Ma ​éjjel láttam őt 15 csillagozás

Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Azt ​hiszem, nem fog keresni, mondta Veronika, mégis a délelőtti vonattal utazott el, megvárt Zágrábban, aztán együtt utazunk tovább Belgrád felé, majd tovább, délre. Hogy ne érjen semmi meglepetés a ljubljanai állomáson. Akkor el sem tudtam képzelni az elegáns urat, aki meglephetett volna bennünket, az sem érdekelt, mennyire szenved a felesége elvesztése miatt, akinek mindenben a kedvére akart tenni, annyira, hogy az a végén megszökött tőle. Akkor semmi másra nem gondoltam, mint hogy ez az okos és szép nő úgy döntött, hogy velem tart.
A regény hősnője, Veronika Zarnik életvidám, férjezett, extravagáns fiatal hölgy, gondtalan szépség a harmincas évek Ljubljanájában. Lovagolni támad kedve, aztán kikezd oktatójával, Stevóval, a daliás szerb tiszttel. Szerelem, majd viszony szövődik közöttük. Botrány a ljubljanai jobb körökben, főként, amikor a fiatalasszony követi szerelmét Szerbiába. A mostoha körülmények között kihűl a szerelem, és Veronika visszatér türelmes és belátó… (tovább)

Eredeti cím: To noč sem jo videl

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
L'Harmattan, Budapest, 2017
202 oldal · ISBN: 9789634143604 · Fordította: Gállos Orsolya
>!
L'Harmattan, Budapest, 2016
202 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634142188 · Fordította: Gállos Orsolya

Kedvencelte 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 19


Kiemelt értékelések

>!
Youditta
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Szlovén regény a második világháború idejéből, de mégsem az az igazi háborús regény ez.
Veronika személye tartja össze a cselekményt, aki egyszer csak eltűnik a férjével, hogy hová az rejtély.
Veronika bohém nő, vagy talán a különc a jobb szó rá, akit mindenki észrevesz, ahol megjelenik.

A történet felépítése, különböző szereplők mesélnek erről a néhány évről, ami az eltűnése illetve a személye jobb megismerése miatt fontos lehet. Mi előzte meg, kinek milyen emléke van erről az időszakról, van ahol összeérnek a szálak, van ahol új dolgokat tudunk meg, de mind az öt mesélő valamit hozzátesz a rejtély felderítéséhez vagy Veronika pontosabb ábrázolásához.
A rejtélyre természetesen csak a legvégén derül fény, addig ugrálunk időben.
Néha picit gondolkodtató volt, hogy ki is mesél épp, pedig voltak elkülönített fejezetek,ám ettől érzem olyan remeknek a szerkezetét a műnek, mert nem akart mindent tálcán nyújtani nekünk az író, picit gondolkodásra késztetett.
Szerintem igazán kiemelkedő alkotás, sajnálom, hogy még senki nem jelezte itt molyon, hogy olvasta volna.

>!
mcgregor
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Lassú folyású, balladisztikus szerelemi történet a második világháború alatti és az azt megelőző időszak Balkánján, ahol etnikai és politikai kakofónia fokozza az emberi kapcsolatok drámáját. Veronika, a férje mellett egy szerb lovastiszttel viszonyt kezdő nő, egyszerre szánandó és esendő lény, de kissé diabolikus és elviselhetetlen perszóna is, aki a vonzáskörzetébe kerülő férfiakra mind hatást gyakorol, spoiler. Az elbeszélés gyengéje szerintem a rengeteg ismétlés, és ezek korántsem a váltott nézőpontúságból fakadnak – egyetlen elbeszélő is gyakran ugyanazokkal a fordulatokkal, újra elismétli mondandóját, ami az egyébként is lassan csordogáló cselekménynek nem használ. A különböző szereplők szemszögéből narrált történet viszont kifejezetten virtuóz módon áll össze a végére, az eltérő sorsok mozaikjai egy végig sejtetett tragédia építőelemei. A második világháború a világ számos helyén volt borzasztó korszak, de az egykori jugoszláv királyság területe biztosan a legrosszabb helyek közé tartozott. Usztasák, királypárti csetnikek, kommunista partizánok, boszniai muzulmánok, nácik halálos keringője zajlott, a különböző frakciók változékony sikerei miatt a tisztogatások újabb és újabb hulláma söpört végig a térségen. A szerelmi szál egy darabig képes zárójelbe tenni ezt a kegyetlen világot, de végig jelen van az egymást ismerő emberek közötti kapcsolatrendszerben az ideológiák farkastörvénye.

>!
GTM P
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Amikor először találkoztam Jančarral, a novelláskötete elején mindjárt az első novellánál kaptam egy hatalmas gyomrost. Aztán jött a többi. Döbbenetes feszültségteremtő erőt éreztem az írásaiban. Most is ezt vártam, és féltem, hogy mást kapok. Pedig nem, csak a műfajhoz igazodva lassabban adagolta a dolgot. Lassan építkezett, és a végére megteremtette ugyanazt a sűrű, vibráló légkört, amit a novellákból megismertem.

A könyv értékéhez ugyan nem tesz hozzá, csak értelmezni segít az tény, hogy valós történelmi eseményt dolgoz fel. Nagy port kavart Szlovéniában, amikor szárnyra kapott a történet egy szlovén milliomos családról ill. házaspárról, akiket a partizánok elhurcoltak, és valószínűleg ki is végeztek. Maradványaikra és több mint háromezer sorstársukéra csak 2015-ben találtak rá. Ebből a soványka sztoriból, valós dokumentumokból és szemtanúk főként a házvezetőnő visszaemlékezéseiből indul ki Drago Jančar, és kever valóságot és fikciót oly módon, hogy a végén eszünkbe sincs a történet hitelességét kétségbe vonni.

Az egyszólamú cselekmény öt elbeszélő nézőpontjából bontakozik ki lassan, míg a sejtett titokról lehull az utolsó fátyol is. Mégsem a cselekménymesélés különös technikája a regény legnagyobb értéke, hanem az, hogy közben folyamatosan etikai kérdéseket vet fel, olyanokat, amik elől nem lehet kitérni, de még az sem dönthető el, akad-e rájuk egyértelmű válasz. Lehet-e a háborúban semlegesnek maradni? Szükségesek-e az áldozatok, a túlkapások? Ki tud-e térni az ember saját ösztönei, érzelmei, indulatai elől, amikor tombol körülötte az őrület? És egyáltalán hol van, és van-e igazság ebben a szétszabdalt, száz sebből vérző balkáni világban, ahol partizánok, németek, csetnikek és usztasák gyilkolják egymást? És miként képesek viselni ezeket a terheket azok, akik túlélték ezt a rémséget?
„ Helyes volt-e, ami ott történt? Ez egy valós frusztráció a jelen társadalma számára.” – állítja maga az író egy interjúban. (http://www.litera.hu/hirek/koszonjuk-hogy-rehabilitalt-minket)

Az unatkozó, különcségeiről hírhedt – kezdetben nekem csöppet sem szimpatikus – úriasszony a történet végére szerethetővé válik. Alakja a tragédiában jelentéstöbbletet kap: az életet, az örömöt, a szépséget képviseli az értelmetlen halállal szemben: Azt, amit Ady is őrzött Csinszka szemében.
„A mai időkben azokat tisztelik életükben vagy holtukban, akik készek a harcra, sőt, a közös eszmékért való áldozatra is. Így gondolkodnak a győztesek és a legyőzöttek. Senki sem értékeli azokat, akik pusztán csak élni akartak. Akik szerették embertársaikat, a természetet, az állatokat, a világot, és ezzel együtt voltak boldogok. Manapság ez nem elég. És noha azok közé tartozom, akik harcoltak, még ha le is győzték őket, én tulajdonképpen csak élni akartam. Hogy ennek van csak értelme, a háború idején fedte fel előttem az a kíváncsi, vidám, az egész világra nyitott és kissé szomorú hölgy, Veronika, akivel abban a közeli távoli tartományban találkoztam.Csak élni akart, harmóniában önmagával, csak meg akarta ismerni önmagát és az embereket maga körül. És megölték.”

>!
abcug IP
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Hiába, a nagy író az nagy író. Ezúttal később kezdett működni a mágia. Már kezdtem sziruposodástól tartani. De nem kellett volna. Nagyon jó kis könyv ez. Egyedül azt nem érzem most, ellentétben a korábbi Jancar-okkal, hogy azonnal újra kéne olvasnom.

>!
Puella
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Egy szerelem történetével, kicsit döcögősen indul, a szerb lovastiszt és egy gazdag szlovén gyártulajdonos felesége közti románccal. Két világ találkozik és ha nem is nagy, de van a halmazuknak közös metszete. A fiatal különc nő először ellenszenves, de nem lehet nem szeretni szomorú vidámságát, elszántságát. Életigenlését és közvetlenségét a férfiak rendszerint félreértik, olyan idealista álmodozó, mint Gatsby. Csak közben a férje is rendes alak, akivel mégis nagyobb az a közös metszett. És kitör a háború. Veronika és férje történetét mások mesélik el, ahogy ők látták a velük történt kegyetlenséget. Mennyi lehetőséget ad egy történés félinformációkkal, milyen tragédiába tud torkollani. Milyen más Veronika világa, aki spoiler és a partizán fiúé, aki spoiler. Megrázó olvasmány.

>!
pevike
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Érdekes volt. Öt ember elbeszélésből áll össze egy hatodik, Veronika spoiler története. Jól ki van gondolva, és jól össze van rakva. Egy kicsit tartottam tőle, amikor a fülszövegben azt olvastam, hogy lassú, hogy túl szépirodalmi szöveg lesz nekem, de meglepően olvasmányos a nyelvezete, gyorsan belefeledkeztem a történetbe. Jól fel van építve, ahogy jönnek egymás után a szereplők, akiket az előzőek elbeszéléséből ismerünk meg. Háború utáni emberi sorsok. Gondolkodtam azon, hogy tényleg milyen szörnyű dolog ez, nem tudhatod, hogy amit teszel, annak mi lesz a következménye egy ilyen háborús helyzetben. spoiler Jugoszlávia történetéről keveset tudok, emiatt az idővel volt egy kis problémám: az egyértelmű, hogy az első két ember 1945-ben mesél, de aztán nekem volt egy nagy ugrás az utolsónál, akinek már unokái vannak. Lehet, hogy van utalás közben arra, hogy eltelt az idő, csak nekem nem tűnt fel. Legjobban az anya fejezete tetszett, az öreg hölgy, aki az emlékei között ül az ablaknál és várja, csak várja a lányát, spoiler. Szomorú.

>!
Evelyn_Carnahan
Drago Jančar: Ma éjjel láttam őt

Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog! Már hónapokkal ezelőtt fefigyeltem rá a könyvtárban, de az első fejezet nem fogott meg… de utána… mikor hazavittem! Mestermű!


Népszerű idézetek

>!
GTM P

A mai időkben azokat tisztelik életükben vagy holtukban, akik készek a harcra, sőt, a közös eszmékért való áldozatra is. Így gondolkodnak a győztesek és a legyőzöttek. Senki sem értékeli azokat, akik pusztán csak élni akarnak. Akik szerették embertársaikat, a természetet, az állatokat, a világot, és ezzel együtt voltak boldogok. Manapság ez nem elég. És noha azok közé tartozom, akik harcoltak, még ha le is győzték őket, tulajdonképpen csak élni akartam.

116. oldal

>!
Youditta

Nem kérdeztem, hol harapta meg a férjét az aligátor. Erős ellenérzést keltett bennem a fürdőkádba eresztett hüllő. Ha el is tudtam képzelni, hogyan vezeti pórázon az aligátort a sétányon, és hogyan caplat utána a más környezethez szokott állat, meg a bámész tömeg, a fürdőkádban tartott mocsári fenevad gondolata elviselhetetlen volt számomra. Ezt a világot és ezeket az embereket nem tudom megérteni.

19. oldal

>!
mcgregor

Aztán valóban verekedtünk, gyilkoltunk, félelemtől és haláltól bűzlött a dolog, először a németek ellen harcoltunk, együtt a kommunistákkal. Aztán a kommunisták hátba döftek bennünket, és mi egyszerre a németek szövetségesei lettünk. Ez felfoghatatlan volt nekünk, a dicső szaloniki veteránok örököseinek. A német tisztek ki-be jártak a parancsnokságunkon, összehangoltuk a kommunisták elleni mind számosabb támadást. Boszniában harcoltunk az usztasák ellen is, habár ők igazi német csatlósok voltak. Mi soha, mi csak az akciókat koordináltuk velük.
Čedóval végig együtt voltunk, előbb a németek, aztán az usztasák ellen. Végül a háború végéig a kommunisták ellen Boszniában, Likában, a szlovén havasokban.

58. oldal

>!
Youditta

– Ő egy kissé, hogy úgy mondjam – így Ilić –, nemcsak furcsa, hanem excentrikus is. Azt hallottam, aligátort tartott a házában. Pórázon vitte sétálni. El tudod képzelni?

16. oldal

>!
GTM P

Felállt a kivégzőosztag, a kijelölt katonák lassan, szinte kelletlenül sorakoztak fel, Bizonyára már semmi értelmét nem látták az egésznek. Én az egészségügyi autóban ültem, és hányingerem volt ettől az értelmetlenségtől. Nem együttérzés töltött el, ami együttérzés volt bennem, az mind ott maradt még negyvenegyben valahol az ukrán mocsarakban, hanem undort éreztem a kozmikus értelmetlenség iránt, aminek jegyében most ezek az öregemberek ezen a tavaszi napon, a napsütötte hófehér csúcsok díszlete előtt életüket vesztik.

118. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gobby Fehér Gyula: Szent bolond
Jakov Ignjatović: Örök vőlegény
Dobrica Csoszics: Gyökerek
Dragan Todorović: Félbeszakadt napok krónikája
Dragan Velikić: Az északi fal
Gobby Fehér Gyula: Másokat hívó hang
Huzsvár László: Sajtóapostolból apostolutód
Thomka Orsolya – Kurcz Ádám István – Tóth Anikó: Délvidék – a Vajdaság és Belgrád
Urházy György: Keleti képek
Tolnai Ottó: Rothadt márvány