A nyomolvasó az emlékezés nagy feltárása. Az első világháború idején kezdődő történet egy asszony, egy anya életét követi végig gyermekkorától haláláig. A regény hatvanas éveiben járó elbeszélője a szerző alteregója, akit épp Budapesten ér anyja halálhíre, s ez rég múlt események lavináját indítja el benne. A közeli és távoli múlt megidézésébe beletartoznak a felmenők, a főszereplőket körülvevő emberek, városok, országok és korszakok, amelyek észrevétlenül elenyésztek, és benne van a felbomlott Jugoszlávia a huszadik század migránsaival együtt. A személyes élettörténet azonban csupán keretül szolgál ahhoz, hogy az olvasó a szerzővel azonosulva fölfejtse benne egy egész évszázad szövetének különös darabját. Ebben nem is lenne semmi rendkívüli, ha Dragan Velikić írásművészetének nem abban rejlene a titka, ahogyan képes megidézni egy rég letűnt világot.
A nyomolvasó 11 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Geopen 20 Geopen
Enciklopédia 11
Most olvassa 2
Várólistára tette 21
Kívánságlistára tette 10
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Ez a könyv – ahogy én látom – egy fölényes tudással megírt semmi különös. Velikić regénye voltaképpen anyaregény, és mint ilyen, az emlékezés regénye, elbeszélője (részben – pezsegj fel, hazai szív, a magyar vonatkozáson! – egy Erzsébet körúti lakás ablakán kibámulva) a gyermekkorba, sőt, a gyermekkor előtti korba visszarévedve nyomozza-kutatja a szerb és balkáni történelem sorsfordulóit. A révedés központjába az anya figurája került, aki a maga karakteres jelenvalóságában egyértelmű origója a szövegnek. Jól látszik, a szerző tudja, hogyan kell ezeket a regénytereket létrehozni: megborsozza anekdotákkal, kibeszél az olvasóhoz és a trükköktől sem ódzkodik (az E/1-es elbeszélő egyszer csak E/3-ra vált, bár mondjuk én nem értem, ez mennyiben kéne emelje az alkotás fényét), szóval van itt minden, mint a búcsúban, okosan egymás mellé-mögé rendezve, csak épp valahogy azt nem találtam, amiben más lenne, mint az efféle emlékezések szoktak lenni. Így hát azzal az érzéssel raktam le a könyvet, hogy Velikićnek ezt alighanem fontosabb volt megírni, mint nekem elolvasni.
Jó, persze, ez az ellenvetés annyira egzakt, mint egy vetési varjú hajnali futó gondolatai. Megpróbálom picit konkretizálni, bár köztudott, az érzések csak szűk határok között konkretizálhatóak. A személyesség a gond. Úgy érzem, Velikićnek volt egy határozott elképzelése, hogyan lehet a személyesség látszatát különböző eszközökkel előidézni a műben, csak ezek az eszközök kissé túl tudatosan vannak egymás mellé illesztve. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a szerző színlel – én elhiszem, hogy ez a szöveg az ő lelkének legmélyéből fakad –, csak épp a saját, erősen átérzett személyességét nem tudja úgy a könyvbe, mint tükörbe vetíteni, hogy azt én a saját személyes élményemnek lássam.
Na, hát így. Amennyiben ez konkrét. Lópikulát az, persze.
Kutatás a saját múltunk után és menekülés a felejtéstől. Érdekes képet mutat a Balkánról, a népek keveredéséről, áttelepülésükről és egymáshoz való viszonyukról. Anya-fiú kapcsolat áll a középpontban és annak megértésének a vágya. Mi kell egy regény megírásához? Jobban megismerhetjük általa a múltat vagy csak a saját fikciónkat bizonygatjuk?
Jobban szerettem volna talán, ha nem kellett volna ilyen futtában olvasnom.
Népszerű idézetek
Görög szigeteken nyaralni anélkül, hogy legalább egy antik drámát ne ismernénk, erkölcstelenség. Hogy is lehet Spanyolországban barangolni, ha nincs róla fogalmunk, hogy Andalúziát egykor a búsképű lovag járta be szolgájával, Sancho Panzával. Londonba készülsz? Halljunk előbb egy Shakespeare-strófát! Vagy lehet John Donne is.
13. oldal
Egy született enciklopédista. Töméntelen banális részletet megjegyzett. Megdicsőültek általa a mindennapok. Nincsen fontossági sorrend, minden egyformán fontos. Egy magányos járókelő, aki a gyalogátkelőnél a zöld jelzésre vár, a fűben menetelő hangyák, a vidám üveges egy nyári vihar végén, az ágyak lehelyezkedése a šabaci tanítóképző internátusában, az első autózás egy Citroënnel Rumától Bogaticig.
17. oldal
„Közlekedésünk a múlttal egyenlő a folytonos csiszolgatásával, a megidézésével és felelevenítésével, de mivel az általa hagyott nyomokból olvassuk ki, és azok a nyomok függvénye az esetlegességnek, a közvetítésük anyagának, mely lehet törékeny vagy kevésbé törékeny, különféle eseményeknek, amiket z idő hoz, ez a múlt tehát kaotikus, esetleges, fragmentális … Egy dédanyámról semmit sem tudok, ismeretlen előttem a kinézete, jelleme, élete, semmi, semmi azon felül, hogy 1669. június 16-án két könyék barchentet meg gyömbért vásárolt. . Maradt utána egy számtani műveletekkel borított, megsárgult papírlap, oldalt pedig hozzáírta, arra kéri Solt urat, vegyen két könyék barchentet meg gyömbért Remigolából hazajövet. Gyömbér meg barchent, csak ennyi, semmi több” – jegyezte fel naplójában Witold Gombrowicz.
73. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mirko Kovač: Város a tükörben 88% ·
Összehasonlítás - Mirko Kovać: Malvina Trifković életrajza ·
Összehasonlítás - Mirko Kovač: Nives Koen rózsái ·
Összehasonlítás - Olga Tokarczuk: Az elveszett lélek 98% ·
Összehasonlítás - Marina Abramović: Aki átment a falon 96% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: Az olvasó országa 95% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol 95% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent 93% ·
Összehasonlítás - Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből 93% ·
Összehasonlítás - Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt 93% ·
Összehasonlítás