Esterházy ​lakája 6 csillagozás

Dušan Šimko: Esterházy lakája

A kassai születésű, Svájcban élő szlovák szerző regénye a 18. századi Magyarországon játszódik, Mária Terézia uralkodása alatt. A cselekmény középpontjában a fiatal zsidó, Abeles Izsák áll, akinek felemelkedése a kor nagy társadalmi változásait szimbolizálja: származása ellenére Esterházy herceg lakája, majd a hercegi opera intendánsa lesz. Hiteles korrajz jeleníti meg 'fényes Miklós' udvarának mindennapjait, a zseniális zeneszerző, Haydn tevékenységét, a különböző nemzetiségű zenészek, lakájok, kereskedők és a kismartoni zsidó hitközség életét.

Eredeti cím: Esterházyho lokaj

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Kalligram, Budapest, 2002
374 oldal · ISBN: 8071494518 · Fordította: F. Kováts Piroska

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

eme>!
Dušan Šimko: Esterházy lakája

Sej – mondják a borítón kiemelt betűk –, haj – fűzi hozzá az olvasó. Cím, fülszöveg és témaválasztás elvárásokat ébreszt benne, aztán a regény bizonytalanságban hagyja. Hajaj… No, nem várhatunk a 21. század hajnalán klasszikus, 19. századi történelmi regényt, de azért mégis. Olyan, olyan… hogy is mondjam, kissé furcsa volt ez az eszterházi-kismartoni kalandozás.
Kezdjük a címnél: Esterházy lakája. Gondolná az ember, ő lenne a címszereplő (a fülszöveg is ezt állítja), aztán várunk, várunk, várunk… mikor ismerhetjük meg már közelebbről azt a bizonyos Ábeles Izsákot, aki tizenhét éves kamaszként valami rendkívüli véletlen, kegy vagy micsoda folytán a nagy Fényes Miklós lakájává avanzsál megtűrt zsidó státuszából. (Az más kérdés, hogy lakájként semmi különleges feladat nem különbözteti meg a herceg körül kerengő kisebb-nagyobb égitestektől. Minden és mindenki a biztos középpont körül forog, néha változó pályával, hétköznapi intrikák és pletykák, politikai machinációk, kisebb-nagyobb jelentőségű változások, kulturális események közepette.) Nos, várunk, még mindig, a kötet felén rég túlvagyunk, de még mindig halvány a kép az alig látott Izsákról, akivel váratlanul, mint derült égből villámcsapás, közlik, hogy egyszeriben az udvari opera intendásává lett. Hogyan? Miért? Nem nagyon kötik sem Izsák, sem az olvasó orrára.
Ezzel szemben szinte mindent megtudunk, ami megtudható az egyhangú magyar mocsár közepén elterülő Esterházy-féle boldogságszigetről. Az elbeszélő korabeli dokumentumokra hivatkozva, belőlük idézve (? – nem ellenőriztem, az elbeszélő meg mintha picit ravasz lenne, de lehet, hogy mégsem) rendkívüli, ám néha fárasztó módon teszi hitelessé a hercegi világ képét. Részletekbe bonyolódunk gazdasági kimutatásoktól szerelmi viszonyokig, a magyar testőrség ügyes-bajos dolgaitól Haydn zenészeinek finoman jelzett „sztrájkjáig”, kiemelkedő, fontos események tanúi vagyunk, bál és operaelőadás Mária Terézia császárnő őfelsége jelenlétében, az operaház hirtelen és titokzatos leégése, bölcs továbblépés és újjáépítés stb. Eközben megismerkedünk, igaz, csak futólag, szinte minden társadalmi réteg és náció képviselőjével, aki Eszterházán és a környező birtokokon előfordul. A jószágkormányzó, Alois Rahier példájára szinte magunk is rajzoljuk a szereplők és viszonyaik erővononalainak térképét. Mintha ez a térkép volna fontos a regény számára is: viszonyok, csomópontok, állomások jelzése. Ami köztük van – jellemek alakulása, karakterábrázolás, cselekményvezetés ésatöbbi – vázlatos jelzés, gyakran szaggatott vonal… A kronológia néha felborul, ugrálunk az időben, de valahogy nem látom a koncepciót mögötte, mintha önkényes lenne az idősíkok váltogatása, anélkül, hogy a részek egymásra világítanának. Emelett nem ismerünk meg senkit úgy istenigazából, nem látunk be a szereplők érzéseibe, gondolataiba, vívódásaiba (azért mekkora lehetőség lett volna a zsidóból végül kikeresztelkedő Izsák – a kor viszonyaihoz képest meghökkentő, szinte csodálatos, előítéleteket romboló – karrierjének lelki-lelkiismereti kérdéseit kibontani). A (legalábbis számomra) fontos aspektusok ráadásul még hangsúlytalanabbá válnak az apró-cseprő, igaz, a korrajz szempontjából remek részletek, epizódok burjánzásában. Mintha a korra vonatkozó összes információt bele akarta volna sűríteni az elbeszélő a regénybe, amely végül történetnek kevés (de miért is kellene történetnek lennie?), hangulatnak, összképnek, korrajznak viszont elégséges (néha mintha túl sok is lenne).
Mindenesetre élvezettel laktam be Kismartont, Eszterházát, Bécset, jó volt megismerkedni Haydn kapelmeisterrel, zenészeivel, a regényből hirtelen és váratlanul eltűnő, rendkívül szimpatikus, minden előítélettől mentes Flavia Pozzival és szerelmével, Lobkowitz herceg szabadkőműves, halála után kitömött múzeumi tárggyá váló komornyikjával, Angelo Solimannal, a minden szálat mozgatni látszó Rahier jószágkormányzóval*, vagy a másik központi énekesnő alakjával, Anna Zanninivel. Meg persze Ábeles Izsákkal. Akiből a végére sem látunk többet a sok minden egyébtől. Nem, nem egy karrier története ez, nem a 18. században felemelkedő zsidóé. Inkább egy letűnt koré, annak apró-cseprő hétköznapjaié és országos jelentőségű nagy eseményeié. És ahogy ránk csapódik a kurta-furcsa, kissé groteszk lezárás, érezzük, hogy egy színes álom, egy fényes, nagyszerű előadás végére értünk. A függöny legördül, sötét borul a színpadra. Vége a zenének, éneknek, kihunytak a fények… Kialudt a fényes nap is, aki mozgásban tartotta naprendszerét. Szétszóródik a társulat, ki Angliába, fényes karriert folytatni, ki Amerikába üzletet nyitni vagy templomban énekelni… opera és színpad helyett.
Sej-haj.

* ez utóbbi kettő közül a regényben elfoglalt helye alapján bármelyik lehetett volna nyugodtan főszereplő, úgy is tűnt, hogy ők inkább azok, aztán valahogy kikopnak a színről

dokijano>!
Dušan Šimko: Esterházy lakája

Ha @eme nem hívja fel a figyelmemet az értékelésében, észre sem vettem volna a címlapon kiemelt S-E-J betűket. Látszik, mennyire lekötnek a borítóképek. :-) De azt még így sem sikerült kibogoznom, vajon mi volt a célja ezzel a kiemeléssel a borító tervezőjének.
Egyre növekvő türelmetlenséggel olvastam a regényt, mert sokáig nem jelent meg benne a címszereplő, Abeles Izsák. Beajánlás révén kerül be Esterházy Miklós ("Fényes" Miklós) hercegi udvarába, ahol csak azért alkalmazzák, mert „majd csak látjuk valami hasznát”. A fiú ekkor még csak 17 éves, de rendszeretete és munkabírása révén hamarosan a hercegi operaház intendánsává léptetik elő. Ekkor egy kicsit felpörögnek az események, megtudunk ezt-azt az énekesnők rivalizálásáról és szerelmi életéről. Aztán egy tragédia árnyékolja be a kastély életét, de szerencsére Izsák szíve is a helyén van, és menti, ami menthető.
Érdekes volt bekukkantani a Mária Terézia korabeli arisztokrata udvar hétköznapi életébe. Haydn munkásságának kismartoni szeletébe is betekintést nyerhetünk. Kár, hogy nincs a regényhez hangos melléklet, de ezt némi netes keresgéléssel pótolhatjuk. Érdemes meghallgatni a regényben említett zeneműveket, így lesz teljes a műélvezet.

Polyák_Margit P>!
Dušan Šimko: Esterházy lakája

Korrajznak nem utolsó, de valahogy mégsem tudott lenyűgözni. Érdekes életet élt Izsák, de valahogy nem tudott megragadni az író mégsem.


Népszerű idézetek

dokijano>!

Az egyébként mindig tartózkodó és látszólag egykedvű Haydn karmester, akit erősen megviselt a tűzeset, nyomban érzelemdús szimfóniát komponált, a 70. D-dúrt két hegedűre, violára, csellóra, nagybőgőre, két oboára, fuvolára és fagottra. A csodálatos hármas fúga és a 3 Soggetti in contrapunto doppio programovo megkomponálására a hercegi opera leégése ihlette.

240. oldal, Tizenkilencedik fejezet - Az opera (Kalligram, 2002)

1 hozzászólás
dokijano>!

Augusztusban az opera épülete tető alá került. A bécsújhelyi Sebastian Gamsjäger ácsmester Eszterházán kísérletképpen tökéletesen vízhatlan tetőt akart létrehozni. Ennek érdekében a födém egész felületét vörösagyagból, lenolajból, tíz vödör sörből és hat vödör ökörvérből készült masszával vonta be. Megesküdött, hogy messze földön nincs jobb az ő beázást meggátló szabadalmánál. Illúziójának egy nyári zivatar vetett véget: a szó szoros értelmében tönkretette az egész tetőt, a mester vízzáró födéme rostaként engedte át az esőt. Az operát elárasztotta a víz, és a huszárok menthették, amit tudtak.

348. oldal, Harmincharmadik fejezet - Az új opera (Kalligram, 2002 )

Kapcsolódó szócikkek: Eszterháza
dokijano>!

    A L'incontro improvviso című ünnepi opera szövege a tenorista Karl Frieberth tollát dicsérte, aki aznap este egy képzeletbeli mohamedán ország Balsora hercegét, Alit személyesített meg.

Hetedik fejezet - A Búcsúszimfónia (Kalligram, 2002)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor)
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Lilian Nattel: A stetl lánya
F. Várkonyi Zsuzsa: Férfiidők lányregénye
Olga Tokarczuk: Jakub könyvei
Bauer Barbara: A fényfestő
Fábián Janka: Lotti öröksége
Iglódi Csaba: Dreher-szimfónia
Tóth Gábor Ákos: Balatoni futár