Hőhullám ​Berlinben 77 csillagozás

Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Sokadik kiadásban jelenik meg az ausztrál írónő kitűnő – és sajnos újra időszerűnek tűnő – izgalmas regénye.
Cusack nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, mert ezen a most már sok olvasó által is követelt legújabb kiadáson kívül több regénye látott napvilágot Magyarországon.
A Ketten a halál ellen nagysikerű írójának további kötetei – a Fekete villám, a Megperzselt fa – szintén szerepelnek kiadónk tervei között.
E könyvben találkozhatunk a korabeli német „felső tízezer” csillogó életével, a régi világuralmi tervek feltámasztásának óhajával, s egy boldog házasság válságba kerülésével egyaránt.

Eredeti megjelenés éve: 1961

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Nagy siker volt General Press

>!
General Press, Budapest, 2001
288 oldal · ISBN: 9639282448 · Fordította: Vámosi Pál
>!
Kossuth, Budapest, 1983
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630920638 · Fordította: Vámosi Pál, Mész Lászlóné
>!
Kossuth, Budapest, 1975
288 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630902338 · Fordította: Vámosi Pál

3 további kiadás


Kedvencelte 19

Most olvassa 3

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

alaurent P>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Olvastam én ezt már korábban is, de akkor nem fogott meg ennyire. Nem gondoltam, hogy egy ausztrál házaspár története és szembesülése az ötvenes évek német valóságával ilyen hatással lesz rám. A történet egyszerű, egy családi látogatás, amelynek során lassan feltárul a férj családjának múltja, nézetei, revansizmusa.
Jónak tartom a jellemábrázolást a könyvben – a főhősnő annyira naív és őszinte, amennyire csak egy, az apósának, anyósának megfelelni akaró nő lehet. A férjet nem mindig értettem, miért nem avatta be a feleségét a dolgokba, bár akkor miből lenne a konfliktus?
Nem, ez így volt jó, ezekkel az emberekkel, családfővel, barátokkal, gyerekorvossal, habzó szájjal nosztalgiázó hitlerájjal.

KBCsilla P>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Medve-Random

Medve-Random játékunk során tette le egyszer az asztalomra Medvém, és azt sem tudtam, hogy bújjak ki ebből a magam szabta hurokból.
De vállaltam, hogy elolvasom amit választ, hát íme a gondolataim a könyvről.
Rendkívül szép ívűen felépített történet, amelyről évekig, amíg csak a polcomon hevert, azt hittem, hogy ez egy romantikus történet. Gondoltam ezt a címéből, és akkorát csalódtam, hogy el sem tudom mondani.

Elkezdtem, elragadott, elvitt magával olyan tájakra, ahol olyannyira szeretek létezni fájó gondolatban.

Maga a történet igazán az első harmad után csúcsosodott ki, addig valóban hajladozott a hétköznapi romantika felé. Aztán a hajladozó ág hatalmasat roppant, és belerántott a kőkemény, hideg-rideg valóságba.

Sutba vágta a romantikát, és észre sem vettem, máris a háború legmélyebb bugyraiban fuldokoltam. Köszönhetően – :( – Joy éles szemének, a professzor, majd Brunhilda, később Stephen torokszorító őszinteségének.

Aztán veszni látszott minden, hiszen veszendőben is volt.

Felmerült bennem a legnagyobb kérdés: lehet-e kimászni a sír legmélyéről, fogja-e valaki a görcsösen kapaszkodó kezet, és lehet-e megölelni a majdnem tovarepülő lelket?

A legnagyobb hős szememben Stephen Édesanyja volt, így, szándékoltan nagy betűvel.

Spepa>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

A II. világháború utáni időszakot olyan új megvilágításba helyezte ez a könyv, amelyre korábban botor módon egyáltalán nem gondoltam. Olvastam már több könyvet is, amelyek a holokauszt áldozatairól, a koncentrációs táborokról vagy azok túléléséről, majd az újrakezdésről szóltak. Ismerek olyan történeteket, amelyekben arról számolnak be, milyen sokáig nyomasztotta még a következő generációkat is az a teher, amelyeket a család vagy az ország múltbéli bűnei okoztak. Ebben a könyvben viszont merőben új szituációban találtam magam.

Rendkívül jól van megírva ez a történet: tulajdonképpen annyit tudunk, amennyit a főszereplő, Joy tud. Van egy német származású férje, akivel 10 éve házasodtak össze, Ausztráliában élnek, két közös kislányuk van. A férj soha nem beszél a múltjáról, egyáltalán nem akarja meglátogatni Nyugat-Berlinben élő családját. Amikor azonban mégis úgy döntenek, hogy huzamosabb időt fognak a német rokonoknál tölteni, váratlan dolgok történnek. A felszínen minden szép és jó, de az idő előrehaladtával egyrészt kiütköznek azok a markáns különbségek, amelyek az eltérő német és ausztrál mentalitásban, szokásokban rejlenek, másrészt egyre inkább érezzük, hogy valami nem stimmel. Joy szemén keresztül érzékeljük az eseményeket, ugyanolyan naivak és tudatlanok vagyunk, bár az olvasóban hamarabb összeáll a kép, mint a főszereplőben. Mi nem vagyunk elfogultak a magába zárkózó, semmiféle segítséget nem nyújtó, majd egyre inkább lekezelő férjjel, hiszen nem ismerjük őt tíz éve, friss szemmel tudjuk követni a történéseket. A valóság mégis hideg zuhanyként ért, görcsbe rántotta a gyomromat, belém folytotta a szót.

Felülírhat-e egy jól működő kapcsolatot a múlt? Fel lehet-e dolgozni a család múltját és jelenét? Meg lehet-e birkózni egy ilyen befolyásos, elvakult rokonsággal és annak örökségével? Számtalan kérdés felmerült bennem, sajnos nem mindre kaptam választ, mert a történet a nagy titkok kiderülése után gyorsan véget ér, de azt hiszem pont az a cél, hogy gondolkodjunk el rajta.

Emlékezetes könyv, amelyről sokat lehet vitatkozni. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy olvasás alatt végig beszélgethettem anyukámmal, aki bár már vagy 30-35 éve olvasta ezt a könyvet, szinte semmit nem felejtett el belőle. Hátborzongató képek, emlékek, olyan ideológia és korszak, amelytől a hideg futkos a hátamon és felfordul a gyomrom. Maradandó élmény, amelyről valószínűleg 35 év múlva én magam is tudok majd társalogni.

2 hozzászólás
AeS P>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Tizenéves koromban, formálódó ízlésvilággal az anyukám nyomta a kezembe, hogy na, ez valami igazán jó, amit érdemes elolvasni. (Előtte megvette a Ketten a halál ellent, hogy Dymphna Cusack-ból kiműveljen, de az akkor nem tetszett; most legyen gyereknap, felpakolom az újraolvasandó könyvek listájára.)
A Hőhullám Berlinben ezzel szemben lenyűgözött, sokkolt, megdöbbentett, meghatott, és a mai napig tartó, mély nyomot hagyott bennem, nem pusztán a második világháborút követő állapotok, a poszt-náci lélektan és a két részre osztott Berlin nagyszerű ábrázolásáért, hanem valami mélyebb rétegért is, amit talán csak mostanában kezdek úgy-ahogy, még messze nem teljesen megérteni: az eltérő hátterű, eltérő értékrendű, más kultúrájú emberek közös küszködéséről.

bokrichard>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Emlékszem még arra is, amikor leültem ezt olvasni. Véletlenül pont egy forró nyári nap volt-komolyan, nem a hatásvadászat miatt :) – és ahogy egyre jobban belelendültem, egyre inkább megdöbbentett, különösen a vége. Nem csak egy boldog családról és az őket körülövező sötét titkokról szól, hanem mélyebb betekintést ad az ember ősibb primitívebb gondolkodásáról is- a nácizmus akkori és későbbi emberekre gykorolt hatásáról. Remek alkotás!

Edit91>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Már többször szembe jött velem az otthoni könyvárunk polcán ez a könyv, de annyira ismeretlen volt a szerző, hogy eszembe se jutott elolvasni. Nemrégiben anyu a kezembe adta, hogy ezt mindenképpen el kell olvasnom, de figyelmeztetett, hogy bizony meg tudja viselni az ember lányának a lelkét.
Hálás vagyok neki, hogy ajánlotta nekem, mert nagyon érdekes és valóban nagyon megrázó is volt egyben ez a regény.

Az 1950-es évek végén járunk, Joy két gyermek édesanyja, 10 éve él boldog házasságban német származású férjével Ausztráliában. Egy nap úgy döntenek (vagyis inkább a feleség erőlteti), hogy meglátogatják Stephen családját Nyugat-Berlinben. Joy joggal erőlteti az utazást, ugyanis semmit nem tud férje múltjáról. Elsőre elbűvöli a gazdagság, ami Németországban fogadja, de később egyre több nyugtalanító/furcsa dolog történik. Szép lassan bontakozik ki a lényeg, az információkat lassan adagolja az írónő. Egy idő után picit idegesített Joy naivitása, hogy miért is nem veszi észre, hogy mi zajlik körülötte, de aztán megenyhültem. Az írónő teljesen reálisan ábrázolta a főszereplőnő reakcióit. Olvasóként, a XXI. században, a történelem ismerőjeként már tudtam következtetni, hogy mi is fog történni, nekem ez a történet már a múlt, míg Joy számára a jelen és a kiszámíthatatlan jövő. Szóval nagyon tetszett a stílus, egyszerű, de azt gondolom, hogy ez a téma ezt követeli meg. Megrendítő emberi sorsokról olvastam és szurkoltam nagyon, hogy Joy és családja számára minden a lehető legjobban alakuljon. Az utolsó oldalakon megkönnyebbültem sóhajtottam fel, hogy utána belém marjon a felismerés. Kurtán lett vége, az utolsó mondat után elgondolkodtam, hogy ezek után hogyan folytathatja a család az életét? Akárhogy is: senki nem menekülhet a múltja elől.

Betti_NeKo>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Kétszer legàbb olvastam,a törtenet magaval ragad, és nem.enged.

bozs>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Ha most ez a könyv nem volna meg valahol a lakásban (még mindig nem tudom hol pihen), akkor most nagyon meg szeretném szerezni. Sokat olvastam már II. világháború eseményeiről, de erről az oldalról még nem volt szerencsém hozzá. Izgalmas volt és valahol a szívem mélyén megértem őket.
Stephen számomra egy igazi férfi, hiába nem azt mutatta.
Joy annyira én vagyok, naiv, aki csak az élet szép oldalát akarja látni

15 hozzászólás
HA86>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Nem egyszerű úgy írni a regényről, hogy plusz információt adjak a fülszöveg tartamához, a poént viszont ne lőjem le, úgyhogy csak (egy pici) dióhéjban a benyomásaimról: …kezdetben nehézkesnek találtam a stílust, de aztán belejöttem (vagy az írónő jött bele), és – a nyomasztó téma dacára – egészen gyorsan olvastam a regényt. Bár mostanáig nem tudom, hogy nézett ki a főszereplő (nyilván satnya a memóriám), ahogyan fogytak a lapok, mégis egyre inkább azonosultam vele. Sértett voltam, gyanakodtam, aggódtam, féltem – szóval, kis túlzással én voltam Joy. :) Úgyhogy öt csillag!

dióhéj>!
Dymphna Cusack: Hőhullám Berlinben

Érdekes könyv, egy love storyhoz hasonló könyvet olvastam az írótól és megtetszett a stílusa, ráadásul akkoriban érdekelt ez a téma.


Népszerű idézetek

HA86>!

Hatvanöt esztendőt kellett megélnem, hogy megtanuljam, semminek nincs értéke, ha az emberek nem jók egymáshoz. Amit kultúrának, lángésznek, hírnévnek nevezünk, mind hiúság, mind hiábavalóság!

129. oldal

pokolpetu>!

– A muzsikát nem szabad beszennyezni. Ezért is nem tudtam én Dachauban játszani. A muzsikát nem a sátánnak írják.

pokolpetu>!

Ne felejtse el, hogy a zenében minden egyes hangnak mondanivalója van, ugyanúgy, mint ahogy a versben minden egyes szónak megvan a maga jelentése, és játék közben azt kell gondolnia amit a zeneszerző gondolt.

168. oldal General Press


Hasonló könyvek címkék alapján

Rachel Seiffert: Lore
Paul Verhaeghen: Omega minor
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Terézia Mora: Az egyetlen ember a kontinensen
David R. Gillham: Asszonyok városa
Robert Harris: Führer-nap
Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni
Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Bernt Engelmann: Menet, indulj: lépést tarts!