Rövid az életem: leími is csak röviden lehet. Tizenöt és fél éves voltam, amikor első versem – valami kis névnapi köszöntő – megjelent Benedek Elek nagyapó Cimborájában, s akkor kaptam az első honoráriumot. Azóta sem voltam olyan boldogan büszke és magammal megelégedett, mint akkor.Azóta sok mindent láttam a világban, és becsületesen próbáltam írni magamról és arról a sok mindenről, amit láttam. Szülővárosomból,Szatmárról négy éve kerültem Kolozsvárra, most itt végzem a jogi fakultás utolsó esztendejét. A szenvedést is megkóstoltam már,néhány évig állandóan levert voltam és szomorú. Most huszonkét éves vagyok. de napról napra fiatalodom. Éjszakánként szépeket álmodom, rendületlenül hiszek Istenben és az emberekben. Hiszek a nőben, a versben, a szépség és jóság missziójában.
Valami lesz belőlem, de még nem tudom: mi.
1929
(Dsida Jenő fiatalkori önéletrajzából)
Dsida Jenő versei 27 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sziget Verseskönyvek Sziget
Enciklopédia 2
Kedvencelte 5
Most olvassa 1
Várólistára tette 15
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Ez a várólista csökkentő könyvem – egyfajta ráadás, mert összecseréltem két kötetet, így Dsida napokat tartottam.
Tartalmilag majdnem teljesen megegyezik Dsida Jenő válogatott versei című művel, tehát sok újjal nem szolgálhatok. Jobban kedvelem azokat a verseit, ahol szabályos rímeket használ.
A Miért borulnak le az angyalok Viola előtt című költeményből a második fejezet a kedvencem.
Háromsoros, páros rímekre épülő (egy bokorrím kivételével) első két sort, két szótagú zárószó követi, mely két versszakonként asszonáncként hat és játékosságot kölcsönöz. A 10, 10, 2-es szótagszám adja a részlet különleges ritmusát.
Mivel a két kötet nem sokban tér el egymástól, ez is 4,5 csillag.
Bővebben: http://moly.hu/ertekelesek/1559121
Őszintén szólva kicsit mást vártam a kötettől, de meglehet, hogy az iskolapadban, s később a hébe-hóba elolvasott versei alapján alakult ki bennem másmilyen képzet Dsida Jenő költészetéről.
Jó volt, szép volt, ez tagadhatatlan. Könnyedén meg tudta ragadni az emberi lelket, s a benne lejátszódó változásokat, vagy éppen szilárd alapokba vésni a pillanatnyi állapotokat. Mégis gyakorta előfordult olvasás közben, hogy nem érzem magamhoz közel a költőben kialakult, közvetíteni szándékozott képet. Tetszettek azok a versek, ahol a visszatérő – bár kissé megvariált – kérdésekre válaszol, körbejárva ezzel egy konkrét dilemmát, ahogy az erős, markáns gondolattal lezárt, elmélkedősebb költemények is emlékezetesek voltak. Csak az összkép az, ami kissé összemosódott az emlékezetemben. Nem alkot egységes hangulatot, mintha kifakult képsorozatot nézegetnék.
Dsida Jenő zseniális költő, de nem lesz a kedvencem.
Dsida vagy nagyon jó verset ír, vagy nagyon semlegeset. Legalábbis ami az én ízlésemet illet. Az arányok a semleges irányába tolják az életművet. Szerettem volna több csillagot adni, mert a jó verseit nagyon szeretem, de összességében jó lesz ez így.
Népszerű idézetek
Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, –
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetük közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:
úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.
Angyalok citeráján (1938)
Én vagyok a Te távoli
társad és örökös barátod,
kinek kezét sose fogod meg
s igazi arcát sose látod.
Én is, mint te, egyazon úton
járok szüntelen körbe-körbe
s éjszakánként ugyanúgy nézek
önmagamba, e furcsa, görbe,
törött és fátyolos tükörbe.
Mosolygó, fáradt kivánság
Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.
Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.
És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal
Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat iszik.
Apró csillagos éjtündérek
a szívemet hozzád viszik.
Parányi szekérre fektetik,
pihék, mohák közé, puhán,
befödik zsenge nefelejccsel
s lehelnek rá éjfél után.
Húzzák lassú, nyüzsgő menetben
szemükben harmat, áhitat –
csigák s iszonyú nagy füvek közt,
a sárga holdvilág alatt.
Nagycsütörtök (1933)
Nagyszerü elcsavarogni, bolyongani, menni örökké,
így lézengeni, mint most, gondtalanul fütyörészve,
így ballagni, kutyástul, erős nagy örömmel a szívben,
s mondani himnikusan: Csodaszép, csodaszép ez az élet,
semmi se mulja felül. Légy csonka, beteg, nyomorult bár,
mégis öröm szippantani fényt, levegőt, vakon is kéj
megtapogatni a nap tüzes arcát. Százszor, ezerszer
szép, ha emellett még fiatal költő is az ember,
hóbortos daloló, feltártszivü, harmatosan jó,
mint a madár, ki csipog s apró bogarakra vadászik,
mint farkaskutya, kit megszáll lobogó heve és a
macska nyomába iramlik. Mert sunyi macska a Szépség,
tisztafehér, pamacsos cica, hirtelen ugrik, elillan,
olykor szembe lapul, köpködve, sziszegve nyivákol
s újra futásnak ered. – Nincs, kiskutya, más hivatásunk,
mint macskára vadászni, vidáman inalni utána,
meg-megfogni, ereszteni, játszani véle, magasra
tartani felnevetőn, komor emberek arca elébe
villogtatni: kacagjon a lelkük, látva, milyen szép,
mily kecses állat a Szépség, hó-cica, furcsa bohó Vers.
Őszintén megdicsérjük az egész világot
Nagycsütörtök
Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak…
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.
Nagycsütörtök (1933)
DRÓTOK KÖZÖTT
Hálózó drót felett
megakadt testemet
nem veszik észre.
Áramtűz aranyoz,
rángat és villanyoz:
nem veszik észre.
Vergődök, remegek,
mint lázas betegek:
nem veszik észre.
Mélységes rögökre
vérezek hörögve:
nem veszik észre.
Ordítok, mint a vad
mindenki elhalad,
nem veszik észre.
…Símulok, hallgatok,
kinyúlok, meghalok…
Nem veszik észre.
Csöndes minden
Lám, lám itt csöndes minden,
egyszerű szobában lakom, fehérre
meszelt falak közt, még a falutól
is távol. Itt nincsenek dübörgő
rotációsok, nincsenek zakatoló
festékszagú, piszkos hétköznapok,
örökös itt a csend és a vasárnap.
Az ablakom a mély fenyvesre nyílik,
mozdulatlanok az örökzöld lombok,
lehet nagyokat, tisztákat lélegzeni,
a felhők is hallgatagok, szinte
odafagytak a tiszta égre.
És valahogy ez mégsem a feloldott
bánat, a méltóságos nyugalom;
ez csak a kimaradt szívdobbanás
különös csendje, csak beletörődés,
fenségessé dermedt nyugtalanság.
Ilyen magasban - Hátrahagyott versek
A sötétség verse
Ó, virrasztások évszaka!
Vastagon fog a tinta, zordul.
A rozsdalevü éjszaka
már hatkor a kertekre csordul:
Reves fák nyirka folydogál
s te arra gondolsz: mennyi éved
van hátra még? Jaj meg-megáll
a láb, mert fél, hogy sírba téved.
…Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrü lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szivódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.
Angyalok citeráján (1938)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Székely János: A nyugati hadtest 95% ·
Összehasonlítás - Szilágyi Domokos: Kényszerleszállás 96% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Valaki jár a fák hegyén 94% ·
Összehasonlítás - Kányádi Sándor: Felemás őszi versek 93% ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Száműzött szivárvány ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Az idő körei 95% ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Kettészelt madár 95% ·
Összehasonlítás - Szilágyi Domokos: Élnem adjatok 94% ·
Összehasonlítás - Hervay Gizella: Zuhanások ·
Összehasonlítás - Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás ·
Összehasonlítás