Darth Bane immáron készen áll arra, hogy a gyakorlatban is megvalósítsa elveit. Úgy hiszi, megtalálta a diadalát betetőző, kulcsfontosságú eszközt: egy tanítványt, akinek átadhatja a tudását. Zannah-t – noha nagyon fiatal még – természetes és erős kötelékek fűzik a sötét oldalhoz. A képességei alkalmassá teszik arra, hogy egy napon átvegye az örökséget, és folytassa a mestere által megkezdett hadjáratot, amelynek célja a Jedik megsemmisítése és a Galaxis feletti uralom megszerzése.
Ám van valaki, aki feltette magában, hogy megállítja Darth Bane-t: Johun Othone, a legendás Hoth tábornok padavanja. Noha a többi Jedi nem ért vele egyet, Johun nem tud megszabadulni azon gyanujától, hogy legalább egy Sötét Nagyúr túlélte a háborút.
Mialatt Johun konok elszántsággal keresi mestere gyilkosát, Zannah váratlanul szembekerül múltjának egyik alakjával, és a találkozást követően a sötét oldalba vetett hite meginog. Darth Bane ezalatt egy véletlenül elébe kerülő nyomot követve új… (tovább)
A Kettő Szabálya (Star Wars: Darth Bane 2.) 164 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2007
Enciklopédia 25
Szereplők népszerűség szerint
Darth Bane · Darth Zannah · Jedi · Tarsus Valorum · Johun Othone · Valenthyne Farfalla
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 33
Most olvassa 11
Várólistára tette 22
Kívánságlistára tette 27
Kiemelt értékelések
Bevallom őszintén, a második kötet sztorija nekem egy kissé egyszerűbbnek tűnt az elsőhöz képest. Lehet bejátszott ebbe az is, hogy eléggé rohamra készült az akkor átmenetileg elhalasztott Plagueis helyére… No mindegy, az Indiana Bane sztorit leszámítva azért élvezetes kis könyv volt ez is, bár nem bántam volna, ha többet mutat Zannah kiképzéséből, ahelyett, hogy a javát elintézi egy időugrással.
A borító viszont nem tetszik. Nem is passzol a másik két részhez, ráadásul a két Sith fegyverét illetően is pontatlan.
Ez a rész kicsit kevésbé tetszett, mint az előző.
Az ősi Sithek utáni kutatásokat most is élveztem, és a részleteket is Zannah tanulmányaiból. A jedik szála sem volt rossz. De a harcok leírása nekem kicsit túl résztelesre sikerült, azok nem kötöttek le annyira. spoiler
Érezhetően átvezető kötet, de attól még piszokul szórakoztató. Nem annyira Bane van a fókuszában, inkább az előző kötet végén felszedett tanítványára, Zannah/Esőre ill. egy ifjú Jedire, Johunra fókuszál.
Karpyshyn szokás szerint eleresztette a fantáziáját: van itt ősi Sith mágia, organikus droiddá alakító techno vírus, szimbióta páncéllények és minden más, mi csak szem-szájnak ingere.
Érdeklődve várom a folytatást, ami lezárja a Sith – bizonyos értelemben – első Sötét Nagyurának történetét.
Méltó folytatás, remekül szövi tovább az első részben elkezdett történetet.
Darth Bane talál magának egy örököst, aki egy nap továbbviszi a Sithek örökségét: ő Zannah. Láthatjuk a kiképzését, és a különleges képessége kibontakozását is spoiler. Közben persze tovább bonyolódik a helyzet, mert egy ifjú Jedi, Johun Othone nem tudja nem észrevenni azt a megérzését, hogy nem minden Sith halt meg.
Bane mesterien mozgatja a szálakat a galaxis minden területén, legyen szó régi Sith tárgyak gyűjtéséről, vagy rejtőzködésről a Jedik elől. Továbbra sem kedvelem őt, de még mindig mesteri tervező.
Aki szerette az első részt, vagy szereti a sötét oldalt/Sitheket, annak továbbra is bátran ajánlom, nagyon jó élmény! :)
Nemrég kezdtem SW könyveket olvasni, kifejezetten szándékosan, hogy lássam ezt a világot is. Mivel a filmek jobbára a Jedikről szólnak, így nekem ezek a könyvek kifejezetten sok információt tartalmaznak a Sith-ekről meg a Jedikről is.
Folyamatosan az az érzésem volt olvasás közben, hogy valahogy túl laza az összefüggés a történetszálak között. Valahogy egybekapcsolódnak itt-ott, de mégsem éreztem egésznek a regényt. Mivel trilógia, ezen még változtathat a harmadik rész, majd meglátjuk…
Azonban a történet lezárása nekem hagyott némi kívánnivalót maga után. Ott nekem egy ponton hiányzott, hogy Zannah a végén miért dönt úgy, ahogy a könyv folyamán addig sosem. Túl elkapkodottnak érzem ezt a hirtelen váltást. Olvasom tovább, hátha később megvilágosodok.
A túlélésük pedig végképp rejtély számomra. spoiler
A szenvedélyből erőt merítek.
Az erő révén hatalmat szerzek.
Darth Bane visszatért és folytatja az új Sith rend felépítését. Zannah-t, az újdonsült tanítványát ideje bevezetnie a sötét oldal rejtelmeibe, hogy egy nap elvehesse a mesteri címet.
A Darth Bane trilógia második része onnan folytatja a történetet, ahol az előző könyvben abbamaradt. A ruusan-i végső csata után járunk. A Jedik vakon elkönyvelték a győzelmüket a Sith-ek fellett. A Szenátus is kihirdette a háború végét szerte a galaxisban. Jöhet a Köztársaság fénykora. De Darth Bane él és virul, és már tanítványa is van, az ifjú Zannah. 10 év elteltével Zannah ifjú hölggyé válik és mestere útmutatásait követi. A könyv nagyon jól leírja Bane leckéit és tanításait, amit főleg visszaemlékezésekben tálal elénk az író. Darth Bane az orbaliskok miatt kénytelen a háttérből irányítani, miközben azon munkálkodik, hogy létrehozza a saját holokronját. Közben a Jedik mit sem tudnak kettejük létezéséről.
A holokronkészítés leírása nagyon érdekfeszítő. A paraziták és a Borgszerű lények is nagyon tetszettek. A Sith történelem mellett most jelentősebben belepillanthatunk a Jedik történelmébe is, aminek nagyon örültem. Itt már annyira szimpatikusak voltak a Jedik, hogy a végén nekik szorítottam.
Stílusban, történetben és olvashatóságban is hozza az előző könyv színvonalát, egy cseppet sem marad le mellette. Legfeljebb terjedelmében, de miután eltelik a 10 év a könyvben, annyira eseménydússá válik a cselekmény, hogy nem fog zavarni a rövidsége. A végső küzdelem nagyon pörgős lett. A történet vége is ütős, bár beleköthet az ember, ha akar. (Én a Jedik hibájának tudom be, annyira meg akartak szabadulni a Sithektől, hogy nem látták a fától az erdőt.)
Méltó folytatása A Pusztítás Útjának, Karpyshyn nem okozott csalódást. Csak ajánlani tudom a Csillagok Háborúja rajongóinak!
Ez is lenyűgözött. Fantasztikus, izgalmas történet.
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: http://youtu.be/QdenoRTn7OE
Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd
Nem mondanám rossznak, olvasmányos, és gyorsan ki lehet végezni, mégis van egy folytatás feelingje. Látszott, hogy az első regény kicsit jobban kigondoltabb volt, tekintve, hogy száz oldallal hosszabb is volt mint ez, de ez is egy jó kikerekedett sztorira sikerült. Bane lekerült a főhős szerepéből, és osztozott 2-3 másik karakterrel, akiknek a szemén át felváltva láthattuk a történetet, és persze ennek a 4 embernek a sorsa szépen összeért a kötet végére.
Zannah-t én egész idő alatt nem tudtam eldönteni, hogy milyen célok vezérlik, a végén nekem kicsit meg is ingott a karaktere. spoiler
A történet rögtön az első kötet utáni pillanatokban veszi fel a fonalat, de nekem az eleje talán kicsit túl elnyújtottra sikerült, majdnem a könyv felénél van az időugrás, amikor a szereplőink végre felnőttek lesznek.
spoiler
Ez még mindig egy bivalyerős regény, az első oldalától az utolsóig izgalmas, fordulatos, szórakoztató. Bár ez inkább Zannah, semmint Bane története, de nekem ez a része nagyon bejött. A lány szemszögéből ismerjük meg Bane tanításait és módszereit, valamint, hogy milyen brutális hatalom birtokában vannak a Sithek. Zannah mágiája kegyetlen, imádtam ezekről olvasni, ezek mellett a képességek mellett még Palpatine is csak kiscserkésznek tűnik.
Johun egy szerethető, de makacs karakter, ellenben a róla szóló fejezetek is nagyon tetszettek. Könnyen lehet vele azonosulni.
Az első könyvvel ellentétben itt az akció komoly szerepet kap, viszont a techno-zombik nekem már nem fértek bele. Ellenben ez csak egy fejezet, így nem károsítja az olvasási élményt.
Nekem ez a rész sokkal jobban tetszett második olvasásra, mint az előző, az pedig, hogy mindez fél év alatt született meg, elképesztő eredmény.
Népszerű idézetek
– Az egyenlőség hazugság – fejtegette Bane. – Egy mítosz, amelyet arra szántak, hogy sokak tetszését elnyerjék. Csak nézz körül a világban, és magad is látni fogod, hogy milyen aljas és alaptalan hazugság. Vannak egyének, akik hatalommal bírnak, erővel bírnak, és hajlandóságuk is van arra, hogy másoknak parancsoljanak. És szép számmal akadnak olyanok, akik csak arra jók, hogy parancsoknak engedelmeskedjenek. Nem képesek másra, csupán a szolgálatra, és a hitvány, mit sem érő létezésre.
[…]
– Az egyenlőség a természet rendjének eltorzítása, vagy ha úgy tetszik, megcsúfolása. A gyengékhez láncolja az erőseket. A gyengék nehezékként működnek, és a középszerűségbe húzzák a kivételes képességűeket. Megakadályozzák, hogy a nagyságra született és azt meg is érdemlő egyének valóban naggyá váljanak. A tehetségesek szenvednek, ha nem tudnak kiemelkedni a tehetségtelenek tömegéből, ha kénytelenek velük egy szinten maradni.
Negyedik fejezet; 51-52. oldal
A Jedik az engedelmesség láncaiba verik magukat. Engedelmességgel tartoznak a Jedi Tanácsnak, engedelmességgel tartoznak a mestereiknek, engedelmességgel tartoznak a Köztársaságnak. A világos oldal hívei még hisznek is abban, hogy alá kell vetniük magukat az Erőnek.Ők csupán az Erő akaratának eszközei, egy magasabb rendű cél rabszolgái. Mi, a sötét oldal hívei, felismerjük az igazságot, miszerint a Jedik közönséges rabszolgák. Mi tudjuk melyek azok a láncok, amelyek megkötnek és visszafognak minket. Mi hiszünk abban, hogy az egyénnek hatalmában áll letépni magáról ezeket a láncokat. Ez a nagysághoz vezető út. Csakis akkor aknázhatjuk ki a bennünk rejlő lehetőségeket, ha szabadok vagyunk.
50-51. oldal, IV. fejezet (Szukits, 2011)
– Egy Sith tudja, hogy mikor szabadíthatja el a sötét oldal erejét – közölte higgadtan, de éles hangon Bane – és mikor kell visszafognia. A türelem halálos fegyver lehet, ha tudod, mikor és hogyan használhatod fel, míg a haragod, ha megtanulod irányítani, táplálhatja a sötét oldalt.
Az apró piramisok nem egyszerű adathordozók voltak, hanem annál sokkal, de sokkal többet tudtak. A tudást az őrző osztotta meg a felhasználóval, vagyis a készítőt helyettesítő, mesterséges személyiség. A megfelelően összeállított ábrák az ősi Sith-ek különleges varázslataival megtámogatva lehetővé tették, hogy Bane megörökítse megjelenését, a tudását és a gondolkodásmódját. Mindezek a holokron belsejében háromdimenziós hologrammá alakultak, amely tanította és irányította azokat, akik képesek voltak aktiválni ezt a lélegzetelállítóan különleges rendszert.
– A Köztársaság tartja kordában a Jediket – felelte Bane. – A Köztársaság irányít és parancsol több ezer világon. Viszont ha elbukik, több tucatnyi vagy talán több száz új csillagközi kormányzat és galaktikus szervezet lép a helyébe. Egy ellenséget sokkal könnyebb ellenőrizni és manipulálni, mint húszat. Ezért kell a szélsőséges szeparatista csoportokon tartanunk a szemünket. Azonosítjuk azokat, amelyekben megvan a lehetőség, hogy valódi fenyegetéssé váljanak, majd arra biztatjuk őket, hogy sújtsanak le, még mielőtt valóban készen állnának erre. Kiaknázzuk a bennük rejlő lehetőségeket, kijátsszuk őket a Köztársaság ellen. Hagynunk kell, hogy az ellenségeink meggyengítsék egymást, mialatt mi rejtőzködünk és egyre erősödünk. Egy napon a Köztársaság elbukik, és a Jedik megsemmisülnek. De ez csakis akkor történhet meg, amikor mi már készen állunk arra, hogy magunkhoz ragadjuk a hatalmat.
Menet közben a Jedi-rend régi nagyjainak bronziumból öntött mellszobrai előtt haladt el. Ahogyan az elmúlt három napban oly gyakran, ezúttal is megállt az Elveszettek szobrai előtt. Ezek az alkotások azt a mindössze tizenkét személyiséget ábrázolták, akik a múltban megszegték az esküjüket, és elhagyták a Jedi-rendet.
Az Elveszettek szobrai mementóként szolgáltak, mégpedig arra emlékeztették a Jediket, hogy minden tudásuk és bölcsességük ellenére sem tévedhetetlenek. A Jedik a Rendjük és nem az egyén kudarcának tartották az Elveszetteket. A szobrok talapzatába ágyazott fémlapokon ott szerepelt a szolgálatuk története. Az írások felmagasztalták mindazt, amit az illetők elértek, és amihez hozzájárultak, mielőtt kiléptek a Rend kötelékéből. Különös módon egyik véset sem adott magyarázatot a kiválás okáról.
Mi, Jedik, nem vagyunk tévedhetetlenek. Rendkívül fontos, hogy elég alázatosak legyünk ahhoz, hogy beismerjük, ha hibát követünk el.
Ahogyan a Mélymag valamennyi bolygóját, a Tythont is legendák és relytélyek övezték. Egyes források szerint a Jedik megszállták a bolygót a Nagy Vadászat korában, körülbelül háromezer évvel ezelőtt, hogy kiirtsák a rettegett terentatekeket, az Erőre fogékony teremtmények vérével táplálkozó , különös szörnyetegeket.
A még régebbi legendákban az szerepelt, hogy a Jedi-rend ezen a bolygón született, több mint huszonötezer ével ezelőtt. Ezen mesék szerint a világ papjai képesek voltak meríteni egy titokzatos energiából, amit ők Ashlának neveztek, és ami az együttérzést és a könyörületet képviselte a világegyetemben. Velük szemben állt egy rivális csoport, amelynek tagjai a Bogából szerezték erejüket, a nyers szenvedélyek, és az ellenőrizetlen érzések megnyilvánulásából.
A történetek arról szóltak, hogy a két csoport hosszú háborút vívott egymással, amiből a Ashla hívei kerültek ki győztesen. Az első Jedik feltehetően a háború túlélőiből fejlődtek ki, és a beavatási szertartásuk keretében megteremtették az első fénykardokat.
A sorozat következő kötete
Star Wars: Darth Bane sorozat · Összehasonlítás |
Hasonló könyvek címkék alapján
- On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik 92% ·
Összehasonlítás - Timothy Zahn: Thrawn 91% ·
Összehasonlítás - Michael Reaves: Darth Maul: A vadászó árnyék 88% ·
Összehasonlítás - James Luceno: Tarkin 80% ·
Összehasonlítás - Sam Maggs: Jedi: Háborús sebek 51% ·
Összehasonlítás - James Luceno: Darth Plagueis 93% ·
Összehasonlítás - Frank Herbert: A Dűne 93% ·
Összehasonlítás - Karen Traviss: Színvallás 93% ·
Összehasonlítás - Adam Christopher: A Sithek árnyéka 91% ·
Összehasonlítás - Anthony Sheenard: Négykezes plazmára és energiavetőre I. – Alcazaba 93% ·
Összehasonlítás