Gyilkosság ​a panel tetején 92% 92 csillagozás

A szerző először az Élet elleni bűncselekmények Facebook-oldalon publikálta a kötet alapjául szolgáló történeteket, majd megszületett a könyvek ötlete. Nyáry Krisztián esetében láttuk, hogy ez sikeresen működhet és ebben az esetben sincs ez másképpen. Azonban ez a kötet nem egy könnyű olvasmány. Lelkileg eléggé megrázó és gyomor is szükséges hozzá. Az előszót író Tóth Tibor és a szerző a bevezetőben fel is hívja a figyelmünket arra, hogy a könyv „nem egy könnyű lektűr, a nyugalom és a lelki béke megzavarására alkalmas valós, nagyon durva történeteket tartalmaz”. Számomra szimpatikus volt a szerző bevezetője, mely szerint igenis foglalkozni kell a múlttal, akármennyire kemény dolgok történtek is meg benne. A kötetben tíz esetet olvashatunk rendkívüli részletességgel, ezek mindegyike rendkívül érdekesen és olvasmányosan van megírva, mellőzve a kőkemény jogi szöveget. A szerző olykor az iróniát sem nélkülözi. Olvashatunk megoldott és megoldatlan esetekről, mindegyik esetben megismerhetjük az elkövetőt és az áldozatot egyaránt. Láthatunk megrázó családi tragédiákat, számomra a legdurvább a címadó eset ismertetése volt, ahol a családfő előre kitervelten gyilkolta meg gyermekeit. Érdekes volt olvasni a martfűi rémről és arról az esetről ahol évekkel később derült ki, hogy az áldozatokról nincs is halotti anyakönyvi kivonat. A történeteket rendkívül gazdag képanyag színesíti, amely közelebb hozza hozzánk az eseményt. A Facebook-oldalt elnézve remélhetőleg lesz folytatása kötetnek, én mindenesetre várom a második részt.
A kötet olyan szeletét mutatja be a Kádár-korszaknak, amelyből bőven megismerhetjük az időszak mindennapjainak sötét oldalát. Ajánlható bárkinek, aki szereti a bűnügyeket, illetve érdekli a korszak társadalomtörténete!

Kemény munka színvonalas gyümölcse ez a kötet, ami egyfajta látlelet is a Kádár-korról, a nagyközönség számára is fogyaszthatóan tálalva. Bővebben itt írtam róla: link

A fél csillag levonás a „Mi végre?” kérdésre adott, számomra nem kielégítő válaszért jár. Na, nem az elkövetők nem válaszolták meg, hanem a szerző, de még inkább a kiadó. Miért született e könyv? Miért pont ezek az esetek kerültek bele? Mi volt a válogatás szempontja? (A Fb-oldalnak milyen szerepe volt a válogatásban?)

Röviden, lényegre törően, mégis olvasmányosan ismertet a szerző tíz magyarországi bűnügyet. Teszi mindezt pártatlanul.
Hatalmas munka lehetett utánajárni mindezeknek.

Furcsának gondoltam, hogy ennyi történetre elég lehet a mindössze 160 oldal, de aztán bebizonyosodott, hogy így is épp eléggé részletes. Mindent megtudunk, amit kell, és ezekből a szörnyűségekből ennyi pont elég is.

Az említett esetek nagy része valamilyen szinten ismerős volt, de akadtak olyanok is, amikről nem halottam, pl.: az utolsó, ami talán a legnyomasztóbb is volt.

     Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva szívesen olvasok a Kádár-korszakról, érdekelnek az oknyomozó riportok, a nagy visszhangú gyilkossági ügyek meg rengeteg sorozatot kitermeltek – nem véletlen, és most ilyenekért nem is kell Hollywoodig menni, mert kis hazánkban is akadnak hasonlóak.
     Egy a szerzővel készült interjú hívta fel a figyelmem a könyvre, és azonnal tudtam, hogy ezt olvasni fogom. Nagyon szimpatikus Péter az interjú és az írásai alapján is, kimondottam tetszik, hogy nem minősíti jelzőkkel a leírt eseteket, a borzalmas jelző leírásával is egy olyan történetig vár, ami ép ésszel valóban felfoghatatlannak tűnik.
     Aki ilyen könyv írására adja a fejét, annak elengedhetetlen a lehető legjobban utána járni a részleteknek, a lehető legtöbb elbeszélőt felkutatni, aki az ügyben érintett, és ez jelen esetben sincs másképp. Látszik az elképesztő kutatómunka, és főleg az a kíváncsiság, az a tudni akarás, ami hajtja a szerzőt ezen részletek után. De van, mikor falakba ütközik, és megesik, hogy bizonyos részletek talán sosem tisztázódnak már, és csak a megválaszolatlan kérdesek maradnak.
     Az esetek pedig valóban meghökkentőek, sokkolóak, nem csoda, hogy kiemelt ügyek voltak ezek, még a mai sajtó is felkapná őket. Le-le kell tenni időnként a könyvet, időt hagyva egy-egy történet után a feldolgozásra – ha fel lehet ezeket egyáltalán dolgozni –; belegondolni, hogy ezek valóban megtörténtek; továbbgondolni a nyitva hagyott szálakat.
     Sajnos vagy nem sajnos van még további kötet(ek)re elegendő bűnügy, én biztosan olvasni fogom majd őket.

A kötet elején a szöveget lektoráló Tóth Tibor ekként figyelmeztet: ”Tisztelt érdeklődők, ez a könyv nem egy könnyű lektűr; a nyugalom és a lelki béke megzavarására alkalmas valós, nagyon durva történeteket tartalmaz. Kérem, olvassák körültekintéssel.” Őszintén mondom, ennél kevés relevánsabb tanáccsal találkoztam. A rövid terjedelem senkit ne tévesszen meg, ezt nem lehet gyorsan ledarálni. Főleg ha komolyan veszi az ember és belegondol, hogy ez bizony kőkemény valóság. Innen, kis hazánkból. Visszataszító, megdöbbentő, elborzasztó, olykor megemészthetetlen… és volt olyan történet is benne, ahol pőre iszonyatot éreztem.
Hála ezért a munkáért a szerzőnek, de bár ne lett volna ennyi alapanyag a tartalomhoz! Bennem mély nyomot hagyott ez a megrendítő, tartalmú, ugyanakkor rendkívül igényes, színvonalas kötet.

Dulai Péter aztán alaposan utánajárt a dolgoknak. Elképzelésem szerint még mikor lehunyta a szemét is ezeket a rettenetes eseteket láthatta maga előtt. Mert ezek a megtörtént bűnesetek igenis valóságosak. Azon gondolkodtam, vajon a technika XXI. századi vívmányaival megeshetett volna-e például, hogy valaki 15 évet ül ártatlanul, míg a valós elkövető vidáman éli világát? Lehet-e bármivel is kárpótolni valakit ilyesmiért? Eltarthatott volna-e akár évekig, hogy felgöngyölítsenek egy-egy ilyen ügyet?
Leginkább azok a gyilkosságok viseltek meg, melyek áldozatai között gyerekek is voltak.
Amúgy szép korrajz. spoiler

Mindig érdekelt kik élnek közöttünk… Nem is nagyon tudom,hogy fejezzem ki magam. Megdöbbentő. Bárki lehet áldozat egyik pillanatról a másikra.
És gondolom ez csak a felszín. A rendőrök, mentők, tűzoltók, orvosok biztosan tudnànak mèg mesélni.

Dulai Péter történeteivel az Élet elleni bűncselekmények c. Facebook-os oldalán találkoztam először, s kezdtem el követni. Nagyon érdekes történetekről számol be a mai napig, így nem volt kérdés, hogy megjelenő köteteit is biztos el fogom olvasni.

Szeretném először is leszögezni, hogy a csillagozás a kötetnek, annak minőségének és a történetek összeválogatásának szólnak. Amikor tegnap este befejeztem a könyvet, azt mondtam, hogy nem tudom értékelni a kötetet, hiszen a megtörtént eseményeket nem lehet 5 *-ra értékelni. Aztán egyet aludva rá úgy döntöttem, hogy a könyvet és a belefektetett energiát, időt mégis minősítenem kell.

A történetek olvasmányos stílusban íródtak, sok információval láttak el a körülményekről, a személyekről, a nyomozás részleteiről, tetszett a szerző gondolatmenete és ötletelése. Az utolsó két megtörtént esemény vágott földhöz igazán, s talán azért is érintett mélyen, mert gyerekekről szólt. Szinte minden egyes történet után hangosan mondtam ki, amit már biztos sokan mások is: „Hogy létezhetnek ilyenek? Hogy történhet meg ilyen a világon?”

Megdöbbentő és egyszerre szomorú…

Igen: ez nem esti olvasmány. A nyers valóságot olvashatjuk az oldalakon. Van olyan eset, ami kevésbé és van, ami jobban megérint. Előbbire példa a martfűi rém, amit az utóbbi években többen is feldolgoztak az utóbbira az utolsó két bemutatott ügy.
A szerző nem tesz fel kérdéseket, mégis egy-két esetben önkéntelenül is felmerülnek ezek.
Engem egyértelműen az utolsó írás érintett meg: a gyerek bátorsága.
Bízom benne, hogy a szerzőtől még látunk ilyen munkát.

Különleges szempontból ismerhetjük meg a Kádár-korszakot. Néhány gyilkosságot mutat be a szerző. Nagyon alapos kutatómunkát végezhetett.
Eléggé meghökkentő esetek vannak ebben a könyvben, engem leginkább annak a kislánynak a története rázott meg, akit az apja és a nevelőanyja ölt meg, hihetetlenül kegyetlen sorsa volt annak a kisgyereknek.
Nem könnyű olvasmány, de nagyon érdekes.