Értékelések 6

Nicole_Kinney I>!
Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Jobban megfogott, mint Péter könyve, talán azért, mert itt magukról a tanfolyamokról több szó esett, mint a szervezet felépítéséről, az érzelmek is jobban átjöttek (valószínűleg ennek az az oka, hogy nőként nővel könnyebben tudok azonosulni, a női elbeszélésmód közelebb állt hozzám), a stílusa pedig olyan olvasmányos, hogy egyben lement az egész könyv.

Ami a tartalmat illeti, amikor ilyen történeteket olvasok, – legyen az ex-szcientológustól, ex-Jehova tanújától, ex-akármitől – mindig elszomorít, hogy mennyire kiszolgáltatottá tesz minket az emberi mivoltunk. Mert szép is az élet, de közben meg piszok nehéz, a boldogság sokszor csak egy legendának tűnik (valaki, valahol hallott már róla, hogy létezik :P), meg halandók vagyunk, de a vágyaink és a szeretetünk az örökkévalóságra irányulnak, és innentől kezdve ha valaki meg tud győzni minket arról, hogy nála van ennek a kulcsa, akkor végünk. Akkor elmehet több százezer/ millió Ft arra, hogy egy hamutartót utasítgassunk, vagy addig tapogassunk egy könyvet meg egy üveget, amíg spirituális élménynek álcázott hipnotikus állapotba nem kerülünk. Akkor hagyjuk magunkat meggyőzni arról, hogy a szemünk, a fülünk, a zsigeri megérzéseink ellenében is követni kell az előírásokat, és ha minden ígéret ellenére egyre rosszabbul vagyunk, akkor sem szabad leállnunk. (Mint amikor a szerencsétlen agarak előtt rángatják a szintén szerencsétlen nyulakat, amiket úgysem lehet utolérni, ha meg mégis utolérnék, csak azt látnák, hogy már rég döglöttek.)

Azon meglepődtem, hogy a szerző a kilépés után milyen hamar mert pszichológushoz és pszichiáterhez fordulni (és csalódtam, hogy mennyire nem tudtak vele mit kezdeni, ez azt bizonyítja, hogy Magyarországon nincs túl jól felkészítve a szakma az ilyen jellegű élmények okozta traumákra), ezek szerint nála nem működött túl jól az ellenségkép teremtés.

Jó, hogy megszületett ez a könyv, biztos vagyok benne, hogy lesznek még, akiknek nagy segítséget nyújt, prevencióként vagy vigasztalásként, hogy megtörtént már ez mással is, vagy megerősítésként, hogy lehet lépni, és csak nem szakad rá az emberre az ég :) Kívánom a szerzőnek a legjobbakat! <3

Zalkodi_Erna>!
Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim

Hihetetlen történet, nem tudtam letenni. Magával ragadott a téma és az írásmód. Nem sok, nem kevés, mindenből pont annyi, amennyi kell.
A könyv bemutatja a szcientológia intézményét, az alkalmak felépítését, a beszervezés folyamatát, az emberi kapcsolatok minőségét és a pénz szerepét.

Rávilágít arra, hogy milyen esendő is az ember, ha változásra van szüksége, vagy önmagát keresi. Bemutatja, hogy lehet egy gondolkodó emberből viszonylag hamar egy agymosott zombi.

Felkavar és téped a hajad, hogy ember nyisd már ki a szemed, amikor olvasod, hogy az író saját szemével látta, átélte a poklot és még akkor sem állt fel, hogy jó, ennek vége, felejtsetek el. Hanem egyre több pénzt, energiát időt és értékes kapcsolatot áldozott fel valamiért amire azt mondták, hogy jó lesz neki.

Nagyon remélem, hogy ez a könyv eljut olyanok kezébe is, akiknek éppen nagy szüksége lenne rá.

Hirdetés
Rosalie_2 P>!
Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim

Az a hívás, amit felveszel, de a vonal végén nem szólal meg egy árva hang sem, úgyhogy leteszed. Amikor érzed, hogy valaki figyel, de kinézel az ablakon és nem látsz senkit. Amikor megkérdezed magadtól, hogy benézz-e a szekrénybe, mert esküszöl, hogy valami neszt hallottál, és sötét van, te pedig egyedül vagy. Amikor az utcán visszanézel, mert valahol összetört egy italosüveg, de egy árva mozgást nem észlelsz és síri csend van.

Diána szakít az aktuális párjával és beolvad egy MLM piramisjáték szerű szervezetbe, ami gyorsan ledobja magáról a maszkot és leleplezi magát; egy populáris vallási szekta bástyája van a tükör reflexiójában.

A pácienseket idegméreggel tömik tele – fokozatosan növelve a dózist –, amit vitaminként és más fontos gyógy anyagként harangoznak be, majd pedig a méreg általi hatásokat egyfajta „kiégetés-beavatás-megtisztulás” folyamatként állítják be. Erre jönnek a folyamatos beetetések és a hatalmas pénzek legombolása. A tagok hitelbe verik magukat, hogy a különböző procedúrákon keresztül eljuthassanak a szekta által hőn emlegetett „Clear” állapotba, ami azt állítja, hogy megszabadítja átélőjét a világ összes fizikai fájdalmától és szenvedésétől.

Dia menekül. Menekül a magánélete elől. Menekül a párkapcsolata elől és mivel elmúlt már harminc, ezért az ő életébe is betör az életközepi válság, ami arra készteti, hogy görcsösen feloldja azt az enigmát: mit is keres ebben a világban? Valamint, hogy megtalálja a választ az élet értelmére.

A szekta azonban nem tágít. Neki pénz kell. Pénz és hatalom. Erről szól az egész. Ezek az emberek, akik ott élnek a szekta által fenntartott házban, övezetben, épületegyüttesben, bungalóban, vagy nevezd, aminek akarod, csak bekötött lárvák, akik energiát termelnek. A piramis tetején pedig ott ül a pszichopata, akinek nincs empátiája, nincs lelkiismeret-furdalása, hanem egyszerűen csak érzelmek nélkül rángatja a marionett bábokat, s neki az olyan ideák, mint az igaz szerelem, az önzetlen szeretet vagy a szabadság csak semmitmondó, üres szavak. S mivel ezen értékeket soha nem is fogja átélni, megélni, érezni, ezért is válik jelentéktelenné és szánni valóvá az egész karaktere, Ez a jellemtelenség és látszólagos erő lecsöpög a rendszer alsóbb spiráljaiba, s pont emiatt lesznek a követők, a hívek is ugyanolyan szánalmasak és szánni valók. Mert bár a hatalom a vezér kezében van, de soha nem lesz egyenértékű az igazi emberrel. Ha megkapirgáljuk a felszínét és lélektanilag akarjuk elemezni, be kell valljuk, hogy csak egy vérbeli pszichopata tud felállítani egy ilyen rendszert és kidolgozni annak minden pontját olyan részletesen, ahogy az a történetben is kirajzolódik.

Ijesztő, ahogy leomlanak a falak és lemállik a maszk. Ahogy kiderül, hogy minden csak füst és tükrök. Ez nem egy Óz, a nagy varázsló történet. Ez itt a való világ. Ez vérre megy.

Félelmetes, ahogy a vezető által irányított zombik fenntartják a rendszert, ami birtokba veszi a testet és kisajátítja, vagy inkább tulajdonba veszi a szexualitást, az énképet, a belső képernyőt. Lerombolja az önreflexivitást. A végső cél: egy disztopikus világrend felállítása, amiben nincs helye a szabad akaratnak. Magam, ki merem jelenteni, hogy ez már a harmadik szexuális forradalom, amiben élünk, s nem bánom, ha az utcán valaki épp arról beszél, hogy hány emberrel feküdt le, hogyan és milyen időközönként, milyen pózban, és milyen segédeszközöket felhasználva a csúcs eléréséig. Nem ide vág, de amikor megjelent Szepesi Nikolett vagy Kelemen Anna könyve, amiben elképesztően őszintén reflektáltak a testről és a szexualitás egy-egy aspektusáról, emberek százai keltek ki magukból s ontották szavakba a belső mocsarukat. Holott nem volt más az, mint az önön szexualitás elnyomása. Egyszerű prüdéria és álszentség, csak papírra vetve. Örülök, hogy manapság előfordulhatnak ilyen megjelenések, akár könyvekben, akár az utcán. Az, hogy nincs korlát. És amíg valaki szabadon tud beszélni az érzéseiről, vagy az intim dolgairól, addig szégyenérzetet sem lehet benne kelteni, s amíg nem lehet szégyenérzetet kelteni benne, addig nem lehet irányítani, kontroll alá vonni. Ha ezt kiforgatjuk, akkor látjuk gyönyörűszépen, amit Orwell is felvázolt és amit a mai napig próbálnak nagyon sokan felhasználni manipulatív eszközként: a szégyenérzetet és annak keltését.

Nehéz volt látni a lelki szemeimmel, ahogy a főhősnőnek végig kellett mennie a poklokon (miközben bűnrészes is volt, hiszen a vásár mindig két emberen áll), s csak sokadik alkalomra jött el az epifánia, ami száznyolcvan fokon fordította ki őt. Rossz volt olvasni, ahogy a családja magára hagyja. Ahogy az anyukája és a húga leseperi őt és a gondjait a saját válláról és magára hagyja. Soha nem tudnék ilyen csinálni a saját lányommal. Természetesen a problémáit nem tudnám és nem is akarnám megoldani helyette, de azért lelki támaszt és szellemi támogatást mindenképp nyújtanék neki. Számomra ez nagyon arcon vágott és régóta nem volt ilyen élményem olvasás közben, de most először éreztem lenézést, ugyanakkor dühöt is az édesanya karaktere iránt.

Örülök viszont annak, hogy megszületett a könyv. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak fog majd segíteni és sokakat fog lebeszélni arról, hogy ezen az úton keressenek választ a nagy kérdésekre, amelyekre soha nem találhatnak valódi megoldást. Így van ez jól. Nem kell mindent tudnunk. És nem kell minden kérdést megválaszolnunk. Az viszont nagyon is fontos, hogy önmagunkkal tisztában legyünk és azzal, hogy mi az ami igazán boldoggá tenne minket, valamint azzal, hogy építsünk, segítsünk, adjunk és ne pusztítsunk vagy ítélkezzünk.

2 hozzászólás
szkristof>!
Dudás Diána: Az én szcientológia sztorim

Sose voltam és sose leszek szcientológus, de nagyon sokat olvastam róla, dokumentumfilmeket láttam a témában mielőtt ezt a könyvet elolvastam.
Kétségem sincs, hogy borzasztó tapasztalat lehetett a szerzőnek a szcientológiában eltöltött idő, de a könyv olvasása közben volt egy olyan érzésem, hogy próbál kimondatlanul párhuzamot vonni azok között a rémtörtének között, amiket volt amerikai szcientológusok átéltek és már évekkel ezelőtt elmeséltek dokumentumfilmekben, könyvekben.
Lehet, hogy tévedek, de nekem akkor is volt egy ilyen visszás érzésem.
Mindamellett szerintem elég jól összefoglalja, hogy miről szól ez az egész „egyház” és sokkal közelebbinek érzi az ember, ha arról olvas, hogy a Váci úti épületben mi történik és nem arról, hogy a floridai központban mi zajlik.