A ​művészet története 50 csillagozás

E. H. Gombrich: A művészet története E. H. Gombrich: A művészet története

A művészet története egyike a legismertebb és legnépszerűbb művészetről szóló könyveknek. Első ízben 1950-ben jelent meg angolul. Ötven év óta páratlan sikerű bevezetésnek bizonyult a művészet történetébe a legkorábbi barlangfestményektől kezdve, napjaink legújabb kísérleti irányzataival bezáróan. A tudós művét azoknak a felnőtteknek és fiataloknak szánta, akik „szeretnének eligazodni a művészet ismeretlen és elbűvölő tájain”, akik most fedezik fel maguknak a művészet világát. Gombrich könyvében mindvégig betartja azt az ígéretét, hogy a tudálékos szakzsargont mellőzve, nevek és lexikális adatok túlzsúfolása nélkül igazítja el olvasóit a művészeti korszakok és stílusok világában.

Eredeti megjelenés éve: 1950

>!
Glória, Budapest, 2002
688 oldal · ISBN: 9639283649 · Fordította: G. Beke Margit, Falvai Mihály
>!
Gondolat, Budapest, 1983
522 oldal · ISBN: 9632812158 · Fordította: G. Beke Margit, Falvay Mihály
>!
Gondolat, Budapest, 1978
522 oldal · ISBN: 9632806697 · Fordította: G. Beke Margit, Falvay Mihály

2 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 12

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
marta_melyi
E. H. Gombrich: A művészet története

Egyetlen hátránya hogy nagyon nehéz közlekedni vele és elfárad a karom amíg tartom.

>!
Arianrhod MP
E. H. Gombrich: A művészet története

Amit nem a szüleimtől, azt ebből a műből tanultam meg a művészetekről.

>!
robinson MP
E. H. Gombrich: A művészet története

Nagyon magával ragadó, alapos, jó összefoglaló, olvasmányosan, akit kicsit is érdekel,.. nagyon ajánlom!

>!
Nienna001
E. H. Gombrich: A művészet története

Szerettem ezt a könyvet de igazán csak a 19.századi festőkbe bolondultam bele. Elég nehéz, mégis ezt vittem magammal utazáshoz.

>!
Juccimo
E. H. Gombrich: A művészet története

egyetemen volt kötelező, és nagyon pozitívan csalódtam, olvasmányos és érdekes :)

>!
DevotionsVisage
E. H. Gombrich: A művészet története

Nagyon jó leírás, én felvételihez olvasom, egyedül a magyarországi stílusok nincsenek benne.


Népszerű idézetek

>!
alma

A Művészet valójában nem létezik, csak művészek vannak.

(első mondat)

>!
Tintapatrónus

Giotto di Bondone (1266 -1337), a zseniális firenzei festő volt az, aki a bizánci tudás birtokában kitört a merev hagyományok bűvköréből egy egészen új világba, és a gótika élethű szoboralakjait átültette a festészetbe.

156. oldal

>!
Tintapatrónus

Giotto újra felfedezte, hogyan lehet a térbeliséget érzékeltetni egy sík felületen. És neki ez nemcsak technikai mesterfogás, amivel a hatást fokozhatja. Új értelmet ad festészetnek ezáltal. A régiek elbeszélték képekben a történetet, Giotto el tudja hitetni, hogy ott, a szemünk előtt történik minden.

156. oldal

>!
Tintapatrónus

Ne felejtsük el, hogy a szobrásznak könnyebb a természetet utánozni, mint a festőnek. A szobrásznak nem kell megteremteni a mélység illúzióját perspektivikus rajzzal vagy fény-árnyék modellálással. A szobor valódi térben áll, és valódi fény és árnyék érezteti a formák plaszticitását. Az itáliai művészek voltak azok, akik végül átlépték a korlátot a szobrászat és festészet között.

>!
Tintapatrónus

[A korai keresztények] A templomot nem építhették a pogány templom mintájára, mert funkciója egészen más volt. Az antik templomban többnyire csak egy szűk ki helyiség volt az istenszobor befogadására. Az áldozatot kinn a téren mutatták be, a nép is a templomon kívül gyülekezett. A keresztény templomban viszont el kellett férnie a hívek egész seregének, hogy részt vehessenek az istentiszteleten, meghallgassák a prédikációt. Végül is nem az antik templom, hanem az antik „bazilika” elrendezését vették át. A bazilika (királyi csarnok) nyilvános törvénykező hely vagy vásárcsarnok volt, beosztása is ennek megfelelő: téglalap alaprajzú helyiség, amelyet hosszában oszlopsorok osztanak három részre…

98. oldal

2 hozzászólás
>!
Tintapatrónus

Sokkal bonyolultabb és komolyabb volt a templom díszítésének kérdése, mert ezzel kapcsolatban felvetődött az a sokat vitatott régi probléma, hogy milyen szerepe lehet és legyen a képnek a vallási életben. Hogy istenszobrot nem helyezhettek az oltárra, ebben egyetértettek valamennyien. […]
De bár az életnagyságú szobrokat minden jámbor keresztény ellenezte, a festett képre vonatkozóan megoszlottak a vélemények. Volt, aki azt mondta, hogy a kép nagyon is hasznos, mert eszükbe idézi a híveknek, amit a gyülekezetben tanultak. […] Gergely pápa [6. sz.] azzal érvelt, hogy a hívek közül sokan nem tudnak írni, olvasni, és a kép alkalmas eszköze a tanításnak. „Ami az olvasni tudóknak az írás, a tanulatlan szemlélőnek ugyanez a festészet.”
Mérhetetlenül sokat jelentett a művészet szempontjából a nagy tekintélyű pápa állásfoglalása.

99. oldal

>!
Tintapatrónus

Általánosítani ugyan sohase jó, ha korokról, stílusokról beszélünk, mert mindig vannak kivételek, amelyek egyik sémába sem illenek, de ezzel a fenntartással, azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy a 14. század inkább a finomságok, mint a nagyság kora.

159. oldal

>!
Tintapatrónus

Ebben az időben [a hellenisztikus művészet korában], ebben a légkörben bukkannak fel az első műgyűjtők. Egyes gazdag emberek képeket, szobrokat, vásárolnak, mesés összegeket fizetnek, ha az eredetit megszerezhetik, és ha nem, másolatot készítettnek róla. Az írók is többet foglalkoznak a művészettel, művészekkel, mint addig. Anekdotákat közölnek egyes művészek furcsa szokásairól, életmódjáról, kalauzokat írnak turisták számára. A kor nagyjai között több a festő, mint a szobrász, de azoknak a munkái elvesztek, csak annyit tudunk a festészetről, amennyit az irodalom feljegyzett róla.

79. - 80. oldal

>!
Tintapatrónus

És Brunelleschi még másról is híres. Valószínűleg ő volt az, aki felfedezte a perspektívát, és ezzel új irányt adott a következő századok rajzművészetének. Tudjuk, hogy már a görögök is tudtak rövidülésben ábrázolni egy-egy formát, a hellenisztikus festők ügyesen érzékeltették a mélységeket a fal sík felületén. De a méretek kisebbedésének matematikai törvényeit nem ismerték. […] Brunelleschi adta művésztársai kezébe a matematikai formulákat, hogy a problémát teljes pontossággal megoldhassák.

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Filippo Brunelleschi
>!
Tintapatrónus

Raffaello a komponálás egyik legnagyobb mestere, alakjai szabadon, könnyeden mozognak, és együtt mégis harmonikus, zárt egészet alkotnak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Urbach Zsuzsa: Tiziano, Tintoretto, Veronese
Urbach Zsuzsa: Mantegna, Bellini, Giorgione
Simon Houpt: Eltűnt műkincsek múzeuma
Sylvie Dannaud – Gertrude Dordor: A négy évszak
Friedrich Weissensteiner: Zsenik gyermekei
Konrad Lorenz: Én itt vagyok – Te hol vagy? – A nyári lúd etológiája
Traudel Hoffmann: Zümzüm
Erich Übelacker: Atomenergia
Bakó Zsuzsanna: Székely Bertalan
Sylvie Dannaud – Gertrude Dordor: Állatok tárlata