Művészet ​és illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája 7 csillagozás

E. H. Gombrich: Művészet és illúzió – A képi ábrázolás pszichológiája

Miért ​kell a művésznek kísérleteznie, miért nem festheti le egyszerűen azt, amit lát? Azt hiszem, azért, mert a művészet tanácstalan lett, mióta a művészek rájöttek: az egyszerű követelmény, fessék le, amit látnak, önellentmondás. Ez persze úgy hangzik, mint egyike azoknak a paradoxonoknak, amelyekkel a modern művészek és kritikusok a szenvedő nézőközönséget gyötrik. Akik azonban figyelmesen elolvassák ezt a könyvet elejétől fogva, talán megértik majd. A parányi tárgy a szemünk előtt és a hatalmas hegy a horizont peremén vagy a lebegő papírdarab, vagy egy madár ábrázolható ugyanazokkal a formákkal a vásznon; és mert az egyik dolgot a másiknak nézhetjük, ezért tévesztheti meg a szemet az illuzionista festészet. Csakhogy az előttem levő vásznon a foltot olyannak látni, mint a távoli hegyet, tulajdonképpen annyi, mint átváltoztatni a tárgyat jelentése szerint. Ezek az átváltoztatások magyarázzák meg azt, hogy a világ sohasem lehet olyan, mint egy festmény, a festmény viszont olyan… (tovább)

>!
Gondolat, Budapest, 1972
404 oldal · Fordította: Szabó Árpád

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

Dorqa>!

Amióta a görög filozófusok a „természet utánzásának” nevezték el, azóta mindenki, aki utánuk jött, arra törekedett, hogy megerősítse, kétségbe vonja vagy minősítse ezt a definíciót. Ugyanilyen célokra törekedett ennek a könyvnek az első két fejezete is. Rá a akart mutatni a tökéletes „utánzásra” való törekvés néhány korlátjára, amely részint a művész által megmunkált anyag természetéből következik, részint pedig a művészi alkotás pszichológiájából. A művészet ma már nem tartja feladatának az utánzást. De hát ezzel csakugyan valami újnak a küszöbén állanánk?

93. oldal

Dorqa>!

A kérdés csak az, hogy milyen pontosságú ábrázolást kívánunk. Az ábrázolás formája nem választható el az ábrázolás céljától és annak a társadalomnak az igényétől, amelyben valamely vizuális nyelv érvényre jut.

89. oldal

Dorqa>!

A festészet a legbámulatosabb boszorkányság. A legnyilvánvalóbb hamisságokkal vesz rá bennünket arra, hogy benne lássuk a tiszta igazságot.
Jean Etienne Liotard

39. oldal

Dorqa>!

A művészek tudják, hogy tanulnak a természet intenzív megfigyeléséből, de nyilvánvaló, hogy maga a megfigyelés mégsem elég ahhoz, hogy megtanítsa a művészt a művészi ábrázolásra. Az ókorban a művészi illúziókeltés még annyira új volt, hogy a festészetről és szobrászatról folytatott vita elkerülhetetlenül az utánzásra, a mimézisre koncentrálódott.

21. oldal

Dorqa>!

A művész nem tudja lemásolni a napsütötte pázsitot, de el tudja hitetni velünk, hogy ezt látjuk. Azt, hogy ezt mivel éri el, minden esetben az ő titka; de minden művész ismeri azt a bűvös szót, ami lehetővé teszi ezt a mágiát: a viszonylagosság ez.

44. oldal

Dorqa>!

Elvész az illúzió, ha meg is figyelem.

A műalkotások nem tükrök ugyan, de bennük is megvan – éppen úgy, mint a tükrökben – a transzformációnak az a tovaillanó mágiája, amelyet oly nehéz szavakba foglalni.

17. oldal

Dorqa>!

Ha a múlt nagy mestereiről beszélünk, akik nemcsak kiváló művészek, hanem egyszersmind nagy „illuzionisták” is voltak, a művészet és az illúzió tanulmányozása nem mindig választható el egymástól.

18. oldal

Dorqa>!

„A művészet azzal gyönyörködtett, hogy emlékeztet (reminding) és nem azzal, hogy becsap_ (deceiving).” [Constable]

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művészet
Dorqa>!

A keleti egyház, amely megengedte a szentképeket, különbséget tett a szobrok és a festett ikonok között; a szobrot túl valószerűnek tartották ahhoz, hogy megengedhető legyen. A döntő kérdés az volt: meg lehet-e fogni a képmás orrát? De bizonyos megszorítások érvényesültek még a festett kép esetében is. Így Bizáncban és Etiópiában a gonoszok, például Júdás, sohasem tekintenek ki a képből, nehogy szemükkel megverjék a rátekintőt.

109. oldal

Dorqa>!

Minden stílus a természet hű ábrázolására törekszik, de mindenik másképp fogja fel a természetet.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Bodó Mihály: A festészet mint nyelvjáték
Somhegyi Zoltán: „A kifürkészhetetlen Túlnan”
Szabó György (szerk.): A futurizmus
John Ruskin: A XIX. század viharfelhője
Mezei Ottó (szerk.): A tér a festészetben
Darida Veronika: A fenséges és a rejtőzködő jelenlét
Arnold Gehlen: Kor-képek 1907–1914
Kállai Ernő: A természet rejtett arca
Földényi F. László: Képek előtt állni
R. B. Kitaj: Szétszórva a világban