Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hőhullám Berlinben / Fekete villám 42 csillagozás
Hőhullám Berlinben
Joy Black ausztráliai lány 1950-ben egy német menekült, Stephen Miller (Muhler) felesége lesz. Elhatározzák, hogy Németországba utaznak, meglátogatják Stephen családját, főleg beteg idős anyját, aki még látni szeretné Ausztráliába szakadt fiát.
Stephen családja nagyon gazdag és befolyásos. Saját palotájukban laknak Nyugat-Berlin legelőkelőbb negyedében. Stephen apja, Ernst von Muhler volt prosz nagybirtokos, most hatalmas Ruhr-vidéki gyárak tulajdonosa.
Joy eleinte örömmel vesz részt a nyugat-berlini felső tízezer csillogó életében. De csakhamar érdekes megfigyeléseket tesz. A családban a német világuralmi tervek feltámasztásáról ábrándoznak s Hitler emlékét dicsőítik.
A valóság látványa halomra dönti a naiv illúziókat. A boldog házasság válságba kerül, de Joy nem adja meg magát. Csalódásairól és eszméléséről, a politikai események forgatagába került családi boldogságért vívott harcáról olvashatunk ebben a rendkívül időszerű… (tovább)
Eredeti cím: Heatwawe in Berlin, Black Lightning
Enciklopédia 1
Kedvencelte 4
Most olvassa 2
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Az egyike volt az első „komoly” vagy „felnőtt” könyveknek, amit 12-13 évesen olvastam. Akkoriban volt a világháborús korszakom, és anyu ezért adta a kezembe. Akkor nem is olvastam el a Fekete villámot, csak a Hőhullám Berlinben-t, és már akkor is tetszett.
Felnőttként még nagyobbat szólt, sőt, azóta a Fekete villámot is olvastam kétszer, és mindkettőt nagyon szerettem: a karakterek itt élnek (a Ketten a halál ellen-ben nem így éreztem), problémájukkal teljes mértékig azonosulni tudtam, és mindkettő katarzist adott. (É.: pozitív befejezésük volt, vagy legalábbis olyan végkicsengésük.)
Mindkét történet jól felépített, gondos munka, felesleges kitérők és sallangok nélkül.
Az első írásban (Hőhullám Berlinben) Joy figurája nekem kicsit túlzottan naivnak tűnik: létezik, hogy valaki tényleg ennyire ne vegye észre, ami ott van a szeme előtt?
Maga a mondanivaló viszont elég mellbevágó, nem gondoltam, hogy ennyire látványosan semmibe vették a politikusok, katonatisztek múltját az új német államban. off
A második alkotás (Fekete villám) kevésbé fogott meg, nyilván azért, mert a fajgyűlöletnek ez a formája földrajzilag távolabb esik tőlünk. De legalább annyira meglepő volt, mint az előző: nem tudtam, hogy az Angliából – vagy bárhonnan máshonnan – érkező fehér ember éppen úgy bánt az ausztrál őslakosokkal, mint az észak-amerikaiakkal. Jó kis csavart tett bele a szerző, hogy ezzel szembesítse a „kulturált”, „intelligens” fehér embert.
Hőhullám:
Nagyon érzékeny vagyok a Holokauszt-témakörre és feldolgozásaira, mert vagy nagyon rosszul nyúlnak a témához vagy egy-a-sok-közül mű kerekedik. Ez a történet pont olyan, ami nem dönt mélydepresszióba és számoltatja el veled bűneid, de 20 oldalnál többet nem lehet a „sűrűjéből” olvasni, mert nem bírja tovább az agyad, s mindeközben letehetetlen. Azért jó a megközelítés, mert a hatvanas évek Németországába a kisregény minket is úgy vezet be, mint Joyt, a főszereplőt. Nekünk is olyan távoli ismereteink vannak -ha vannak- az akkori körülményekről. Nem is a holokauszton van itt a hangsúly, hanem az egész világháborún és mégsem, és mégis… Jajj. Nyilvánvalóan 1961-ben, mikor megjelent sokkal nagyobb port kavart, sokkal megdöbbentőbb lehetett, de még mai fejjel olvasva is tátott szájjal néztem.
Nem egy szokványos történet. Lassan indul, de a sejtelmesség, a feszültség már a kezdetektől érezhető benne, a stílusban, a történetfűzésben. Kíváncsi lennék, E/1-ben Joy szemszögéből hogy írta volna meg az Írónő – vagy épp miért nem így írta. A legvégéig képes voltam izgulni, hiába láttam, hogy fogynak a lapok, az utolsó előtti fejezetet is végigizzadtam. A lezárás pedig nyitott vég (szerintem), erős, és odavág.
Várom a következő történetet.
Fekete villám:
Tetszett a történet, bár kicsit távol állt tőlem. Több dolog miatt nem éreztem magaménak: egyrészt nagyon kevés ismeretem van az ausztrál történelemről, másrészt fiatal fejemmel még nagyon tapasztalatlan vagyok. Kicsit valószerűtlennek éreztem a történetet, mintha mindent be akart volna zsúfolni az írónő, miközben ténylegesen nem volt nagy cselekmény. Tempe nekem végig ellenszenves volt, hiába fejlődött sokat. Egyik szereplőt sem éreztem annyira közel magamhoz, és szerintem itt veszett el a történet. spoiler Mindenesetre jó írás volt, ha túl leszek már életem felén, újraolvasom majd a Hőhullámmal együtt. Hátha akkor…
Mindkét kisregény érdekes volt, és olvastatta magát. Az első megrázó, a második megható. Örülök, amiért annak idején ajándékba kaphattam ezt a kötetet online könyrendeléskor. Illetve még annak is örülök, hogy a gagyi borító ellenére is kézbe vettem, és belemélyedtem. Nagy kár lett volna kihagyni.
Emlékszem, volt egy hullámom, amikor eldöntöttem, hogy az itthon fellelhető összes könyvet el fogom olvasni. Nem is tudom, hány éves lehettem… Talán már középiskolás, de még az elején. Ez a könyv volt ennek a hullámnak a legérdekesebb darabja. Emlékszem, hogy nagyon tetszett és szerettem ezt olvasni. Kicsit sokkolt a téma, de szerettem.
Édesanyámtól kaptam kölcsön a könyvet mondván nagyon szép érdemes elolvasni mindkét történetet. Igaza volt de egyben igen megrázó is. Az elsőn még sírtam is. Egyrészt soha nem fogom megérteni,hogy ember ember ellen,hogy bír ilyen aljasul és gonoszul viselkedni ,ennyi fájdalmat okozni.. Másrészt meg ott van az a sok szépség és összetartás, érzelem, becsület és még mi minden amiért érdemes még egy ilyen gonosz világban is élni és reménykedni..
Mindenkinek ajánlom.Érdemes elolvasni.
Az Hőhullám jobb, a Villám kevésbé. Viszont a Hőhullám Berlinben annyira jó, hogy sokaknak el kellene olvasni! Engem nagyon megfogott.
Népszerű idézetek
Hatvanöt esztendőt kellett megélnem, hogy megtanuljam, semminek nincs értéke, ha az emberek nem jók egymáshoz.
129. oldal
Amikor Choplin ezt a darabot írta, nagyon jól tudta, hogy amíg harcol az ember, addig nem érheti vereség.
131. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Belinda Alexandra: A postamesternő 89% ·
Összehasonlítás - Tomcsik Nóra: Tél Berlinben 96% ·
Összehasonlítás - Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai 95% ·
Összehasonlítás - Lisa Scottoline: Örök 97% ·
Összehasonlítás - Fehér Klára: Hová álljanak a belgák? 95% ·
Összehasonlítás - Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje 94% ·
Összehasonlítás - Martha Hall Kelly: Orgonalányok 93% ·
Összehasonlítás - Colleen McCullough: Tövismadarak 92% ·
Összehasonlítás - Belinda Alexandra: Dél ékköve 92% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Éj anyánk 91% ·
Összehasonlítás