Rendszerújra 39 csillagozás

Szabadulástörténetek
Dragomán György: Rendszerújra

Rendszerek és kitörési pontok fűzik össze kötetté Dragomán György tizenöt év terméséből válogatott novelláit. Feltételezett vagy valóságosnak tűnő rendszerek: nyitottak és zártak, politikaiak, természetiek vagy technikaiak. És a kitörési pontok, a szabadulás lehetőségei. Múlt, jelen, jövő.
Dragomán szenvedélyes történetmesélő, sakkmesterként mozgatja a figurákat a királytól a gyalogig: fantázia és láttató erő, éles vágások, meglepő fordulatok jellemzik a Rendszerújra minden darabját. Új könyvében megint a szabadság a tét, a rendszerek jönnek és mennek, épülnek és pusztulnak, de a legfőbb kérdés mindig az, hogy mit tehet bennük, alattuk vagy éppen felettük az ember. Újra meg újra meg újra.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2018
224 oldal · ISBN: 9789631438086
>!
Magvető, Budapest, 2018
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437782

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 26

Várólistára tette 70

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

„Fő a bizalom, úgyhogy nem mondom, hogy nem fog fájni.”

Dragomán György fogja a szépirodalom szomorú szürke szamarát, átviszi a szomszédba, és megfedezteti a zsáner csődörével. Az eredmény pár öszvér: csinos kis fattyacskák. A szerzőt alighanem a fantasztikus irodalom és a szépirodalom fúziója érdekli, és hát mit mondjak, nagy élvezet ám ilyen szépirodalmi értelemben hovatovább tökéletesen megmunkált sci-fi szkeccseket olvasni. Különösen az árulkodik elképesztő írói kvalitásokról, hogy amelyik ötlet négy oldalra van hitelesítve, az Dragománnál valóban négy oldal, nem több – és ez a kortárs irodalom egynémely alkotóinak csodás szószaporításait figyelembe véve, nem semmi ám. Ráadásul ebben a négy oldalban benne van minden, ami szükséges a működő sci-fi novellához: egy sajátos jövő leképezése, egy ezzel párhuzamosan kibomló cselekmény és végezetül a csattanó, takarékosan, finoman, egyik se lóg ki a szöveg szövetéből. Profiság. Na. Lehet lengetni a kalapot. Vagy amit szokás ilyenkor.

(A kötet második felében már kevesebb a sci-fi, és jobbára átveszik a szerepet a "hagyományosabb” nyomasztások. Itt is általában véve kiválóan kialakított írásokat találunk, kellemesen kísérteties groteszkeket, fájdalmas szövegeket, amelyek benne maradnak az emberben, mint lyukas fogban a húscafat, amit kipiszkálni képtelenség. Ugyanakkor ezek már kevésbé voltak érdekesek számomra – talán mert már láttunk már ilyeneket. Dragomántól vagy mástól.)

5 hozzászólás
>!
Csabi P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Bezártság, magány, idegenség, valami ilyesmiket sorolnék fel, ha rákényszerítenének, hogy ennek a kötetnek a közös vonását, rendszerezőelvét szavakba foglaljam. Amúgy nagyon is széteső ez a könyv, mondhatnám, hogy mindenki megtalálhatja benne, amit keres, de én inkább csalódtam ezen az összevisszaságon. Van itt disztópikus valami után sztori, a Black mirror tematikát követő tech-rémisztgetés (ezek elég jól sikerültek, l. a címadót, meg utána párat), horror, konkrét és lelki, gyermekálmok, és még ki tudja mi. Némely történet le van kerekítve, némelyik csak sejtet valami befejezést, és vannak, amiknek nem sok értelmét láttam. Leginkább írásgyakorlatoknak látom ezeket az írásokat, van egy ötlet, írjunk köréje valami hangulatot, egy kis történést, de az írások jó része lóg a levegőben, nem vezetnek sehová. Fb-ra elmegy, de a papírt nem érzem indokoltnak.

>!
giggs85 P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Aki csak a nyomtatásban megjelent könyveit ismerte Dragomán Györgynek, annak minden bizonnyal váratlan ez az új kötet, ám, aki nyomon követi az írót – mondjuk a Facebookon – az már sejthette egy jó ideje, hogy valami meglepő készül. Ugyanis a szerző már elég régóta osztogatott meg furcsa és kimondottan rövid (többnyire) sci-fi novellákat, amelyeket a közelmúltban megjelent Rendszerújra című kötet tartalmaz.

Persze azonnal pontosítanék, mert a legtöbb helyen, mint sci-fi novellaként hivatkoznak ezekre a történetekre, ám ennél jóval színesebb a kép. Van itt még olyan, ami inkább fantasy; van olyan, ami leginkább Bodor Ádám-szerű; van olyan, ami inkább csak egy szkeccs; és persze olyan is, ami egy kész, kerek novella, a végén csattanóval, ahogy tanítják; meg olyan is, ami egy nagyobb történet részének tűnik, elindul, alakul, majd hirtelen a semmiben ér véget.

És hogy miről is szólnak voltaképp? Nem véletlenül szabadulástörténetek az alcím, ugyanis a legtöbb történet középpontjában – egy többnyire totalitárius, disztópikus világban – a szereplők végletekig kiélezett elnyomással, megfigyeléssel és kontrollal kerülnek szembe, és ebben a helyzetben csak két dolgot tehetnek: vagy betagozódnak a rendszerbe, és követik ennek a szép új világnak a szabályait, vagy megpróbálnak kitörni belőle, hogy a legtöbbször az életükkel fizessenek a szabadságvágyukért. Erre jó példa, a kötet címadó darabja, amelyben egy totálisan számítógépesített jövőben hősünk egy rendszerhibát kihasználva vet véget a maga számára annak az embertelen helyzetnek, amiben minden embernek élni kell.

Ám Dragomán kötetében persze nem csak ilyen történetek vannak. A „Papírpohárban” vagy a „Szakadásban” az az érdekes szituáció áll elő, hogy az angyalok valóban köztünk járnak, és az emberek kénytelenek szembesülni azzal, hogy mit tesz ezekkel a túlvilági lényekkel a nyomor és az emberi világ látványa. A „Rámenben” pár tizenéves egy fogságba ejtett időutazó közlése nyomán ébred rá arra, hogy a napjaik meg vannak számlálva, míg a „Koloncban” egy gyermekkori történetre és az alkoholista apjára visszaemlékezve egy férfi feleleveníti azt a pillanatot, amikor egy lezuhant UFO-ba botlott a Szent Anna-tóban.

Kedvenceim a hosszabb lélegzetvételű, több részből felépülő írások voltak, mint a „Lokátorállomás” vagy a „Gát”, melyekben furcsa, Bodor Ádám-i körzetekben vagyunk: az egyikben egy háborút követő romvilágban léphet kapcsolatba a fizető vendég a szellemekkel, míg a másikban egy víztározó miatt elárasztott egykori város vonzza a különcöket és az öngyilkosokat, akikkel a helybelieknek nap mint nap találkozniuk kell.

Hazánkban elég ritka az, hogy ilyen kimondottan rövid írások szülessenek és álljanak össze egy könyvvé. A legtöbb szöveg kettő-négy oldalas, ami igazából elég is, mert pont ennyi van bennük, nem több. Egy meghökkentő világ, egy érdekes probléma, egy egyedi nézőpont vagy egy jól átgondolt csattanó. Mondhatnám, hogy egy jó író ujjgyakorlatai, melyeken érződik a profizmus, a mondanivaló és még ha nem is állnak össze egy nagy egésszé, és még ha közel sem egységes a színvonal, de talán éppen emiatt mindenki megtalálhatja a könyvben azt, ami neki tetszik. Bár a Rendszerújra véleményem szerint nem mérhető Dragomán György korábbi regényeihez – mondjuk az egyik személyes kedvencemhez, a Máglyához –, de akkor is egy érdekes, szórakoztató vagy éppen húsba maró kötet a maga három-négy perce alatt elolvasható szabadulástörténeteivel, amivel sok örömet fog okozni a rajongóinak.

>!
robinson P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Az első oldalaktól kezdve él a teremtett saját világa, egyedi atmoszférája van. Nagyon kifejező az alcím. Szabadulástörténetek a fantázia segítségével lépünk át határokat. A mindennapok, álmok és vágyak keverednek a történelemmel. Ezekben a novellákban érzésem szerint a remény még ami szerepet kap.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/11/rendszerujra.html

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

A levonás oka, hogy a cyberpunk novelláit én egyáltalán nem tudtam értékelni, amúgy sem áll túl közel hozzám a sci-fi, jó adag fenntartással közelítek mindenhez, ami technikailag magasabb szintet képvisel, mint egy ló. Ha legközelebb regisztrálok valahová, és felhasználónév kell, Megalkuvó_Luddita leszek.
Megengedem, ezek az írások is jók, Erdély azonban szabad, és szabad marad, az értékelés meg szubjektív műfaj, és szubjektív is marad – amiatt tehát, hogy a címadó novella után félretettem a kötetet, és szükségem volt egy pár napra, hogy újra kézbe tudjam venni, levonok egy csillagot.
Az elején pedig bólogattam nagyon, a Lokátorállomás, a Gát azt adták, amit Dragomántól várok, ami miatt a kedvenceim között tartom számon őt, és amiért A pusztítás könyvét még legalább egy párszor újra fogom olvasni: bodoros hangulatot.
Az ikrek piszok erős darab, akárcsak A padlás, hasonló a témájuk is: mi számít igazán, kinek mi az érték. Az utóbbiban a mosónő spoiler, az előbbiben pedig a koldusgyerekek spoiler
Az írások rövidsége viszont nem zavart, sőt. Tapasztalatom szerint egy gondolat túlírása sokkal gyakrabban fordul elő, mint az alulírása – lásd akár az egyperces novellákat. Nemcsak nagyregényben kell gondolkodni, a zsánerirodalomban különösen kezd elharapózni az a tendencia, hogy öt-hatszáz oldalnál rövidebb terjedelemmel lassan már ki sem merünk lépni az ajtón. A tömörség jó, a sejtetés/elhallgatás kellőképpen nyomasztó, az utolsó novella nekem zavaros volt, a legdragománosabb a kötetben meg a Puskák vagy galambok.
A Teve szuper még, a narrátor hangja elképesztően életszerűre sikerült, telitalálat.

>!
ppeva P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Rövid, tömör, frappáns, túlnyomórészt nyomasztó történetek. Néha szinte látni véltem az írót, amint kajánul mosolyogva hátradől a csattanó után. Gonosz, nagggyon gonosz! :)

>!
dacecc P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Az első pár novellánál elégedetten bólogattam, hogy így kell ezt, remek hangulatú, egy kicsit spooky írások váltogatták egymást. A szövegek egyedi hanggal rendelkeztek, érdekes defektes figurák voltak a központi karakterek, a kontextust csak utalásokból lehetett kikövetkeztetni. Tényleg remek indulás volt. Aztán a folytatásban megmaradt a hangulat, de egyre érdektelenebbekké váltak a történetek, a hangulat díszletté soványodott vissza, az elmondott történetek meg nem vittek sehová. Számomra az a tanulsága a kötetnek, hogy Dragomán sokkal erősebb a hosszabb novellákban, a sok kétoldalas szöveg nem kapott elég teret, hogy megfogjon.

9 hozzászólás
>!
ViraMors P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Itt állsz a határ előtt, készülsz az átkelésre.

Nehéz erről a kötetről valami értelmeset írnom. Annyi bizonyos, hogy nagyon tetszett. Egy-két novellával kicsit nehezen boldogultam, de ez elenyésző kisebbség, a legtöbb lebilincselt furcsán érdekes, hömpölygő-merengő stílusával, jellemzően hosszú mondataival, rövid, ütős, szókimondó történeteivel.
Olvassátok, érdemes, Higgyetek nekem. Aki bizonytalan, mint én voltam úgy nagyjából augusztus közepéig, kezdje itt az ismerkedést: https://qubit.hu/tag/dragoman-gyorgy-a-fenyes-jovo Én is innen „érkeztem”, és most, a kötet végén visszatérek ugyanide.

>!
Nikymeria P
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Nagyon vártam már egy új kötetet, és nem csalódtam, Dragomán Györgyben sosem szoktam. Kedvenc. Kissé elfogult is vagyok. Nézzétek el nekem. :)
Kicsi történetek. Akár valósak is lehetnének. Kegyetlen, brutális. Disztópia, utópia, sci-fi, minden ami belefér. Az viszont tény, hogy nem örömteli. De elgondolkodtató.

>!
tetsuo
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Szerintem nagyon szépen ágyazza be a kötet a kortárs zsánerelemeket a csáthi, bodori, örkényi magyar szépirodalmi hagyományokba. Van itt SF, fantasy, horror, weird, minden mi kinyomott szemnek, bevarrt szájnak ingere, ráadásul többynire kiváló kétpercesekben, egy-egy rövidebb ciklussal feldobva. Csáthistaként különös örömmel töltött el, hogy pár weirdebb darab milyen szépen idézte meg őt, nem kell messzire menni, rögtön a nyitó Menedék ilyen, de van még töketlen tech-óriás teketóriázásából fakadó disztópiáktól kezdve direktebb horroron át szörnyes fantasy-ig sok minden más és a „sima” szépirodalmi novellák is szépen belesimulnak az árba, az alcím által meghatározott tematikába.
Érdekes, hogy erre a kötetre egyelőre nem cuppantak rá különösebben a zsáneristák, pedig zsánerparadicsom. Megvolt persze a veszélye, hogy a zsáneristáknak túl szép, a szépirodistáknak pedig túl zsáner lesz, de a jelenlegi molyos 90% nem tűnik beigazolni ezt, mármint az irodisták részéről, a zsáneresek szinte bottal sem piszkálják, pedig érdemes lenne.
Ennek persze két oka is lehet:
1. A zsánergettó kétoldalú. Hiába panaszkodnak a folyamatos ignorálásról a zsánerszerzők és az olvasók, ha egyszer egy szépíró ír olyasmit, ami ide is befér, attól ugyanúgy mereven elzárkóznak zsáneroldalon is, vagyis a gettő falát nemcsak a szépirodisták építik, hanem a másik oldalon bizony a zsánerrajongók is tapasztják rá a sarat, hogy minél vastagabb legyen.
2. Az 1-es pont egy hülyeség. Mivel kismillió zsánermegjelenés van ma Magyarországon, egyszerűen nem jutottak még el idáig a potenciális zsánerérdeklődők, egyszercsak sok-sok zsánerista értékelés is megjelenik majd a könyvről, csak várni kell rá. Ezt látszik aládúcolni a tény, hogy volt olyan írás a kötetben, ami eredetileg a Galaktikában jelent meg, illetve azért vannak elszánt zsáneristák, akik ékelődés helyett az érdeklődést választják és igenis rendszeresen elolvassák és értékelik a szépírók zsánerkirándulásait (azért nem nagy tömegben).
Akárhogy is van, ezt a kis gyűjteményt csak ajánlani tudom, jó beugró a mainstream SFF világába, még ha 1-2 novella jóval hosszabb terjedelmet is elbírt volna, de hát akkor meg már nem lett volna kétperces, mint a Sick of It Alltól a Free Spirit.

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

Ha szép az idő, akkor Ferenczi minden reggel ott kávézgat a padon az angyaltelep bejárata előtt,
szürcsöli a vizes, gyorséttermi kávét, várja, hogy hűljön, közben az angyalokat bámulja, ahogy jönnek-mennek, ki és be a nagy rozsdás kapun,

61. oldal - Papírpohár

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
ViraMors P

a kávé lassan elfogy, Ferenczi leteszi maga mellé az üres papírpoharat, de nem indul, marad még pár percig, ki akarja élvezni kicsit a meleg őszi napfényt, előveszi a kabátja zsebéből a reklámújságot, amit a metrókijáratnál nyomtak a kezébe, épp széthajtaná, amikor meglebbenti a papírt a szél,
Ferenczi felnéz, az egyik, akit nemrég látott bemenni a telepre, most ott áll előtte, azt mondja, ne haragudjon, hogy megzavarja, csak annyira szereti a kávé szagát, pláne ilyen hosszú, nehéz műszak után, aztán lassan, a szárnyait komótosan maga mögé igazítva leül mellé a padra, hátradől, kérdés nélkül kézbe fogja a papírpoharat, az arcához emeli, szimatolgatja kicsit, és mesélni kezd a munkáról,

Papírpohár

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
robinson P

A hegedűs nagyon hangosan játszik, tisztán idehallatszik, ezt a nótát jól ismerem, a tengerről szól, arról, hogy kavarnak örvényt benne a forgószelek, hogy ragadják el és törik deszkákra a hajókat.

6. oldal

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

>!
robinson P

Mindegy is, hogy miből van, a lényeg, hogy két részre ossza a világot, hogy elválassza az itt-et az ott-tól.

9. oldal

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

>!
ViraMors P

Aztán arra gondol, hogy mennyivel több ez a hely, mint egy egyszerű börtön. Mennyivel rosszabb. Bizony, innen nincsen szabadulás, aki idekerül, végérvényesen elhagyja az élők birodalmát, hiába lélegzik, hiába dobog a szíve, hiába gondolkozik, nincs többé mégsem. Ez a hely nem a büntetésről szól, nem az átnevelésről, és nem is a megsemmisítésről, egyetlen célja a megszüntetés. Aki ide zárnak, az anélkül szűnik meg létezni, hogy elnyerhetné a pusztulás szabadságát, a lét és a nemlét közötti mezsgyére kerül, létezésének egyetlen értelme, hogy tudja, többé már nem létezik. Gondolkodik, tehát nincs.

Rabság

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

>!
robinson P

Itt állsz a határ előtt, készülsz az átkelésre.
Van pár dolog, amit nem árt, ha tudsz előtte.
Láthatod, ez a határ nem olyan, mint a többi.
Nem is rendes határ

9. oldal

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Makai Máté: Koriolán dala
Szentmihályi Szabó Péter: 66 új mini sci-fi
Mandics György – M. Veress Zsuzsanna: A dromosz
Vlagyimir Szorokin: Cukor Kreml
On Sai: Esővágy
Jobbágy Tibor (szerk.): Új Galaxis 23.
Szathmári Sándor: Gépvilág és más fantasztikus történetek
Szélesi Sándor (szerk.): 2045
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek
Philip K. Dick: Különvélemény