Árnyékszingularitás (Domínium 1.) 15 csillagozás

Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

2050 ​- a világot gigacégek uralják, az állások többségét szoftverek és robotok töltik be. Magyarország lakossága 25 millió fő. Az ország a szociális katasztrófa szélén áll. Az ősi magyar törzsek rangrejtve tengetik életüket, visszahúzódva az utolsó természetvédelmi övezetekbe, bioélelmiszereket és kézműves termékeket előállítva egy zsugorodó piacon. Mágiájuk a természetből ered, melyet minden erdőirtás, minden beépítés egyre gyengébbé tesz.
Stephen Crew Barrows, a kelet-európai céges domínium ura, a térség kormányainak munkaadó gazdája miközben birodalma északi határainak bővítésén dolgozik, meg akarja szerezni Dévai Gyöngyvértől azt az új találmányt, ami radikálisan felgyorsítja a növények fejlődési ciklusát. Terve azonban nemcsak a Gyöngyvér vezette budapesti középvállalat, a DataGenForm érdekeibe, de a Tarján törzs komoly ellenállásába is ütközik. A harc elkerülhetetlenné válik: az ősi tudáson alapuló mágia csap össze a legfejlettebb technológia fegyverarzenáljával.
(tovább)

>!
Szenzár, Budapest, 2019
412 oldal · ISBN: 9789634792413

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 18

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

gesztenye63 MP>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Ritkán adódik, hogy egy könyvről alkotott véleményem sommázatát megtaláljam az adott iromány egy kiragadott, bátran idézhető és tulajdonképpen meglepő módon frappánsan összefoglalt (bármennyire is banális és semmitmondó) citátumában.
Mégpedig emígyen. ”A tudás hiánya nem azt jelenti, hogy bármi lehetséges, és meglódulhat a képzelet, hanem csak azt, hogy a tudás hiányzik.”
Ebben a regényben számomra csupán az – egyébiránt nem kifejezetten egyedi, unikális, de mégis érdeklődésre számot tartható – ötlet, a kiindulási alap hordozott néminemű értéket. 2050 – Magyarország; technológia-vezérelt, high-tech társadalom; a hatalom oligarchák kezében; a lakosság implantátumokkal kötődik a mikro- és makrókörnyezetébe; a hagyományos emberi értékek devalválódtak, a társadalom egyfajta ködösen körülhatárolt, korlátozott technológiai szingularitás irányába tör. Ezzel szemben áll egy hagyományőrző közösség, akik valami furcsa „zöldek”, a természet gyermekeiként élik mindennapjaikat, a nagyvilágtól elhúzódva, zárt enklávéikban. Mindeközben valahol a mélyben készül már az összecsapás, amely egyrészt az ősmagyar „természetesek” ősi táltos mágiáját vonultatja fel, másrészt pedig a Domínium urainak legfrissebb, aktuális fegyver-arzenáljára támaszkodik, ahol röpködnek a drónok, tort ül a robotika, sőt még transzhumán kiborgok is kikukkantanak a függöny mögül.
Eddig mindez oké is. Hazai helyszín, izgalmas, sokunkat érdeklő, közeljövőnk alakulását feszegető, tudományos-gazdasági-társadalmi kérdéseket karcoló, égető problémákat feszegető témakör.
A kivitelezés azonban számomra megdöbbentően amatőr szintű. A regény nem irodalmi alkotás, csupán a tömeggyártás kommersz terméke. Négyszáz plusz oldalban leírt mondatok, amelyek kohéziója nem ad ki tényleges cselekményt, nem ébreszt valós feszültséget, karakterei egy dimenziós papírmasék, dialógusai gyermetegek, a jelenetek, szituációk közti átkötést nem ismeri – vagyis összességében hiányzik a kovász a tésztából. Anélkül meg keletlen lesz az a jó magyar kenyér, hiába górjuk be utána a kemencébe. Ha meg nyers a brúgó, akkor bizony nehezen emészthető.

2 hozzászólás
Kkatja P>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Király volt! Végre újra Az elme gyilkosá-nak az izgalma volt bennem olvasás közben, izgultam és vártam, hogy mi lesz a következő lépés és azokban nem volt hiány, csak úgy jöttek a meglepő és érdekes szituációk.
Shelley megint jól választ témát és most kicsit előretekintve teszi fel elgondolkodtató kérdéseit a világunk céljait és eszközeit illetően, és nem fest túl jól Magyarország a 2050-es évekre előrevetítve. Ez simán lehet egy a sok lehetséges szál közül, ami végül be fog következni, kérdés, hogy mikor és milyen áron. Azért remélem, hogy nem így, a természet szinte teljes elpusztítása révén, bár remélem a következő részben sem hagyják magukat sámánjaink és megtalálják a legjobb utat, ami kivezethet ebből a mániákus fejlődés- és kontrollmániából. Vagy ha nem, akkor majd a technológiai szingularitás megoldja minden jelenlegi problémánkat, de valószínűleg nem úgy, ahogy azt szeretnénk.. :)))
Szóval mindez a tőle megszokott okos kémsztoriba csomagolva, mindkét oldal érveit jól megismerhetjük, mielőtt pálcát törhetnénk bárki felett is, ami nem könnyű a történéseket követve.
Bocs, tudom ez most kicsit zavaros, de még bennem is az, engem megvett kilóra, várom a következő részt!

5 hozzászólás
Noro>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Olyan volt ez a könyv, mint egy megkésett Shadowrun regény. (Árnyékmagyarország 2.0) Teljesen a 90-es években éreztem magam, mert hiába volt műszaki téren naprakész, egész világnézete a múlt századi kiberpunk felfogást idézte. A nemzetállamokat felváltó cégbirodalmak, a kiberpszichózis puszta fogalma, a technológiai szingularitás: ezek úgy két évtizeddel ezelőtt voltak igazán divatos elképzelések. Most, amikor már a nyakunkon van az a bizonyos 2020, a fentiek majdnem annyira súrolják a retrofuturizmust, mint egy krómosan csillogó kiberkéz.

A klasszikus szerepjátékkal való hasonlóságot tovább erősíti, hogy ez a regény is úgy jeleníti meg a mágiát, mint egy a technológiával teljesen ellentétes, azt kizáró jelenséget. Egyfelől ott a modern, kibernetikával átszőtt életforma, másfelől pedig az ősi sámáni út. A kettő között semmi kapcsolat, semmi kompromisszum. És mindkettő alapvetően ellenszenves figurákat szül, akikben roppant nehéz bármi pozitívumra bukkanni. Pénzharács vagy öko-terrorizmus, és mindkét álláspontot beszűkült agyú, unalmas figurák képviselik. Közülük még talán a kiberpunkok azok, akik valamelyest érthető motivációkkal rendelkeznek (már ha valakit érdekel a vállalatirányítás, mint életforma), de a sámánok kb. annyira meggyőzőek, mintha most léptek volna le a falvédőről, teljes fegyverzetben.

Ami érdekes lehetett volna a történetben, az a modern világ rácsodálkozása az ősire. Tudniillik ez a könyv nem úgy működik, hogy megjelenik egy nagy szakállú táltos, és rábök valakire, hogy „Harry, varázsló vagy!” Ehelyett a cégvezetők a saját eszközeikkel, saját logikájukkal próbálnak magyarázatot találni a titokzatos terroristák (mert azok, a ragya verje ki őket, nincs rájuk jobb szó) módszereire. Vagyis elkezdenek tudományos elméleteket gyártani a mágiáról. Sajnos nekem az volt a benyomásom, hogy a könyv ezeket eleve tévesnek könyvelte el, pedig sokkal izgalmasabb lett volna, ha a két világképnek sikerül közelednie egymáshoz. Az egyensúlynak mondjuk az sem tett jót, hogy a technológia túl volt magyarázva, míg a mágia éppen csak kapott valami tessék-lássék alapozást a regényben (és az sem volt túl eredeti).
Rámutathatnék még kisebb problémákra (maga a Domínium fogalma szerintem paradoxon, hiszen a cégbirodalmak nem területi alapon jönnek létre), de alapvetően a fantasy aspektus gyenge hangulatán, a lapos karaktereken, és az eredetiség szinte teljes hiányán csúszott el nálam ez a könyv.

Virágszépe>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

A nem túl távoli jövőben kizárólag gazdasági érdekek alapján létrehozott cégek birodalmai uralják a felgyorsult világot. A természetes környezet már eltűnt, az emberek elfogadják, hogy félig robotokká váljanak, így sokkal hatékonyabban működhetnek. Félelmetes világ. A Dominiumban részletes képet kapunk a vállalatok felépítéséről, a műszaki fejlesztésekről és háttérbe szorul a cselekmény és a filozófia, a szereplők gondolatai, érzelmei. Hasznos, célszerű, szépség nélküli világot vázol fel a regény, éppen ezért félelmetes. De azért van még remény, mert a mélyben itt vannak velünk a magyar törzsek sámánjai is. Szerintem, az eddig általam olvasott Duncan Shelley könyvekkel összehasonlítva a Dominium kevésbé sodró, lendületes, inkább részletező, bemutatkozó, ismertető.

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Nem tudom, mit szívott a csóka, amikor ezt a könyvet megálmodta, de én is akarok belőle.

milegyenanevem>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Korábbi munkái alapján nem gondoltam volna, hogy Duncan Shelley olyan témához nyúl, mint az ősmagyar sámánok világa, ráadásul mágiával átitatva. Kimondottan kellemes csalódás volt a 2050-ban játszódó cselekmény alapvetése, mely szerint az ősi tudást birtokló, azodáig rejtőzködve tevékenykedő sámánok szembeszállnak a természetet ellehetetlenítő technokrata világgal. Kimondottan tetszett, hogy a jövőbeli Magyarországon játszódik a könyv, Shelley okosan megtalálta a módját, hogy a magyar szereplők, magyar helyszínek hitelesnek tűnjenek.
Az írótól megszokott feszes tempójú, olvasmányos könyv az Árnyékszingularitás, sajnálom, hogy nincs még a kezemben a második rész.

Vidra_Drysdale P>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Ajándékba kapott könyv volt, amivel alaposan kimozdítottak a komfortzónámból. Soha nem kedveltem a sci-fit túlzottan, viszont az utobbi pár hónapban sikerült belenyúltnom olyan fantasy könyvekbe, ahol nagyon keveredett a két műfaj, és rá kell lassan ébrednem, hogy bizony remek alkotások vannak ezen a téren.
Így amikor szegény barátom kicsit bocsánatkérően magyarázkodott, hogy mennyire jókat hallott a könyvről és ezért esett erre a választása, igazán nem bántam.

Ez az első könyvem Duncan Shelley-től és lehet ezért tett rám nagy benyomást. A nem is annyira távoli jövőben játszódik, Magyarországon. A Cyberpunk era egyesek szerint már leáldozóban van, én ezzel azonban vitatkoznék. A disztópikus hangulat kiválóan tükrözi társadalmunk jelenlegi, lehangolt és pesszimista álláspontját Földünk jövőjével kapcsoaltban – gondolhatunk itt a klímaváltozásra, a kordában nem tartható automatizálásra, túlnépesedésre a városokban vagy a zöld területek felemésztésére. És pontosan ezért volt annyira élvezetes ez a kötet, mert a benne leírt technológiák már nem is tűnnek annyira elérhetetlennek, mint 20-30 évvel ezelőtt. Shelley túlteljesíti az elvárásokat és utánajár mindennek, igyekszik tényleg élethűen visszaadni mindent és érződik a rengeteg munka emögött.
És mégis, finoman, grammra pontosan kimérve kapjuk az információt – éppen annyit, hogy megértsük, mit tesz az adott tárgy, vagy technika, de nem foglalkozik azzal, hogy oldalakon keresztül magyarázza meg nekünk, hogyan is lehetséges ez. Mert ez igazából nem fontos, és senkit nem is érdekel.

A technológiával szemben pedig ott áll a természet. Bevallom először szkeptikus voltam a Shelley világának mágiájával kapcsolatban, hogy hogy fog beleilleni a történetbe, sőt, először egyik szereplőt sem igazán kedveltem arról az oldalról. De remekül be lett illesztve a cselekménybe, és Csillag később igazán kedvencemmé vált. Nagyon érdekes volt a két oldal ellentéte és párhuzama, hiszen mindenki azt az oldalt védte, amint ismert, és amiben felnőtt – és habár ezek radikálisan ellentétben állnak egymással az Élet és a Technológia képében, mégis, talán létrejöhet köztük egy kölcsönös együttműködés…?

A könyv egyik legjobb tulajdonsága hogy szemrebbenés nélkül pörgeti az eseményeket, azok mégis jól nyomonkövethetők, így egy akciódús, izgalmas történetet kapunk. Több jelenetet más-más szereplő szemszögéből is megismerhetünk és ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben megértsük őket és beleéljük magunkat a helyünkbe.

Ha valaki kedveli a futurisztikus, disztópikus sci-fit, mindenképp kötelező olvasmány, én biztosan el fogom olvasni a következő köteteket is!

Ruby>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Nagyon vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban.
Először is: egy kollégám ajánlotta és adta kölcsön. Alapvetően nem az én ízlésem, de igyekszem nyitni az újdonságok felé, így tettem egy próbát ezzel a kötettel is.

Az alapötlet, a felvetés érdekes, még nem találkoztam olyan könyvvel, amelyben a törzsi mágia és a végletekig gépesített világ került egymással szembe. Ez olyasmi, ami megragadja az ember figyelmét, ami kellőképpen furcsa és új ahhoz, hogy bevonzza az olvasót. A világ, amit az író felvázolt, nagyon érdekes, és így, hogy nem igazán volt még hasonló olvasmányélményem, nekem kreatívnak és egyedinek tűnt. És borzasztóan nyomasztónak.
Az, hogy a világ, amiről olvasok, nyomasztó, alapvetően nem baj, hiszen sok esetben az is az író célja, hogy nyomasztó hangulatot teremtsen meg. Ez szerintem ügyes, itt sikerült is.

Viszont van a kötetnek két súlyosabb hibája (az én szememben legalábbis).
Az egyik a stílusa, megfogalmazása, írásmódja, nem is tudom, pontosan hová tartozik az, amivel nekem problémám van. off
Gondolok itt arra, hogy a megfogalmazás nagyon sok esetben pongyola, nem szép. Annyi, de annyi sokkal szebben megfogalmazott történettel találkozom az interneten is, hogy emellett nehéz elmenni egy kiadott könyv esetében. Viszont nem akarom elvenni a kötettől, hogy gyorsan, könnyen olvasható, és ahogy sodorja magával az olvasót, az egyszerűbb mondatok nem lesznek olyan feltűnőek, meg lehet szokni.
De nekem nem tetszett például az sem, hogy mintha az író nem tudta volna eldönteni, milyen nézőpontból mesél. Mert egyszer mintha az adott karaktert követnénk, aztán viszont máris mindent tud a narrátor, és ez nagyon zavaró tudott lenni néhol.
Sok karakter használ álneveket, másik személyiségeket. Ezzel nem is lenne baj. De borzalmas, ahogyan ezeket a megnevezéseket az író használja. Nem, nem arról van szó, hogy követhetetlen. Arról van szó, hogy következetlen. Folyamatosan váltogatja az egyes karakterek neveit, mintha szimpla szinonimaként használná azokat. Úgy még működhetne a dolog, hogy egy-egy karakterre az egyik szereplő következetesen így utal, míg maga a karakter saját magára máshogyan. De nem. Sajnos én nem igazán találtam logikát a nevek használata mögött. off

A másik nagy problémám a karakterekkel volt.
Én az az olvasó vagyok, aki a karaktereken keresztül kötődik egy történethez. Sajnos az Árnyékszingularitás szereplőgárdáját egyszerűen nem tudtam szeretni. Volt egy-két olyan karakter, aki felé (főleg a végefelé) éreztem némi szimpátiát, de egyikük sem lopta be magát a szívembe. Lehet, hogy ez javarészt azért van, mert az író jól ábrázol különböző módokon gyarló embereket, önző és aljas célkitűzéseket és módszereket. Nekem hiányoznak az érzelmek a karakterekből, mert amikor mutatnak is érzéseket, az olyan… üresnek tűnik. De ez tényleg nagyon szubjektív vélemény, simán lehet, hogy csak nem hangolódtam rájuk kellőképpen.

Összességében véve a könyv nem rossz.
Elgondolkodtató mozzanatok vannak benne, érdekes ötleteket vonultat fel, de ugyanakkor engem kiráz a hideg mindkét véglettől, amit az író bemutatott. Nagyon-nagyon remélem, hogy nem ez a jövő vár ránk.

Magas_Árpád>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Egy erős ilyennek képzelem a jövőt 30 év múlva című középiskolai fogalmazás. Sajnos nem irodalom.

LadyWalton>!
Duncan Shelley: Árnyékszingularitás

Nekem nagyon tetszett a könyv, valóban kicsit olyan, mintha az Elme gyilkosait olvastam volna magyar helyszíneken és szereplőkkel. Ez gyakorlatilag egy cyberpunk regény. A szerző nagyon ügyesen összehozta a régi magyar kultúrát és a nagyon magas szintű technológiát. Furcsa, de a regény végére kicsit mindkettőhöz közelebb kerültem. :) Szerintem kiváló könyv!


Népszerű idézetek

Kkatja P>!

A Nanorudi a Túrórudi utódjaként a legelterjedtebb édesség volt Magyarországon, a „nano” szó nem utalt semmire, egyetlen különlegessége pedig abban állt, hogy minden harapásnak más íze volt. A húsz lehetséges íz közül bármelyik lehetett a következő, sokan próbálták előre kitalálni, mi lesz, és nagyon örültek, amikor sikerült.

112. oldal

2 hozzászólás
Kkatja P>!

A bölcsesség lényege, hogy nem halmozunk fel problémákat.

371. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bölcsesség
Kkatja P>!

– Valójában a technológiai szingularitás lényege az, hogy eltűnik a Gauss- görbe.* A fejlődés a történelemben ciklikus volt, most egyetlen folyamattá válik, olyan rövid időszakokban követik egymást az újdonságok, hogy nincs kifutása semminek. Hétfőn jön egy forradalmi technológiai, kedden egy másik, szerdán egy harmadik, csütörtökön egy negyedik és így tovább, mindennap, azután minden órákban. Tehát, ha a legjobb kifutást nézzük, a Progasow olyan találmányokkal áll majd elő, amelyek minden mást elavulttá tesznek. Mindent, kivétel nélkül mindent! Például a NanoDog mind a harmincmillió szabadalmát!

*Haranggörbe, a valószínűségszámítás kiemelt függvénye, termékciklus leírására is alkalmas.

143-144. oldal

Kapcsolódó szócikkek: technológiai szingularitás
Kkatja P>!

– Na akkor most kezdjük el szépen átgondolni, hogy mivel jár, ha a Progasow eléri, amit akar, és létrehoz egy szabályozott technológiai szingularitást – vezette be a témát a vezér. – Csien?
– Nem tudjuk – válaszolta a kínai származású szakértő. – Ez a lényeg. Ők sem tudják. A szingularitás egy határvonal az időben. Semmilyen lehetőségünk nincs arra, hogy túllássunk rajta. Nem azért, mert nincs utána semmi, hanem azért, mert sem eszközünk, sem modelljeink nincsenek, amik át tudnák lépni a határvonalat. Az ott a túlvilág, egy másik dimenzió, egy másik univerzum, valami, amit nem tudunk elképzelni. Az ott a fekete lyuk eseményhorizontja. Persze, mindenféle ötleteink lehetnek, de valójában egyáltalán nincsenek támpontjaink. A technológiai szingularitás lényege az, hogy elkezdődik egy új időszámítás, elindul egy új történelem. Bármi lehetséges.

140. oldal

Ruby>!

– Az élet ellentéte a gép – szólalt meg. – A halál az élet része. A gép nem.

105. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Scarlet
Ian Tregillis: Géplélek
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Gáspár András: Kiálts farkast
Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Hídvégi Igor: Középkor újratöltve 2.
Bakti Viktor: Integrálva
J. Goldenlane: Napnak fénye
Mark F. Wilson: Halálzóna / Ellencsapás / Invázió