E. Fehér Pál (szerk.) · Garai Gábor (szerk.)

Mai ​magyar költők antológiája 3 csillagozás

Új válogatás
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti megjelenés éve: 1964

A művek szerzői: Dutka Ákos, Gellért Oszkár, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Füst Milán, Várnai Zseni, Lányi Sarolta, Bartalis János, Erdélyi József, Marconnay Tibor, Sinka István, Fodor József, Forbáth Imre, Hidas Antal, Illyés Gyula, Berda József, Keresztury Dezső, Gereblyés László, Hollós Korvin Lajos, Horváth Imre, Szemlér Ferenc, Zelk Zoltán, Hajnal Anna, Jankovich Ferenc, Vihar Béla, Keszthelyi Zoltán, Képes Géza, Károlyi Amy, Földeák János, Vas István, Takáts Gyula, Mátyás Ferenc, Kálnoky László, Hajnal Gábor, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Rónay György, Kónya Lajos, Benjámin László, Csorba Győző, Vasvári István, Vészi Endre, Devecseri Gábor, Szabó Magda, Jánosy István, Pákolitz István, Somlyó György, Csanádi Imre, Sipos Gyula, Pilinszky János, Rákos Sándor, Jobbágy Károly, Nemes Nagy Ágnes, Kormos István, Kuczka Péter, Tamási Lajos, Rába György, Váci Mihály, Bábi Tibor, Nagy László, Takács Imre, Darázs Endre, Tornai József, Juhász Ferenc, Demény Ottó, Bede Anna, Varga Katalin, Fodor András, Garai Gábor, Görgey Gábor, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Eörsi István, Csanády János, Bihari Sándor, Kalász Márton, Györe Imre, Ladányi Mihály, Simon Lajos, Soós Zoltán, Orbán Ottó, Tóth Judit, Székely Magda, Csukás István, Buda Ferenc, Papp Lajos, Hárs György, Baranyi Ferenc, Cselényi László, Simor András, Nyerges András

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra

>!
Kozmosz Könyvek, Budapest, 1966
474 oldal
>!
Móra, Budapest, 1964
480 oldal

Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Szent_Habakuk IP>!
E. Fehér Pál – Garai Gábor (szerk.): Mai magyar költők antológiája

Érdekes válogatás. Ahhoz képest, hogy az erős szocializmus idejéből származik, meglepően sok érték van benne, sőt, inkább fordítva: meglepően kevés a gyenge vers benne, amely nem állta ki az idő próbáját, mert csak a pártállamnak volt szép és jó.


Népszerű idézetek

Szent_Habakuk IP>!

Vas István: Kakasszó
Kardját, mellyel a főpap szolgájának fülét
Levágta hetvenkedve – elhajította rég.
Már csak ketten maradtak: János meg ő maga.
Körül fustélyos őrök, kihűlő éjszaka.

A főpap kapujában megállt és remegett.
Az udvaron a szolgák megraktak nagy tüzet.
János, a könnyű János már bejutott előbb
S kiszólt az őrizőknek, hogy engedjék be őt.

Egy szolgáló kaput nyit s ránéz, amint belép,
Meglátja zavarát és vidéki külsejét.
„Ez is a Názáreti embere! Mind ilyen”.
S ő szól: „Kiről beszélsz te, asszony? Nem ismerem”

A tornácon, poroszlók és vallatók között
Meghallja ezt a Mester, a megvert, leköpött,
És gyulladt szemhéja mögött lobog a láz:
Még mennyi kínhalál jön, még mennyi vallatás!

A tűzhöz odakullog, kezét melengeti.
Egy papi szolga látja és odaszól neki:
„Azok közül való vagy, hiába tagadod”.
Mellére ütve mondja: „Ember, nem, nem vagyok”.

És tudja fenn a Mester, hogy elvégeztetett,
S föléje hengerítik az irdatlan követ.
És görgetheti félre, nem másul a jövő:
Lesz Törvény, Főpap, Egyház, és kő és újra kő.

És megszólal egy másik: „Beszédjén hallani,
Hogy ez is csak afféle vad galileai”
„Mit is beszélsz? Nem értem. Egyiptomi fene
Az Isten egy Fiába, a Nazarétibe!”

Röhögnek a cselédek a rémült bugrison.
A Mester visszanézett. Mert Róma, Babilon
És Jeruzsálem egy már – halál, feltámadás! –
A Szikla, az Alapkő csak te lehetsz, Kefás!

Te lészel itt a kőszál, te kötsz vagy oldozol.
Mindig kilép az Ember Fia a kő alól.
És pofoz a poroszló, röhög a konyhalány,
S felhangzik a kakasszó a főpap udvarán.

És felszáll a kakasszó és feljebb száll a köd
Az Olajfák Hegyéről, a Jozafát fölött.
„Istennek fia vagy hát?” „Te mondád”. Hátranéz:
A nap vérezve kelt föl, mint az elvégezés.

És nevetnek a lányok és fut a volt halász,
Fujtatja, rázza izmos mellét a zokogás,
És tengerek, jövendők hallják a jós-panaszt:
„Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.”

144-146

olvasóbarát>!

Váci Mihály: Mindenütt otthon

Otthontalan csavargó vagyok én?

Hiszen

minden vidéken otthon érzi magát

szívem.

Minden határ fölött a régi kék

az ég,

s a rozsban mindenütt lefognám kedvesem

szemét.

Őrházikók előtt, akárhol is, Apám

tiszteleg;

s ha sorompók közt suhanunk, megint gyerek

leszek.

És minden állomáson én mindig

megérkezem,

szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa

int nekem.

A városok hatalmas hangszerek,

húrjaikon

botladozva emlékeim dallamait

újra tudom;

harangszavuk nagy pálmaága

fölém hajol,

s egy ismerős pad mindenütt int felém

a fák alól.

Én nem tudom, már sokszor félek,

vétkezem:

hát nincs Anyám, szerelmem és barátom

énnekem?

hogy én bárkit, bárhol is bolondul

szeretek,

s e földön én itt idegent

sosem lelek.

Ha már kezet fogott és hallgat

velem,

vagy elkapja az utcamély fölött fuldokló

tekintetem,

már üldögélnékl órákig panasza

tornya alatt,

amíg fölöttem szíve harangütései

inganak.

312. oldal

Szent_Habakuk IP>!

Kónya Lajos: Szilvaevő

Mint egy fehér madár, mely csattogtatva szárnyát,
leszállni készül egy hamvaskék szilvafára,
úgy járt a bajsza föl-le,
míg fürgén rágott horpadt, foga-hullatta szája.
Mit kívánnak a vének?
E kék szem járt körözve,
elárulván az ember egyetlen, kurta vágyát,
e sajnálnivaló, megindító kívánság
beszűkült örömét, amit még ád az étek.
Így jött a pincemélyi műhelyből, föl a fényre,
szédülten, mint az őszi légy.
Jobbtenyerén a tányér, rajt’ falatokra tépve,
kenyérbél s húsz szem szilva. Baljában ócska kertiszék.
Meg-megroggyant a térde,
s meglebbent enyvszagú, valaha-zöld köténye,
ahogy patkányai közül feljött a lépcsőn,
s a mellékutca kékes benzinködében ült le,
a fal mellé, a napra,
járókelők kiváncsi tekintetét kerülve,
kiknek cinkos szeme rávillogott megértőn:
íme az ipari fejlődés öregapja!
És föl-le járt a bajsza, sapkája kajla sildje,
s olyan komótosan ette a szürke szilvát,
hol motor pöfögött, ószeres kiabált,
s az út két vége közt járművek fékje sírt át —
csak ült s evett mohón, egyszer föl nem tekintve.
Mint egy fehér madár, ősz bajsza föl-le szállt.
Bütykös kezén, fakó arcán a fürge század
csomós deszkáinak, odvas pincéinek
története merengett,
s városszerte a gyárak,
egy adott jelre, érte kiabáltak, —
de ő maga köré fonta az őszi csendet,
jelezvén: semmi őt már nem rendíti meg.
Szilvát s kenyeret majszolt s egyedül volt egészen,
mint egy öreg paraszt, kinek estefelé rigók röppennek nyűtt szivében.
1961. október 1.

214-215


Hasonló könyvek címkék alapján

Muzsikáló madárház
Gróh Ilona (szerk.): Jöjj ki, napocska!
Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem
Nagy Koppány Zsolt (szerk.): Enumeráció
Mészáros Sándor – Erős Kinga (szerk.): NKA 25
Urbán László (szerk.): Lókötők
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Micsoda madár!
Csepregi János – Iancu Laura – Szegedi Kovács György (szerk.): Rések az időn
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…