységesen néznek a világra, hanem doktrínákba mélyedve csak és kizárólag a saját igazságukat támogatják több – kevesebb sikerrel.
Kellemes humor is megbújik a sorok között, így a sokkoló részek után mindig jó érzékkel nyugtatja meg az író a kedélyeket.
Azt hiszem méltán része ez a könyv az 1001 könyv, amit el kell olvasnod mielőtt meghalsz válogatásnak.
Aki szereti az okos írásokat, annak ez valóban kihagyhatatlan kötet.
Nagyon érdekes volt ez a könyv. Kölcsön kaptam, azzal a kommentárral, hogy különös, de nagyon jó valamiért. És tényleg! Rengeteg szálon fut a történet, egymástól függetlennek tűnő epizódok váltják egymást a regényben, ami tényleg olyan, mint egy mozaik. Hol a jelenkori amerikai nagyvárosban járunk, hol egy természeti képet látunk, de megelevenedik a II. világháború alatti gettó élete is. Különös, hogy teljesen összefüggéstelennek tűnik, és mégis, egyszerűen olvastatja magát. Amikor bejött a gettó-szál, és visszaemlékezést olvashattunk, egyszerűen már vártam, mikor jön újra ez a rész, mert ez nagyon érdekes volt. És amikor a szálak összefonódtak, kiderült, hogy mi az összefüggés a történetrészletek között. Érdekes volt Pemberton atya, azaz Pem és Sarah, a zsidó rabbinő kapcsolata, a gondolatok a vallással, hittel kapcsolatban, Pem hitbeli válsága és végül a megoldás.
A könyvből kiderül, hogy honnan is származhat a cím, de én arra gondoltam, hogy ebben a könyvben annyi minden van, életrajz, emberi sorsok, nagyváros, természeti képek, történelem, az univerzum – hogy ez, a mindenség: Isten városa.
Szeretem, ha rendszer van a dolgokban. Ha valami szisztematikus, jól megkonstruált. ("Magyarosan" is ment volna ez a mondat :-), de Doctorow szellemiségéhez ez jobban passzolt.) Bevezetés, tárgyalás, befejezés – ez egy jól kitalált kompozíció. Sehol elvarratlan szálak, foghíjas vagy nyitva maradt történetek.
Elviekben nekem utálnom kellett volna ezt a könyvet. Eleinte pillogtam is, hogy mi a csuda folyik itt. Bepillantást nyertem az őskáoszba? Alkoholos vagy egyéb befolyásoltság alatt álló író delíriumos, hagymázos lázálmában tapicskolok? Filozofikus magaslatok, bonyolult természettudományos fejtegetések… Szent és profán kart karba öltve… Múlt és jelen – az idő és tér valóban relatív.
Időnként követni nem tudtam, és senki ne is akarjon belőle kikérdezni. :-) Tetszett. Kaotikusnak tűnt, de gyorsan kibontakozott, hogy itt valójában rend van.
Népszerű idézetek
Nos, ha a számok ugyanazt jelentik mindenki számára mindenhol a világegyetemben, nem következik-e ebből az, hogy Istennek kellett az agyunkba tennie őket? És ha így van, mi másért, ha nem azért, hogy mindenkinek megtanítsa az igazság természetét. Igaz, például, hogy kettő meg kettő akármi, az négy akármi. Nem számít mire alkalmazzuk őket, a számok, mivel egyszer s mindenkorra azok, amik, és nem mások, megtestesítik az igazságot.
121. oldal (Novella Könyvkiadó)
Az egész civilizáció, amiképpen kifejlődött, arra szolgál, hogy beszennyezze a lelkünket. A társadalom minden értékét meg kell tagadni, ha emberként akarsz élni. A gazdagság halálos állapot. Ha gazdag vagy, amilyen én voltam – mert borzasztóan gazdag voltam –, tégy róla, hogy szegénnyé válj, ahogyan én tettem. Ha szeretsz, becsüld meg a szerelmedet azzal, hogy elhagyod kedvesed, ahogy én tettem. Ha filozófiaprofesszor vagy, hagyd ott az egyetemet, és élj szerényen, ahogyan én tettem. És ha a nyelv és a gondolat a mániád, járj moziba, ahogy én teszem, fürödj képekben, a fényekben és árnyékokban, a helyekben és édes arcokban, hadd vibráljanak előtted a piktogramok, melyek a nyelv ellentétét képezik, s nem kell grammatikai propozíciókban analógiákat kreálniuk a világra, mint a nyelvnek, nem kell mondatokkal feltérképezniük a világot, hanem eleve ott vannak, egyszerűen és erőfeszítés nélkül, benne és belőle.
192. oldal (Novella, 2002)
– Hogy az univerzum, beleértve az őt megismerő tudatunkat, valami véletlenségből, valami színtiszta mázliból jött létre, hogy ez a fölmérhetetlen nagyságú sötét univerzum véletlenségből önmagát alkotta meg… az még abszurdabb, mint a Teremtő eszméje.
Einstein olyan fizikus volt, aki egész nyugodtan együtt tudott élni a Teremtő fogalmával. Az volt a szokása, hogy „az Öreg Egyetlennek” nevezte Istent. Ez volt az ő neve Istenre: az Öreg Egyetlen. Íróként nem volt valami jó stílusa, mármint Albertnek, de pontosan válogatta meg a szavait.
Így vagy úgy Isten nagyon öreg… mert a régészek az ötvenes években megtalálták a neandervölgyiek egy szent osszáriumát, csontokkal teli barlangját Olaszországban, a Tirrén-tenger partján. Megtalálták egy férfi koponyáját, akit kövekből rakott körbe temettek. A koponyatetőt elválasztották az állkapocstól és a homlokcsonttól, és ivóedénynek használták. Hát ennyire öreg az Isten. Úgyhogy ebben Einsteinnek igaza van. És „Egyetlen”… mert Isten természete szerint nemcsak megkettőzhetetlen és mindent felölelő: neme sincsen. Úgyhogy valóban nagyon pontos a kifejezés: az Öreg Egyetlen. Nem egy nagy felfedezés persze. Albert úgy gondolt a fizika területén végzett munkájára, mint Isten nyomainak kutatására, mintha Isten a gravitációban élne, vagy pendlizne a gyenge és az erős magerő között, vagy hébe-hóba meg lehetne pillantani, amint komótosan mozog háromszázezer kilométer per szekundum sebességgel… ami persze nem igazán az az aggodalmas Isten, akihez az emberek imádkoznak vagy kérelmeiket intézik, de az ördögbe is, ez egy kezdet, ez valami, sőt talán minden, amink van, ha őszinték akarunk lenni magunkhoz.
33-34. oldal (Novella, 2002)
Az érzékek épp oly gyorsan és perverz módon váltakoznak, mint a szubatomi események, és amikor elérik a kritikus tömeget, egy dal tör ki, de a tiszta energia teljes összege állandó. És amikor egy dal jó, amikor örökzöld lesz belőle, elismerjük, hogy egy bizonyos igazságot fejez ki. Mint egy képlet, mindenkire alkalmazható, nemcsak az énekesre.
51. oldal (Novella Könyvkiadó)
Jeges rettegésben töltöttem az első éjszakámat fent a futárok hálószobájában, a tanácsirodák fölött. Iszonyú látni, ahogy leütnek és megrugdosnak egy öregembert.És aztán ott feküdt a hóban, fennakadt szemmel. Az volt az a pillanat, amikor segítenem kellett volna neki, ahelyett, hogy elszaladok. Egy kis ideig még mindenképp vele maradhattam volna, ha csak annyi időre is, amíg visszatámogatom a házba.
Éjszaka, a sötétben látja meg az ember az igazságot. Nem mentettem fel magam azzal, hogy csak egy gyerek vagyok.
100. oldal (Novella Könyvkiadó)
Egy történet a lapon olyan, mint egy nyomtatott áramkör, hogy azon suhanjon át életünk;
Egy elmesélt történet felhorgasztja azon halovány képességünket,
hogy élve maradjunk olyan testben, mely nem a miénk.
Azt szeretnéd, hogy az egész bolygó hanggá változzék, és az intim emberi mesék összessége a felvilágosodásnak szóló himnuszt
alkosson, ha ez lehetséges volna.
221. oldal (Novella, 2002)
Kaptam egy könyvet Casartól, anyám bátyjától az euklidészi geometriáról. Úgy merültem bele, mint mások valami regénybe. Micsoda izgalmas, érdekfeszítő könyv volt ez nekem! És az egyik reggel mosolyogtam magamban, felidézve Püthagorasz csodálatos tételét, s egyszer csak ott állt előttem a tanár, s a padra csapott a pálcájával, hogy őrá figyeljek. Mikor vége lett az órának, és indultam kifelé a többiekkel, odahívott magához. Lenézett rám pulpitusáról. … Rossz hatással vagy az osztályra, Albert, mondta. Áthelyeztetlek máshová. Nem értettem. Mi rosszat tettem, kérdeztem. Ülsz ott hátul, mosolyogsz magadban és álmodozol, mondta. Ha nem tudom elérni, hogy minden egyes tanuló rám figyeljen, hogy tarthatom fenn az önbecsülésemet? Ez a megjegyzés egy szemvillanás alatt megértette velem minden zsarnokság titkát.
59. oldal
Még ilyen messziről is szörnyű volt az a hang: a sok ember sikoltozása. Néztem, ahogy a tűz fénye kialszik szemem belsejében. Úgy aludtam el, hogy azt képzeltem, a sikolyok megint visszaváltoznak széllé, mintha Isten húzná őket magához, s a mennybe röpülnének.
75. oldal
Van egy hal, a bárdhal, amely a mély sötétségben surran ide-oda, dülledt szemekkel szarvacskás feje tetején, és azzal a képességgel megáldva, hogy elektromosan megvilágítja ánuszát, elvakítandó a hátulról osonó ragadozókat. Az elektromos ánusz azonban nem veleszületett tulajdonság. Fénylő baktériumok telepe biztosítja, mely szimbiotikusan bekvártélyozza magát a hal végbélnyílásába. És ebben is rejlik valamilyen Cél, melyet egyelőre nem fedeztünk fel. De ha hiszünk Isten bölcs ítéletében, és elfogadjuk a reinkarnációt, joggal feltételezhetjük, hogy az a bizonyos baktérium, amely egy különösen ősi bárdhal ánuszában él a tenger fenekén, nem más, mint Adolf Hitler újrahasznosított és tökéletesen érző lelke, amint nyomorúságosan ragyog a végbél mocskában, melyben időnként fürdőt vesz s táplálkozik.
132. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Philip Roth: Nemezis 83% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 95% ·
Összehasonlítás - Andrew Gross: Egy kém Auschwitzban 94% ·
Összehasonlítás - Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai 91% ·
Összehasonlítás - Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat 90% ·
Összehasonlítás - R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő 88% ·
Összehasonlítás - Saul Bellow: Herzog 88% ·
Összehasonlítás - Philip Roth: Sabbath színháza 84% ·
Összehasonlítás - Michael Cunningham: Az órák 82% ·
Összehasonlítás - Kertész Imre: Sorstalanság 77% ·
Összehasonlítás