Értékelések 16

Sóvágó_Sára>!
Dragomán György: Jég

Kicsit sajnálom, de én nem igazán értettem, hogy miről is szólt ez a könyv. :( Mese volt? Vers volt? Felnőttként olvassam? Én vagyok a kulturálatlan? Szerintem elolvasok még pár Dragomán-művet és majd pár év múlva tartok egy újraolvasást.

negoti>!
Dragomán György: Jég

Miért kell a felnőtteknek képeskönyv? Mi a cél azzal, hogy olyanok az illusztrációk, amilyenek? Miért ilyen rövid a könyv? Mi a mélyebb mondanivalója? Miért pont gin-tonik? Elsőre ennyi jutott eszembe.

Estherd>!
Dragomán György: Jég

Egy gyönyörű kis könyv, a novella mondanivalóját Turi Lilla illusztrációi hangsúlyozzák ki igazán. Bár pár perc alatt el lehet olvasni, rá kell hangolódni, el kell veszni a sorokhoz készített illusztrációkban. Nagyon különleges, hogy mennyi minden meg tud tölteni egy oldalt, lehet az egyetlen lime csepp, de egy felnagyított, hatalmas szír mosoly is. Nekem nagyon tetszett, ahogy ez a Dragomán novella össze van komponálva az első ránézésre gyermekrajzoknak tűnő illusztrációkkal.
A kötetről továbbá Khaled Hosseini Ima a tengeren című könyve jutott eszembe, mely témájában is hasonló, de szintén egy gyönyörű kis illusztrált kötetet teremt meg.

viharmacska>!
Dragomán György: Jég

Lenyűgöző pofátlanság: öt csillag
Rajzok: mínusz öt csillag
Átlagoltam :D
Gyorsan kiolvastam a boltban, mielőtt bezár, hogy szép emlékeim legyenek a könyvesboltba járásról.

37 hozzászólás
Pretorius>!
Dragomán György: Jég

Khaled Hosseini Ima a tengeren című könyve jutott róla eszembe, a téma, a koncepció és a rövidség miatt is, ám van néhány fontos különbség: Hosseini jótékony céllal jelentette meg a háborús menekültekről szóló meséjét, míg Dragománnál nem tudok ilyenről, az előbbinél rajz és szöveg jobban kiegészíti egymást, míg utóbbi esetében a szöveg bántóan kevés, és bármennyire is tudatos és szerethető a gyerekes zsírkrétarajz, illett volna jobban megtámogatni, mert így novella sincs és képmese sincs. Sajnos, ez a kiadvány nagyon kevés.

Zero>!
Dragomán György: Jég

Ez az öt egész perc konkrétan nekem volt kínos. Nehezen kapott el Dragomán stílusa mindig is, bár a Fehér királyt szerettem, de ez…
A rajzok ugyan tetszenek, bár hanyatt azoktól sem estem, és sajnos a szöveggel sem állnak semmiféle tapintható fúzióban. (Ne gyere a lájmmal, az egy zöld paca volt, meg pár odaökrendett szó.)
Mindig bosszantottak azok az emberek a gimiben, akik egy felolvasás után odaköpték, hogy ilyet én is tudok, he. Dehogy tudsz, haggyál már.
De ilyen elnagyolt, célt tévesztett három töredékmondatot, azt hiszem, tényleg mindenki tud. Csak azt nem adják ki három rongyért.
Katasztrófa, na, és számomra hihetetlenül ellenszenves, „idesüss-MŰVÉSZ-vagyok”-szerepben tetszelgés, amiért nemhogy fákat nem vágtam volna ki, de még az öregapám kertjében x éve korhadó rönköt se aprítottam volna fel.

Aztán persze benne van, hogy csak én vagyok a sötét bunkó, mert nem éreztem ki a „finomságokat”, a távoli pusztítás még itt is karcoló karmait, az idegen közegben forgolódó külföld(önkívül)i gyökértelenségét ebből a nagyon veretes szövegből. Hagyjuk is.