A ​balkáni tahó 20 csillagozás

drMáriás: A balkáni tahó

A ​"balkáni" szó ma leginkább valami csiricsáré kavalkádot, vicces cirkuszt, szédületes mulatozást értelmező ártatlan jelző, s azoknak, akik ilyenként használják, általában fogalmuk sincs az ottani törzsi rendszerről, a vérbosszúról, a nők rituális kivégzéséről vagy a kábítószer- és fegyverkereskedelemről. Hasonlóképpen a „nyugati” szó hallatán, a „balkáni” ellenpólusaként, valami nagyszerű, igényes, kényelmes produktum jut az eszünkbe, kevésbé a plasztikai műtétjükre gyűjtögető transzvesztiták, a Foglald el! mozgalom romantikus forradalmárai, meleg hegymászók és hűvös szervkereskedők, vagy a sznob életmód elől elhagyott házakban békés kommunákat létesítő fiatalok, akiket onnan is kiűz a szabadosságot nem tűrő prűd hatalom.

drMáriás a Balkán mélyrétegeit néprajzkutató tudósként és a háború vérzivatarából elmenekülni kényszerülő civilként is alaposan megismerte, ahogyan zenészként a Nyugat foglalt házaiban élő fiatalok életét és a nagyvárosok pénzes csillogását. Ebben a… (tovább)

>!
Noran, Budapest, 2012
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632830667

Kedvencelte 1

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
drMáriás: A balkáni tahó

Denis, a p*nisz, a balkáni Elvis örömmel konstatálta, hogy a könyvtárba belépő nő pont felé tart. Állati őserőtől duzzadó tagokkal várta áldozatát, lelkiekben rákészült egy jóóóó kis polgárpukkasztásra. Irdatlan, s az ősi nemzeti tradíciókat meg ilyesmiket szimbolizáló büszkesége tettre készen feszült, midőn a nő a kezébe vette, végigsimított raktári jelzettel ellátott gerincén, és helyeslő bólintás kíséretében a kölcsönzőpult felé indult vele.

Kisvártatva…

A lepukkant padlástér padlóját ellepte a szotyihéj, az AIDS-es tűk és a vendégmunkások, a helyiség légtere 239 oldalnyi tömény polgárpukkasztás szagától volt sűrű. Az olvasónő alig haldoklott még, annak dacára, hogy néhány röpke szerzői ív alatt a nemének kijáró összes, strapásnak mondható balkáni népszokásban része volt, tucatszor is.
– Muhaha! – bröftyent a komisz p*nisz egy benzines kannával, egy egymillió dolláros csekkel, egy döglött birkával és egy afrikai szervkereskedő tetemével hadonászva, azzal újfent megragadta áldozata grabancát, aki azonban ahelyett, hogy áldozathoz illő módon alázattal megadta volna magát kigyetlen sorsának, kéjjel felkiáltott: – Méééég!
S már inalt is a könyvtárba az életmű többi darabjáért.

* * *

Denis, a p*nisz menni Nyugat, esni pofa. Betépett, punk őrület, amely örvendetes egyenességgel vágja az arcunkba, majd keni szét a hajunkon a korunk társadalmának fonákságaival kapcsolatos igazságokat, ha azok mégoly kellemetlenek is.
Egyszersmind fejlődésregénynek is tekinthető: a fiatal felnőtt főszereplő elvágyódik a Balkánról, mert ott csak szegénység van, háború, vérbosszú és kecskék, elindul hát a Kánaánnak vélt Nyugatra, odaérve azonban egykettőre ráeszmél, hogy ott sincs ám kolbászból a kerítés, sőt. Miután a fejlett Nyugat-Európa nyűgeit és nyilait bőséggel megtapasztalta, ráébred, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, és nem is érdemes a másé után áhítozni. Rengeteg roppant mulatságos és elborult kaland után végül hazatér, s bár fizikailag nincs többje, mint amikor a kezdet kezdetén világ körüli útra indult, gazdagabb lett megannyi tapasztalattal, amelyek megtanították őt arra, hogy ne akarja többé elhagyni szülőföldjét és ősei kultúráját másnak a földjéért és kultúrájáért, mert az sem jobb egy jottányit sem, csak még a tetejébe idegen is.

Páratlanul szórakoztató darab, rendkívül szellemes és élvezetes olvasmány, valódi katartikus élmény. Köszi, @Zero, hogy felhívtad rá a figyelmemet! :)

18 hozzászólás
>!
Quator
drMáriás: A balkáni tahó

Szürreális, groteszk, sodró lendületű őrület.
Irodalmi szempontból nem erős a kötet, gondolkoztam
is az értékelésen, ami azért kapott magasabb csillagozást,
mert nem szépirodalmi szempontból osztályoztam, hanem
a maga kategóriájában, amiben úgy gondolom megállja a helyét. Hiszen,
aki ennyi eszementséget kitalál, és megír, mint amennyi ebben a kötetben
szerepel, az súrolja a zsenialitást, és az őrültséget. De azt hiszem groteszksége miatt csak egy réteg számára lesz élvezhető.

Igazából kevés olyan kötettel találkozók, ahol a fülszöveg tényleg jól jellemzi a regényt, és nem is spoilerez. Ebben az esetben ez is megtörtént, amit muszáj vagyok idézni, mert magam sem tudnám jobban leírni:
„Ebben a szédületes sodrású, tragikomikus jelenetek garmadáját felsorakoztató, egyszerre véresen komoly és kacagtatóan groteszk regényében (az író) e két világ (Balkán és a Nyugat) ütközését mutatja be, s írja le róluk mindazt, amit sem Kusturica a Balkánról, sem Lars von Trier a Nyugatról nem mondott el…”

Végezetül csak annyit írnék:

A mű egy tömegsírnál kezdődik, és ott is fejeződik be.

>!
arpes
drMáriás: A balkáni tahó

Furcsa ez a könyv számomra. Nem mondom, hogy tetszett és azt sem, hogy élveztem az olvasását, de mégsem tudtam letenni, egyhuzamban elolvastam. Igazából nekem nem volt elég egyértelmű, hogy a főszereplő személyiségváltozása mely pontokon, életheyzetekben ment végbe, mégis új karakter lett a végére, mégha a törzsi beidegződésktől nem is sikerült megszabadulnia. Sokszor úgy éreztem, mintha egy Belmondo filmet néznék, máskor alig vártam, hogy túl legyek egy-egy túl szürreális, és szerintem az író élettapasztalatainál, ember- és helyzetismereténél sokkal gagyibban megírt jeleneten, párbeszéden. A stílusát szretem, d ez nem tetszett.

>!
cruiserbiker
drMáriás: A balkáni tahó

Élvezetes, kellemes olvasmány, szórakoztat, s érdekesen mutatja be az elmaradott hegyi lakókat, közülük is egy balkáni tahót, aki a modern kor Elvisének képzeli magát.


Népszerű idézetek

>!
Tarja_Kauppinen IMP

Ugyanúgy élnek itt az emberek ma is, mint évszázadokkal ezelőtt. Boldogok, s nincs szükségük se foglaltházakra, se metróra, se karóba húzást tanító múzeumra, se óriási szállodákra, se jachtokra, se rendőrökre, mert itt mindenki tud a másikról mindent, s megoldják a gondjaikat maguk, a családok és a törzsek egymás közt.

230. oldal

>!
Tarja_Kauppinen IMP

Egy órán belül ott álltam a tükre előtt vadonatúj világoszöld öltönyben, szép sárga virágos ingben és piros cipőben, mint a legmenőbb vendégmunkás.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tristan Tzara: Gáz-szív
Tristan Tzara: AA úr, az antifilozófus
Híres festők 101. – A dadaizmus
Ismail Kadare: Kettétört április
Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma
Mileta Prodanović: Kert Velencében
Ismail Kadare: A háromlyukú híd
Ismail Kadare: Az Álmok Palotája
Ivo Andrić: Híd a Drinán
Faruk Šehić: Az Una hullámai