Ahsoka 85% 202 csillagozás

A Zsivány egyes megnézése után előbújt belőlem a mindig is bennem rejtőző Star Wars fangirl. A fiúknak hála, már kijelenthetem, hogy elértem a Star Wars univerzum kezdő szakértője címet (a nagymesteri fokozat az természetesen a két fiúé, akik alkalomadtán elég hangos és hosszasan elhúzódó Star Wars-vitaesteket is szoktak tartani.).
Természetesen a filmeket is nagyon szeretem, ugyanakkor azt is kijelenthetem, hogy az univerzumhoz kapcsolódó animációs sorozatokkal sokkal közelebbi kapcsolatot ápolok. :)

Az éppen most futó Rebels című sorozat eddig meglévő részeit se perc alatt ledaráltam és hatalmas rajongó lettem.
Igen ám, de volt nekünk még egy nagy kedvencünk egy régebbi animációs sorozat, mégpedig a Clone Wars, amelynek az egyik főszereplője mostani könyvünk címadó hőse volt, ő pedig nem más, mint Ahsoka Tano.

Azért is imádom a Star Warsot annyira, mert tele van fantasztikus női főhősökkel, a jedik között is rengeteg női mestert találunk, ők mind különleges és erős női karakterek, találkozhatunk még rettegett női fejvadászokal is (Aurra Sing karaktere nagy kedvencem például), de gonosz sith úrnőkkel is, mint például Asajj Ventreess (igen, az ő karekterét is imádom).
De akkor most térjünk is vissza mostani könyvünk hősnőjéhez, Ahsokához.

Ahsoka Tanot, mint egy ifjú jedi padavant ismerhettük meg a Clone Warsban, akinek a mestere nem más volt, mint Anakin Skywalker. Így, mivel az egyik legjobb jeditől tanulhatott, nem meglepő, hogy ő is elég menő lett, Ahsoka előttünk vált felnőtté, a karaktere minden rész után egyre összetetteb és teljesebb lett, aztán persze a Clone Warsból minden SW rajongónak egyértelmű okok miatt a 5. évad végén távoznia kellett. Nem kicsit sajnáltam ezt az eltűnését, persze tudtam miért volt erre szükség.
A folytatást itt olvashatjátok:http://konyvutca.blogspot.nl/2017/02/e-k-johnston-ahsoka.html

Ahsoka Tanót utolsó felbukkanása egy jó ideig A klónok háborúja 5. évadának utolsó része volt, ahol elhagyta a Rendet. A választ arra a kérdésre, hogy túlélte-e a 66-os parancsot, végül a Lázadók első évadának utolsó része adta meg, ahol egy jóval idősebb Ahsoka ismét színre lépett.
Ez az ifjúsági regény azt hivatott bemutatni, hogy mi is történt vele röviddel a háború után. A történet egy rövid visszatekintéssel indít a Mandalore-i csatára, ahol Ahsoka és a Rex vezette klónok elkapják Darth Mault (időközben ezt a részt A klónok háborúja nem rég kijött 7. évadának mesteri zárása némileg át is írta), majd ugrunk előre egy évet, Ahsoka Ashla néven bujkál egy nem csak legális üzletekben utazó kereskedőcsaládnál, ám amikor a Birodalom megjelenik a színen, jobbnak látja tovább állni. Így vetődik el az isten háta mögötti Raada nevű bolygóra, melynek lakosai a mezőgazdaságból élnek. A planéta ideális búvóhelynek tűnik az ifjú togrutának, ám a Birodalom hamarosan itt is megjelenik, hogy kiszipolyozza a bolygót. A helyieknek ez persze nem tetszik és Ahsoka hamarosan ott találja magát a kis lázadásuk közepén. Bármennyire is igyekszik elkerülni a feltűnést, az Inkvizícióhoz hamarosan eljut a potenciális Jedi híre és megteszik a szükséges lépéseket…
Johnston néni Padmés regénye után ez határozottan kellemes olvasmány volt, bár túl mély dolgokat nem kell tőle várni. A 332 oldalas terjedelem eléggé megtévesztő, a nagy sorközök és széles margók miatt igen gyorsan lehet haladni az olvasással, ráadásul a cselekmény sem igazán ül le. Persze, a szereplők néha azért elfilozofálnak, pl. Ahsoka a hogyan továbbról többször, de inkább a cselekményen van a hangsúly.
Ami nekem kicsit furcsa volt, hogy nem igazán éreztem azt, hogy csupán egy évvel vagyunk a Birodalom megalakulása után. Mindenhol rohamosztagosok voltak már, TIE vadászok bemutatóztak, szóval mintha csak a jól kiépített Birodalomban lennénk. De a másik oldalnál is kilógott a lóláb, ahogy Bail Organa már ekkor egy lázadást szervezgetett, sőt, volt egy kisebb vadászraja is. (Azzal meg továbbra is nehezen barátkozok meg, hogy a Kánon annyira előrehozta az A-szárnyú megalkotását, hogy itt is vígan repkedtek vele).
Úgy összességében nem rossz regény, ifjabbak első Star Wars-regényeként is megteszi (főleg, ha szerették A klónok háborúját), mert könnyen és gyorsan olvasható. Mivel elég nagy lyuk tátong Ahsoka karrierjében, azt sem tartom ördögtől való ötletnek, hogy a későbbieknek még folytatás(oka)t kapjon.

A fiam berendelt vagy tíz starwarsos könyvet a Szukitstől, én pedig kölcsönvettem tőle ezt a példányt. Megtetszett a fülszöveg, az erős női szereplő, Ahsoka padavan, aki egyedül szembeszáll a Birodalommal. A végső összecsapás kicsit rövidre sikeredett, szerintem, de jó volt nosztalgiázni. A történetben feltűnt Artu (R2-D2) és Bail Organa is, aki éppen elkezdte tervezni az ellenállást. Egy olvasást megért.

Ahsoka Tano hátrányos helyzetből indult nálam, mivel A klónok háborúját nem követtem végig, és ott idegesítő karakternek is tartottam off. Ha nem kihívás miatt olvasom el a regényt, valószínűleg soha nem jutott volna eszembe kézbe venni.
A Star Wars iránti rajongásom is évek óta mélyponton van.

De térjünk rá a kötetre. Az elején olvasható az írónő köszönetnyilvánítása, ami sajnos kicsit összecsúszott az elejével, így meg is lepett az éles váltás.

Egy évvel járunk A Sith-ek bosszúja útán, a Birodalom vígan építi ki magát mások kárára. Ahsoka a Külső Gyűrűn próbál bújkálni, mivel a 66-os parancs ugyan elintézte a Jedik többségét, de a maradékra még mindig vadásznak.
Így Ahsoka próbál olyan világot választani, ami eléggé távol van mindentől, a Raada pedig pont megfelelő lenne neki. Persze ide is eljő a Birodalom.

Nem követtem végig A klónok háborúját, ezért sok esemény ismeretlen volt számomra, amire a könyvben utaltak.
Ahsoka sokszor elmereng és kesereg előző életén, eszébe jutnak régi bajtársai. Egyedül van a hatalmas világűrben.
Szerencsére a raadaiak befogadják maguk közé és így szert tehet néhány barátra. Ahogy pár ellenségre is.
A regény nagyon pörgős, olvastatja magát, bár cselekménye faék egyszerű. Szerkesztése is jó, az oldalak csak úgy pörögnek. Szinte mindig történik valami, unatkozni nagyon nem lehet rajta.
Ifjúsági regénynek tökéletes, a sorozatot követők számára többet is nyújthat.

spoiler

A regény címszereplője az Ashla nevet használja a történet során. Ezen a néven szerepelt Ahsoka karaktere a A klónok háborúja animációs sorozat készítésekor (link), ami lasat nyelven az Erőre utal, és Bendu is így hivatkozott arra, ahogy a jedik használják az Erőt (link).

Még mindig fiatal (17 éves), de rengeteget tapasztalt és képzett harcos lányról szól ez a történet, aki egyedül kénytelen boldogulni a Birodalom tekintetétől távol. A történet előzményeit (Mandalore ostroma, összecsapás és szóváltás Maullal) némileg átdolgozták A klónok háborúja 7. évadában, de nem feltétlenül zárja ki egymást a kettő (kivéve Ahsoka fénykardjának színét, ami a könyv szerint zöld volt akkor). Épp egy évvel a Birodalom megalakulása után kezdődik a regény, a Külső Gyűrű egyik bolygóján, ám innen egy fejezet után továbbáll, mert megérkeznek a birodalmiak. Az itteni életét és kapcsolatait visszatekintésekből ismerjük meg közelebbről. Egy mezőgazdasági holdon, a Raadán talál újra menedéket, és szerelőként kezd el dolgozni a helyi béreseknek. Eleinte békés, nyugodt helynek tűnik, de izgalmak nélkül az olvasó elunná – így hát bejön a képbe a helyi ellenállás, és kap a regény egy főgonoszt spoiler

Összességében elég változatos, lendületes cselekmény kerekedik ki az egészből, régi és új szereplők bevonásával, fordulatos játszmákkal. A történet mélysége, epikussága helyett (mert nem ilyen) az apróságok és a főszereplő érzéseinek, gondolatainak ábrázolása tették számomra igazán élvezetessé az olvasást. Könnyed, egyszerű, kalandos. Ebben a regényben készül el a két fehér fénykard, amit a borítón spoiler látni, és itt válik Ahsokából spoiler. Persze, az egész élményt már az megalapozta, hogy Ahsoka az egyik kedvenc szereplőm, és E. K. Johnston szépen épített mindarra, amit korábban megismerhettünk róla, az alapokhoz hűen folytatta, gazdagította.

Nem hagyhattam ki ezt a regényt, tekintve, hogy Ahsokával nagyon jó barátnők lettünk, amikor együtt harcoltunk a Klónháborúban.:) Na jó, valójában csak ő harcolt, de csak azért, mert én nem kaptam se Jedi-képzést, se fénykardot!:)

Viccet félretéve, imádtam a Clone Warst és Ahsoka egy egyik kedvenc Star Wars szereplőm lett! Azt mondanám, hogy ő a tökéletes Jedi, az arany középút a túl racionális Obi-Wan és az érzelmeitől elvakított Anakin között, mert a szívére és az eszére egyaránt hallgat.

Ez a régény lényegében azt mutatja be, hogy Milyen érzés Ahsoka Tanónak lenni a 66-os parancs után, ilyen szempontból pedig kifejezetten hasonlít az Obi-Wan Kenobi sorozatra.
A történet legerősebb pontjai a sok visszaemlékezés, utalások egész sora Anakinra, Obi-Wanra, valamint Ahsoka gondolatai. Nagyon könnyen átérezhető a togruta lány karaktere, érzései, helyzete.

Természetesen nem lehet azt várni, hogy ez az Ahsoka teljes mértékben megegyezzen a Clone Warsban látott pimasz, vakmerő, végletekig elszánt, optimista és mindenkinek segíteni akaró lánnyal. Ez már az az Ahsoka, akit igazságtalanul megváldoltak és kizártak a Rendből, aki csalódott a Jedikben, megélte a klónok árulását, túlélte a 66-os parancsot és elvesztett mindent és mindenkit, aki valaha fontos volt a számára. Ez egy bújkálni kényszerű, kiábrádult, túlélni akaró Ahsoka, akinek időre van szüksége, ahhoz, hogy újra megtalálja a helyét a galaxisban és elhiggye, hogy még mindig segíthet másokon.
A regény jól mutatja ezt be, ezért értékeltem 5*-ra, de ez még messze nem azt jelenti, hogy a regény hibátlan lenne, mert ha nem Ahsokáról lenne szó, ez a regény önmagában nem lenne nagy szám. Legalább a feléig ugyanis kissé unalmas, a finálé pedig végre izgalmas, de már-már összecsapottnak érződik.

Némi kánonprobléma is felmerül a regénnyel kapcsolatban. Az még nem is gond, hogy itt is egy nővérpárossal barátkozik össze, mint a CW 7. évadában, az sem, hogy aratókmunkások közé próbál beilleszkedni és spoiler mint a Jedihistóriákban. Végülis miért ne tudna kettőt legyőzni? Maul is megtette a Malachoron, akit pedig Ahsoka győzött le nem azért, mintha ő lenne a jobb párbajzó, hanem mert ő harcol okosabban.
Ami viszont tényleg tagadhatatlan kánonhiba – azon kívül, hogy Organához és a Felkeléshez majdnem ugyanúgy, de mégis kétféleképpen csatlakozik – , az az elején lévő „Mandalore ostroma”, amiről viszont a 7. évad óta tudjuk, hogy nem így zajlott, és az különben is egy mestermű.

Hosszú értékelésem zárásaként megerősítem, hogy kifejezetten szerettem ezt a regényt és tudom ajánlani, azonban számítani kell arra, hogy egy lassabb tempójú, inkább kicsit lélekteni regényről van szó, ami itt-ott kánonproblémákkal is rendelkezik.

Fogalmam nem volt egy csomó mindenről, lévén, hogy még Star Wars analfabéta vagyok, és ez volt az első könyvem, így elnézést a rajongóktól, ha hülyeséget írok. Egyébként már elindultam a felfedezés útján, most logikusan vásárolom már a könyveket, hogy tudjak jól haladni a könyvekkel.

Ahsoka nekem nagyon szimpatikus volt, ahogy próbált segíteni a Radaa bolygó vagy hold lakóinak és elindult a lázadás a Birodalom ellen. Drukkoltam nekik végig. Kaeden és Miara volt a legjobb meg az Ahsoka fajába tartozó kocsmáros, akinek már elfelejtettem a nevét Artu a legcukibb kis bádogördög, Bail Organa felbukkanása pedig a legjobbkor jött.
Nem nagyon tudok mit írni, mert gőzöm nincs kb semmiről, azt tudom, hogy tetszett ez és alig várom, hogy megérkezzen a következő Szukits csomag, hogy belevethessem magam újra a Star Wars világába. :)))

Fordulatos, kiszámíthatatlan, izgalmas, szerethető.
Továbbra is az egyik örök kedvencem marad Ahsoka Tano, aki az a hős, kinek akkora szíve van, mint amekkora az egész galaxis. Számomra ő akkor is az a béke őr, az a Jedi, aki elfogulatlanul, védelmezi a rászorulókat.
Bár a történet nem egy sorozat része, érdemes ismerni olvasás előtt az univerzumuk eseményeit.

Ahhoz képest, hogy kánon és ifjúsági, egész jól sikerült regényt olvashattam. Örültem, hogy kicsit bepillantást nyerhettem Ahsoka életébe, hogy spoiler. A történet nem okozott nagy meglepetéseket, viszont a fénykardos szál nagyon nem tetszett benne, valami bővebb/meglalapozottabb magyarázatot vártam a fehér színükre. Főszerpelőnk a könyvben álnéven bújkál a 66-os parancs után, de – bár ideális búvóhelyeket talál – a Birodalom valahogy mindig megjelenik a helyszínen, Ahasoka pedig nem titkolja kilétét túl sokáig. A könyvből így az akció sem maradt ki, sem a földön, sem az űrben. Összességében elég szórakoztató könyv volt, ami tetszett, új, fiatalabb, a Star Wars világával ismerkedni kívánó még embereknek ajánlanám is.

Oké, kedves, aranyos, Ahsoka meg minden, de valahogy többet vártam… (A magas elvárásaimért a Mandaloriant hibáztatom.) Végülis volt akció, kiderült, hogy Ahsoka hogy lett Fulcrum, meg kijött persze a kedvessége, a gondoskodó énje, mondjuk arra, hogy hogyan szerzett kyberkristalt kicsit (nagyon) felhúztam a szemöldököm, de egyébként rendben volt.