Mai magyar költők antológiája 3 csillagozás
Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.
Eredeti megjelenés éve: 1964
A művek szerzői: Dutka Ákos, Gellért Oszkár, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Füst Milán, Várnai Zseni, Lányi Sarolta, Bartalis János, Erdélyi József, Marconnay Tibor, Sinka István, Fodor József, Forbáth Imre, Hidas Antal, Illyés Gyula, Berda József, Keresztury Dezső, Gereblyés László, Hollós Korvin Lajos, Horváth Imre, Szemlér Ferenc, Zelk Zoltán, Hajnal Anna, Jankovich Ferenc, Vihar Béla, Keszthelyi Zoltán, Képes Géza, Károlyi Amy, Földeák János, Vas István, Takáts Gyula, Mátyás Ferenc, Kálnoky László, Hajnal Gábor, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Rónay György, Kónya Lajos, Benjámin László, Csorba Győző, Vasvári István, Vészi Endre, Devecseri Gábor, Szabó Magda, Jánosy István, Pákolitz István, Somlyó György, Csanádi Imre, Sipos Gyula, Pilinszky János, Rákos Sándor, Jobbágy Károly, Nemes Nagy Ágnes, Kormos István, Kuczka Péter, Tamási Lajos, Rába György, Váci Mihály, Bábi Tibor, Nagy László, Takács Imre, Darázs Endre, Tornai József, Juhász Ferenc, Demény Ottó, Bede Anna, Varga Katalin, Fodor András, Garai Gábor, Görgey Gábor, Kányádi Sándor, Csoóri Sándor, Szécsi Margit, Eörsi István, Csanády János, Bihari Sándor, Kalász Márton, Györe Imre, Ladányi Mihály, Simon Lajos, Soós Zoltán, Orbán Ottó, Tóth Judit, Székely Magda, Csukás István, Buda Ferenc, Papp Lajos, Hárs György, Baranyi Ferenc, Cselényi László, Simor András, Nyerges András
A következő kiadói sorozatban jelent meg: A magyar irodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek, Móra
Most olvassa 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1

Kiemelt értékelések
Népszerű idézetek




Vas István: Kakasszó
Kardját, mellyel a főpap szolgájának fülét
Levágta hetvenkedve – elhajította rég.
Már csak ketten maradtak: János meg ő maga.
Körül fustélyos őrök, kihűlő éjszaka.
A főpap kapujában megállt és remegett.
Az udvaron a szolgák megraktak nagy tüzet.
János, a könnyű János már bejutott előbb
S kiszólt az őrizőknek, hogy engedjék be őt.
Egy szolgáló kaput nyit s ránéz, amint belép,
Meglátja zavarát és vidéki külsejét.
„Ez is a Názáreti embere! Mind ilyen”.
S ő szól: „Kiről beszélsz te, asszony? Nem ismerem”
A tornácon, poroszlók és vallatók között
Meghallja ezt a Mester, a megvert, leköpött,
És gyulladt szemhéja mögött lobog a láz:
Még mennyi kínhalál jön, még mennyi vallatás!
A tűzhöz odakullog, kezét melengeti.
Egy papi szolga látja és odaszól neki:
„Azok közül való vagy, hiába tagadod”.
Mellére ütve mondja: „Ember, nem, nem vagyok”.
És tudja fenn a Mester, hogy elvégeztetett,
S föléje hengerítik az irdatlan követ.
És görgetheti félre, nem másul a jövő:
Lesz Törvény, Főpap, Egyház, és kő és újra kő.
És megszólal egy másik: „Beszédjén hallani,
Hogy ez is csak afféle vad galileai”
„Mit is beszélsz? Nem értem. Egyiptomi fene
Az Isten egy Fiába, a Nazarétibe!”
Röhögnek a cselédek a rémült bugrison.
A Mester visszanézett. Mert Róma, Babilon
És Jeruzsálem egy már – halál, feltámadás! –
A Szikla, az Alapkő csak te lehetsz, Kefás!
Te lészel itt a kőszál, te kötsz vagy oldozol.
Mindig kilép az Ember Fia a kő alól.
És pofoz a poroszló, röhög a konyhalány,
S felhangzik a kakasszó a főpap udvarán.
És felszáll a kakasszó és feljebb száll a köd
Az Olajfák Hegyéről, a Jozafát fölött.
„Istennek fia vagy hát?” „Te mondád”. Hátranéz:
A nap vérezve kelt föl, mint az elvégezés.
És nevetnek a lányok és fut a volt halász,
Fujtatja, rázza izmos mellét a zokogás,
És tengerek, jövendők hallják a jós-panaszt:
„Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz.”
144-146




Váci Mihály: Mindenütt otthon
Otthontalan csavargó vagyok én?
Hiszen
minden vidéken otthon érzi magát
szívem.
Minden határ fölött a régi kék
az ég,
s a rozsban mindenütt lefognám kedvesem
szemét.
Őrházikók előtt, akárhol is, Apám
tiszteleg;
s ha sorompók közt suhanunk, megint gyerek
leszek.
És minden állomáson én mindig
megérkezem,
szinte leszállnék mindenütt, ahol lámpa
int nekem.
A városok hatalmas hangszerek,
húrjaikon
botladozva emlékeim dallamait
újra tudom;
harangszavuk nagy pálmaága
fölém hajol,
s egy ismerős pad mindenütt int felém
a fák alól.
Én nem tudom, már sokszor félek,
vétkezem:
hát nincs Anyám, szerelmem és barátom
énnekem?
hogy én bárkit, bárhol is bolondul
szeretek,
s e földön én itt idegent
sosem lelek.
Ha már kezet fogott és hallgat
velem,
vagy elkapja az utcamély fölött fuldokló
tekintetem,
már üldögélnékl órákig panasza
tornya alatt,
amíg fölöttem szíve harangütései
inganak.
312. oldal




Kónya Lajos: Szilvaevő
Mint egy fehér madár, mely csattogtatva szárnyát,
leszállni készül egy hamvaskék szilvafára,
úgy járt a bajsza föl-le,
míg fürgén rágott horpadt, foga-hullatta szája.
Mit kívánnak a vének?
E kék szem járt körözve,
elárulván az ember egyetlen, kurta vágyát,
e sajnálnivaló, megindító kívánság
beszűkült örömét, amit még ád az étek.
Így jött a pincemélyi műhelyből, föl a fényre,
szédülten, mint az őszi légy.
Jobbtenyerén a tányér, rajt’ falatokra tépve,
kenyérbél s húsz szem szilva. Baljában ócska kertiszék.
Meg-megroggyant a térde,
s meglebbent enyvszagú, valaha-zöld köténye,
ahogy patkányai közül feljött a lépcsőn,
s a mellékutca kékes benzinködében ült le,
a fal mellé, a napra,
járókelők kiváncsi tekintetét kerülve,
kiknek cinkos szeme rávillogott megértőn:
íme az ipari fejlődés öregapja!
És föl-le járt a bajsza, sapkája kajla sildje,
s olyan komótosan ette a szürke szilvát,
hol motor pöfögött, ószeres kiabált,
s az út két vége közt járművek fékje sírt át —
csak ült s evett mohón, egyszer föl nem tekintve.
Mint egy fehér madár, ősz bajsza föl-le szállt.
Bütykös kezén, fakó arcán a fürge század
csomós deszkáinak, odvas pincéinek
története merengett,
s városszerte a gyárak,
egy adott jelre, érte kiabáltak, —
de ő maga köré fonta az őszi csendet,
jelezvén: semmi őt már nem rendíti meg.
Szilvát s kenyeret majszolt s egyedül volt egészen,
mint egy öreg paraszt, kinek estefelé rigók röppennek nyűtt szivében.
1961. október 1.
214-215
Hasonló könyvek címkék alapján
- Muzsikáló madárház 97% ·
Összehasonlítás - Gróh Ilona (szerk.): Jöjj ki, napocska! ·
Összehasonlítás - Lovász Andrea (szerk.): Dzsungeldzsem ·
Összehasonlítás - Nagy Koppány Zsolt (szerk.): Enumeráció ·
Összehasonlítás - Mészáros Sándor – Erős Kinga (szerk.): NKA 25 ·
Összehasonlítás - Urbán László (szerk.): Lókötők ·
Összehasonlítás - Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium ·
Összehasonlítás - Micsoda madár! ·
Összehasonlítás - Csepregi János – Iancu Laura – Szegedi Kovács György (szerk.): Rések az időn ·
Összehasonlítás - Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb… ·
Összehasonlítás