Rendszerújra 247 csillagozás

Szabadulástörténetek
Dragomán György: Rendszerújra

Rendszerek és kitörési pontok fűzik össze kötetté Dragomán György tizenöt év terméséből válogatott novelláit. Feltételezett vagy valóságosnak tűnő rendszerek: nyitottak és zártak, politikaiak, természetiek vagy technikaiak. És a kitörési pontok, a szabadulás lehetőségei. Múlt, jelen, jövő.
Dragomán szenvedélyes történetmesélő, sakkmesterként mozgatja a figurákat a királytól a gyalogig: fantázia és láttató erő, éles vágások, meglepő fordulatok jellemzik a Rendszerújra minden darabját. Új könyvében megint a szabadság a tét, a rendszerek jönnek és mennek, épülnek és pusztulnak, de a legfőbb kérdés mindig az, hogy mit tehet bennük, alattuk vagy éppen felettük az ember. Újra meg újra meg újra.

Eredeti megjelenés éve: 2018

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2018
158 oldal · ISBN: 9789631438086
>!
Magvető, Budapest, 2018
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437782

Enciklopédia 2


Kedvencelte 11

Most olvassa 38

Várólistára tette 114

Kívánságlistára tette 94

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

„Fő a bizalom, úgyhogy nem mondom, hogy nem fog fájni.”

Dragomán György fogja a szépirodalom szomorú szürke szamarát, átviszi a szomszédba, és megfedezteti a zsáner csődörével. Az eredmény pár öszvér: csinos kis fattyacskák. A szerzőt alighanem a fantasztikus irodalom és a szépirodalom fúziója érdekli, és hát mit mondjak, nagy élvezet ám ilyen szépirodalmi értelemben hovatovább tökéletesen megmunkált sci-fi szkeccseket olvasni. Különösen az árulkodik elképesztő írói kvalitásokról, hogy amelyik ötlet négy oldalra van hitelesítve, az Dragománnál valóban négy oldal, nem több – és ez a kortárs irodalom egynémely alkotóinak csodás szószaporításait figyelembe véve, nem semmi ám. Ráadásul ebben a négy oldalban benne van minden, ami szükséges a működő sci-fi novellához: egy sajátos jövő leképezése, egy ezzel párhuzamosan kibomló cselekmény és végezetül a csattanó, takarékosan, finoman, egyik se lóg ki a szöveg szövetéből. Profiság. Na. Lehet lengetni a kalapot. Vagy amit szokás ilyenkor.

(A kötet második felében már kevesebb a sci-fi, és jobbára átveszik a szerepet a "hagyományosabb” nyomasztások. Itt is általában véve kiválóan kialakított írásokat találunk, kellemesen kísérteties groteszkeket, fájdalmas szövegeket, amelyek benne maradnak az emberben, mint lyukas fogban a húscafat, amit kipiszkálni képtelenség. Ugyanakkor ezek már kevésbé voltak érdekesek számomra – talán mert már láttunk már ilyeneket. Dragomántól vagy mástól.)

5 hozzászólás
Suba_Csaba P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Nem talált el ez a könyv… nagyon nem. Az író fantáziája lenyűgöző, de a tálalás nagyon nem az én ízlésemnek való. Sajnálom.

>!
Magvető, Budapest, 2018
158 oldal · ISBN: 9789631438086
5 hozzászólás
szadrienn P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Szabadulástörténetek. Aki belép a Rendszerújra novelláinak bármelyik helyszínére, hagyjon fel minden reménnyel és meneküljön, amerre lát! Aztán majd kiderül, hogy sikerült-e a szabadulás, vagy még sokáig megmarad a tudat mélyén valami baljósan nyomasztó, kesernyés, szorongással teli hangulat.
Egy lokátorállomás. Egy réges-régi gát, a víz alatt elsüllyedt város, a mélység pedig egyre hívogat. Egy orvosi vizsgálószék, vagy ez már a műtő? Aréna, benne vérszomjas fenevad. Börtön. Elvarázsolt falu a rosszabbik fajta Grimm mesékből.
A legelső helyszínek alapszíne egyértelműen a grafitszürke, lepusztult, sivár, kopár a vidék, ami mozgást hoz a monotóniába, az a kiszámíthatatlan emberi indulat, félelem vagy szeszélyes rosszakarat. Később kibővül a paletta a sci-fi, a disztópia, a fantasy élénkebb színeivel, de minden írás rövid, tömör, a végük pedig üt. Sokszor elég nagyot.
Az igencsak változatos novellák között a szabadulási kényszer vagy a kínzó szabadulási vágy az egyetlen összekötő kapocs. Kiváló válogatás, hullámvasút, veszélyes utazás a rendszer csikorgó fogaskerekei között.

3 hozzászólás
giggs85 P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Aki csak a nyomtatásban megjelent könyveit ismerte Dragomán Györgynek, annak minden bizonnyal váratlan ez az új kötet, ám, aki nyomon követi az írót – mondjuk a Facebookon – az már sejthette egy jó ideje, hogy valami meglepő készül. Ugyanis a szerző már elég régóta osztogatott meg furcsa és kimondottan rövid (többnyire) sci-fi novellákat, amelyeket a közelmúltban megjelent Rendszerújra című kötet tartalmaz.

Persze azonnal pontosítanék, mert a legtöbb helyen, mint sci-fi novellaként hivatkoznak ezekre a történetekre, ám ennél jóval színesebb a kép. Van itt még olyan, ami inkább fantasy; van olyan, ami leginkább Bodor Ádám-szerű; van olyan, ami inkább csak egy szkeccs; és persze olyan is, ami egy kész, kerek novella, a végén csattanóval, ahogy tanítják; meg olyan is, ami egy nagyobb történet részének tűnik, elindul, alakul, majd hirtelen a semmiben ér véget.

És hogy miről is szólnak voltaképp? Nem véletlenül szabadulástörténetek az alcím, ugyanis a legtöbb történet középpontjában – egy többnyire totalitárius, disztópikus világban – a szereplők végletekig kiélezett elnyomással, megfigyeléssel és kontrollal kerülnek szembe, és ebben a helyzetben csak két dolgot tehetnek: vagy betagozódnak a rendszerbe, és követik ennek a szép új világnak a szabályait, vagy megpróbálnak kitörni belőle, hogy a legtöbbször az életükkel fizessenek a szabadságvágyukért. Erre jó példa, a kötet címadó darabja, amelyben egy totálisan számítógépesített jövőben hősünk egy rendszerhibát kihasználva vet véget a maga számára annak az embertelen helyzetnek, amiben minden embernek élni kell.

Ám Dragomán kötetében persze nem csak ilyen történetek vannak. A „Papírpohárban” vagy a „Szakadásban” az az érdekes szituáció áll elő, hogy az angyalok valóban köztünk járnak, és az emberek kénytelenek szembesülni azzal, hogy mit tesz ezekkel a túlvilági lényekkel a nyomor és az emberi világ látványa. A „Rámenben” pár tizenéves egy fogságba ejtett időutazó közlése nyomán ébred rá arra, hogy a napjaik meg vannak számlálva, míg a „Koloncban” egy gyermekkori történetre és az alkoholista apjára visszaemlékezve egy férfi feleleveníti azt a pillanatot, amikor egy lezuhant UFO-ba botlott a Szent Anna-tóban.

Kedvenceim a hosszabb lélegzetvételű, több részből felépülő írások voltak, mint a „Lokátorállomás” vagy a „Gát”, melyekben furcsa, Bodor Ádám-i körzetekben vagyunk: az egyikben egy háborút követő romvilágban léphet kapcsolatba a fizető vendég a szellemekkel, míg a másikban egy víztározó miatt elárasztott egykori város vonzza a különcöket és az öngyilkosokat, akikkel a helybelieknek nap mint nap találkozniuk kell.

Hazánkban elég ritka az, hogy ilyen kimondottan rövid írások szülessenek és álljanak össze egy könyvvé. A legtöbb szöveg kettő-négy oldalas, ami igazából elég is, mert pont ennyi van bennük, nem több. Egy meghökkentő világ, egy érdekes probléma, egy egyedi nézőpont vagy egy jól átgondolt csattanó. Mondhatnám, hogy egy jó író ujjgyakorlatai, melyeken érződik a profizmus, a mondanivaló és még ha nem is állnak össze egy nagy egésszé, és még ha közel sem egységes a színvonal, de talán éppen emiatt mindenki megtalálhatja a könyvben azt, ami neki tetszik. Bár a Rendszerújra véleményem szerint nem mérhető Dragomán György korábbi regényeihez – mondjuk az egyik személyes kedvencemhez, a Máglyához –, de akkor is egy érdekes, szórakoztató vagy éppen húsba maró kötet a maga három-négy perce alatt elolvasható szabadulástörténeteivel, amivel sok örömet fog okozni a rajongóinak.

4 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Úgy gondolom, @Kuszma értékelése óta nehéz elválasztani Dragomán nevét a szépirodalom kikapós szürke szamarától, de a Rendszerújrát olvasva eltölt a bizonyosság, hogy ilyen és ehhez hasonló, száguldó fantáziától megbokrosodott, vad irodalmi orgiának bármikor örömmel leszek perverz kukkolója a jövőben is.
A szerző írásai önmagukban is élnek, de ha kellő időt tudunk szánni az aprólékos, elnyújtott emésztés számára, akkor egy különlegesen színmompás, vagy ha úgy tetszik éppen hogy a szürke egymillió árnyalatában tobzódó, fragmentáltságában is egységes és komplexitásában is szeletekre szabdalt világ tárja fel falánk száját és nyeli el egészben a gyanútlan olvasót.

Az írások annyira változatosak, hogy az egy egyszerű méltatásban nem részletezhető, nem bontható elemeire. Gondolatiságukat, életérzésüket, valamint az általam mögéjük gondolt mélységes humanizmust tekintve, azonban mégis úgy érzem, hogy tökéletesen homogén, egynemű válogatást kaptam.
Csak azt nem értem, hogy eddig miért nem olvastam Dragománt.

Csabi P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Bezártság, magány, idegenség, valami ilyesmiket sorolnék fel, ha rákényszerítenének, hogy ennek a kötetnek a közös vonását, rendszerezőelvét szavakba foglaljam. Amúgy nagyon is széteső ez a könyv, mondhatnám, hogy mindenki megtalálhatja benne, amit keres, de én inkább csalódtam ezen az összevisszaságon. Van itt disztópikus valami után sztori, a Black mirror tematikát követő tech-rémisztgetés (ezek elég jól sikerültek, l. a címadót, meg utána párat), horror, konkrét és lelki, gyermekálmok, és még ki tudja mi. Némely történet le van kerekítve, némelyik csak sejtet valami befejezést, és vannak, amiknek nem sok értelmét láttam. Leginkább írásgyakorlatoknak látom ezeket az írásokat, van egy ötlet, írjunk köréje valami hangulatot, egy kis történést, de az írások jó része lóg a levegőben, nem vezetnek sehová. Fb-ra elmegy, de a papírt nem érzem indokoltnak.

2 hozzászólás
csgabi P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Meghatározó élménye volt számomra Dragomán György Rendszerújra című novelláskötete a januárnak, és szerintem év végén is benne lesz az öt legjobb 2020-as olvasmányom között. Habár van már egy ideje itthon három könyv is a szerzőtől, mégis ez, az eddigi legfrissebb az első, amit olvasok tőle. Nem tudom, hogyan ír Dragomán a korábbi könyveiben, de amit ettől a kötettől kaptam, az alapján szerintem zseniálisan fogalmaz, szépen játszik a szavakkal. Őrületes fantáziával rendelkezik, nem is tudom, hogyan lehet ezeket a történeteket máshogyan kitalálni; de nem érződik rajta egy csepp erőlködés sem, abszolút gördülékeny a szöveg. Nekem nagyon tetszettek a történetek maguk is, bár néha meresztettem a szemem, és azon kezdtem agyalni, vajon ez az ötlet honnan jött?? :-D
Már várom, hogy nemsokára kézbe vegyem más könyvét is, kíváncsian várom, más könyvétől milyen élményt kapok.

balagesh IP>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Nagyon vegyes kötetről van szó, hiszen valamilyen Solaris- vagy Sinistra-szerű környezettől az indusztriálisig, a sci-fitől az alternatív történelemig, a robotikától az angyalokig vagy éppen boszorkányokig van itt minden, mi furcsa, különös vagy érthetetlen. A nagy szépirodalmi ítész éppen ezért könnyen legyinthet, hogy ezek csak úgy stílgyakként potyogtak ki Dragomán mandzsettájából, a melléktermék címkével könnyedén letudhatók.
De mi van, ha valamilyen kataklizma után ezer év múlva csak ennyi marad az irodalmunkból? Vagy ennél szoftosabban is lehet úgy kérdezni, hogy teljes figyelemmel forduljunk a szövegek felé. Ugyanis lehet, hogy ezeket az írójuk magától értetődőnek tetszően elpotyogtatja, de ezért a hatásért kutya nagy munkára és/vagy tehetségre van szükség.
Merthogy másrészt nagyon is egységes kötet ez. Dr.Gy. egyazon stílusban, hangnemben írja, szerkeszti a szövegeit. Még az E/3-as elbeszélő esetében is igazából belső monológot hallunk, amely apró mozzanatokról tanúsít. A nagyobb időtartamot átfogó szövegeket is nagy kihagyások és ez a mozzanatosság jellemzik. Szándékosan kerülöm a történet, elbeszélés szavakat. Egy-egy pillanatot látunk, némi előzménnyel, kis utózöngével esetleg. Meg a szereplő reflexiót.
Van ez az elismerésre méltó profizmus tehát, a sok-sok ötlet, a vitathatatlan írói tudás, másrészt viszont mit is gondoltam egy-egy szöveg végére érve?
Hát beismerem: semmi különöset. Egyszerűen azt, hogy jöhet a következő.
Frappáns befejezés lenne az értékeléshez, de nem hagyom abba. Merthogy ez így nem elég világos. Az elismert író regényeinek ismerőjeként bizonyára konzervatív elvárást szegeztem a kötetnek: engem ezek a szövegek nem kapcsoltak be. Valós igényem van ugyanakkor a kellemes kikapcsolódásra, és örülök, hogy ez az elvárás kielégült.

robinson P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Az első oldalaktól kezdve él a teremtett saját világa, egyedi atmoszférája van. Nagyon kifejező az alcím. Szabadulástörténetek a fantázia segítségével lépünk át határokat. A mindennapok, álmok és vágyak keverednek a történelemmel. Ezekben a novellákban érzésem szerint a remény még ami szerepet kap.

https://gaboolvas.blogspot.com/2018/11/rendszerujra.html

ppeva P>!
Dragomán György: Rendszerújra

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Rövid, tömör, frappáns, túlnyomórészt nyomasztó történetek. Néha szinte látni véltem az írót, amint kajánul mosolyogva hátradől a csattanó után. Gonosz, nagggyon gonosz! :)

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

gesztenye63 P>!

(…) Nem vagy ott, sehol se vagy, mert nincs hol lenned.

13. oldal - Átkelés

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Chöpp P>!

Fantomzsenialitásroham, ez a hivatalos neve, de mi adatfolyam-irányítók csak úgy hívjuk, ájáj. Már ha beszélünk róla egyáltalán.

64. oldal Cigiszünet

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

1 hozzászólás
ViraMors P>!

Ha szép az idő, akkor Ferenczi minden reggel ott kávézgat a padon az angyaltelep bejárata előtt,
szürcsöli a vizes, gyorséttermi kávét, várja, hogy hűljön, közben az angyalokat bámulja, ahogy jönnek-mennek, ki és be a nagy rozsdás kapun,

61. oldal - Papírpohár

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Kapcsolódó szócikkek: kávé
gesztenye63 P>!

Amit érzel, az emlékezés délibábja, nyugtalanító, viszketős érzés, a fantomfájdalmat képzeled ilyennek.

12. oldal - Átkelés

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

ViraMors P>!

a kávé lassan elfogy, Ferenczi leteszi maga mellé az üres papírpoharat, de nem indul, marad még pár percig, ki akarja élvezni kicsit a meleg őszi napfényt, előveszi a kabátja zsebéből a reklámújságot, amit a metrókijáratnál nyomtak a kezébe, épp széthajtaná, amikor meglebbenti a papírt a szél,
Ferenczi felnéz, az egyik, akit nemrég látott bemenni a telepre, most ott áll előtte, azt mondja, ne haragudjon, hogy megzavarja, csak annyira szereti a kávé szagát, pláne ilyen hosszú, nehéz műszak után, aztán lassan, a szárnyait komótosan maga mögé igazítva leül mellé a padra, hátradől, kérdés nélkül kézbe fogja a papírpoharat, az arcához emeli, szimatolgatja kicsit, és mesélni kezd a munkáról,

Papírpohár

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Kapcsolódó szócikkek: kávé
robinson P>!

A hegedűs nagyon hangosan játszik, tisztán idehallatszik, ezt a nótát jól ismerem, a tengerről szól, arról, hogy kavarnak örvényt benne a forgószelek, hogy ragadják el és törik deszkákra a hajókat.

6. oldal

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Maya>!

Sok mindent hallottál arról, hogy mi van a határon túl, van, aki azt mondja, csupa rossz, van, aki azt, csupa jó, van, aki azt, hogy félelmetes és nevetséges dolgok keverednek ott egymással, minden kiszámíthatatlan, semmi se olyan, mint az innenső oldalon.
Attól félsz, az átkelés meg fog változtatni. Akik átmentek, mind megváltoztak.
Mégis át akarsz menni, mert kíváncsi vagy.
Amikor átérsz a túloldalra, azt várod majd, hogy egy csapásra minden megváltozzon. Azt hiszed, hogy attól, hogy odaát vagy, megváltozik a fű színe, megváltozik az ég, megváltozik a föld. Azt várod, hogy egy csapásra minden más lesz, úgy, mintha elvágták volna a valóságot, úgy, mintha egyik valóságból a másikba léptél volna át, mintha egy csapásra átkerültél volna az egyik létezésből a másik létezésbe.
Nem ez történik.

10-11. oldal ( Átkelés)

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Boglárka_Madar P>!

Az orvosok se akarnak fogadni, elég, ha elmondod nekik telefonon, hogy mi bajod, máris arra kérnek, maradj otthon.

Varicella Zoster

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

2 hozzászólás
robinson P>!

Mindegy is, hogy miből van, a lényeg, hogy két részre ossza a világot, hogy elválassza az itt-et az ott-tól.

9. oldal

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek

Chöpp P>!

ha menni kell, akkor menni kell

164. oldal Hőc, hőc

Dragomán György: Rendszerújra Szabadulástörténetek


Hasonló könyvek címkék alapján

Kleinheincz Csilla – Roboz Gábor (szerk.): Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
Kelemen Zoltán: Első 21 novella
On Sai: Esővágy
Mandics György – M. Veress Zsuzsanna: A dromosz
Makai Máté: Koriolán dala
Szentmihályi Szabó Péter: 66 új mini sci-fi
George R. R. Martin (szerk.): A Fekete Lap napja
Varga Tamás József (szerk.): Kalandok és kalandozók
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 164.
Kemény Dezső: A titokzatos kecskebak