Gazdátlan ​csillagok 57 csillagozás

Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Száz ​évvel ezelőtt egy Impulzusnak elnevezett, rejtélyes energiahullám áradt szét az univerzumban, ami a legtöbb modern technológiát megsemmisítette. Bár egyes naprendszerek érintetlenek maradtak, a többségükben eluralkodott a káosz.

Egy szuperkatonákból álló titkos csoport már hosszú ideje azon dolgozik, hogy visszaállítsa a rendet. Az egyik legeredményesebb tagjuk egy Kamali nevű zsoldos. Ő bolygóról bolygóra utazva keres és menekít ki természetfeletti képességekkel rendelkező fiatalokat, akik az energiahullám mementójaként születtek másmilyennek. A titkos csoport abban bízik, hogy ezek az emberek képesek lesznek megfejteni az energiahullám titkát, visszafordítani a károkat, és elérni, hogy a jelenség soha többé ne ismétlődhessen meg.

Kamali útja nem veszélytelen, ráadásul nem ő az egyetlen, aki ezeket az embereket keresi. Amikor a feszülő ellentétekkel, ősi technológiák maradványaival és titkos veszélyekkel teli galaxisokban vándorolva az egyik bevetése balul… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196358 · Fordította: kiskádár tamás
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
448 oldal · ISBN: 9789634196471 · Fordította: kiskádár tamás

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Seherezádé (Sez)


Most olvassa 2

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 43


Kiemelt értékelések

>!
csartak MP
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Sajnos ebben a könyvben semmi nincs amit szeretek a sci-fiben: idegen világok sokszínűsége, különleges, de jól levezetett technológia, arctépően fájdalmas fordulatok, nem emberi gondolkodás.
De egyáltalán, miért jó leírni azt, ami általában mozgóképként vagy játékként működik jól? Akció sci-firől van szó, így főleg a regény utolsó harmadára átcsúszik egy gyilkolászós, lövöldözős, hősködős mentsük meg a világot – fakírarc vagyok – mindent kibírok katyvaszba, ami a képernyőn mondjuk 10 perc alatt lefutna. Nekem meg órát kell vesződnöm vele. Ha van türelmem, hogy végigolvassam. Persze nem rívok, én akartam.
Oké ez van, a műfaj létezik, meg is állna a lábán ha.. lenne mögötte egy hihető, elképzelhető, jól felépített világ. Itt azonban ez sincs meg, tele van logikátlan és képtelen dolgokkal. A tökös nőkből meg egy időre elegem van már, mostanában elég sok könyvben találkoztam velük. Kérem vissza a tökös pasikat. :)

4 hozzászólás
>!
ViraMors P
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

A galaxist, így vagy úgy, mindig a konfliktusok határozták meg.

Van az úgy, hogy hiába próbálok meg mindent spoiler hiába tűnik úgy, hogy valami nekem való, csak sikerül beletenyerelnem valamibe, amit… hát… jobb lett volna, ha kölcsön kérek valahonnan, vagy megvárom, amíg kivehetem könyvtárból.

Pro:
Igen, van azért ilyen is
– A könyv címe. Tetszik és kész. Az értelmezése se rossz, bár örültem volna, ha a végén nem akarják annyira az arcomba nyomni.

– A hajók nevei. Első sorban persze a Seherezádé és a Bolivár, de az egyéb, epizódszerepben felbukkanó hajók neve is oké volt. Akkor is, ha többet hirtelen nem tudnék felsorolni. spoiler

– A Seherezádé. Nem csak a nevét kedveltem, az egész hajót majdnem mindenestül. Kinézetre és az MI viselkedésére is. Kivéve azt az egy jelentet, amikor hirtelen ráparázott, hogy össze fogják koszolni a padlót. Az eléggé out of character jelenet volt.

– Csaták. Na jó, ennél a pontnál erősen rezeg a léc, de jóindulatom jeleként pozitívumként listázom. De a pontos megfogalmazás az, hogy szerettem az űrcsatákat a könyvben amíg spoiler De erről majd később.

– Mellékkarakterek. Szintén lécrezgetős menüpont. Mert voltak mellékkarakterek, akinek voltak jó pillanatai (pl.: a Bolivár, Esa, Marus, Javier és a sanctumi banda egy része), de szép számmal voltak közülük olyanok, akik cápaeledelként jobban működtek volna, mint szöveggel rendelkező szereplőként.

Kontra:
– Narráció. Az elején, egy rövid ideig azt gondoltam, hogy szokható. Nem. Nem az. Ha az első öt oldalon idegesítően tudálékosnak érezted, készülj fel rá, hogy ez később sem fog javulni. Mondjuk sokat romlani sem, de nem túl előnyös, ha kb 450 oldalon keresztül fensőbbséges mindent jobban tudással mesél neked az E/1 főszereplő, ÉS teljesen triviális dolgokat megmagyaráz. Pl.: ”Utáltam az űrsétát, azaz az űrhajón kívüli tevékenységet.” Ezt a szóösszetétel egy nullkilóméteres sci-fi olvasónak sem kell megmagyarázni. spoiler Vagy ha mégis, akkor sürgősen tegye le a könyvet. Mondjuk ez a szöveg 91%-nál hangzik el, szóval akár be is fejezheti :P De van egy másik kedvencem is: ”Feltettük a hangtompítót a puskáinkra. Hangtalanná nem váltak ugyan, de kisebb zajt csaptak.” Nem mondod!! Thank you, Captain Obvious!

– Információadagolás. Teljes káosz. Triviális dolgok elhangzanak többször, magyarázatot igénylő dolgokra szerintem akkor térnek ki, amikor valaki fegyvert tart az író fejéhez. A legkirívóbb példa a Melyik technológia mikor működik és mikor nem? kérdésköre. Engem legalábbis eléggé zavart, hogy 5-10 fejezetet kellett várni, mire köhögtek valami magyarázatot arra, hogy bizonyos eszközök spoiler miért működnek olyan körülmények között, ahol nem kéne. spoiler De a helyes válasz feltehetően az, hogy spoiler De ugyanez vonatkozik igazából bármilyen háttérinformációra. Össze-vissza elhangzik ez-az, de vagy nem is ad választ a kérdésekre, vagy mire felköhögnek valami használhatót, addigra párszor tuti kiakadtam…

– Az Impulzus. A – fülszövegből is ismerős – jött az Impulzus és visszalökte a bolygókat a technikai fejlődés egy – bolygónként eltérő – korábbi szakaszába, és hagyott maga után némi sugárzást, ami felzabálja az arra járó magasabb technológiát a legjobb szándékkal is elég esetleges felütésnek tekinthető. Ugyanakkor, ha több különböző szinten álló bolygón járnánk a történet során, akkor lenne benne elég sok potenciál, egyrészt abban, hogy az egyes népek hogy alkalmazkodtak, mire jutottak kb 100 év alatt, illetve, hogy az evidensen magasan fejlett – elvégre űrben utazó – hőseink mit kezdenek az egyes helyekkel. No spoiler: nem járunk túl sok helyen. De ennél is jobban zavar, amikor a magyarázat kerül szóba. spoiler

– Az ellenfél. Ez a banda fájdalmasan sablonos és egysíkú.

Nem sorolnám sem pozitív, sem negatív irányba, de kénytelen vagyok hozzátenni, hogy a történet egyszerű, mint a faék, ami jól megírva bocsánatos lenne, de a fentiek tükrében… hát nem az. És amikora végén ráébredtem, hogy nem a könyv harmada szólt arról, hogy spoiler hanem az egész. Hát az eléggé lehangoló volt.
Sajnos nem sok választ el attól, hogy bánjam, amiért elolvastam a könyvet, mint ahogy azon is gondolkoztam, hogy 3 alá viszem a csillagokat. Egyedül @phetei megjegyzése menti a menthetőt, aki a minap felemlegette, hogy olyan, mintha egy sci-fi játékot olvasnánk, és valóban. Tökéletesen kijelölhető a főküldetés, a mellékküldetések, fellelhetők az átvezető videónak tekinthető jelenetek, az NPC-k, a boss fight-ok, a pályaváltások stb stb… Ebből a szempontból visszanézve már majdnem szórakoztató. De csak majdnem.

2 hozzászólás
>!
Noro 
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Írhat-e jó űroperát az, akinek halványlila segédfogalma sincs a fizikáról?

Első körben a válasz: tulajdonképpen igen – a magyarban van erre egy saját szavunk, az űroperett. A Mysterious Universe szerzői például nem egyszer elképesztő ostobaságokat tudnak leírni az űrhajózás tárgykörében, hőseik kezébe pedig bármilyen csodafegyvert oda tudnak képzelni, csak legyen egy jól hangzó fantázianeve. De a Star Wars világát sem a realitásáért szeretjük.
A fenti történeteket – vagy legalábbis egy részüket – eladja a hangulat, a történet, esetleg a főhősök alakja. Ezek közül mi van meg a Gazdátlan csillagokban? Úgyszólván semmi. Stílusa egy túlírt forgatókönyv szintjén mozog, története 3-4 egymás után fűzött csatából áll (közülük az utolsó legalább 200 oldal hosszan zajlik), fordulatai egyre kiszámíthatóbbakká válnak, hősei sablonosak és hiteltelenek. Mindezt közel 440 oldalon tálalni szinte már kimeríti a lelki sérülés okozásának tényálladékát.

Mindezek tetejébe a szerző úgy akar a regénye középpontjába állítani egy fizikai jelenséget, hogy azt sem tudja, miről beszél. A Gazdátlan csillagok cselekménye ugyanis nagyjából értelmét veszíti, ha megpróbáljuk figyelmen kívül hagyni belőle a Pulse következményeit.
Mit tudunk erről a „csodás” jelenségről?
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
Nem kell PhD ahhoz, hogy észrevegyük: ezek semmiféle sugárzásnak nem lehetnek a jellemzői. Nem elég, hogy fizikailag komplett marhaságról van szó, de a felsoroltak még egymással szemben sem különösebben konzekvensek. A legközelebbi értelmes megoldás talán az lett volna, ha az író egyfajta nanorobotok felhőjét képzelte volna el, amelyek sorra fertőzik meg a bolygókat, de mindenütt egy kissé megváltozik a programozásuk. Ez nagyjából hihetővé tette volna a leírt jelenségeket. De neki szemlátomást csak egy plot device kellett, ami mindig éppen olyan körülményeket teremt, amit a szerző elképzelt. Ha létezik olyan lista, ami felsorolja, hogy mit nem szabad egy sci-fiben, abban ennek kéne az első helyen állnia. Ami tehát a világteremtést illeti, arra ez a regény csak negatív osztályzatot kaphat.

2 hozzászólás
>!
Nuwiel SP
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Előre szólok, az alábbiakban dühöngés következik, akik szerették a könyvet, vagy a kiadó munkatársai, azoknak rokonai, még időben forduljanak vissza. Én szóltam…

Idézet a köszönetnyilvánításból: (Ja, és itt az első köszönetnyilvánítás: köszönöm neked, kedves olvasó, hogy végigolvastad! Köszönöm! És most képzeld el a fanfárt, aminek meg kellene szólalnia a fejedben, dobpergéssel és trombitaszóval kísérve.)

Az én fejemben a könyv befejezésekor a birodalmi induló spoiler szólalt meg, miközben csillagrombolók lépnek ki a hipertérből, hogy a kőkorszaknál is régebbre bombázzák vissza azt a bolygót, ahol ez a regény megszülethetett. Össze-vissza fogok haladni, ahogy épp eszembe jutnak a bajaim.

A Pax. Az hagyján, hogy az első említéstől kezdve nem tudtam elvonatkoztatni a Hyperioni Énekek nagy mumusától, de hogy a fenébe sikerült ennyire bugyuta, egysíkú, fantáziátlan és buta főellenséget kitalálni? A jellemzésük nagyjából négy szóban merül ki: spoiler, gonosz, fasiszta és agresszív. Minden más ezeknek a szinonimája, nem igazán igyekszik az író, hogy mélységet adjon nekik, hogy legyen miért gyűlölni őket, vagy érteni a motivációikat. Fogadjuk el, hogy vannak, és gonoszak, és mindenkit le akarnak igázni.

Több Hyperion áthallásba is belefutottam még, feltételezem, Williams is olvasta, és tisztelegni próbált előtte, de nagyjából úgy sikerült, mint egy kiscsoportos óvodás rajza a családról. Nyomokban emlékeztet, de azért a Szépművészetibe nem tenné ki a büszke szülő.

Az Impulzus. Ahogy @pat és @ViraMors is írta, ez egy vicc. Ha ez egy sugárzás, akkor hogy-hogy vár, meg visszatér, meg szelektív, meg minden? spoiler Én ehhez többet nem akarok hozzátenni.

Esa, a megmentett lány, aki erősebb, mint Anakin, de legalább olyan érett és felelősségteljes, ráadásul két hiszti között teljesen természetesnek vesz olyan technológiákat, amik az ő földművesség és puskaporos puskák korába visszafejlődött bolygóján már csak mondákban léteztek. Hogy mellé olyan szavakat használ, amiket nem is kellene ismernie, az már igazán semmiség, de legalább gyorsan megtanul lézergéppuskával lőni és paxokat ölni jedierővel.

Meg úgy általában a fő és mellékszereplők jelleme egyszerűbb, mint egy faék, és nagyjából a szituáció által megkövetelt módon változik, de sablonosabb, mint egy szabásminta. A cukorszórás a tortára fújt habon az volt, amikor a Seherezádé MI-je kapott némi LSD-t, és úgy pörgött, hogy Taz, a tasmán ördög reumás lajhárnak tűnik mellette.

Azt meg szerintem minden írói tanfolyamon, vagy bármilyen írástechnikával foglalkozó anyagban leírják, hogy ne használj szóismétléseket, itt viszont olyan szinten túlzásba vitte az író a szekta szó használatát, hogy kezdtem elgondolkozni egy szekta alapításán. Komolyan, minden egyes szerveződés, kormány, vallás, népi fafaragószakkör került szóba, az nem a rendes nevén szerepelt, hanem egyszerűen szekta. Valami becsípődése lehet az írónak, de a szerkesztőnek és a többi embernek is, aki ezt kiadás előtt látta, hogy nem küldték vissza.

A logika a könyvnek valahol a legelején kapitulál, és elvonul jobb tájakra, mert az író többször ellentmond önmagának egy-két oldalon belül. Én nem értem, mit látott ebben a szerkesztő, a kiadó és a többi ember, aki megjelenés előtt ezt látta, mert ez egy első kéziratnak jó, de mondjuk még egy év munka kellene vele, hogy ne a haját akarja tépni az ember.

Terápiás célzattal ezután minimum egy teljes Hamilton, Reynolds és Banks életművet kellene elolvasnom, de már kezdek jobban lenni, Pratchett is sokat segít.

16 hozzászólás
>!
NewL P
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Elég rögös utunk volt – nekem meg a történetnek. Mert amikor olvastam, tetszett meg könnyen olvashatónak találtam, de amikor letettem a kezemből a könyvet, akkor nem hiányzott, és nem is akartam annyira tudni, hogy mi fog még történni. Azért eljutottam a végére, és annyira nem bántam meg. Nagyon színesek és látványosak a harci jelenetek, bár az olvasásuk közben mindig a Csillagok háborúja járt az eszemben. De a harci jeleneteken kívül a többi olyan semmit mondónak tűnt. Egyszeri olvasásnak elment, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni a történetből.

>!
Sai_home
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Vegyük Karát a BSG-ből, csapjuk hozzá a Terminátort, kerüljön elő Tizi a ST-ből, pakoljuk őket egy nagyon fucsa világba, egyenesen a világűrbe, mi baj lehet. Lett baj bőven, de azért ez egy szórakoztató könyv , ha az embernek elég ha lövöldöznek, menekülnek, lövöldöznek, támadnak, és így tovább. Nekem most elég volt.

A stílusa olyan, mint amikor egy focistát megkérdeznek közvetlenül a meccs után, hogy ugyan mi is történt a pályán, a szereplők faék egyszerűségűek, a világépítés teljesen félbemarad, minden zavaró tényezőt kizár az író, hogy maradhasson az akció. Ráadásul az arányok sem az igaziak, nem egyre nagyobb küldetések felé haladunk, hanem spoiler

Volt pár dolog, amit nehez megmagyarázni, például a Paxok, vagy hogy miért is csak a könyv második felében derül ki a főszereplő neve (Kill Bill) (mintha az olyan fontos lenne…), előtte senki, utána mindenki a nevén nevezi.

Összességében ez pont nem az a könyv, amit szeretni szoktam, vagy ajánlanék, de pont egy olyan élethelyzetben találkoztam vele, amikor szerettem. A világ sok lehetőséget rejt magában, de egy hard sci-fi rajongó az Impulzust biztosan utálja (és nekem is azt kellene). És Seherezádét imádtam. Bár programozóként őt is utálnom kellene.

>!
B_Petra
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Nem rossz, de nem is kiemelkedő, ötletes de néha fárasztó, számomra talán filmként élvezhetőbb lett volna, értékelni sem tudom, mert nem váltott ki bennem túl sok mindent.
Folytatni viszont lehet, sőt kellene is.

>!
kvzs P
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Kicsit féltem ettől a könyvtől a sok csalódott értékelés láttán, de végül szinte pozitívan csalódtam. Persze a többiek által emlegetett hibákat én is láttam a történetben, de közben egy nagyon erős nosztalgiát is okozott a kötet.
Anno fiatalabb koromban nagyon sokat játszottam különböző számítógépes játékokkal, és teljesen visszahozta azok hangulatát. A küldetések és a feladatok egyre nehezebbek, nagyon könnyű belecsúszni rossz döntésekbe és harcolni taktikázás helyet, és minden a fő feladat felé terel. Szinte a mentési pontokat is éreztem (Meghaltunk? Nem baj, visszatöltöm…).
E nosztalgia miatt én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, azonban teljesen meg tudom érteni azokat, akiknek enélkül nem volt olyan jó élmény az olvasás.

>!
Veron
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Mikor láttam, hogy jön, gondoltam adok neki egy esélyt, hátha legalább elszórakoztat. Aztán jöttek a figyeltjeim értékelései, és elkezdtem félni…
Kövezzetek meg, de nekem tetszett. Félreértés ne essék, tökéletesen értem, miért irritált ez egy csomó embert, sok helyen egyet is értek – egész egyszerűen olyan hangulatban olvastam, amikor nem érdekelt, csak élveztem hogy egész haladós, és pont jó meló után fáradt agyamnak, elszórakoztat. Máskor talán ugyanúgy utáltam volna, most ha lesz második rész, valószínűleg az is fog esélyt kapni.

3 hozzászólás
>!
kriszet_Paulinusz P
Drew Williams: Gazdátlan csillagok

Sokáig latolgattam, mennyit is ér ez a könyv?
Tudni kell, hogy a háborús scifit nem igazán kedvelem, mert nem köt le. Hogy például előveszi a fegyverét, ami olyan nehéz, hogy alig bírja tartani, és az x. milliméteres lövegek átütik az y vastagságú falat is. Na ezt én nem szeretem, és sajnos el kell mondjam a könyv háromnegyede csak erről szól, hogy árugrik, megmarja, vérzik, elbújik, lelövi, előveszi, felrobbantja…stb. Ez nekem kevés egy scifihez, mert ez nekem nem scifi, hanem háborús könyv a világűrbe kihelyezve.
Rendkívül vérszegénynek éreztem magát a cselekményt, és hiányosnak.
Ráadásul, ha már a könyv szövege azzal adja el magát, hogy természetfeletti képességű gyerekek vannak, akkor ezek a gyerekek miért nem tesznek semmit a képességeikkel?
Voltak benne jó részek, jó párbeszédek, de ez nekem ebben a formában így nem elégséges. Sajnálom. Ezentúl jobban kell vigyázzak a fülszövegekre, mert megtévesztenek.


Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

– Még emlékszem, amikor a háborúkat becsülettel vívták – sóhajtott.
– Tényleg?
– Nem. Nem igazán.

Kapcsolódó szócikkek: háború
>!
ViraMors P

Él, sértetlen, és elég jól érzi magát ahhoz, hogy panaszkodjon – az én olvasatom szerint rendben volt.

>!
ViraMors P

– Gyűjts össze elég embert egy szavazáshoz, bármilyen kérdésben, és mindig lesz, aki tiltakozik.

>!
ViraMors P

– Úgy értettem, mi lesz a támadással?
– Az a tanácson múlik.
– Ezért fogsz kiabálni velük leszállás után.
– Hallottad, mit mondott John Henry. Már hívattak.
– Igen. Tehát kiabálni fogsz velük.
– Nem fogok kiabálni.
– Lehet, hogy kiabálni fogsz – erősítette meg Sez.
– Nem, ha nem lesznek idióták – mondtam.
– Valószínűleg kiabálni fogsz.

>!
ViraMors P

Lehet, hogy visszakerültek az elektromosság előtti időkbe, de szeszt főzni nem felejtettek el.

2 hozzászólás
>!
ViraMors P

– A galaxis az Impulzus előtt, hát… nem a legjobb hely volt.
– Nem a legjobb? – kérdezte Esa, és felvonta a szemöldökét. – Amennyire tudom, az emberek állandóan egymást gyilkolták.
– Igen, ez egész jól összefoglalja a dolgot.

>!
Noro 

– Emberek. Folyamatos párzási időszakban éltek. Fárasztó lehet.

322. oldal

>!
ViraMors P

Az empátia és a képzelőerő teljes és nagyon is ijesztő hiánya kell ahhoz, hogy azt hidd, képes lehetsz elkormányozni egy galaxist, amire korábban senki nem volt képes.

>!
ViraMors P

Az egyetlen valamelyest privát berendezési tárgy egy hosszú, beépített polc volt a nagy becsben tartott személyes tárgyaimmal, nevezetesen egy tucat valódi könyvvel – papírkötés meg minden.


Hasonló könyvek címkék alapján

Orson Scott Card: Végjáték
Orson Scott Card: Ender árnyéka
Jack Campbell: Vakmerő
Dan Abnett: Titanicus
Paul Davids – Hollace Davids: A Birodalom királynője
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
John Scalzi: Vének háborúja
David Guymer: Dorn utolsó fia
Joe Haldeman: Örök háború
Böszörményi Gyula: Ütközet a Meridim felett