Gazdátlan ​csillagok (Gazdátlan csillagok 1.) 68 csillagozás

Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Száz ​évvel ezelőtt egy Impulzusnak elnevezett, rejtélyes energiahullám áradt szét az univerzumban, ami a legtöbb modern technológiát megsemmisítette. Bár egyes naprendszerek érintetlenek maradtak, a többségükben eluralkodott a káosz.

Egy szuperkatonákból álló titkos csoport már hosszú ideje azon dolgozik, hogy visszaállítsa a rendet. Az egyik legeredményesebb tagjuk egy Kamali nevű zsoldos. Ő bolygóról bolygóra utazva keres és menekít ki természetfeletti képességekkel rendelkező fiatalokat, akik az energiahullám mementójaként születtek másmilyennek. A titkos csoport abban bízik, hogy ezek az emberek képesek lesznek megfejteni az energiahullám titkát, visszafordítani a károkat, és elérni, hogy a jelenség soha többé ne ismétlődhessen meg.

Kamali útja nem veszélytelen, ráadásul nem ő az egyetlen, aki ezeket az embereket keresi. Amikor a feszülő ellentétekkel, ősi technológiák maradványaival és titkos veszélyekkel teli galaxisokban vándorolva az egyik bevetése balul… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196358 · Fordította: Kiskádár Tamás
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
448 oldal · ISBN: 9789634196471 · Fordította: Kiskádár Tamás

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Seherezádé (Sez)


Kedvencelte 1

Most olvassa 4

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 35

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

csartak P>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Sajnos ebben a könyvben semmi nincs amit szeretek a sci-fiben: idegen világok sokszínűsége, különleges, de jól levezetett technológia, arctépően fájdalmas fordulatok, nem emberi gondolkodás.
De egyáltalán, miért jó leírni azt, ami általában mozgóképként vagy játékként működik jól? Akció sci-firől van szó, így főleg a regény utolsó harmadára átcsúszik egy gyilkolászós, lövöldözős, hősködős mentsük meg a világot – fakírarc vagyok – mindent kibírok katyvaszba, ami a képernyőn mondjuk 10 perc alatt lefutna. Nekem meg órát kell vesződnöm vele. Ha van türelmem, hogy végigolvassam. Persze nem rívok, én akartam.
Oké ez van, a műfaj létezik, meg is állna a lábán ha.. lenne mögötte egy hihető, elképzelhető, jól felépített világ. Itt azonban ez sincs meg, tele van logikátlan és képtelen dolgokkal. A tökös nőkből meg egy időre elegem van már, mostanában elég sok könyvben találkoztam velük. Kérem vissza a tökös pasikat. :)

4 hozzászólás
Noro P>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

(kettő csillag az ötből)

Írhat-e jó űroperát az, akinek halványlila segédfogalma sincs a fizikáról?

Első körben a válasz: tulajdonképpen igen – a magyarban van erre egy saját szavunk, az űroperett. A Mysterious Universe szerzői például nem egyszer elképesztő ostobaságokat tudnak leírni az űrhajózás tárgykörében, hőseik kezébe pedig bármilyen csodafegyvert oda tudnak képzelni, csak legyen egy jól hangzó fantázianeve. De a Star Wars világát sem a realitásáért szeretjük.
A fenti történeteket – vagy legalábbis egy részüket – eladja a hangulat, a történet, esetleg a főhősök alakja. Ezek közül mi van meg a Gazdátlan csillagokban? Úgyszólván semmi. Stílusa egy túlírt forgatókönyv szintjén mozog, története 3-4 egymás után fűzött csatából áll (közülük az utolsó legalább 200 oldal hosszan zajlik), fordulatai egyre kiszámíthatóbbakká válnak, hősei sablonosak és hiteltelenek. Mindezt közel 440 oldalon tálalni szinte már kimeríti a lelki sérülés okozásának tényálladékát.

Mindezek tetejébe a szerző úgy akar a regénye középpontjába állítani egy fizikai jelenséget, hogy azt sem tudja, miről beszél. A Gazdátlan csillagok cselekménye ugyanis nagyjából értelmét veszíti, ha megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni belőle a Pulse következményeit.
Mit tudunk erről a „csodás” jelenségről?
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Nem kell PhD ahhoz, hogy észrevegyük: ezek semmiféle sugárzásnak nem lehetnek a jellemzői. Nem elég, hogy fizikailag komplett marhaságról van szó, de a felsoroltak még egymással szemben sem különösebben konzekvensek. A legközelebbi értelmes megoldás talán az lett volna, ha az író egyfajta nanorobotok felhőjét képzelte volna el, amelyek sorra fertőzik meg a bolygókat, de mindenütt egy kissé megváltozik a programozásuk. Ez nagyjából hihetővé tette volna a leírt jelenségeket. De neki szemlátomást csak egy plot device kellett, ami mindig éppen olyan körülményeket teremt, amit a szerző elképzelt. Ha létezik olyan lista, ami felsorolja, hogy mit nem szabad egy sci-fiben, abban ennek kéne az első helyen állnia. Ami tehát a világteremtést illeti, arra ez a regény csak negatív osztályzatot kaphat.

2 hozzászólás
Sai_home>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Vegyük Karát a BSG-ből, csapjuk hozzá a Terminátort, kerüljön elő Tizi a ST-ből, pakoljuk őket egy nagyon fucsa világba, egyenesen a világűrbe, mi baj lehet. Lett baj bőven, de azért ez egy szórakoztató könyv , ha az embernek elég ha lövöldöznek, menekülnek, lövöldöznek, támadnak, és így tovább. Nekem most elég volt.

A stílusa olyan, mint amikor egy focistát megkérdeznek közvetlenül a meccs után, hogy ugyan mi is történt a pályán, a szereplők faék egyszerűségűek, a világépítés teljesen félbemarad, minden zavaró tényezőt kizár az író, hogy maradhasson az akció. Ráadásul az arányok sem az igaziak, nem egyre nagyobb küldetések felé haladunk, hanem spoiler

Volt pár dolog, amit nehez megmagyarázni, például a Paxok, vagy hogy miért is csak a könyv második felében derül ki a főszereplő neve (Kill Bill) (mintha az olyan fontos lenne…), előtte senki, utána mindenki a nevén nevezi.

Összességében ez pont nem az a könyv, amit szeretni szoktam, vagy ajánlanék, de pont egy olyan élethelyzetben találkoztam vele, amikor szerettem. A világ sok lehetőséget rejt magában, de egy hard sci-fi rajongó az Impulzust biztosan utálja (és nekem is azt kellene). És Seherezádét imádtam. Bár programozóként őt is utálnom kellene.

NewL P>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Elég rögös utunk volt – nekem meg a történetnek. Mert amikor olvastam, tetszett meg könnyen olvashatónak találtam, de amikor letettem a kezemből a könyvet, akkor nem hiányzott, és nem is akartam annyira tudni, hogy mi fog még történni. Azért eljutottam a végére, és annyira nem bántam meg. Nagyon színesek és látványosak a harci jelenetek, bár az olvasásuk közben mindig a Csillagok háborúja járt az eszemben. De a harci jeleneteken kívül a többi olyan semmit mondónak tűnt. Egyszeri olvasásnak elment, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni a történetből.

B_Petra>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Nem rossz, de nem is kiemelkedő, ötletes de néha fárasztó, számomra talán filmként élvezhetőbb lett volna, értékelni sem tudom, mert nem váltott ki bennem túl sok mindent.
Folytatni viszont lehet, sőt kellene is.

kvzs P>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Kicsit féltem ettől a könyvtől a sok csalódott értékelés láttán, de végül szinte pozitívan csalódtam. Persze a többiek által emlegetett hibákat én is láttam a történetben, de közben egy nagyon erős nosztalgiát is okozott a kötet.
Anno fiatalabb koromban nagyon sokat játszottam különböző számítógépes játékokkal, és teljesen visszahozta azok hangulatát. A küldetések és a feladatok egyre nehezebbek, nagyon könnyű belecsúszni rossz döntésekbe és harcolni taktikázás helyet, és minden a fő feladat felé terel. Szinte a mentési pontokat is éreztem (Meghaltunk? Nem baj, visszatöltöm…).
E nosztalgia miatt én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, azonban teljesen meg tudom érteni azokat, akiknek enélkül nem volt olyan jó élmény az olvasás.

Veron P>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Mikor láttam, hogy jön, gondoltam adok neki egy esélyt, hátha legalább elszórakoztat. Aztán jöttek a figyeltjeim értékelései, és elkezdtem félni…
Kövezzetek meg, de nekem tetszett. Félreértés ne essék, tökéletesen értem, miért irritált ez egy csomó embert, sok helyen egyet is értek – egész egyszerűen olyan hangulatban olvastam, amikor nem érdekelt, csak élveztem hogy egész haladós, és pont jó meló után fáradt agyamnak, elszórakoztat. Máskor talán ugyanúgy utáltam volna, most ha lesz második rész, valószínűleg az is fog esélyt kapni.

3 hozzászólás
Csi>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Őszintén szólva bajban vagyok ezzel az értékeléssel. Szinte végig úgy éreztem, maximum 3 csillag lesz ez, nem azt kaptam amire számítottam. Kicsit vérszegény Vének háborúja volt, némi Galaxis útikalauz utánérzéssel. Nagyon erőltetetten akart vicces lenni, de közben meg marha kemény is, mintha Rambo akarna Mr. Beant játszani. Annak ellenére, hogy sok volt az esemény, mégis untam, monoton volt az egy szálon futó cselekmény, mindig csak a harc, harc, csata, lövés, robbanás, harc. Keveset tudtunk meg az Impulzusról, ami kiderült, az is bosszantó, logikátlan volt: itt így hat, ott úgy, itt egyáltalán nem hat, ezekre hat, azokra meg nem és nem kapunk magyarázatot, hogy ez miért van, csak annyit “mert így tervezték”. Ami külön idegesítő volt, hogy mindenkinek volt beceneve, ha valaki a Prédikátort Prédinek szólította volna, biztos kihajítom a könyvet az ablakon. Amiért mégis adtam plusz fél csillagot az az utolsó száz oldal volt, akkor éreztem azt amit egy könyvtől várok, beszippantott és csak úgy pörögtek az oldalak, csak sajnos kevés volt belőle.

Paulinusz_Tünde P>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Sokáig latolgattam, mennyit is ér ez a könyv?
Tudni kell, hogy a háborús scifit nem igazán kedvelem, mert nem köt le. Hogy például előveszi a fegyverét, ami olyan nehéz, hogy alig bírja tartani, és az x. milliméteres lövegek átütik az y vastagságú falat is. Na ezt én nem szeretem, és sajnos el kell mondjam a könyv háromnegyede csak erről szól, hogy árugrik, megmarja, vérzik, elbújik, lelövi, előveszi, felrobbantja…stb. Ez nekem kevés egy scifihez, mert ez nekem nem scifi, hanem háborús könyv a világűrbe kihelyezve.
Rendkívül vérszegénynek éreztem magát a cselekményt, és hiányosnak.
Ráadásul, ha már a könyv szövege azzal adja el magát, hogy természetfeletti képességű gyerekek vannak, akkor ezek a gyerekek miért nem tesznek semmit a képességeikkel?
Voltak benne jó részek, jó párbeszédek, de ez nekem ebben a formában így nem elégséges. Sajnálom. Ezentúl jobban kell vigyázzak a fülszövegekre, mert megtévesztenek.

Heléna_Szilágyi I>!
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

A világépítésben rengeteg régóta ismert elem fellelhető. Ahogy Iain M. Banks Kultúra sorozatában, ebben a regényben is mesterséges intelligenciák által irányított űrhajókon utaznak főhőseink, és ahogy Csillagok háborújában láthattuk, itt is egyéniségüktől megfosztott katonák ellen küzdenek a jók, ám akiket ott klónoknak, azokat itt paxoknak neveznek, továbbá a Tigris, tigrishez és más robotikával is foglalkozó sci-fihez hasonlóan, a testbe helyezett implantátumok és transzhumán emberek is teljesen hétköznapiak a Gazdátlan csillagok történetében. Williams kiszemezgette a neki tetsző és a regényébe tökéletesen illeszkedő összetevőket, majd egy jó ötletre alapozva megalkotott belőlük egy egyedi univerzumot. Rengeteg új fajt is megismerhetünk, már a kezdő fejezetekben is, bár olvastam már olyan történetet, amelyben az idegenek kidolgozottabbak és ötletesebbek, például Brandon Hackett Xenojában.

Az első regények gyermekbetegségei közül viszont szemet szúrt nekem pár apróság. A párbeszédek nagyon informatívak, ám gyakori volt a túlmagyarázás, amely egy idő után unalmassá tette a beszélgetéseket, vagy tudálékossá a magyarázó felet. A főszereplőnk, Kamali, egy tökös női főhős, ám a személyisége számomra kétdimenziósnak tűnt, ahogy a társai is eléggé sematikusak voltak. Bár megvolt a maguk története és stílusa, valami hiányzott, hogy húsvér személyekként tudjam kezelni őket. Kamali legjobb barátja, az űrhajó mesterséges intelligenciája tűnt számomra a legélőbb szereplőnek; Seherezádé gyakran megmosolyogtatott a rázós jelenetek alatt is. Persze egy cselekményre fókuszáló történetben a karakteralkotás mélysége másodlagos tényező, viszont a drámai jelenetek és a harc alatt érzett feszültség erőteljesebb, ha van kiért izgulni.

A nyelvezet pörgős és olvasmányos volt, és akcióban meg kalandban sem volt hiány. Sőt az író a pergő esemény-áradat során pihenőt sem nagyon hagyott az olvasónak, így gyakran félre kellett tennem a könyvet, ha már nem bírtam a feszültséget. Viszont a harcjelenetek nagy kedvelői, és azok, akik jobban viselik az izgalmakat, éppen emiatt gyorsan haladhatnak az olvasással, a könyv mérete ellenére is.

Teljes cikk: http://lenduletmagazin.hu/gazdatlan-csillagok-ajanlo-dr…


Népszerű idézetek

ViraMors P>!

– Még emlékszem, amikor a háborúkat becsülettel vívták – sóhajtott.
– Tényleg?
– Nem. Nem igazán.

Kapcsolódó szócikkek: háború
ViraMors P>!

Él, sértetlen, és elég jól érzi magát ahhoz, hogy panaszkodjon – az én olvasatom szerint rendben volt.

ViraMors P>!

Lehet, hogy visszakerültek az elektromosság előtti időkbe, de szeszt főzni nem felejtettek el.

2 hozzászólás
ViraMors P>!

– Gyűjts össze elég embert egy szavazáshoz, bármilyen kérdésben, és mindig lesz, aki tiltakozik.

ViraMors P>!

– Úgy értettem, mi lesz a támadással?
– Az a tanácson múlik.
– Ezért fogsz kiabálni velük leszállás után.
– Hallottad, mit mondott John Henry. Már hívattak.
– Igen. Tehát kiabálni fogsz velük.
– Nem fogok kiabálni.
– Lehet, hogy kiabálni fogsz – erősítette meg Sez.
– Nem, ha nem lesznek idióták – mondtam.
– Valószínűleg kiabálni fogsz.

ViraMors P>!

– A galaxis az Impulzus előtt, hát… nem a legjobb hely volt.
– Nem a legjobb? – kérdezte Esa, és felvonta a szemöldökét. – Amennyire tudom, az emberek állandóan egymást gyilkolták.
– Igen, ez egész jól összefoglalja a dolgot.

ViraMors P>!

Az empátia és a képzelőerő teljes és nagyon is ijesztő hiánya kell ahhoz, hogy azt hidd, képes lehetsz elkormányozni egy galaxist, amire korábban senki nem volt képes.

ViraMors P>!

A paxoknak szerencséje volt, ennyi, ők meg elég hülyék voltak ahhoz, hogy összekeverjék a szerencsét a kiválasztottsággal.

csartak P>!

A Prédikátor az asztalnál ült és „meditált”. Békén hagytam, töltöttem magamnak egy kávét az apró konyhában – Sez mindig odafigyelt, hogy legyen kávé, amikor a fedélzeten voltam –, és átmentem a pilótafülkébe. Becsuktam az ajtót, hogy ne ébresszem fel Esát, és ne zavarjam a bariuszt.
– Mi újság? – kérdeztem Sezt, és letettem a kávémat a műszerfalra, hogy hűljön egy kicsit. Szeretem a kávét, de nem tudom tűzforrón meginni, vagyis ha lehet, nem teszem. Régi szokás azokból az időkből, amikor langyos maradékon éltem a háborús zónában. Ez elég gyakran előfordult ahhoz – mármint, hogy a műszerfalra tettem a kávém –, hogy Sez panaszkodhasson a fémlapot csúfító pohárnyomok miatt. Elég szőrszálhasogató tud lenni.

Kapcsolódó szócikkek: kávé

Hasonló könyvek címkék alapján

Tal M. Klein: Portál
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció
Andy Weir: A marsi
Szemán Zoltán: Idegen istenek
Isaac Asimov: Az Alapítvány előtt
Karen Traviss: Életre-halálra
Buzz Aldrin – John Barnes: A csillagok fiai I-II.
Troy Denning: A Tatuin szelleme
David Sherman – Dan Cragg: Jedi próba
Dan Abnett: Rácsatlakozva