It's ​so easy 55 csillagozás

…és más hazugságok
Duff McKagan: It's so easy

„Mellébeszélés ​nélkül a rock'n'roll igazi pokláról és mennyországáról”
                         – David Fricke, Rolling Stone magazin

A Guns N’ Roses és a Velvet Revolver alapító tagjának története arról, miként jutott a csúcsra, hogyan küzdött az alkohollal és a drogokkal, hogyan omlott össze és végül hogyan állt újra talpra.

+ + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + + +

Húszévesen, 1984-ben Duff McKagan felkerekedett, hogy elhagyja szülővárosát, Seattle-t – részben, hogy valóra váltsa álmait, részben pedig azért, hogy elmeneküljön a heroin elől, aminek használatába addigra több közeli barátja is belehalt. Még csak pár hetet töltött Los Angelesben – az autójában lakva –, amikor jelentkezett a hirdetésre, amiben egy Slash nevű ismeretlen keresett basszusgitárost. Nem sokkal később megszületett a világ legveszélyesebb zenekara, a Guns N’ Roses, amely aztán több mint 100 millió lemezt adott el világszerte.
    Az It’s So… (tovább)

>!
Cser, Budapest, 2018
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632784786 · Fordította: Pritz Péter
>!
Cser, Budapest, 2016
356 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632784786 · Fordította: Pritz Péter

Enciklopédia 20

Szereplők népszerűség szerint

Slash · Axl Rose

Helyszínek népszerűség szerint

Seattle · Los Angeles


Kedvencelte 16

Most olvassa 5

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
pepege P
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Nyilvánvaló, hogy egy efféle könyvet nem a szépirodalmi értékeiért vesz kézbe az olvasó, hanem azt várja, hogy egy pici belepillantást nyerhet – jelen esetünkben a Guns N' Roses zenekar életébe, miközben jót szórakozik.
A ’90-es évek elején nem voltam éppen túl nagy koncertre járó (na jó, ma sem vagyok túlságosan az), inkább otthon egyedül és a haverokkal hallgattuk kedvenc bandáinkat. Mondanom sem kell a GN'R is közéjük tartozott. Rongyosra hallgattuk a kazettáit. Velem még jól kitoltak anno és középiskolában nem angolt tanultam, csak később, önszorgalomból. Ezekkel a zenehallgatásokkal (is) kezdődött az egész, kivülről fújtam a szövegét (és tanultam meg az angol kiejtést. Bezony!). Ilyen hátszéllel aztán nem csoda, hogy amikor kiderült, jönnek Budapestre (abban az időben ez azért nagy szó volt, hogy ilyen híres bandák felléphettek nálunk, még akkor is, ha a rendszer már megváltozott), mi is ott leszünk. Nem mondom, hogy minden percére emlékszem, de bizonyára sokkal több mindenre, mint Duff. :) Ő ugyanis meg sem említi a magyar koncertet (na jó, Budapestet igen, miután itt tért néhány napos filmszakadás után magához, és döbbent rá, hogy a prágai koncert kiesett neki. :) )
Manapság már ritkán hallgatok GN'R-t. Ha mégis, akkor csakis a régieket. Nekem a Velvet Revolver sem jött be, az énekese nem volt szimpatikus, hiába van a tagok között 3 ex-GN'R-es.

Na, szóval, beszéljünk azért a könyvről is: Duff alapvetően szimpatikus volt mindvégig, még akkor is, amikor a vodka+koko kombót nyomta szinte nullhuszonnégybe'. Nagy volt rajta(rajtuk) a nyomás, értem én, de azért tényleg durva dolgokon ment keresztül a függősége miatt. De, hogy valaki teljesen önszántából, önállóan, egy szál magában lejöjjön a szerről és leszokjon az alkoholról, azért azt megnézném, aki utána csinálja.
Duff ma boldog családapa és férj. Érdemes elolvasni, hogyan sikerült kimásznia a gödörből, ahonnan már úgy tűnt, nincsen visszaút. Tanulságos.

1 hozzászólás
>!
DoraCraiban IP
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

A legjobbkor került a kezembe ez a könyv.
Amikor megláttam a könyvesboltban, rögtön tudtam, hogy ez valami különleges lesz, nem pedig egy újabb bőrlehúzás a Guns N' Roses névjegyéről. Úgy gondoltam, ha a GN'R és a Velvet Revolver ritmusszekciójának alappillére könyvet írt, akkor ott bujkál majd némi mondanivaló a sorok között, és éreztem, hogy ezzel a könyvvel végre egy hiteles történetet fogok kapni arról a zenekarról, amely nagy mértékben hatást gyakorolt az életemre és a környezetemre. Nekem mindig is Duff volt a legszimpatikusabb az egész csapatból. Akármelyik élő felvételüket néztem, mindig az ő megjelenése és viselkedése tűnt a legemberibbnek. Valaki, aki egyszerre figyeli Axl őrült kirohanásait a színpadon, követi Slash virtuóz játékát, lépést tart Izzyvel (és Gilbyvel), és megrengethetetlenül bízik a dobban, akár Steven, akár Matt ül azok mögött. Amolyan megbízható megfigyelőfélének látszott kívülről, aki ha a kés élén táncolva is, de tartja a lelket a csapatban. Igen, aztán elolvastam ezt a könyvet és láttam ezt az egészet az ő szemén keresztül: a napi két liter vodkát legurító drogfüggőt, aki éveken át rettegett tőle, hogyha átkapcsol magában egy kapcsolót és elkezd felelősséget vállalni a zenekarért, akkor széthullik körülötte minden.
De ami a széthullás után jött, arra nem voltam felkészülve. Hogyan rakd össze az életedet újból, kirakós darabkáról kirakós darabkára, miután a kokain és az alkohol széttrancsírozott és húsdarálón keresztül darabolt széjjel? Lépésről lépésre, őszinteséggel, kitartással, önfegyelemmel, alázattal, önzetlenséggel, emberséggel. Lépésről lépésre. Duff számára ez egy korty vízzel kezdődött meg a régi bringájával, életmódváltással folytatódott, aztán éveken keresztüli kemény munkával. És valahol, az út közben, amíg naponta küzdött azért, hogy embert és férfit faragjon magából, rátalált a boldogság. Tett érte, hogy a fél (negyed?) emberből egész ember legyen, megtanult őszintén élni. Erről szól az egész. Így lehet megteremteni egy boldog, biztos alapokon nyugvó családot, céget, művészetet, zenekart.
Duff élete és alkotása még korántsem ért véget, de ennek a történetnek a végére nagyon-nagyon odaillene egy bizonyos befejező mondat. Nem tartom elhamarkodottnak: És boldogan élt, míg meg nem halt…

Külön kiemelendő a magyar fordítás. Hűen tükrözi Duff stílusát, nagyszerű munka.

>!
Zabothegyező I
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Elkezdtem újra Guns-t hallgatni, elmentem a Los Angeles-i koncertre két este is, elkezdtem újra napi szinten bringázni, és másképp nézek az alkoholra meg a többi tudatmódosítóra is.
A legklasszabb szemszög eddig, amiből a Guns-t megismerhettem, Duff pedig ízig-vérig ember. Lemmy-t és Ozzy-t azért szerettem újraolvasni, mert végigröhöghettem a fanyar sztorijaikon, Duff könyvét azért fogom újraolvasni, mert alattomosan tanít a szépre.
Köszi McKagan!

>!
latinta SP
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

    Szögezzünk le előre néhány tényt:

    1. nem vagyok GN'R-rajongó (nem is voltam);
    2. nem ismerem az amerikai könnyűzenei hullám résztvevőit (meg más nemzetűekét sem);
    3. nem vagyok otthon az efféle zenék szakszókincsében (terminus technicusaiban);
    4. – (nem lesz negyedik, mert a stílusban a háromszori ismétlés még éppen elegendő).

    A fentiek fényében (kis logikátlansággal, kihagyással) állíthatom, hogy még ilyesmi típusú önéletírással nem volt dolgom. (Amúgy az őszintén feltárulkozó, avagy a valóságot a fikcióval keverő naplójellegű megfogalmazások olvasása nem áll távol tőlem: Esterházy Péter, Kertész Imre, Márai Sándor, Nádas Péter, Ottlik Géza, Sajó László.)

    Meglepett és megdöbbentett, sőt helyenként elképesztően meghökkentőnek tűnt számomra az a széles sávú stílusregiszter, amelyen Duff élettörténete megszólalt.
    Igencsak tanulságosnak tartom – ám arra nem buzdítanék senkit sem, hogy saját bőrén tapasztalja meg mindazt, amin a szerző és oly sok kor/kórtársa keresztülment.
Tökéletesen megfelelhet, ha e szerint az írói recept szerint jár(unk) el: spoiler.

    És noha egy (több) zenekar tagjának az írását olvastam éppen, szándékosan nem karcoltam ki belőle a zenéket. Csak egyetlent, hiszen akiről szól: Bob Dylan, a 2016-os év irodalmi Nobel-díjasa lett: https://moly.hu/karcok/800874.

    A könyvet eredetileg egyik kolléganőmtől kaptam kölcsön – mint korábban a Nick Hornbykat is –, én meg cserében ezt vittem neki.

    (Végül most mindketten úgy jártunk, hogy beszereztünk egy-egy saját példányt is. :-))

>!
fülcimpa
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Óriási élmény a könyv, bár leginkább maga a felépülésről szóló rész volt a legmaradandóbb, azért – amit egy karcomban már jeleztem –, mert hatalmas motivációt ad.

>!
kissakos I
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Ez a könyv nagyon személyes számomra, több szempontból is.
Elsőként azért, mert 37 évet kellett ahhoz eltöltenem a Föld nevű bolygón, hogy megéljem azt, hogy Budapesten, családomtól távol töltsem a szülinapomat. De most ez történt: a munka a fővárosba szólított, és ez alatt a pár nap alatt Szolnoki-Kovács Péter és Réka Szolnoki-Kovács
voltak az örökbefogadó szüleim, akik ráadásul a szülinapom estéjén, egy „szolid” 12 órás műszak után szülinapi tortával, és Duff könyvével vártak este. Nagyon köszönöm ezt a gesztust, hála, ölelés, meghatódás, stb!
Másodsorban azért is fontos, mert 2011-ben, mikor megjelent a könyv, még szó sem volt magyar fordításról. Sőt, arről szóltak a pletykák, hogy ez a könyv tuti nem jelenik meg nálunk, mert nincs rá igény, érdeklődés. Hosszú ideig vártam, de végül olyat tettem amit még sosem: megszereztem az eredeti verziót, és életemben először nekiálltam angolul elolvasni egy egész könyvet. Mire Peter Pritz , az OPEN AIR RADIO – A VOLTSoundSziget. „oszlopa” elkezdett arról osztolgatni, hogy készíti a magyar fordítást, már az utolsó fejezetnél jártam. Szóval, jó sokat tanultam az angol nyelvről, és a rockandrollról, köszi Duff!. És persze köszi Peti a fordítást, nem volt rossz az angol verzió, de anyanyelven azért mégiscsak jobb volt olvasni, így azért mélyebben meg tudtam érteni.
Harmadsorban: a Guns N' Roses az a zenekar, akik miatt annak idején elkezdtem zenélni, akik miatt „zenebuzi” lettem. Így értelemszerű, hogy tagok szóló-és egyéb projektjeit figyelemmel kísérem. Duff figurája volt számomra a legizgalmasabb A Világ Legveszedelmesebb Zenekarának tagjai közül. Bár a ’90-es években, amikor gimnazista voltam, nem sok anyag állt rendelkezésre (néhány Popcorn és Bravo magazin, egy két elkapott MTV interjú, és Mick Wall könyve, amelyben először lehetett igazi mély interjúkat olvasni a GNR zenészeivel) , az már akkor lejött, hogy Duff McKagan nem egy egydimenziós zenész. Gitározik, énekel, dobol, dalt szerez-sokkal több, mint egy „átlagos” basszusgitáros". Később, ahogy az egyre másra megjelenő zenei projektjeit figyeltem (aBelive In Me szólóalbumtól a Velvet Revolver -en át a Neurotic Outsiders ig ) ez csak megerősödött bennem. Később, a 2000-es évektől jött a nagy internet boom, és egyre több információhoz jutott hozzá az ember. Akkor merültem el mélyebben Duff életútjában: a drog és alkohol okozta , majdnem halálos kimenetelű hasnyálmirigy gyulladása, majd a kőkemény harcművésszé való avanzsálása (a pali majd' 50 éves, de bármikor oda lehet állítani egy alsógatyamodell mellé, ez pedig nem kis teljesítmény annak tükrében, hogy 25 évesen egy két lábon járó vizihullára hasonlított), a pénzügyi diploma megszerzése, és a rockzenészek nek szolgáltató pénzügyi cég megalapítása mind inspirálóan hatottak rám. Mindeközben a nyilatkozatai alapján úgy tűnt számomra, hogy ő a Rockandroll Buddhája. Mindig iszonyatos békével, tisztelettel, alázattal nyilatkozott zenésztársairól, a zenéről, és az élet dolgairól. Scott Weiland halálakor ő volt az egyetlen zenész, aki a hagyományos #rip üzeneten túl egy igazi, mély és megható írással búcsúzott egykori zenésztársától, pedig az elválásuk köztudottan nem „túl szép”.
Duff McKagan megírta a maga történetét, amely érdekes lehet annak, aki az elmúlt 10-20-30 év rockzenéje iránt érdeklődik. Vannak szaftos vagy vicces sztork a pályatársakról (a Poisontól a Hanoi Rockson át a Mötley Crue-ig, vagy a Nirvanáig szinte mindenki említésre kerül, legalább egy két mondat erejéig). De mi van azokkal, akiket nem érdekel a rock and roll? Nos azoknak is ktöelező olvasmány ez a könyv: ez ugyanis egy történet a kitartó munkáról, a sikerről, az összeomlásról, arról, hogy hányszor küldhet az Élet padlóra, és hányszor kell felállni. Egy történet az alázatról, a tanulásról és az útkeresésről. Egy történet arról, hogy az ember mennyire kreatív és sokoldalú lehet, mennyi mindent elérhet, ha kilép a korfontzónájából. Duff McKagan könyve nem egy szaftos rock bulvár, hanem egy motivációs útmutató az élethez.
Nagyon ajánlom mindenkinek!

1 hozzászólás
>!
Zakuro
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Eredetileg Slash könyvéért futottam be a könyvesboltba (akkor még nem tudtam, hogy azt beszerezni maga a lehetetlen küldetés). Ez viszont rögtön szemet szúrt, így elhoztam, ha már megvan.
Nagyon tetszett, iszonyatosan jó volt a kulisszák mögé látni, és nagyon tanulságos is, engem felspannolt, spoiler. Erőt adott. Köszönöm!
Ezen a nyáron lettem nagyon ráfüggve a GN'R-re. Bevallom, eddig Duff volt számomra a Guns legsemlegesebb tagja. Slasht imádom, Axl.. Olyan, amilyen, a hangjáért megőrülök, mint embert viszont hagyjuk. Izzy-ről a Don't Cry jut eszembe, Steven meg a drogos dobos, akit kidobtak egy (jórészt) drogosokból álló együttesből, mert drogos spoiler. Most viszont árnyalódott a kép. Megismerhettem kicsit ezt az embert, és tetszett, amit láttam. A többiek is emberközelibbek lettek. Slasht még mindig nagyon bírom, Axl pedig sokkal szimpatikusabb lett. Nem egy egyszerű ember, de többször is bebizonyította, hogy tud kedves és empatikus is lenni, és ebből a szempontból igazán jó barát. Neki se lehetett egyszerű, bipolárisként az élet minden, csak nem könnyű. Abban, hogy a GN'R szétesett, neki is volt szerepe (nem is kicsi), de Duff is megírta, hogy ezt együtt okozták. Lépniük kellett volna, de nem tették meg. Kommunikálniuk kellett volna, de csak hallgattak. Megromlott az a szoros összetartás, de nem próbáltak közeledni, csak még jobban széthúztak. Az, hogy Slash és Duff visszatért, a múlt végleges lezárását jelenti, és ezek szerint valahol útközben megjavult az, ami elromlott, ha egyszer láttak lehetőséget az összeállásban. Én szívből szurkolok nekik :))
Ja, és Duff: nem vagy elb*szott alak. Csodálatos ember vagy. Komolyan mondom.

>!
Kis_Andrea
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Wow!! Nem tudom, hogy most tulajdonképpen én faltam fel a könyvet, vagy ő falt fel engem. :-D Teljesen magába szippantott!! Imádtam a stílusát, a mondanivalóját, a humorát. Mindent. Amíg olvastam nem is létezett más. Volt benne valami végtelenül nyomasztó, és mégis nem engedett el. Ha nem volt éppen időm olvasni, akkor is folyamatosan ez járt a fejemben. A vége felé pedig az járt az eszembe, ez igen, ez minden nő álma: a jó útra tért rossz fiú. :-D
Emellett megjegyzem, hogy nagyon informatív is volt. Sok dologban szélesítette az ismereteimet és a látókörömet. Kár lett volna kihagyni!

2 hozzászólás
>!
GitarGavaller
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

A GN'R régóta kedvencem, a Velvet Revolvert is tudtam szeretni, így nagyon örültem, amikor Slash után Duff könyve is megjelent magyarul. Hasonló történetet írnak le, a pörgéstől a szinte teljes összeomlásig. Viszont a talpra állás más formában ment végbe. Duff a sportban és a tanulásban, majd a diploma megszerzésében találta meg a menekülést, sőt üzletember lett. Kifejezetten élvezetes volt olvasni arról, ahogyan a magánélete is rendbe jött. Az embernek szinte kedve támad a családalapításhoz. :)

>!
Juhász_Peti 
Duff McKagan: It's so easy

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Valóban! Az egyik legjobb zenekaros könyv, ami létezik. Könnyű volt megírni,vagy végig menni ezen az úton? Nem tudom,de zseniális és letehetetlen.Remek előszó után párhuzamos kronológiával indulunk basserünk gyerekkorától, majd Duff szép lassan, és rendkívül őszintén bevisz minket a zeneipari kulisszák közé a GN'R történetén keresztül. Belsősként nem kérkedik, mégis térdig gázolunk a fehérpor és az alkohol nyújtotta bűvöletben Alice csodaországában, ahol mellettünk jár karöltve a Kaszás, miközben mindannyiunk nagy álmát éljük át bármiáron. A könyvben megismerhetjük az ember gyarló természetét, az útkeresést, vagy akár a dantei kapukat döngethetjük….Van, akinek sikerül némi szerencsével visszatalálni a kikövezett úton. Számos GN'R dalról kapunk inspirációs megvilágítást, vagy ismerjük meg a valós zenekaros sztorit, miközben egyre mélyebbre merülünk a szerzővel a rakenroll mocskában. Szép lassan lecsúszunk, mert a sikernek kurva nagy ára van ám, de Duff McKagan-re egyszer csak rátör a reveláció, és ha nehezen is, sérülve, de törve nem, visszatalál a normális kerékvágásba. Eközben tudásukkal olyan stíluselegyet teremtettek, ami máig meghatározó sokunk számára. Nem, nem olyan, mint a Mötleyes Dirt, vagy Nikki Heroin Naplója, hanem jobb! Tanulságul is szolgáljon mindenki számára, hogy minden éremnek két oldala van…Ők valahogy túlélték önmagukat, és újra turnéznak majdnem eredeti felállásban.


Népszerű idézetek

>!
latinta SP

    A könyvek nyújtottak menedéket számomra, és az olvasás a mai napig tökéletesen le tud nyugtatni. Akár turnén vagyok, akár otthon a családdal, mindig olvasok lefekvés előtt. Ezzel vértezem fel magam az élet megpróbáltatásaival szemben.

223. oldal, Harmincnyolcadik fejezet (Cser, 2016)

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
DoraCraiban IP

Az önbizalom az, amikor tudod, hogy meg tudsz valamit csinálni, még azelőtt, hogy megpróbálnád.

264. oldal

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

3 hozzászólás
>!
latinta SP

    Amikor ráakadtam Hemingway egyik könyvére, amely a spanyol polgárháborúról szólt, akkor jutott eszembe, hogy ideje nekilátni az eredeti tervemnek, és elolvasni a kötelezőket. Az Akiért a harang szól volt a könyv, amely egyszer csak megnyitotta előttem a kaput a világirodalom felé. Hemingway leírásai nagyon nagy hatást tettek rám. Tömörek voltak és gyönyörűek. Amikor az éhezésről vagy a fájdalomról írt, hirtelen fájdalmat és félelmet éreztem. És amikor az egyik szereplő az alkoholizmusról beszélt, abba beleremegtem: „A részeg ember aljasabb, mint akármelyik gonosztevő. A tolvaj, ha éppen nem lop, olyan ember, mint mindenki más. A zsaroló legalább otthon nem folytatja mesterségét. A gyilkos megmossa kezét, amikor hazatér. De milyen a részeg ember? Büdös és berókáz a saját ágyába, és a szeszben eláznak a legfontosabb szervei”.*
    Az Akiért a harang szól után a Fiesta, a nap is felkel következett, majd a Búcsú a fegyverektől, az Afrikai vadásznapló, aztán az Öreg halász és a tenger. Az, ahogyan Hemingway írt, ráébresztett, hogy léteznek olyan ritmusok, amelyektől egy kifejezés vagy szöveg életre tud kelni. Olvastam a verseit. Olvastam a novelláit. Gyors egymásutánban befejeztem két Hemingway-életrajzot is – bár az egyik olvashatatlan volt.

* Sőtér István fordítása

223. oldal, Harmincnyolcadik fejezet (Cser, 2016)

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · olvasás
>!
latinta SP

    Józanságom magányos, lakatlan szigetén végre jött valami, amibe belekapaszkodhattam. Még nem találtam a helyem a világban, de ezekben a [Hemingway-]könyvekben ott voltak a helyszínek, gondolatok és emberek, amelyek és akik megmozdítottak bennem valamit, illetve amelyekkel és akikkel azonosulni vagy vitatkozni tudtam. Aztán ahogy belekezdtem más írók munkáiba is, és egyre több klasszikus művet (és emellett tényirodalmat) olvastam, azt kezdtem el érezni, hogy ezektől az íróktól önbizalmat nyerek, hogy a saját hangomon szólaljak meg, és merjek választékosan fogalmazni. Mert addig általában csak hangoskodva beszéltem, amivel igazából csak a félelmemet lepleztem – a félelmet attól, hogy kellemetlen vagy átláthatatlan helyzetekben leblokkolok.

223. oldal, Harmincnyolcadik fejezet (Cser, 2016)

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway · könyv · olvasás
>!
loranda P

Az élet nem olyan utazás, aminek célja, hogy biztonságban, és a testünket jó állapotban megőrizve érjünk el a sírig.
Hanem, hogy ide-oda ütődjünk
És teljesen elhasználódva, tökéletesen kimerülve kiálthassunk fel a végén:
„A mindenit, micsoda menet volt!”

307. oldal, 58. fejezet (Cser, 2018)

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

>!
DoraCraiban IP

A függőséggel kapcsolatos első szabály: az embernek be kell ismernie, hogy függő. Én ezt már tudtam. Nekem azt kellett beismernem, hogy mennyire önző is vagyok. Vedd már észre, hogy fájdalmat okozol az édesanyádnak.

216. oldal

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

Kapcsolódó szócikkek: függőség
>!
Cékla_Réka

Egy éjjel például betörtem egy templomba, hátha találok ott egy-két mikrofont a zenekaromnak. Olyan fiatalon nagyon bátor voltam a piától, és nem éreztem lelkiismeret-furdalást. De mivel mikrofont nem találtam, elloptam a templomi kelyheket, és otthon abból ittam a koktélokat.

10. oldal

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

>!
DoraCraiban IP

Nem hiszem, hogy egy fiú kérhetne többet egy tűzoltó apánál. Ha az általános iskolában olykor-olykor cikinek is éreztem, hogy a szüleim idősebbek, mint a barátaim és az osztálytársaim szülei, legalább az jó érzéssel töltött el, hogy apám egy hős.

25. oldal

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

>!
Andrew_N_Bagman P

„Lehetőleg minden napot tiszta lelkiismerettel kezdjünk” – mondta. „Úgy kell tudnunk felkelni, hogy odamehessünk a tükörhöz, belenézhessünk, és azt mondhassuk: >Tegnap nem hazudtam senkinek, és nem hátráltam meg egyetlen feladat elől sem.< Ha őszintén élsz, semmit nem bánhatsz meg.”

246. oldal

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok

>!
DoraCraiban IP

– Az életben néha szembe kell néznünk olyan dolgokkal, emberekkel, helyzetekkel, amelyekkel nem szívesen nézünk szembe. Néha úgy érezzük, hogy mindenki ellenünk fordult. De ilyen esetekben nem szabad összeroskadnunk, ilyenkor kell megmutatnunk az embereknek, hogy erőt képviselünk, ugyanakkor meg kell tanulnunk engedményeket is tenni.

238. oldal

Duff McKagan: It's so easy …és más hazugságok


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Nick Mason: Pink Floyd Inside Out – Kifordítva
Szőnyei Tamás: Az új hullám évtizede 1.
Ben Myers: Muse – Az Univerzum lüktetése
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A Rock története 1.
Mick Wall: Iron Maiden
Jávorszky Béla Szilárd – Sebők János: A magyarock története 2.
Jann S. Wenner – John Levy (szerk.): Rolling Stone – Interjúk
Sebők János: Az utolsó dalt a halál játssza
Bakó Csaba – Szabó Krisztina – Váradi Ferenc: Debreceni Rocklexikon (1990-2000)
Everett True: Nirvana