A ​félelem íze (Paktum trilógia 1.) 79 csillagozás

Duncan Shelley: A félelem íze

– Tehát húst akarnak vásárolni tőlünk. Milyen mennyiségben?
– Huszonhétmillió kilogrammot, minden évben – érkezett a válasz.
– Bruttó huszonhétezer tonna, vagy színhús huszonhétezer tonna?
– Színhús.
Huszonhétezer tonna, ismételte magában von Zeissman. Gyors fejszámolást végzett: ha igazán jó minőségű pecsenyemalacot akarnak, akkor az körülbelül tizenkétmillió malac minden évben, ami rettenetesen sok; ha sonkasertésre vágynak, akkor…
– Milyen húsra gondol? – kérdezte Volkov. – Sertés, baromfi, birka, hal, esetleg vadhús?
A szemközt ülő alak ismét azt a furcsa, gurgulázó, morgó hangot adta ki, mielőtt megszólalt. Mintha súlyos beteg lenne, vagy valamilyen okból nehezére esne a beszéd.
– Emberhús. Huszonhétmillió kilogramm, évente. Erre kérünk ajánlatot önöktől.

>!
Brooks, 2012
418 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638906779

Kedvencelte 9

Most olvassa 5

Várólistára tette 55

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Lanore P>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Most fejeztem be a könyvet, és csak pislogásra vagyok képes… mégis miért nem hallottam én eddig Duncan Shelley-ről?! Olvasás közben tudtam meg, hogy magyar íróról van szó, és ez csak még érdekesebbé tette az élményt. A történet egyszerre zseniális, alapos, húsbavágóan részletes, összetett, tökéletesen felépített, és kegyetlenül jó. A karakterek pontosak, hűek önmagukhoz, olyannyira megismertem őket, hogy tisztán értettem a céljaikat, ismertem a gondolataikat, tudtam, ki – mit – miért tesz, és mire hajlandó, hogy elérje a célját. Felejthetetlenek, szétizgultam az agyam értük, miattuk! Az Idegenek még tartogatnak meglepetéseket, ebben biztos vagyok, nagyon kíváncsi vagyok a világukra, jó lenne többet megtudni róluk. Fejezetenként váltják egymást a szereplők nézőpontjai, és az elején furcsa volt a sok ismeretlen név és kifejezés, de hamar belerázódtam. Imádtam azokat a részeket, amikor a félelemről, a hozzá kapcsolódó érzésekről, a félelem ízéről volt szó. Most félreteszem egy picit, hagyom magam lehiggadni, de az biztos, hogy nem várok sokat a következő kötettel, mert ez bizony kedvenc lett!

2 hozzászólás
buzavirág>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Az 5 csillag a hátborzongatásnak, a félelemnek jár, annak hogy belefészkelte magát a gondolat a fejembe és nem ereszt. Elképesztő jövőképről ír a könyv, a nem is olyan távoli jövőben egy idegen faj az emberiséget szeretné felszolgálni. Ezzel nem árulok el túl sokat, hiszen ezt már a fülszövegből és az első pár oldalból kiderül. Az olvasó azonnal megkapja a választ, de a könyvben felvonultatott szereplőknek rá kell jönniük kik állnak a tömeges eltűnések mögött. A csapat nem mindennapi emberekből áll, akik már-már szuperhős képességekkel rendelkeznek, kedvencem Jess és a Vadász. A történet hemzseg az akciótól, van benne bőven brutalitás, igazi akció egy kis sci-fivel megspékelve, örülök hogy belevágtam.

5 hozzászólás
HoneyMimoza>!
Duncan Shelley: A félelem íze

A címkék és az összefoglaló alapján kicsit mást vártam, ez nem jelenti hogy nem tetszett. Sőt, ez egy izgalmas regény volt, több szereplővel, több típusú megközelítéssel. Nem igazán mondanám sci-finek, inkább valami nyomozós regénynek. Újat végülis nem hozott, de amit adott az bőven élvezhető volt.

Ananiila>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Másodszori nekifutásra sikerült elolvasnom, először nem kötött le, de már akkor éreztem, hogy egy másik időpontban újra elő kell vennem. Másodszorra már beszippantott és ha lett volna rá lehetőségem 2 nap alatt kiolvastam volna.
Az alapötlet (nem akarok spoilerezni) nagyon groteszk ugyanakkor ha jobban belegondolunk mégiscsak elképzelhető lehetne.
Több szálon fut a cselekmény, mindegyik különleges karaktert állít a középpontba.
Egy okos nő, egy kemény katonanő, és egy furcsán félelmetes kislány is szerepet kap a férfiszereplők mellett. Mivel ez egy sorozat első kötete, így nem róható fel hibaként a karakterek kidolgozatlansága, remélem a következő részekben még több fontos dolgot megtudunk róluk.
Izgalmas, jól összeszedett történet, rendkívül érdekes karakterekkel. Kíváncsi vagyok mi lesz a folytatásban.
Csak most, hogy feljöttem ide a moly-ra tudtam meg, hogy magyar az író! Már nem is csodálkozom.

xeral>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Én nem is tudom miért hoztam ki, úgy elsőre a fülszöveg is taszító, nem is a kedvenc műfajom, viszont a borító nagyon tetszett. Mindenek ellenére gyorsan magába szippantott a történet, alig bírtam letenni. Természetesen nagyon örültem, hogy látszólag az emberek úrrá tudtak lenni a problémán, vagy inkább részleges eredményt felmutatni, érdekes küzdelem idegenek VS emberek. Természetesen el akarom olvasni a többi részt is remélem nem okoz csalódást! Az egyik legizgalmasabb könyvem volt idén!

OkinaanikO>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Az elején azért nem lacafacáztak sokat. Gyorsan lefektették a történetet, a lényeget elmondták, a Paktum megköttetett. Aztán a sok szereplő teljesen szétkapta a könyvet néhány fejezetre. Csak kapkodtam, hogy akkor most mi is van, ki-kicsoda és mégis mi a fene köze van ehhez az egészhez. Na és mikor indul be a sztori?
Aztán beindult….. Talán nem hétköznap este kellett volna nekiülnöm, hogy akkor most olvasok ebből egy kicsit mert a „kicsi” rész nagyon nem jött össze.
spoiler
Ja! és számomra a legfontosabb: magyar az író!
Zseniális, teljesen rabul ejtett. Nem is értem, hogy nem találkozhattam eddig ezzel az íróval. Őt miért nem nyomatják úgy mint néhány más „felkapott” írót?

Avely>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Háromnegyed rész szenvedés, egy negyedrész izgalom.
Sok újító elméletet vonultatott fel Duncan Shelley az idegenek emberekkel való kapcsolatteremtéséről, ami közel sem olyan barátságos szándékot takar, mint hinnénk.
Amit szerettem a könyvben, azok az akció dús jelenetek, minden leírás az idegenekről és az ellentámadás részletei.
Ami viszont nem tetszett, azok a túlontúl sematikus szereplők, felnagyított értékrendjüktől nevetségessé váltak, és olyan volt, mintha mindannyian egy színdarabot játszanának. A történet lassú kibontakozása is hagyott maga után kivetnivalót, mivel végig követhetjük az egész nyomozást, miközben mi már a legeslegelején már megtudtunk mindent arról, hogy mi miért történik. Ezt a gyakorlottabb írók nem hozták volna az első pár oldalon tudtunkra, hanem az információkat a szereplőkkel egy időben közölték volna az olvasó felé. Például hatásvadász elemként a tartalomból emeltek ki részt, hogy fülszövegként szolgáljon, ami elég is lett volna, mint magyarázat, de azzal mindent elrontott, hogy tovább vitte a szálat onnantól és folytatódott az eszmecsere a szerződés részleteiről.
Szerencsére az utolsó száz oldal kárpótolt bőven minden „sérelemért”..

Venuszcica1981>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Hát ez…..szavaim sincsenek….. Amikor végre rájöttek,amikor végre összeállt az emberek egy maroknyi csapatában a kép, akkor felpattantam itthon, hogy EZAZVÉGREEE!!! Nagyon izgultam értük! És totál kiakadtam az utolsó oldalakon bemutatott emberi természet kicsinyes, önző, alpári mocskán… Alig várom, hogy kiolvassam a hátralévő 2 kötetet is!

Kittyki>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Wow!
A fenébe is, miért indult be olyan lassan a cselekmény? Sokáig nézegettem ezt a könyvet, megéri-e elolvasni vagy sem. Végül, a vizsgáim után rászántam magam, belekezdtem, és nem bántam meg.
Együtt agyaltam Nina-val, együtt lélegeztem halkan a Szellemmel és Dave-vel, együtt vezettem az embereket Jazz-el, és együtt gyilkoltam a kicsi lánnyal.
Köszönöm, imádtam!

Arkantal>!
Duncan Shelley: A félelem íze

Tetszett! Határozottan! Végig pörgős, izgalmas, félelmetes néhol. A karakterek különlegesek, érdekesek, a sztori – bár elsőre kicsit nem is tudom :D bénának hatott – igazából tök jó, nem sablonos. A szöveg olvasmányos, pörgő. Az íróval ez volt az első találkozásom, tuti h elolvasom a többi könyvét is.


Népszerű idézetek

Lanore P>!

A szeretethez elfogadás kell, az elfogadáshoz elutasítás. A férjem elfogadja a széles csípőmet, mert szeret, én elfogadom a kopaszságát és a horkolását, mert szeretem. Benned nincs mit elfogadni, mert nincs mit elutasítani. Nem fog szeretni senki!

Lanore P>!

Nina emlékezett egy könyvre, amit másfél évvel ezelőtt talált az interneten. Az állt benne, hogy istennek születni a rossz karma jele. A szövegben isten alatt a kiemelkedő adottságokkal rendelkező, vagy nemesi származású embereket értették. Rossz karma ilyennek születni, a jóba belecsöppenni, mindent tálcán kapni. Az istenek nem küzdenek semmiért, nincs motivációjuk, nem hajtja őket a megértés vágya, az útkeresés, nem mélyednek el a filozófiában. Úgy halnak meg, ahogyan születtek: semmit sem tanulva, semmit sem megértve, egy élvezetekkel teli, elpocsékolt élet végén.

Lanore P>!

Az éjszakai erdő akár egy horrorfilm hangsávját is adhatta volna. A neszek, a különös, hátborzongató hangok felgyújtották az ember fantáziáját, még a racionális elmékét is.

LadyWalton>!

– Tehát húst akarnak vásárolni tőlünk. Milyen mennyiségben?
– Huszonhétmillió kilogrammot, minden évben – érkezett a válasz.
– Bruttó huszonhétezer tonna, vagy színhús huszonhétezer tonna?
– Színhús.
Huszonhétezer tonna, ismételte magában von Zeissman. Gyors fejszámolást végzett: ha igazán jó minőségű pecsenyemalacot akarnak, akkor az körülbelül tizenkétmillió malac minden évben, ami rettenetesen sok; ha sonkasertésre vágynak, akkor…
– Milyen húsra gondol? – kérdezte Volkov. – Sertés, baromfi, birka, hal, esetleg vadhús?
A szemközt ülő alak ismét azt a furcsa, gurgulázó, morgó hangot adta ki, mielőtt megszólalt. Mintha súlyos beteg lenne, vagy valamilyen okból nehezére esne a beszéd.
– Emberhús. Huszonhétmillió kilogramm, évente. Erre kérünk ajánlatot önöktől.

12-13. oldal

Lanore P>!

Az arcizma sem rezdült, a szeme sem rebbent, de a lelkében vihar támadt. Nina Kay… Három éve nem látta, nem érintette, nem érezte az illatát. Három éve nem volt nap, hogy ne gondolt volna rá. Érte élt, és érte meghalt volna.

Virágszépe>!

Minden félelem a döntési szabadság elvesztésétől való félelem.

243. oldal (Brooks, 2012)


A sorozat következő kötete

Paktum trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Cure: A fekete esernyős férfi
Stephen King: A búra alatt
Lőrincz L. László: A Halott Város árnyai
Dean R. Koontz: Virrasztók
Három klasszikus rémtörténet
Jozef Karika: A hasadék
Dean R. Koontz: A rossz hely
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Gaston Leroux: A véres bábu / A gyilkológép
Mira Grant: Feed – Etetés