A ​pusztítás útja (Darth Bane 1.) 110 csillagozás

Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

„Kettőnek ​kell lennie: nem többnek és nem kevesebbnek. Az egyik, hogy birtokolja a hatalmat, a másik, hogy sóvárogjon a hatalom után.”
Darth Bane, a Sith-rend Sötét Nagyura

Valaha a Sith-rend mestereinek száma több ezerre rúgott, ám a belviszályok megosztották őket. Végnélküli csatákat vívtak egymással, mígnem egy nagyúr egyesítette őket, hogy közösen hajtsák uralmuk alá a Galaxist – és az utolsó szálig kiírtsák a Jediket…
Dessel, a kortózisbányász a Köztársaság igazságszolgáltatása elől menekülve a Sith Hadseregben rejtőzik el, és hamarosan a Köztársaság és a Jedi ellen vívott háborúban találja magát. Ereje, ravaszsága és különleges képességei miatt a Sith-mesterek felfigyelnek rá, és lehetővé teszik számára, hogy a Sith Akadémia tanítványaként megismerje az Erő sötét oldalát – feltéve, ha bebizonyítja, hogy érdemes rá.
A Sith-ek köreiben megszokott árulások és orvgyilkosságok örökös viharában a könyörtelenség a túlélés egyetlen kulcsa. Bane egy… (tovább)

Eredeti mű: Drew Karpyshyn: Path of Destruction

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Szukits, Szeged, 2010
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972006 · Fordította: Szente Mihály

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Darth Bane · Revan · Caleb · Githany · Kas'im · Skere Kaan · Valenthyne Farfalla

Helyszínek népszerűség szerint

Ruusan


Kedvencelte 22

Most olvassa 5

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Razor SP
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Ez döfi volt, így kell jól bemutatni a Sötét Oldalt! Bár Karpyhynnek ilyen téren volt hova nyúlnia, hisz a Knights of the Old Republic fő írójaként van már némi ismerete a témában. Egyébként nagyon örültem neki, hogy a játék befejezése után kerítettem csak sort erre a regényre, mert elég szép számban tartalmazott utalásokat annak történetére, amik így adtak nekem egy pluszt.
A fő történetet – a ruusani konfliktust ill. a Kettő Szabályának gyakorlatba átültetését – már korábban megírták ( itt), de Karpyshyn szerintem jól kihasználta ezt és egészítette ki a saját részeivel, hogy összességében egy szórakoztató regényt kapjunk végeredményül.

>!
Szukits, Szeged, 2010
412 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634972006 · Fordította: Szente Mihály
>!
girion
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Tulajdonképpen ez egy újabb tanoncfantasy. Csak kivételesen KOTOR gúnyában és mágia helyett Erővel. Legalábbis elméletben, ugyanis itt a sötét oldal hívei sokkalta inkább sötét varázslók. Kifejezetten Harry Potteres volt néha az akadémiai élet. Azt pedig hogy később sötét erő varázslatokat kántálnak meg grimoire-okat használnak, pláne nehezen veszi be a gyomrom. Ennél fogva nem is szívesen hívnám ezt Star Warsnak. Hiába láttam előbb a Baljós Árnyakat, nekem a Birodalommal kezdődik a Star Wars. Azt a hangulatot pedig, misztikus Erő, poros, morálisan szürke karakterek, űrcsaták, lázadás és elnyomás, egzotikus de szimpatikus fajok, ez az éra képtelen vissza adni. A régi Jedik útjáról már korábban is nyilvánvalóvá vált hogy elrugaszkodott és követhetetlen de itt a sötét oldal (csak azért se hívom őket sithnek) útjáról is bebizonyosodott hogy alkalmazhatatlan. Kíváncsi lennék rá hogy vannak-e vajon ebben a világban valódi nevető harmadikok, „rpg-s druidák”.

1 hozzászólás
>!
Celtic_Hare
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Amikor elkeztdem a könyvet, még javában Sith-párti voltam.
Imádtam Dessel karakterét, gondoltam is magamban, hogy hogyan lesz egy ilyen becsületes, kedves cukiságból egy elmebeteg Sith Nagyúr. És ezzel is volt a problémám, nekem túl gyorsan, egyik lapról a másikra ment végbe ez az átváltozás. A gyerekek és szülőjük meggyilkolása pedig végkép kiábrándított. Az rendben, hogy elbánsz az ellenségeiddel, na de random embereket meggyilkolni?! Tudom, tudom erőt merített belőlük, de könyörgöm, ez undorító!
Így hát azon kaptam magam, hogy egyszerre csak átpártoltam a Fény Hadseregéhez, és inkább Hoth tábornokról olvastam. Jó volt látni, hogy a világos oldalon is akad egy-két egyéniség, a jedi törvények azért mégsem nyomják el teljesen a személyiséget. De sajnos az ő karakteréből igen keveset kap az olvasó.
A közbeékelt fölösleges leírások miatt néha azért a hajamat téptem volna, néhány tájat, állapotot azért le lehetett volna rendezni 2-3 mondatban, és nem oldalban. Csak ezért az egy csillag mínusz.
A történet végére eléggé megutáltam Bane-t, rossz látni -még ha csak képzeletben is-, hogy egy jó, ígéretes és szeretnivaló emberből mi válik a „sötétség” torz befolyása miatt.
Nem is tudom mit gondoltam, végig reménykedtem, hogy ő majd úgyis egy „jó sith” lesz, aki nem hagyja ugyan, hogy átgázoljanak rajta, és bosszúálló, de nem egy őrjöngő fenevad aki az életeket csak eszköznek tekinti. Jaj, naiv vagyok. :D
Végül kicsit el vagyok keseredve, hogy még két kötetet ki kell bírnom ezzel a szörnyeteggel. ><

2 hozzászólás
>!
mandris
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Csalódásnak azért nem mondanám, mivel különösebb elvárásaim nem voltak a könyvvel kapcsolatban, legfeljebb annyi, hogy legyen viszonylag hű a SW világához, és legyen izgalmas a cselekménye. Ezt a két elvárást a könyv egész jól teljesítette.
Ami nem tetszett viszont: Bane karaktere, főleg Githany-hoz való viszonya nekem nem tűnt igazán hitelesnek, nem éreztem, hogy a különböző karakterjegyei összhangban lennének. És a gondolatbomba nagyon nem hiányzott. Mintha a szerzőnek be kellett volna tartania egy limitet, vagy határidőt, és a következőképpen gondolkodott volna: „Hogy tudom gyorsan, hatékonyan lezárni a könyvet, ha adott, hogy minek kell mindenképpen teljesülnie: spoiler?” spoiler
Na meg a befejezés már megint a jókor jó helyen jegyében történt. Kezdem túl soknak érezni a szerencsés véletleneket ebben a franchise-ban. Igen, tudom, biztos az Erő rendezte így.
spoiler
És most akkor Bane újítást hozott, vagy csak ő volt az első hosszú idők óta, akinek szövegértési képességei és szövegolvasási hajlandósága elért egy bizonyos minimum szintet?
Komolyan, most elgondolkodtam, hogy ez a 3,5 csillag nem sok-e. De azért nem rossz könyv ez, csak valahogy nem is olyan jó, mint a Thrawn trilógia.

Ugye a másik két kötet nem arról szól, hogyan bujkál Bane és Zannah mindenki elől, hogy aztán majd 1000 év múlva léphessenek ki a Sithek a baljós árnyékból, vagy mi a szöszből?

>!
sirszalhasogato P
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Nagy érdeme a könyvnek, hogy sikerül hihető motivációkkal felruházni a Sötét Oldal követőit, de azért így másodszori olvasásra már nem teljesen hibátlan. Azt például nem egészen értem, hogy ha Bane több hónap rendszeres könyvtárlátogatása és heteken át tartó intenzív meditáció után eljut egy filozófiai alapvetésig, akkor miért várja el rögtön ezután, hogy mások kétértelmű célozgatás és homályos kérdésföltevések hatására majd rögtön a feltétlen híveivé válnak.
Annyiban viszont most határozottan jobb volt, hogy – néhány TOR-érabeli mű után – sokkal jobban el tudtam helyezni az eseményeket meg az utalásokat.
Továbbra sem ajánlanám olvasásra az ifjabb korosztálynak, a kisöcsémmel is inkább a zombihorrorokat olvastatom (by Joe Schreiber), mert nem akarok a környezetembe sith-filozófiával azonosuló személyeket… ;) Mindenki más számára viszont, akit kicsit is megfogott ez a világ, alapmű.

2 hozzászólás
>!
kissakos I
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

A Darth Bane trilógia három része együtt koherens egészet alkot. Bármilyen szempontból nézed, jó: jók a fő-és mellészereplők, az egymáshoz való viszonyuk, a sok szélen futó és a végén csavaros véget érő cselekményszálak összefonódása, a helyszínek, és a dolog ami a legjobb egészben: mélységéig megismerhetjük a Sithek filozófiáját, gondolkodásmódját, amire eddig sztem minde SW szereplő kíváncsi volt, de senki sme merte megkérdezni:D

>!
Saille P
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Kellemesen csalódtam. Egy meglepően izgalmas regényt kaptam a kezembe. Tökéletes karakterívet kapunk ahogy az „egyszerű” bányászból Desből Darth Bane lesz. Bravúros, ahogy egyszerre, párhuzamosan mutatja be a Sith-ek és Jedik rendjét, harcmodorát. Nagyon tetszett, ahogy Bane tanulóidejét elmeséli, érdekes volt összehasonlításokat tenni a Jedi képzéssel.
De a legbámulatosabb az volt, hogy az alapvetően negatív szereplőt képes volt az író úgy 'eladni", hogy az ember szimpatizált vele, beleélte magát a helyzetébe, sőt mi több elfogadhatónak vélte az általa tett lépéseket….Valahogy végig szurkol neki az ember, pedig a célja nem kevesebb, mint saját rendjének kiírtása (többek között).
Viszont nagyon megdöbbentő volt, hogy miközben Bane felfedezi a „Kettő Törvényét” és meg akarja reformálni a Sith rendet, közben rájön arra is, hogyan lehet végleg kiírtani a Jediket…amit majd Darth Sidious végez be jó ezer év múva.

Mindenesetre, még az is, aki nem ennek a kornak rajongója, egy lebilincselő történetet kap, igazi star warsos stílusban, amely nagyon jól előkészíti és megmagyarázza a későbbi korok Jedi-Sith ellentéteit.

>!
Th3DarkKn1ght
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

A lelki béke hazugság,
csak a szenvedély létezik.

1000 évvel az Új remény előtt járunk. Jedik és Sithek egyaránt hatalmas számban képviseltetik magukat az univerzumban. Kaan Nagyúr egyesíti a Sitheket, hogy a folyamatos belviszályok és árulások helyett egységes erővel hajtsák uralmuk alá a galaxist. Válaszképpen a Jedik létrehozzák a Fény hadseregét, hogy felvehessék a harcot a Sith Sötét Testvériséggel. Háború dúl a galaxisban, és ebbe a háborúba csöppen bele Dessel.

A Pusztítás Útja a kedvenc témámmal foglalkozik a Star Wars Univerzumon belül, a Sötét oldallal. A harag, a féltékenység, a gyűlölet mind a Sötét oldalra vezetnek. Olyan hatalom birtokában, amiről a Jedik álmodni se mernének. Dess szemszögéből ismerjük meg az Erőnek ezt az oldalát. Végigkísérjük, ahogy az egyszerű bányászból Darth Bane Sith Nagyúr lesz. Persze mire eljut idáig, rengeteg minden történik vele.

Dess, a bányász, miután akaratán kívül kénytelen beállni a Sithek hadseregébe, hamar feltornázza magát a ranglétrán. Bányászból közkatona, közkatonából őrmester, őrmesterből Sith tanítvány, majd Nagyúr és végül Darth Bane. Dess kezdetben hatalmas tudásvággyal veti bele magát a korribani akadémiai életbe, hogy elsajátítsa a Sithek tanításait, de hamar rá kell jönnie, hogy valami nincs rendjén. Kezdetben a lelkiismeretével küzd, később szembesül a ténnyel, hogy a mesterek rég letértek az igazi Sithek ösvényéről és tőlük nem tanulhat semmit. Így a múlt felé fordul, régi írásokat, sírkamrákat tanulmányoz, sőt Darth Revan tanításait is magába olvasztja. Ráeszmél, hogy a régi korok nagy Sith lordjai mindig ketten voltak, egy mester és egy tanítvány. Elhatározza, hogy végez az összes többi Nagyúrral és Úrnővel.

Nagyon tetszett Dess Darth Bane-é válása. Jelleme remekül megírt teljes átalakuláson megy keresztül, miközben végig szimpatikus és érdekes karakter marad. A mellékszereplők (például Githany) is teljesen rendben vannak, kidolgozottak. A Jedik sem a klasszikus jó fiúk a történetben. Kezdetben megvetettem őket, mivel nem sokban különböznek a Sithektől, mégis arról papolnak, hogy ők mennyire jók, de Karpyshynnak sikerül a könyv végére megszerettetni őket. Főleg a kezdeti unszimpatikus Hoth tábornokot és Farfalla mestert. A Sith filozófia és a sötét szertartások nagyon tetszettek a könyvben. Az Erőhasználat vizuális leírásai is jók.

Néhol belemegy egy-két sablonba a történet, de így is bőven tartogat meglepetéseket. Nekem egyedül az epilógus nem tetszett, még ha fel is vezeti a következő könyvet. Karpyshyn hozza a tőle elvárható minőséget, amit nem tudok megunni. Akik olvasták a Jedi vs Sith képregényt, azoknak is érdemes elolvasni, mert bőven akadnak eltérések. Ajánlom mindenkinek, aki A Birodalom visszavág-hoz hasonló hangulatú Star Wars történeteket szereti!

A Sötét oldal hívei imádni fogják ezt a regényt!

>!
vikiniki2
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Izgalmas, pörgős történet, jól időzített nézőpont váltásokkal.
Eddig még nem volt olyan Sötét Nagyúr, akit szerettem volna, de Bane-t túl könnyű megszeretni, így már van. :)
A történet jól van megszerkesztve, és tényleg érdekfeszítő. Bane karakterfejlődése is nagyon jól van kidolgozva, és jól követhető. Ezzel szemben Githany karaktere, nagyon egyszerűre sikerült, és bár, bele látunk sokszor a gondolataiba, így sem volt tökéletesen érthető, hogy sokszor mit és miért is csinál.
A befejezés is nagyon jó, csak nem sikerült elég izgalmasra. Őszintén inkább azt érte el a szerző, hogy a Revan című könyvét akarjam olvasni, mint ennek a következő kötetét.
Összegezve ez egy jól megírt történet, aminek a vége nem sikerült annyira jól, ezért is nem adtam rá öt csillagot.

>!
Andru P
Drew Karpyshyn: A pusztítás útja

Kaan Nagyúr valahol a regény közepén elmélázott azon, hogy talán ők és a Fény Hadserege már nem világos és sötét, hanem valamiféle szürke árnyalatban pompáznak. Totál egyetértettem vele.
Teljesen furán néztem a szerencsétlen Sith-ekre, akik próbáltak valamiféle eredményt elérni gyakorlatilag cél nélkül. Mintha azért háborúztak volna a Jedikkel, mert eddig is úgy szokták. Ilyesmi szempontból Bane lett a hős, aki rájött, hogy ez nem nyerő. spoiler
Nekem ez a háromezer év még egy nagy lyuk, fogalmam sincs, hogy mi történt „mindeközben”. Muszáj megkeresnem ezt a néhány esztendőt, mert így nem nagyon tudom, hogy mi lett Revan sztorijának a vége (utoljára a császár fogságában láttam, de az már régen volt.)

Maga a történet szerintem nem volt túl lendületes, de azért fenntartotta az érdeklődésemet hol ez, hol az a szál. A karakterek kissé laposra sikeredtek, de nekem ez most pont ezt a szürkeséget látszott alátámasztani, úgyhogy nem zavart nagyon. De nagyon hiányoltam a Sith-ekből pontosan azt az akaratot, amit az előzőekben megismertem.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Életveszélyes_és_Tilos

A lelki béke hazugság, csak a szenvedély létezik.
A szenvedélyből erőt merítek.
Az erő révén hatalmat szerzek.
A hatalom révén győzelmet aratok.
A győzelem révén a láncaim lehullnak.

107. oldal

>!
Hippoforaccus

Bane-t teljességgel hidegen hagyta a pompa. Őt inkább a fal mellett álló, hatalmas könyvespolcon sorakozó tekercsek és kötetek nyűgözték le, különösen azok az ősrégi, bőrbe kötött könyvek, amelyeknek gerincét majd tenyérnyi, aranyból megformált falevél díszítette. A kötetek tekintélyes része több ezer éves volt, és Bane tudta, hogy az ősi Sith-ek elfeledett titkait őrzik megsárgult lapjaikon.

Kapcsolódó szócikkek: Darth Bane
1 hozzászólás
>!
sirszalhasogato 

– Világos! Tehát a kétpengéjű kard több választási lehetőséged biztosít számodra!
– Hát, nem! – vágott vissza mosolyogva Kas'im. – Viszont te azt hiszed, hogy igen, ami ugyanazt a hatást eredményezi. (…) Jól ismered az egypengéjű kardot (…). Te magad is ezt forgatod, és ezt láttad a többi tanítvány kezében. Az én kétpengéjű fegyverem idegen a számodra. Ismeretlen. Így aztán nem igazán tudod, hogy mire képes, és mire nem.
(…)
– Harc közben az agyad külön-külön próbálja nyomon követni a két pengét – folytatta Kas'im –, így gyakorlatilag megkettőzi a választási lehetőségeket. Csakhogy a két penge össze van kötve egymással, tehát ha ismered az egyik helyzetét, máris ismered a másikét. Sőt, elárulok neked még valamit. A valóságban a kétpengéjű kardban rejlő lehetőségek jóval korlátozottabbak, mint azok, amelyeket a hagyományos fegyver nyújt. A kétpengéjű kard lassabb és kevésbé pontos, mint az egypengéjű. Hosszú, kaszáló mozdulatokat kíván, amelyeket nem lehet gyorsan átvinni másik irányú döfésbe vagy csapásba. Ugyanakkor, miután ennek a fegyvernek a forgatását nehezebb jól megtanulni, csupán maroknyi Jedi és bizony alig néhány Sith ismeri. Ebből fakadóan a legtöbben nem tudják, hogyan szálljanak szembe hatékonyan egy olyan ellenféllel, aki ilyen fegyvert forgat. Mindez jelentős előnyhöz juttatja azokat, akik ismerik a kétpengés kard rejtelmeit.

194-195. oldal (Szukits, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: fénykard · Kas'im · Sith
>!
Hush_Campo

Ragadd meg azt, ami gyengévé tesz – biztatta magát gondolatban –, és változtasd azzá, amitől erős leszel! Alakítsd a félelmedet haraggá és gyűlöletté! Gyűlöld az ellenséget, gyűlöld a Köztársaságot és a Jediket! A gyűlölet erőt ad, az erő győzelemre segít.

>!
Saille P

– Azok, akik elfogadják a sötét oldalból táplálkozó hatalmat, el kell fogadniuk a megtartásával együtt járó kihívásokat és megpróbáltatásokat is – folytatta Revan. – A sötét oldal önnön természetétől fogva versengésre késztet és viszályt szít. Ebben rejlik a Sith-ek legnagyobb erőssége, mert kirostálja rendünkből a gyengéket. Ám az állandó hatalmi harc egyben a gyenge pontunk is. Az erősnek folyton résen kell lennie, nehogy elsöpörjék a hozzá fel nem érő, de becsvágyó és együttműködő alantasok. Minden mester bolond, aki egyszerre egynél több tanítvánnyal foglalkozik, mert a tanítványok idővel egyesíteni fogják erejüket, és akkor megölik vagy elkergetik a mentorukat. A folyamat elkerülhetetlen és megállíthatatlan. Természetes és magától értetődő. Ezért valamennyi mesternek egyszerre csak egy tanítványa lehet.

Kapcsolódó szócikkek: az Erő sötét oldala · hatalom · mester · Revan · Sith
>!
Saille P

Nem csüggedt el attól, hogy ő maga már valószínűleg nem fogja megérni a sötét oldal győzelmét. Éppen ellenkezőleg, megnyugvásra talált abban a tudatban, hogy az utána következők tovább viszik majd a lángot, megőrzik és gyarapítják az ő hagyatékát. És egy napon, a távoli jövőben a Köztársaság el fog bukni. A Jedik elpusztulnak, és az egész Galaxis behódol a Sith-rend akkori Sötét Nagyurának…

Az egész Galaxis sorsát befolyásoló terv összeállt.

Kapcsolódó szócikkek: Darth Bane · Sith
>!
hippipanda

Kettőnek kell lennie: nem többnek és nem kevesebbnek. Az egyik, hogy birtokolja a hatalmat, a másik, hogy sóvárogjon a hatalom utána.

>!
Hippoforaccus

Ebben a pillanatban, mintegy végszóra, szétváltak a bejáratot elzáró válaszlapok, és egy emberi teremtmény, egy fiatal nő lépett be a Sith főhadiszálláskényt szolgáló jókora sátorba. A Jedik hagyományos, sötétbarna köpenyét viselő lány magassága nem haladta meg a fajára jellemző átlagot, de ez volt az egyetlen vonása, amit átlagosnak lehetett nevezni. Az arcát és az alakját mintha az emberi faj asszonyairól alkotott eszményképek alapján mintázták volna. Sima, hibátlan sötét bőre sötétbarna színben játszott, míg ragyogó, zöld szemében különös, nem e világi tűz izott, ami egyszerre tűnt riasztónak és ellenállhatatlanul vonzónak. Egy twi'lek táncosnő kecsességével lépkedve lépkedve vágott át a Sötét nagyurak között. Csodás rajzolatú szája szegletében ravasz mosoly bújkált, mialatt azt színlelte, hogy nem hallja a meglepett hördüléseket és suttogásokat.

Kapcsolódó szócikkek: Githany
>!
Hush_Campo

A való életben meg kell játszanod azokat a lapokat, amelyeket kaptál, és csakis azokkal játszhatsz.

>!
Hippoforaccus

Aranszínű, göndör haja nem is a vállát érte, hanem a háta közepét verdeste. A mellvértje is aranyló színben játszott, ráadásul minden egyes összecsapás előtt addig fényesítette, amíg vakító fénnyel ragyogott. A mellvérhez erősített, élénkvörös ruhaujjakon a mester szeme színéhez illő, jókora rubinok díszelegtek.
Hoth tábornok régóta tudta róla, hogy már-már a vakmerőségig bátor harcos, ám ennek dacára szinte elviselhetetlennek tartotta a férfit. Farfalla töretlen hűséggel szolgálta a világos odalt, viszont hiú, magamutogató bolond is volt, aki az ütközetek előtt több idő fordított a ruházatának összeállítására, mint stratégiák kieszelésére és haditervek kovácsolására.

Kapcsolódó szócikkek: Hoth · Valenthyne Farfalla

A sorozat következő kötete

Darth Bane sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

A. E. van Vogt: A nulla-A világa
Raana Raas: Árulás
Raana Raas: Hazatérők
Raana Raas: Elágazó utak
Raana Raas: Kiszakadtak
On Sai: Lucy
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Raana Raas: Ellenállók
Raana Raas: Az ogfák vöröse
Orson Scott Card: Végjáték