A ​nyomolvasó 11 csillagozás

Dragan Velikić: A nyomolvasó

A nyomolvasó az emlékezés nagy feltárása. Az első világháború idején kezdődő történet egy asszony, egy anya életét követi végig gyermekkorától haláláig. A regény hatvanas éveiben járó elbeszélője a szerző alteregója, akit épp Budapesten ér anyja halálhíre, s ez rég múlt események lavináját indítja el benne. A közeli és távoli múlt megidézésébe beletartoznak a felmenők, a főszereplőket körülvevő emberek, városok, országok és korszakok, amelyek észrevétlenül elenyésztek, és benne van a felbomlott Jugoszlávia a huszadik század migránsaival együtt. A személyes élettörténet azonban csupán keretül szolgál ahhoz, hogy az olvasó a szerzővel azonosulva fölfejtse benne egy egész évszázad szövetének különös darabját. Ebben nem is lenne semmi rendkívüli, ha Dragan Velikić írásművészetének nem abban rejlene a titka, ahogyan képes megidézni egy rég letűnt világot.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Geopen 20 Geopen

>!
Geopen, Budapest, 2019
260 oldal · ISBN: 9789635160068 · Fordította: Bognár Antal
>!
Geopen, Budapest, 2018
264 oldal · ISBN: 9786155724497 · Fordította: Bognár Antal

Enciklopédia 11


Most olvassa 2

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 10

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Kuszma>!
Dragan Velikić: A nyomolvasó

Ez a könyv – ahogy én látom – egy fölényes tudással megírt semmi különös. Velikić regénye voltaképpen anyaregény, és mint ilyen, az emlékezés regénye, elbeszélője (részben – pezsegj fel, hazai szív, a magyar vonatkozáson! – egy Erzsébet körúti lakás ablakán kibámulva) a gyermekkorba, sőt, a gyermekkor előtti korba visszarévedve nyomozza-kutatja a szerb és balkáni történelem sorsfordulóit. A révedés központjába az anya figurája került, aki a maga karakteres jelenvalóságában egyértelmű origója a szövegnek. Jól látszik, a szerző tudja, hogyan kell ezeket a regénytereket létrehozni: megborsozza anekdotákkal, kibeszél az olvasóhoz és a trükköktől sem ódzkodik (az E/1-es elbeszélő egyszer csak E/3-ra vált, bár mondjuk én nem értem, ez mennyiben kéne emelje az alkotás fényét), szóval van itt minden, mint a búcsúban, okosan egymás mellé-mögé rendezve, csak épp valahogy azt nem találtam, amiben más lenne, mint az efféle emlékezések szoktak lenni. Így hát azzal az érzéssel raktam le a könyvet, hogy Velikićnek ezt alighanem fontosabb volt megírni, mint nekem elolvasni.

Jó, persze, ez az ellenvetés annyira egzakt, mint egy vetési varjú hajnali futó gondolatai. Megpróbálom picit konkretizálni, bár köztudott, az érzések csak szűk határok között konkretizálhatóak. A személyesség a gond. Úgy érzem, Velikićnek volt egy határozott elképzelése, hogyan lehet a személyesség látszatát különböző eszközökkel előidézni a műben, csak ezek az eszközök kissé túl tudatosan vannak egymás mellé illesztve. Amivel nem azt akarom mondani, hogy a szerző színlel – én elhiszem, hogy ez a szöveg az ő lelkének legmélyéből fakad –, csak épp a saját, erősen átérzett személyességét nem tudja úgy a könyvbe, mint tükörbe vetíteni, hogy azt én a saját személyes élményemnek lássam.

Na, hát így. Amennyiben ez konkrét. Lópikulát az, persze.

15 hozzászólás
anesz P>!
Dragan Velikić: A nyomolvasó

Kutatás a saját múltunk után és menekülés a felejtéstől. Érdekes képet mutat a Balkánról, a népek keveredéséről, áttelepülésükről és egymáshoz való viszonyukról. Anya-fiú kapcsolat áll a középpontban és annak megértésének a vágya. Mi kell egy regény megírásához? Jobban megismerhetjük általa a múltat vagy csak a saját fikciónkat bizonygatjuk?
Jobban szerettem volna talán, ha nem kellett volna ilyen futtában olvasnom.

Draskovics_Edit>!
Dragan Velikić: A nyomolvasó

Nagyon tud írni a szerző. De korábbi könyvei után elég nagy csalódás.


Népszerű idézetek

sophie P>!

„Minden ember író – bizonygatta anyám – Nincs a világon olyan ember, aki ki ne gondolt volna legalább egy mesét. Ezért olyan nagy a kavarodás.”

88. oldal

Roxa>!

És hogy tudd, nem az ózonlyuk vagy a marslakók miatt pusztul el a világ, hanem a hazugságoktól.

44. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
sophie P>!

Anyát nyugtalanította a fesztelenség. Mélységes tisztelettel viseltetett a hangyák iránt.

12. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fesztelenség
sophie P>!

Görög szigeteken nyaralni anélkül, hogy legalább egy antik drámát ne ismernénk, erkölcstelenség. Hogy is lehet Spanyolországban barangolni, ha nincs róla fogalmunk, hogy Andalúziát egykor a búsképű lovag járta be szolgájával, Sancho Panzával. Londonba készülsz? Halljunk előbb egy Shakespeare-strófát! Vagy lehet John Donne is.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: John Donne · London · Spanyolország
2 hozzászólás
sophie P>!

Negyven évvel később azon a márciusi délutánon megérkezem a Kecskeméti utcába, első pesti lakóhelyemre. Az épület földszintjén étterem: az Alföldi. Az étterem falain híres vendégek bekeretezett fotói. Az arcképek százai közt csak barátomra, Eörsi István íróra ismerek rá.

60. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Eörsi István · Kecskeméti utca
AszuBarb >!

És hogy tudd, nem az ózonlyuk vagy a marslakók miatt pusztul el a világ, hanem a hazugságoktól.

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
sophie P>!

– A történelem a vagyonról szól – mondja. – A préda körül forog minden.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történelem
sophie P>!

Egy született enciklopédista. Töméntelen banális részletet megjegyzett. Megdicsőültek általa a mindennapok. Nincsen fontossági sorrend, minden egyformán fontos. Egy magányos járókelő, aki a gyalogátkelőnél a zöld jelzésre vár, a fűben menetelő hangyák, a vidám üveges egy nyári vihar végén, az ágyak lehelyezkedése a šabaci tanítóképző internátusában, az első autózás egy Citroënnel Rumától Bogaticig.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Citroën
sophie P>!

„Közlekedésünk a múlttal egyenlő a folytonos csiszolgatásával, a megidézésével és felelevenítésével, de mivel az általa hagyott nyomokból olvassuk ki, és azok a nyomok függvénye az esetlegességnek, a közvetítésük anyagának, mely lehet törékeny vagy kevésbé törékeny, különféle eseményeknek, amiket z idő hoz, ez a múlt tehát kaotikus, esetleges, fragmentális … Egy dédanyámról semmit sem tudok, ismeretlen előttem a kinézete, jelleme, élete, semmi, semmi azon felül, hogy 1669. június 16-án két könyék barchentet meg gyömbért vásárolt. . Maradt utána egy számtani műveletekkel borított, megsárgult papírlap, oldalt pedig hozzáírta, arra kéri Solt urat, vegyen két könyék barchentet meg gyömbért Remigolából hazajövet. Gyömbér meg barchent, csak ennyi, semmi több” – jegyezte fel naplójában Witold Gombrowicz.

73. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1669 · Witold Marian Gombrowicz

Hasonló könyvek címkék alapján

Mirko Kovač: Város a tükörben
Mirko Kovać: Malvina Trifković életrajza
Mirko Kovač: Nives Koen rózsái
Olga Tokarczuk: Az elveszett lélek
Marina Abramović: Aki átment a falon
Esterházy Péter: Az olvasó országa
Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol
Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent
Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből
Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt