Nagy szociológiai érzékenységgel, hibátlan arányérzékkel, történeti biztonsággal alakította ki Duba Gyula önéletrajzának e fejezeteit. Így ez a szociográfia a legkevésbé önéletrajz. A paraszti változás mélyen tagolt kifejezése…
Vajúdó parasztvilág 5 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion
Enciklopédia 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 2
Kiemelt értékelések
Picit meglepett ez a könyv, mondhatnám csalódás is volt – nem igazán értettem a főként szépirodalmi (fikciós) remekműveket tartalmazó sorozatban mit is keres egy szociográfia. Mert Duba könyve elsősorban az, és csak másodsorban nevezhető önéletrajznak (vagy regénynek).
Bár nem vagyok otthon ebben a műfajban, úgy érzem, jó érzékkel szerkesztett írás ez, a magyar-szlovák nyelvi határon elhelyezkedő falu világának tematikus fejezetekben való bemutatása. Parasztvilág a háború előtt és a háború után. Vajúdó, és tegyük hozzá – pusztuló parasztvilág. Nemcsak a határon, hanem határokon innen és túl is.
Nagyszüleink, szüleink világa. Igen, felismertem benne az erdélyi falut is, a már csak családi történetként ismert, gondolkodásbeli, magatartásbeli, erkölcsi örökségként részleteiben, maradványaiban ma is tapasztalt hagyományos falut. Gondolom, nem csak én vagyok így vele.
Duba szeretettel, nosztalgiával, ugyanakkor precízen, pontosan részletezve és elemezve tárja elénk a falut, az évszázadok óta konzerválódott ősi erkölcsöt, emberséget a becsületesen végzett munkán és okos gazdálkodáson mérő értékrendet, a szabadidőt, pihenést nem ismerő, a munkát az élet céljának és értelmének felfogó parasztgazdák világát. Zárt életforma ez, lassan, nagyon lassan változó, a parasztsorsot természetesként elfogadó, a munka élményének és tudatának közösségteremtő erejéből sarjadó, nacionalizmustól és előítéletektől mentes, nem tökéletes, de bizonyos értelemben nyugodt, biztos értékrenddel rendelkező világ. Valahogy így működtek a dolgok felénk is – sok-sok munkával, kalákákkal, katonabarátsággal és ebből keletkező, vérségen kívüli, de gyakran sokkal erősebben kötő „rokonságokkal”.
Aztán jött a háború, majd a menekülések, lakosságcserék, deportálások, kényszermunkák, kollektivizálás – és odalett a biztonságérzet- és tudat, felrobbant, átalakult a sok száz éve egyedül értelmesnek és lehetségesnek elfogadott életvitel és értékrend. Hirtelen, követhetetlenül. A hagyományok és tapasztalat vezette világ belecsöppent valami újba, soha nem látottba… A régi világ kellékei fölöslegessé váltak, egy halódó, majd halott világ relikviáivá. Mentalitásában, erkölcsi értérendjében is megváltozott a falu.
Duba viszonyulása ehhez a változáshoz eléggé ambivalens. Miközben majdnem minden sorában érződik az elmúlt és eltűnt iránti nosztalgia, valami mímelt vagy tényleg átélt optimizmus, a szövetkezesítés, gépesítés, nyugdíjrendszer stb. pozitív oldalainak kiemelése, már-már szájbarágós ismétlése próbál enyhíteni a fájdalmon. Mintha önmagát is meg szeretné győzni az elbeszélő, hogy a vajúdó világból igazi élet születhet, mely kárpótolhat a veszteségért.
Nem tudom, önmagát sikerült-e meggyőznie, engem nem igazán, és nem csak azért, mert ma már tudom azt, amit ő akkor még nem. De nem lehet fél mondattal elintézni a szövetkezetbe való (korántsem fájdalommentes, sem önkéntes) belépést, nem lehet halottá nyilvánítani a kenyér- és tortasütést csak mert már mindent lehet kapni (igaz, fél napig kell sorba állni érte, és a végén nem biztos, hogy jut is), sem a hagyományos húsfeldolgozást, csak azért mert már mindenkinek van (?) konzervgépe. Szabadidő, pihenés, igény a komfortra, pénzben kifejezhető értéke a (már nem szabadon választott, hanem parancsra végzett!) munkának, nyugodt, biztosított öregkor…
Tudjuk, mi lett belőle. Azt is, hogy erről akkoriban nem nagyon,vagy nehezen lehetett volna másként írni. Kellett a traktor himnusza, hogy le lehessen írni a ló pusztulását. Bár az is kétségtelen, a traktor így is úgy is bepöfögött volna. Persze, nem mindegy, hogyan. (A könyvet ajánlom @krlany szíves figyelmébe – főként a táktorok diadalmas bevonulása miatt :))
Érdekes, a parasztsorsot sőt a nagy átváltozást a modern életformába bemutató könyv. Sajnos helyenkét unalmas volt a száraz felsorolás miatt, de hát nem kalandregényről van szó. Szinte semmit sem tudok a felvidéki magyarok életéről, ezért érdekes volt, hogy mennyire hasonló az ottani parasztélet és az erdélyi nemzettársaké.
Népszerű idézetek
Megvolt hát a két lovunk, de mire megszereztük őket, megjelent a faluban a ló korszerű vetélytársa: a traktor. A sárói állami gépállomáról sötétzöld Skodák jöttek, és bérszántást vállaltak a gazdáknál. Két lóval szemben egyszerre harmincöt ”lóerő” állt.
117. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Livia Bitton-Jackson: A remény hídjai ·
Összehasonlítás - Grendel Lajos: Áttételek ·
Összehasonlítás - Grendel Lajos: Galeri 84% ·
Összehasonlítás - Bajcsi Ildikó: Nemzethűség és őrségváltás ·
Összehasonlítás - Ormos Gerő: Apám és más önéletrajzi kisprózák ·
Összehasonlítás - Dobos László: Sodrásban ·
Összehasonlítás - Dobos László: Földönfutók ·
Összehasonlítás - Grendel Lajos: Einstein harangjai 79% ·
Összehasonlítás - Bauer Barbara: Még látlak odafenn 94% ·
Összehasonlítás - Wass Albert: Jönnek! / Adjátok vissza a hegyeimet! 93% ·
Összehasonlítás