Miért kell a művésznek kísérleteznie, miért nem festheti le egyszerűen azt, amit lát? Azt hiszem, azért, mert a művészet tanácstalan lett, mióta a művészek rájöttek: az egyszerű követelmény, fessék le, amit látnak, önellentmondás. Ez persze úgy hangzik, mint egyike azoknak a paradoxonoknak, amelyekkel a modern művészek és kritikusok a szenvedő nézőközönséget gyötrik. Akik azonban figyelmesen elolvassák ezt a könyvet elejétől fogva, talán megértik majd. A parányi tárgy a szemünk előtt és a hatalmas hegy a horizont peremén vagy a lebegő papírdarab, vagy egy madár ábrázolható ugyanazokkal a formákkal a vásznon; és mert az egyik dolgot a másiknak nézhetjük, ezért tévesztheti meg a szemet az illuzionista festészet. Csakhogy az előttem levő vásznon a foltot olyannak látni, mint a távoli hegyet, tulajdonképpen annyi, mint átváltoztatni a tárgyat jelentése szerint. Ezek az átváltoztatások magyarázzák meg azt, hogy a világ sohasem lehet olyan, mint egy festmény, a festmény viszont olyan… (tovább)
Művészet és illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája 7 csillagozás
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Most olvassa 2
Várólistára tette 14
Kívánságlistára tette 20
Kölcsönkérné 1
Népszerű idézetek
Amióta a görög filozófusok a „természet utánzásának” nevezték el, azóta mindenki, aki utánuk jött, arra törekedett, hogy megerősítse, kétségbe vonja vagy minősítse ezt a definíciót. Ugyanilyen célokra törekedett ennek a könyvnek az első két fejezete is. Rá a akart mutatni a tökéletes „utánzásra” való törekvés néhány korlátjára, amely részint a művész által megmunkált anyag természetéből következik, részint pedig a művészi alkotás pszichológiájából. A művészet ma már nem tartja feladatának az utánzást. De hát ezzel csakugyan valami újnak a küszöbén állanánk?
93. oldal
A művészek tudják, hogy tanulnak a természet intenzív megfigyeléséből, de nyilvánvaló, hogy maga a megfigyelés mégsem elég ahhoz, hogy megtanítsa a művészt a művészi ábrázolásra. Az ókorban a művészi illúziókeltés még annyira új volt, hogy a festészetről és szobrászatról folytatott vita elkerülhetetlenül az utánzásra, a mimézisre koncentrálódott.
21. oldal
A keleti egyház, amely megengedte a szentképeket, különbséget tett a szobrok és a festett ikonok között; a szobrot túl valószerűnek tartották ahhoz, hogy megengedhető legyen. A döntő kérdés az volt: meg lehet-e fogni a képmás orrát? De bizonyos megszorítások érvényesültek még a festett kép esetében is. Így Bizáncban és Etiópiában a gonoszok, például Júdás, sohasem tekintenek ki a képből, nehogy szemükkel megverjék a rátekintőt.
109. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték ·
Összehasonlítás - Somhegyi Zoltán: „A kifürkészhetetlen Túlnan” ·
Összehasonlítás - Szabó György (szerk.): A futurizmus ·
Összehasonlítás - John Ruskin: A XIX. század viharfelhője ·
Összehasonlítás - Mezei Ottó (szerk.): A tér a festészetben ·
Összehasonlítás - Darida Veronika: A fenséges és a rejtőzködő jelenlét ·
Összehasonlítás - Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914 ·
Összehasonlítás - Kállai Ernő: A természet rejtett arca ·
Összehasonlítás - Földényi F. László: Képek előtt állni ·
Összehasonlítás - R. B. Kitaj: Szétszórva a világban ·
Összehasonlítás