Lomtalanítás 28 csillagozás

drMáriás: Lomtalanítás drMáriás: Lomtalanítás

Kegyetlen ​és kíméletlen könyvvel lepi meg az olvasóit a több műfajban ismert, méltán népszerű doktor úr. Sok köszönet nem lesz benne, már ami a könnyű mesék híveit illeti: vegytiszta szociohorror. Szenvtelennek teltszó, pontos diagnózis, vigasztalan körkép egy pusztulásra ítélt házról – végső lajstrom, utolsó látlelet, mielőtt megjönnek a dózerek. S merthogy a bérházat lakják – teljesen adekvát, pusztulásra ítélt emberek –, a regénynek az ő tönkrement, félresiklott életükkel is számot kell vetnie. Emeletről emeletre, lakásról lakásra tárul fel a szegénység, a kilátástalanság eleven, hétköznapi panoptikuma: a rettenetes társas magány megannyi megrázó esete, rendőrségi tudósításokba illő rémtörténete. Dr. Máriás regénye azonban körülbelül ott kezdődik el, ahol a bűnügyi krónikák véget érnek – szikár stílusának, puritán nyelvének leíró tárgyilagosságát áthatja a részvét, a közel hajolás, a megértő irónia tapintata. Ez az egyetlen, amiben a könyv emlékeztet Mándyra – erre a bérházra s… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
136 oldal · ISBN: 963864866X

Enciklopédia 2


Kedvencelte 10

Most olvassa 1

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
drMáriás: Lomtalanítás

Zola feltámadt, s mint a végső pusztulás olcsó szesztől és a sír áporodott hidegétől bűzlő kísértete, itt sertepertél a gangon, s egy üveg pálinkával és egy döglött tengerimalaccal hadonászva artikulátlanul üvölt.

A társadalom leképezése ez az összeomlás szélén álló bérház, ahol a főorvos egy fedél alatt él az illegális lakás- (illetve lépcsőház)foglalóval, a jól kereső szakember a hajléktalannal. A nyomor teljes skálája megjelenik a szelíd, magányos elmúlástól az aberrációk és főbenjáró bűnök legelfajzattobbjaiig, olyan közelségből véve górcső alá az emberi sorsokat, ahonnan minden pórus elmérgesedett fekélynek látszik, s a tisztes távolból ártalmatlannak tűnő hóbortok is elborzasztanak.

Mindenkinek van valami elfoglaltsága, úgyszólván hobbija, amivel oldani próbálja a mindennapok kilátástalanságát. Ezek egy csekély hányada teljesen ártalmatlan (az egyik a virágait gondozza féltő szeretettel, a másik kéthavonta kimeszeli a lakását, a harmadik meg vég nélkül pakolászik, újra és újra átrendezve véges számú ingóságát), mások kevésbé (van egy érzelmi alapon evő cukrásznő, meg egy pasas, aki többtucat tengerimalacot tart, csak sosem takarít náluk, a tiszta almot az ürülékre szórja rá), aztán vannak hagyományosan destruktív elfoglaltságok (pia, drog, szex nagykorú és az aktusba beleegyező partnerekkel), és vannak bizony végletek is. Talán a naphosszat magára hagyottan kódorgó kislány sorsa vág leginkább az elevenünkbe, amint az udvaron történő maszturbálásával magára vonja a lakóközösség rosszallását, akik ezért mindenféle szeméttel megdobálják.
Okosan felépített kötet, nem tartja folyamatos nyomás alatt az olvasót, változatosan következnek egymás után a tragédiák, egy groteszkebbet mindig egy csendesebben szomorú sors követ. S ahogy ez a bérház a maga kisebb-nagyobb mértékben csendesőrült lakóival maga a társadalom, úgy drMáriás ezúttal a magánélet szentségére irányítja rá a figyelmet. Az udvaron magányos örömét kereső kislány esete a könyv tetőpontja, ebben csúcsosodik ki a mondanivaló: a személyi szabadság addig terjed, amíg azzal másnak nem ártunk, nem keltünk másban visszatetszést. A vízvezeték-szerelő is azért nyírta ki a szüleit, mert egy egyszobás lakásba kényszerült velük, az esténként női fehérneműbe öltöző doktor aberrációja azonban senkiben sem kelt megütközést, hiszen senki sem tud róla.
A végén a házat bontásra ítélik, a lakókat kilakoltatják, mire ők leköltöznek a pincébe, kiűzve onnan a hajléktalant, aki a vizes, elviselhetetlenül büdös helyiséget addig lakta. A lakók pokolra szállása alól senki sem ment, szimbolizálva, hogy az elmúlásban anyagi helyzet, nem, életkor, életvitel egyaránt értelmét veszti.

Szociohorror, az. A realizmust ne kérjük számon rajta, mert felvállaltan tartalmaz mágikus elemeket is, s a társadalom teljes skáláját így felvonultató lakóház egyébként sincs sehol. Magányos, családjuktól elhagyatott, értelmileg vagy testileg sérült, függőségekkel, anyagi gondokkal és az átlagossal köszönőviszonyban sem levő szexuális irányultságokkal küzdő emberek keresnek kétségbeesetten megnyugvást, akár csak pillanatokra is, és néha meg is találják, a kérdés csak az, hogy miben. Az egyik a lakása vég nélküli átrendezgetésében, a másik éppenséggel az állatokkal létesített intim viszonyban.
Nem az anyagi helyzet stabilizálása lenne minden esetben a megoldás, mert a jólétben élő lakók magánélete is a legsötétebb titkoktól terhelt. Családi összetartás, valódi törődés, ezekért nyüszítenek az éjbe a szereplők, mielőtt a végső megoldást választván felkötnék magukat vagy közeli hozzátartozóikat valamilyen magasabb tereptárgyra.

Mélyen megrázó olvasmány, bizarr, mint minden drMáriás, humor híján azonban sokkal fájdalmasabb. Tar Sándoron és Zolán edződött ingerküszöb ajánlott.

40 hozzászólás
>!
nyolcadikutas
drMáriás: Lomtalanítás

Hú!
Ez a kisregény – „házi” élet(szörnyűség)kép – maga a sokk.
Amiből nehéz öntudatra ébredni.
Mert letaglóz, oda üt, ahova nem kellene és nem enged kiegyenesedni.
A Lomtalanítás rólunk szól. Mi, emberek, magunk vagyunk a kacat, a lom, a szemét. Vegetálunk a periférián lelki toprongyokként. Mi vagyunk a nyomor, a nihil, a katatónia és áldozatai vagyunk saját jellem- és jellegtelenségünknek. Ebben a regényben mindenkinek baja van. Leginkább saját magával. Aberrált, debil, primitív elveszett lelkek hit, cél és szeretet nélkül.
Számomra az utóbbi évek legmegdöbbentőbb kötete.
drMáriás olyat rúg belénk, hogy köpni-nyelni nem tudunk! Csak bámulunk tátott szájjal és robot módon lomtalanítunk…

2 hozzászólás
>!
Quator
drMáriás: Lomtalanítás

Jó alapötlet, és történetek lehetnének, ha nem vinné túlzásba a groteszket, és a tabu döntögetést az író, mert így, akinek van gyomra elolvasni, az is érezheti, hogy ennyi betegesen furcsa ember nem élhet egy bérházban, illetve túl sok a tragédia, és szörnyűség. Ha néhány helyen a tabukat nem lépne át, illetve minden téren egy kicsit csökkenne a borzalom, a végeredmény sokkal valóságosabb, és hitelesebb lehetne. Nem ajánlom az elolvasását, de az tény, hogy ennyi sötétség, és nyomor hatással van az emberre, nem lehet úgy letenni, hogy érintetlenül hagyná az embert. Ez egy groteszk regény, ami bemutatja az emberi lealacsonyodást, és a szellemi nyomort, vagyis a társadalom legalját, ami szimbolikusan jelen esetben ebben a bérházban zsúfolódik össze. Azt mutatja be, amit senki sem akar meglátni, ami elől elfordítjuk a fejünket. Beteg könyv, egy beteg világról, egy ellenpont ez, csak éppen negatív irányban.

>!
Tési
drMáriás: Lomtalanítás

Miért tart 4 napig elolvasni egy 133 oldalas könyvet?
A tisztelt olvasó egy nyers, hátborzongató és félelmetes könyvet tart a kezében, ami mögött a nem túl figyelmes, vagy nagy mélységeket bele nem látó emberke pusztán az iszonyat kiváltásának célját láthatja. Pedig valójában ez valami sokkal több: a mai világ minden szennyét és mocskát, a bűn, az emberi gyarlóság színes skáláját vonultatja fel ez a lenyűgöző mű. Ugyanakkor – a rövid fejezetek ellelénre sem – lehet egy ültő helyben elolvasni: egy-egy fejezet után mindenképpen le kell tenni, hogy kiszakadjunk a borzalmakból, hogy elgondolkondjuk a világ dolgain és rendjén.
Hátborzongató és lehengerlő, de borzalmas. TÉNYLEG borzalmas.

>!
Mortii
drMáriás: Lomtalanítás

Mikor a kezembe vettem a könyvet a standnál és elolvastam a fülszöveget, azt hittem hogy egy nagyon jó könyv lesz. Azt hiszem tévedtem. Már a karakterek is túl nagyzoltak, nem tudom elhinni hogy ennyi utolsó senkiházi perverz, elmebeteg (FÉREG) lakjon egy házban. Persze akadnak ilyen emberek a mindennapokban, nem mondom, de ez túl tömény. Némely karakter olyan ellenszenves volt, hogy legszívesebben beléptem volna a történetbe hogy addig üssem amíg mozog!
Önmagában a történet nem rossz, lepusztult ház létminimum alatt élő lakókkal… abszolút magyar valóság. Viszont ehhez csak ki kell menni az utcára nyitott szemmel és látja az ember. Erről nem hiszem hogy könyvet kell írni. Az eltúlzott karakterek végtelenül képtelenné és visszataszítóvá teszik a történetet.

>!
Imoran
drMáriás: Lomtalanítás

Gyorsan olvasható tömény borzalom, főszerepben az emberi faj legalja. Mindenféle defektes alak, kortól, nemtől függetlenül. Elmebetegek, különböző parafíliában szenvedő? emberek, nyomor és reménytelenség szülte sorsok, melyek gyomorforgató tettekre sarkallják a szereplőket.

Nagyon tetszett, biztosan fogok még olvasni Máriástól!

>!
lupi4
drMáriás: Lomtalanítás

Zseniális! Az összes megjelent DrMáriás könyvet szeretném elolvasni.
Mindenféle érzés átment rajtam az olvasás alatt. Nagyon egyedi a szerző.

>!
Gyula_Böszörményi IP
drMáriás: Lomtalanítás

Jó írások, beteg írások egy beteg ország és nép mélytudatáról, de a felétől már csömör. Bélától a Lipót nagyságrendekkel jobb.

>!
Zeana
drMáriás: Lomtalanítás

Különleges. Aki lakott ilyen bérházban, az garantáltan érzi a dohos falakat, a lépcsőház bűzét, azt a jellegzetes, áporodott ÉLET SZAGOT, amiről részben szól ez a könyv. Nem tudom, hogy miért, de „csak” négy és fél csillag. De azért kedvenc. :)


Népszerű idézetek

>!
Carmilla 

A birka emberek csak jönnek, születnek egyre többen és többen, arctalanok, s fogalmuk sincs arról, hogy az életként nekik ajándékozott idővel mit is kezdjenek.

II/6.

1 hozzászólás
>!
zsjzsj P

Tereget, s ahogy a kötélen rendezgeti a nedves lepedőket, azok megérintik arcát, mintha egy tiszta, angyali, hívogató kéz tenne borogatást a homlokára.

50. oldal

2 hozzászólás
>!
Carmilla 

Csak azért nem omlik össze az ország, mert az emberek túl lusták végleg kifosztani, s csak azért van még itt ember, mert nem tudnak hová menni.

fszt./9.

Kapcsolódó szócikkek: ország
>!
zsjzsj P

A porcelánjavítónak a hangos zenétől sokszor eldőlnek tárgyai, s leesve a polcokról összetörnek újra, meg újra.

92. oldal

4 hozzászólás
>!
Carmilla 

Pepi akkor szomorú, amikor lát. Legszívesebben csak befelé nézne, de olykor kifelé is kénytelen, s alig látva valamit is a külvilágból, teljesen tudatában van annak, hogy miben él.

fszt./10.

>!
Carmilla 

Vendel minden reggel korán kel. Bádoglavórjába jéghideg vizet önt, abban megmosdik, majd borotválkozik. Lábát nem mossa, csizmájába kölnit önt, amitől a szag máris jobb, vagy legalábbis más lesz.

fszt./2.

>!
Carmilla 

Miért kell ennyire megszenvedni az elmúlásért, miért kell a céltalanná, irányvesztetté vált életeket ebben az összeomló kórházban gyűjteni, s honnan jön ez a rengeteg ember a végtelenül szomorú történetével, hogy célba jutás nélkül fusson át az élet palánkján a semmibe.

I/4.

>!
boresz

Vadállat nem hisz senkiben, csak magában, magáról meg tudja, hogy minél többet ér el, minél jobban bújik bele valakinek az életébe, annál magányosabb, annál szerencsétlenebb lesz.

79. oldal

>!
boresz

A szőke, gömbölyű Berta a ház szeme fénye. Sohasem szomorú, kis furcsa, gömbölyded idomai, keze, csuklója, ujjai s arca olyan, mintha a világ legvidámabb fánkjaiból lennének összerakva.

82. oldal

>!
Carmilla 

Richárd taktikája a csajokkal az, hogy bölcs, csendes, kissé elveszett filozofikus alkatnak adja ki magát. A kórus külföldi útjain, a buszon, repülőn Baudelaire-t olvas, vagy szomorú szemmel kémleli az ablakon át a felhőket.

I/3.

Kapcsolódó szócikkek: Baudelaire

Hasonló könyvek címkék alapján

Bleeding Bride: A téboly kertje
A. O. Esther: Megbocsátás
Lakatos Levente: Megrepedt álarc
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Raana Raas: Árulás
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán
Békés Pál: Csikágó
Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Raana Raas: Elágazó utak