A ​fehér király 853 csillagozás

Dragomán György: A fehér király Dragomán György: A fehér király Dragomán György: A fehér király

Hogyan dolgozza fel egy tizenegy éves kamasz, ha apját a szeme láttára hurcolják a Duna-csatorna munkatáborába? Hogyan éli meg az apa hiányát és az elhurcolás köré épített családi hazugságokat vagy titkolt történeteket? Milyen remények éltetik a mindennapok amúgy sem könnyű kamaszviharait megnehezítő élethelyzetben? Erről szól A fehér király című lendületesen megírt regény. A hol vicces, hol tragikus történetekből kirajzolódik egy abszurd, de gyerekszemmel mégiscsak szép világ, amely inkább elemeiben, mint konkrét történelmében azonos a kora nyolcvanas évek Erdélyével és Romániájával. A kiskamasz fiúnak apja elvesztése miatt hirtelen szembesülnie kell a felnőttség terheivel. A főhős a gyermekkor értetlen-ártatlan optimizmusának és a felnőttség reménytelenségének határhelyzetében még képes arra, hogy játékosan és mitikusan lássa a brutális hétköznapokat.

Eredeti megjelenés éve: 2005

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2019
254 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432312
>!
Magvető, Budapest, 2018
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432312
>!
Magvető, Budapest, 2017
252 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432312

10 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 137

Most olvassa 75

Várólistára tette 397

Kívánságlistára tette 229

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Dragomán György: A fehér király

Erről nem nekem kellene írni, hanem apámnak. De ő már nincs. Én meg mit is mondhatnék? Mit mondhat az ember az egyetlen, múlhatatlan, megismételhetetlen gyerekkoráról? Mit lehet mondani az elmondhatatlanról?
Én nem tudom, hogy milyen az, amikor apa nélkül maradsz. Nem tudom, milyen az, amikor csak azért nem halsz éhen a 3 gyerekeddel, miután a férjed életfogytiglani lehetőséget kapott a Duna-csatorna ásására, mert az apád magához vesz és eltart. Mindnyájatokat. Nem tudom, milyen az, amikor gúnyolnak, amikor kiközösítenek, amikor megvetnek, mert az apád közveszélyes bűnöző, a rendszer ellensége, te pedig csak egy áruló ocsmány kis kölyke vagy. Én csak a következményeit tudom.
Hogy milyen az, amikor az apádat majdnem agyonverik a szekuritátén, mert az apja közveszélyes, rendszerellenes felforgató elem, amikor kirúgják az egyetemről, amit sosem fejezhetett be, mert az apja közveszélyes stb. Csak az állandó házkutatásokat tudom, a szétdobált lakást, az ellopott könyveket, a megsemmisített filmeket és diákat, a lehallgatásokat, a további láb-alól-eltevési kísérleteket, ezúttal már anyámra is kiterjesztve. Csak ezt tudom.
És azt, hogy milyen volt, amikor nem volt. Nagyjából semmi nem volt. Volt olaj, olyan, hogy a szagától is rosszul lettél és volt halkonzerv. Paradicsomos. És volt kenyér, jegyre. És volt havonta fél vaj/fő. És voltak véghetetlen sorok. És üres üzletek. Volt a semmi, de abból aztán jó sok.
És az egész rendszernek mindmáig kitörölhetetlenül vörös- és barna okker színe van. Olyanok voltak az épületek, a bársonyhuzat a székeken, talán még a mindennapos áramszünetnek is vörös okker színe volt. A többi pedig – a körülmények dacára – színes. Csodaszép. Mert csak egy volt belőle: a gyerekkorom.

Erről a könyvről mégsem nekem kellene mesélnem.

A meg-nem-alkuvásukra pedig mindig büszke leszek. Vagyok. És hálás, mert ez is örökség.

(Toldás: a könyv végéről legalább kellett volna beszélnem, mert az nem olyan megható, amilyennek első pillantásra látszik, hanem sokkal meghatóbb. Inkább lenyűgöző, borzongató. És ritka.)

26 hozzászólás
mate55 P>!
Dragomán György: A fehér király

Mint egy hidegháborúban élő Huckleberry Finn. Egy gyermek szemszögéből végigvitt Orwelli fejlődéstörténet, amelyben nyilvánvalóan a rendszer szolgáltatja a személyiségformáló ingereit. Sötét „vígjáték” ez egy burkolt tragédiában, ami egyszerre bájos és zavarba ejtő. A totalitárius társadalom életének félelmetes arcképe, valahol egy regény és történetek gyűjteménye között. A fejezetek szinte mindegyike önálló novellákként is funkcionálhat, de nem egészen meglepő, hogy a kommunista rendszer egyik legfélelmetesebb elemzője is lehetne. Töredékes felépítésével hűen tükrözi az akkori világot (egy 11 éves fiú szemén keresztül), s közben figyeljük a hiábavalóság életeinek frusztrálódását, ahogy a felesleges kegyetlenség átkerül a társadalmi létrán, és elfogadjuk, (ahogy ő is) a rendszer szürreális logikáját. Mert az ártatlanság a reménnyel együtt hal meg benne, és amikor az egyéni megváltás lehetősége pislákolni kezd, az is hamar kihunyni látszik. Rövid, gyakran brutális epizódok sorozatával könyörtelenül félelmetes képet fest egy olyan társadalomról, ahol még a legártatlanabb találkozás is erőszakos következményekkel fenyeget.

Wiggin77 P>!
Dragomán György: A fehér király

Dragomán György bebizonyította, hogy lehet olyan is egy magyar kortárs regény, hogy nem érzel 5 perc után késztetést, hogy a Dunába ugorj. A fehér király komor háttere mellett sem ment át siratóénekbe, sem depis nyünnyögésbe, a remény minden szörnyűség ellenére ott van a sorok között. Talán azért tud ilyen lenni, mert egy kisfiú az elbeszélő? Egy fiú, aki mindig magával hordja az apja képét, minden egyes nap várja, hogy visszatérjen, aki nem veszti el a hitét? És közben próbálja élni az életét egy barátságtalan világban, ahol azért a sok rossz mellett vannak kalandok és csibészségek is – no meg nagylányillat.
A vége szívszorító.. Jobban mondva a vége is. Az kiváltképpen. Dragomán pedig nagyon tud írni, könnyű volt felülni gondolatainak hullámaira, aztán sodródni a történeteivel. Kedvenc lett!

Bla I>!
Dragomán György: A fehér király

A regény egy romániai iskolás gyerek, Dzsátá szemszögéből meséli el apja elvesztését és a felnőtté válás folyamatát a Ceaușescu-diktatúra legreménytelenebb éveiben, egyben betekintést nyújtva a totális hatalom hétköznapi mechanizmusaiba. A tulajdonképpeni novellasorozat az antikommunista apa letartóztatásától és a Duna-csatornához való elhurcolásától a kommunista nagyapa temetéséig tartó történetsor. A fehér király – sajátos jelkép, az apa figurája, ill. hiánya végigvonul a történeteken. Dragomán, az Erdélyből áttelepült író biztosan önéletrajzi átélt tapasztalataira építette a kötetet. A gyermeki nézőpont kiemelt jelentőségű a regényben. Az egyes szám első személyben elmondott, az átélt élményekkel, érzésekkel telített monológokban Dzsátá tulajdonképpen önanalízisét vezeti végig a regényen, különböző állapotait tárja az olvasó elé. Az erőszak, a megalázottság, az elnyomás a Caucescu diktatúra különböző sajátosságait rajzolja meg, amelyet ilyen gyermeki szemmel és gondolatokkal nem ismerhettünk. Kitűnő regény, ezt nemzetközi fogadtatása, megfilmesítése is igazolta. Ajánlom!

Sapadtribizli P>!
Dragomán György: A fehér király

Olyan volt ezt a könyvet először kézbe venni és olvasni, mint az első napsütéses, meleg tavaszi napban sétálni egy hosszabb tél után! Egyből magába szippantott a könyvből feltárulkozó világ, miközben a stílusából már az első oldalak után éreztem és tudtam, hogy ez egy olyan könyv lesz, amilyen könyvek miatt állítom magamról, hogy szeretek olvasni. Abban a bizsergető, beszippantó, fejbevágó esztétikai élményben volt részem, amit a művészeteken kívül máshonnan nem lehet megszerezni.
A regény másik erőssége, hogy nem is igazi regény ez, hanem „csak” szorosan összekapcsolódo novellák; ugyanakkor a történetek mélyek és élnek. Volt egy pillanat, mikor szabályosan együtt rettegtem a főhőssel, és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy nem kell a mindennapoktól rettegjek ilyen formában a saját életemben, és arra is gondoltam, hogy milyen jó, hogy vannak ilyen könyvek, hogy megismertetnek ilyen érzésekkel, például az igazi félelemmel. Rettegtek a könyv szerplői azért, hogy nekem a való életbe már ne kelljen ezt az érzést így átélnem, megélnem…
Ugyanakkor nem volt számomra minden történet ugyanolyan erős, az eleje mintha keményebbre, megkapóbbra sikerült volna, egy idő után lanyhult az érdeklődésem – talán pont a miatt, hogy a történetekből nekem nem rajzolódott ki a regény íve, és így összességében kicsit lapos lett a mű – mint regény – dinamikája. A történeteket érdekes lenne össze-vissza is elolvasni, csak találomra fellapozni, biztos vagyok benne, hogy úgy is sokat adnának az olvasónak.
Szerettem. Ismerős volt, fájdalmas és mégis szép.

Levandra>!
Dragomán György: A fehér király

Nem lenne igazságos a macskás jelenet miatt lehúznom a könyvet, ugye? Na, akkor nem is teszem, pedig nagyon szíven ütött, rosszul lettem a jelenettől. Viszont szakmai szempontból átgondolva, megírni ezt a jelenetet… Na, jó. Kellett idő, hogy összeszedjem magam és túl tudjak lépni rajta, hogy aztán a könyv egészére figyeljek.

Ó, a kortárs irodalom és a bennem lévő szkepticizmus! Be kell ismernem milyen nagyot csalódtam és milyen jó így csalódni! Nem hittem, hogy tetszeni fog, pedig tetszett. Tetszett és ennek az oka az is lehet, hogy mégsem volt ez annyira mai, nem volt annyira új, amit annyira nem kedvelek a kortárs irodalomban. Érződik az a nyolcvanas év, és az a konzervatív neveltetés, ami meghatározza a hangot, az irányt és az elfogadott kissé merev szemlélőmódot, ami alapján kialakult bennünk egyfajta igény az ilyen írásokra.

Igaz, az én gyerekkorom Leninvárosban (Tiszaújváros) zajlott, de a hangulat hasonló volt. Banánt mi is ritkán láttunk, bár szerencsére a jegyrendszert már nem ismerhettük. Viszont sok hasonló történetet hallottam, mert városunk egyik első állomáshelye volt abban az időben az Erdélyből áttelepülőknek, akik zöméből Marosvásárhelyről érkeztek. El is feledtem már ezeket a régen hallott történeteket, és most rácsodálkoztam az ismerős dolgokra.

Egy jó történetnek mélysége van. Dragomán György olyan mélyre vitt le, hogy olykor fáztam tőle, mintha egy sötét kút mélyén ülnék, ahonnan egyre a napfényre kívánkoznék. Az írónak sikerült elérnie, hogy megváltozzon a véleményem a kortárs irodalomról. Egészen biztos, hogy Tőle legalábbis fogok még olvasni.

Ó…. lehet, hogy azt a félcsillagot mégis a macskás jelenet miatt csaltam el.

Odett>!
Dragomán György: A fehér király

Alattomos könyv ez. A zsigereimbe hatolt, horogra akasztott, a kisfiú fecsegő prózájával, a nosztalgikus-de közben elriasztó korképével. Mi ez a szomszédok hangulat?, mi ez a horror retró? Kérdezgettem. Miért érzek sokszor úgy, mintha egy másik létsíkba kerültem volna, és most itt hömpölyög előttem ez a mérhetetlen tudatfolyam. Még csak nem is kronologikus sorrendben követik egymást a fejezetek. Az elbeszélő hol érettebb, hol végletekig szánandó, ölelnivaló kisfiú, hogy legszívesebben megütném azt, aki bántja! Megzavarodtam ettől a narratív megoldástól. Sokszor fuldokoltam, elvitt az ár. És ennek a folyamnak talán van eredője, egy naiv kisfiú, mint egy tétova patak, megkezdi útját, és aki szeretetében tulipánokat lop anyukájának, és menekülnie kell. És talán van egy tengerbe ömlő, végtelenbe és ködbe vesző, és éppen ezért lezáratlan vége, hogy ugyanez a fiú fut a kocsi után, amelyet talán sosem ér el. Menekülés keretezi, szorítja gátba, az egyébként se eleje, se vége szöveget. Egy pontja viszont biztos, hogy van, egy középpontja, és ez az origo, innen ered számomra minden meghatározó, ami reményt vetít előre a jövővre nézve. És tétova fénnyel világítja meg a múltat. Ez pedig a Fehér Király megszerzésének a pillanata. Mert a fiú nem hajlandó a hatalom szabályai szerint játszani, lesöpri a bábukat, és ővé lesz a Fehér Király. Ez a tetőpont kimagasodik az egész, fojtogató, homályba vesző hömpölygésből. Mint egy világítótorony, mutatja a fényt, ami kfielé vezethet. Ha egyszer sikerül, másszor is sikerülhet neki. Igaz, erről már nem tudosít a regény, de zsebében a babu. Van remény.
spoiler

2 hozzászólás
pannik>!
Dragomán György: A fehér király

Megrázó, hátborzongató könyv ez.
Egyes fejezeteket alig bírtam elolvasni annyira megviselt. A legjobban a gyerekek között zajló háború eseményei ütötték ki a biztosítékot illetve a gödröt ásató munkás emberek kegyetlenkedése. Ezen a ponton majdnem letettem. Kellett néhány mély levegő és egy kis szünet, hogy folytatni tudjam az olvasást.

Személyt szerint nekem nem tetszett az az ömlesztett, fél oldalakon sőt oldalakon át vesszőkkel egybeolvasztott írásmód, amelyben több százszor talán ezerszer is előfordul kötőszóként az „és akkor”. Nem lett a kedvencem a gyerek szemszögéből elmesélt, leírt írásmód. Én szeretem a bekezdéseket, a pontokat, a szövegek tagolását a párbeszédeket. A könyv olvasásának kezdetén fuldokoltam (nem a tartalomtól) attól, hogy nem tudtam levinni a hangsúlyt magamban és nem tudtam a levegővel jól bánni, mert tényleg van olyan oldal, hogy egyetlen pont sincsen és nagyon hosszú mondatrészeket választanak el vesszők. Nem volt vége a gondolatoknak, nem voltak mondatok.
Nekem ez nem tetszett a könyvben még akkor sem, ha egy idő után megszoktam és a tartalom kárpótolt.

Dragomán Györgytől ez az első olvasásom, nagyon kíváncsi voltam rá, hiszen kortárs, itt él közöttünk, ráadásul határon túli magyar, akárcsak én. Nagyon drukkoltam még az olvasás előtt, hogy jó legyen ez a könyv… és jó is.

A történetek erős érzelmeket képesek kiváltani. A sorok mögött a rezsim okozta kegyetlen nehézségek szinte ordítanak. Egy gyerek szemével látjuk az eseményeket de a felnőttek érzései is nagyon jól átjönnek. Én sokkal kisebb gyerek voltam amikor a kommunizmus még virágzott és nekem csak jó emlékeim vannak arról az időszakról. A szüleim munkásemberek voltak de elég jól éltünk a fizetésükből. Kárpátalján akkor kezdődött az őrület amikor a kommunizmus kilehelte a lelkét és összeomlott a rezsim. A nehéz idők akkor jöttek.

Na de visszatérve a könyvre érdekes volt olvasni arról, hogy mentek a dolgok Romániában, hogy ment ez akkoriban ha valaki nem fogta be a száját. Ma már ezt el sem tudjuk képzelni, hogy a személyes szabadságunkba a véleményünk okán ilyen szinten beavatkozhatnak.
Ajánlom mindenkinek a könyvet, érdemes elolvasni.

Lipe>!
Dragomán György: A fehér király

Dragomán Györgytől még nem olvastam semmit, ez volt az első. Felkészültem rá előtte riportok és cikkek hallgatásával, olvasásával. Szeretem tudni, kivel állok szembe. :) Nagyon szimpatikus volt, ahogy Marosvásárhelyről és a benne végbemenő változásokról beszélt.
A regénye igazán lenyűgöző volt, azt gondolnám, hogy ilyeneket csak az tud írni, aki mindezt meg is élte, azonban azt is nehéz elhinni, hogy ez a csendes(nek tűnő) férfi tényleg lemászott volna a titkos moziterembe, hogy meztelen nőt lessen, vagy éppen macskára lövöldözzön. (Az a rész fájt) Egyébként meg jó is ez igy. Minden annyira pöpecül a helyén van, kerek egész. Többször a Legyek ura kegyetlensége jutott eszembe, azt a borzongató érzést idézte, amitől az ember hátán feláll a szőr. A környezet, amit megteremtett az oldalak között, pofonoktól hangos, de a gyermeki alakuló lélek naivitása is éppen akkorát csattan, mint egy váratlanul érkező nyakleves.
Kedvencnek jelöltem mert tényleg remek könyv és mert ez a remekség képes volt végre megadni nekem azt, amiben már hónapok óta nem volt részem: világ off. Köszönöm :)

Csilla555 P>!
Dragomán György: A fehér király

Nagyon tetszik a stílusa is és a szerkezete is ennek a könyvnek.
Ugyanis egy kb.11 éves kisfiú szemével látjuk , gondolatain és szavain keresztül ismerjük meg az eseményeket . Szerkezetileg pedig maga a regény úgy áll össze, hogy egymástól függetlenül is érthető novellák adják ki az összképet. Egyébként pedig egy nagyon hiteles korképet olvashatunk.
A fehér király maga a Hatalom szimbóluma ebben a könyvben. Nem csak az aktuális politikai hatalmat (Románia,1987.,diktatúra,securitate) szimbolizálja, hanem az abban az időben, az abban a környezetben, az élet minden területén létező és erejével visszaélő hatalmat. A tanár, a munkás, az osztálytárs stb. hatalmát is. Akinél a fehér király van ( vagy aki a fehér király mellett van ) az borítékolhatóan győzedelmeskedik a másikkal szemben. Mindig, minden területen.
Tehát nyugodtan mondhatom, hogy tulajdonképpen majdnem minden fejezet a Hatalom valamilyen megnyilvánulását mutatta be.
Ez a könyv nagyon nyomasztó, ez a könyv szétmarcangolta a lelkemet. Ezt a könyvet mégis el kell olvasnia mindenkinek.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

budvigszandi P>!

(…) a megérzések nem mindig az igazságot mutatják, hanem sokszor csak azt, amit az ember érezni akar (…)

252. oldal

virezma P>!

Én azelőtt sose láttam olyat, hogy valaki a nyílt utcán banánt egyen (…)

217. oldal

ede>!

Az ébresztőórát este a párnám alá dugtam, hogy csak én halljam meg a csergését, és anya ne ébredjen fel, de az óra még nem is szólt, én már ébren voltam, annyira készültem a meglepetésre.

(első mondat)

1 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Másnap reggel aztán meg is érkezett a hadüzenet, a Prodánék postaládájába dobták be a lefejezett véres galambot, és a kockás füzetlapot, amire állítólag galambvérrel volt megírva a hadüzenet, (…) az volt benne, hogy a csata vasárnap lesz a búzamezőben, (…) jobb, ha mind felkészülünk a biztos pusztulásra, mert akit ők elkapnak, annak nem lesz kegyelem, se becsületünk, se hazánk, és különben is le vagyunk szarva, mind az utolsó emberig, és ráadásul még az anyánk picsája.

virezma P>!

(…) és ahogy mentünk fel a lépcsőn, megértettem, hogy apám nagyon jól tudja, hogy én azt hittem, eltévedtünk, egyszerűen csak nem akarta észrevenni, azért, hogy ne kelljen majd szégyenkezzek, és én meg attól, hogy ezt megértettem, annyira elszégyelltem magam, hogy mire felértünk a negyedikre, ahol laktunk, már majdnem sírtam, annyira bántam, hogy egy pillanatra kételkedtem az édesapámban.

255-256. oldal

madárka>!

…tudtam, hogy apa igenis haza fog jönni, el fog jönni értem, és magával fog vinni, el fog vinni engem is a tengerhez, és tudtam, hogy ha ő nem is ismerne meg, én akkor is megismerném, mert a fényképe, amit a régi katonakönyvéből szedtem ki, mindig nálam volt…

37. oldal (Magvető, 2014)

Lenolaj>!

…a háború, az soha nem becsületes dolog, mert a győzelemről szól, és nem a becsületről…

139. oldal

Csilla555 P>!

…utol fogom érni,úgyis utol fogom érni, igen,… és úgy rohantam, egyre gyorsabban, egyre gyorsabban és gyorsabban és gyorsabban a rabszállító után.

253. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Bodor Ádám: Sinistra körzet
Tóth Ágnes: Pokol az emeleten
Láng Zsolt: Bestiarium Transylvaniae – A föld állatai
Vámos Miklós: Apák könyve
Balogh Gábor: A medve is ember
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók
Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér
Esterházy Péter: Bevezetés a szépirodalomba
Herta Müller: Szívjószág
Vida Gábor: Egy dadogás története