Ez a lélegzet-elállítóan izgalmas, lenyűgöző sodrású regény a boszorkányperek, eretnekégetések , vad tivornyák és a pestishalál korában, a XVII. században játszódik. Hőse különös, magányos ember, akit szüntelen vágyakozása, nyugtalansága, töprengő természete örökös vándorlásra, az inkvizíció elől való menekülésre kényszerít. Perbe fogják, megkínozzák, de csodával határos módon megmenekül. Azután vad ivászatokban, féktelen kicsapongásokban keres feledést. Mikor egyik szeretőjét a német-római császár ágyasává szemelik ki, ráterelődik a figyelem, és újra menekülni kénytelen. Elfogják, és gályarabságra ítélik, de ő a pestiskordonon át újra megszökik…
A gályarab 9 csillagozás
Eredeti cím: Galjot
Eredeti megjelenés éve: 1978
Várólistára tette 10
Kívánságlistára tette 4
Kiemelt értékelések
Hát nem az optimizmusával taglózott le Drago Jančar. Mintha a történelem számtalan csapásán csak azért evickélne át a kisember, hogy rábukkanjon a méltó végre, mely lefújja személyes mérkőzését a sors ellenében. Nem hazudott optimizmust, mert Drago Jančar univerzumában az talán nem is létezik, s ha esetleg mégis, akkor mákszemnél semmi esetre sem lehet nagyobb. Mégis lenyűgöz a kisember örök életereje, mely makacsabb mint az inkvizíció, túlél vallási dogmákat, borgőzös és rosszlányos éjszakákat. A hajcsár korbácsa veri a ritmust, egybefolyik fájdalom és élvezet, mert nincsenek tiszta dolgok, az élet is csak a haldoklás egyik formája, nincsen egyensúly állati munka és zsíros falatok között, s az ember talán örök életére magányos marad. Johann Ott, a regény hőse mégis újra meg újra talpra áll. Menetrendszerűen telepszik meg valahol, hogy aztán legyen honnan menekülnie. A történelem közkatonája, akit nem a krónikák, legfeljebb az adóívek és a kihallgatási jegyzőkönyvek örökítenek meg. Esetleg egy-két bírósági ítélet. Nyom nélkül semmi esetre sem marad, arról gondoskodik a zseniális szlovén szerző regénye.
Kicsit gondban vagyok az értékeléssel kapcsolatban. A könyv fülszövegének olvasása után valami másra, valami érdekesebbre számítottam. A fülszöveg izgalmat és lenyűgöző sodrást ígér, s én nem igazán éreztem ezt olvasás közben. A főhőst is inkább olyan ide-oda ténfergő, hol ehhez, hol ahhoz csapódó szereplőnek láttam. Szemtanúja lesz, sőt részt vesz egy titokzatos szekta rítusába, s utána még ő csodálkozik, hogy ja ez az volt, nem csak férfi és nő hempergéséről szólt a dolog? S ez szépen elvezet a kínzókamrához. Segítséggel a szabadulás is eljön, utána a kereskedőlét pillanatainak vagyunk tanúi. Nem sokat időzhet a kereskedőtársa házában a fehér combok társaságában, mert egykettőre utoléri a múltja. Gályarabság és a pestis kavarog a könyv utolsó lapjain.
Tényleg minden ott volt, ami érdekessé és izgalmassá tehette volna ezt a könyvet, de számomra sajnos mégsem vált azzá.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Raymond Jean: Sötét forrás ·
Összehasonlítás - Elif Shafak: A város tükrei 66% ·
Összehasonlítás - Csikász Lajos: Arany és vér 98% ·
Összehasonlítás - Csikász Lajos: Az utolsó oroszlánkölyök 96% ·
Összehasonlítás - Trux Béla: Az inkvizítor 96% ·
Összehasonlítás - James Clavell: A sógun 93% ·
Összehasonlítás - Mörk Leonóra: Asszonyom, édes úrnőm 92% ·
Összehasonlítás - Joseph Boyden: Az orenda 93% ·
Összehasonlítás - Benkő László: A Zrínyiek – Ilona 94% ·
Összehasonlítás - Budai Lotti: A kegyencnő hálószobája 92% ·
Összehasonlítás