E. Fehér Pál (szerk.) · Lator László (szerk.)

Klasszikus ​orosz költők I-II. 5 csillagozás

E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II. E. Fehér Pál – Lator László (szerk.): Klasszikus orosz költők I-II.

Az ​orosz költészet első emlékei a „daliás idők”, a viharos történelmi múlt emlékezetes eseményei köré kristályosultak: a csodálatos Ének Igor hadáról még szinte krónika, a XI-XVI. században keletkezett bilinák, amelyek alighanem udvari énekesektől elindulva századokon át alakultak, csiszolódtak, hasonultak a népköltészethez, már mondává, mesévé kerekítik a hajdani hősök tetteit. Aztán a XVIII. században kibontakozik az orosz műköltészet, s már olyan kitűnő képviselői vannak, mint Gyerzsavin, aki nemcsak emelkedett ódáiban, hanem elmés szatíráiban, színes leíró verseiben is méltő előfutára a XIX. század nagy hegyvonulatának, amelynek csúcsai a kora minden szellemi-politikai áramát művébe sűrítő, igazi költői világegyetemet teremtő Puskin, a komoran töprengő magányos Baratinszkij, Tyutcsev tündöklő látomásokat villantó, Lermontov sötét szenvedéllyel izzó, a kor s önnön démonaival viaskodó, Nyekraszov haragos társadalmi indulatokkal terhes költészete. S mellettük mennyi új… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerző válogatott művei

>!
Európa, Budapest, 1978
1644 oldal · ISBN: 9630714183 · Fordította: Áprily Lajos, Árvay János, Bede Anna, Csoóri Sándor
>!
Európa, Budapest, 1966
1380 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 15

Helyszínek népszerűség szerint

Oroszország · Kaszpi-tenger · Terek


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 6

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

Rawalpindi>!

Radírt ne használj. Lapját ki ne tépd.
– Épségben őrizd lelked füzetét!…

728. oldal, II. kötet, Szemjon Iszakovics Kirszanov, Európa Könyvkiadó, 1978.

Rawalpindi>!

…végtelen
szomorúság a lét
… (Vlagyimir Alekszandrovics Lugovszkoj)

661. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, 1978

Rawalpindi>!

Ha jön az élet alkonya,
lelkünk hány szép babonát melenget…
Ragyogj, ragyogj búcsúsugara,
esthajnala a végső szerelemnek! (Fjodor Ivanovics Tyutcsev)

342. oldal, Európa Könyvkiadó, 1978

Rawalpindi>!

A hitványság ad üdvöt csak e földön.
Mit ér tudás, dicsőségvágy, tehetség,
mit a szabadság lángoló szerelme,
ha élnünk velük úgysem adatott meg.
Észak fiai, mint e táj növénye,
kurtán virágzunk, kora hervadás vár,
mint téli nap a szürke láthatáron,
az életünk oly komor, oly homályos,
és olyan rövid egyhangú folyása.
Szülőhazánk, úgy tetszik, fojtogat,
nehéz a szív, emésztődik a lélek,
szép szerelmet, barátságot nem ismer.
Meddő vihar csigázza ifjúságunk,
vétek apasztja rossz mérgeivel,
és keserű poharat nyújt a fásult
élet, és semmi sem deríti fel. (Mihail Jurjevics Lermontov: Monológ)

405. oldal, I. kötet, Európa Könyvkiadó, 1978 · Mihail Jurjevics Lermontov

Rawalpindi>!

Minden mulandó, szertehull… (Vlagyimir Alekszandrovics Lugovszkoj)

662. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, 1978

Rawalpindi>!

Az élet nem lakodalmas út. (Borisz Leonyidovics Paszternak)

361. oldal, II. kötet, Európa Könyvkiadó, 1978

1 hozzászólás
Nazanszkij >!

AFANASZIJ FET: NE KÉRDEZD, KEDVESEM

Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm én,
engedj csak szótlanul a múlton elmerengenem.
Egy régi kép kisért, túl esztendők ködén,
s foszló emlék után tapogat olykor lelkem.

Hogy röppent ittasan szívem, szegény bolond!
A szépek szépe zárt bűvös boszorkány-körbe.
S vergődtem lázasan, mint vihartól sodort
galamb, az ablakon szép szárnyát összetörve.

Már nem vakítanak tündér igézetek,
meglassudó szívem nem ver szilaj-bolondul.
De mint gyérszavú, vén óraszerkezet,
csak egy órát jelez, ha néha-néha kondul.

Kondul, s idézi mély, ködös gyermekkorom…
A fürtös orgonát zápor-könny permetezte.
Anyám lázban feküdt, és azon a napon
kislánypajtásomat elvitték messze-messze.

A fecsketorkokon elhalt a csepp harang,
aznap szitakötők ragyogva nem cikáztak,
borzongva üldögélt a sok begyesgalamb,
s a víg madárzsivajt felitták mind a hársak.

És akkor hirtelen, a nyurga kút felett,
ahol repedt vödör himbálózott a gémen,
egy holló vész-szavát zengették az egek,
kiáltott bajhozón, borzongatón, sötéten.

Elszállt rég az a nap, de árnya elkisért.
A szívem nyugtalan, s vak félelem a társa.
Nézem szelíd szemed, s az a holló kisért:
most… most zeng fel gonosz, fekete károgása.

Rab Zsuzsa fordítása

573-574. oldal, Első kötet (Európa, 1978)

Nazanszkij >!

Szergej Jeszenyin: Kék-árnyú, zsenge, reménykedő

Kék-árnyú, zsenge, reménykedő
viharok múltán ez a föld.
Most lelkem, a vad-keserű mező
lehell üde illat-özönt.

Zabolátlan iramlik az életem,
nem vár, ami futni akar.
Vad trojka rohanva repült velem,
vert ólmos eső, zivatar.

Nyomomban port teritett a szél,
a trojka de messze dobol!
Már hallani: hull a fogyó levél,
rongyokban a földre omol.

Harangszót görget a messze hegy,
beissza a hangot a szív…
Ó, lélek, elég volt, csendesedj,
a régi utakra ne hívj!

Már mindent láttam a földgolyón:
hazámat, amint kivirult.
Aki bántott volna, föloldozom,
lelkem szelidebbre simult.

Ami volt, s ami nem volt, elhiszem.
Harminc rövid év odalett!
Jaj percre ha láttalak, életem –
kocsmák köde eltemetett.

Ha tölgy is az anyja, az ifju ág
csak fú a vihar tenyerén…
Ég áldjon, vad-szilaj ifjuság,
arany-üstökü, hetyke legény!

Rab Zsuzsa fordítása

592-593. oldal, Második kötet (Európa, 1978)

Nazanszkij >!

MIHAIL LERMONTOV: KOLDUS

A klastrom előtt koldus állt
alamizsnáért könyörögve,
szenvedés, éhség, szomjuság
gyötörte, ványasztotta, törte.

Nem kért csak egy csepp kenyeret,
szeme tele volt gyötrelemmel,
és markába követ vetett
valami irgalmatlan ember.

Így esengtem szerelmedet
maró, keserű könnyet öntve,
s így csaltad meg legnemesebb
érzéseimet mindörökre.

Lator László fordítása

413. oldal, Első kötet (Európa, 1978)

Nazanszkij >!

AFANASZIJ FET: RÉGI PARK

A kései virág halál felé alél,
és csüggedezve vár az első zúzmarára,
börzsönypirosra vált a juharfalevél,
a rózsa elvirul, el a bükköny virága.

Sápadt hajnal ragyog komor fenyők felett,
madarat nem vidít, hűvös sugara halvány.
Csak a pirók neszez, egyhangún füttyöget,
s fújja a cinke is, évődő cérnahangján.

Ódon lugas borong meredek dombtetőn.
A lépcső őre két törött mancsú oroszlán.
Kőbe vésett irás, alig böngészhetőn,
elfeledett nevek hírét sodorja hozzám.

Lenézek. Mint tömött, függőleges falak,
a tájat megmeredt fenyőfaormok őrzik.
Lábamnál vízmosott hegyi ösvény szalad,
mint sárga, nagy kígyó, a mélybe tekerődzik.

A tépett fellegek közül a nap kitör,
sugara, mint a nyíl, villanva száll a völgybe.
Látni, hogy felbuzog a tiszta tótükör,
színén pisztráng cikáz, ezüstben tündökölve.

Sehol lépés nesze. Kószálok egyedül.
Lelkemben csüggedés, fáradtság a szememben.
Ott, túl a fenyvesen, mint kupola, feszül
a tenger, hűvösen, egykedvű-rezzenetlen.

Rajta vitorla, mint fehér sirály, ragyog,
úgy sejlik, elmerül, de ott suhan a kékben,
az ég-víz domború határán imbolyog,
s elolvad, mint pihés felhő nyoma az égen.

Rab Zsuzsa fordítása

567-568. oldal, Első kötet (Európa, 1978)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Buda Ferenc: Hatalmam: nyugalom
Hargitai György – Szily Ernő (szerk.): Október fényei
Galgóczy Árpád: Furcsa szerelem
A. Szerdjuk – Devecseri Gábor – Szebelkó Imre (szerk.): A határon
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából
Szepessy Tibor (szerk.): Római költők antológiája
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Pál Ferenc (szerk.): Barátdalok és szerelmes énekek
Johann Wolfgang Goethe – Friedrich Schiller: Goethe / Schiller
Gábor Andor (szerk.): Mirèio / Roland-ének és kisebb műfordítások I-II.