Szisztémás ​anatómia – rendszeres bonctan 0 csillagozás

Sok ​sertésvágást látván vidéken, már kora gyermekkoromban megismerkedtem a disznó anatómiájával és orvostanhallgató koromban csodálkozva láttam, hogy belsőleg az ember ehhez milyen hasonló. A morfológiai oktatásba fél évszázaddal ezelőtt kapcsolódtam be. Hajdan a medikusok élete könnyebb volt, mert az akkor ismert kevés morfológiai adatot nálunk két féléves szövet- és fejlődéstan, majd négy féléves makroszkópos anatómia keretében tanulhatta meg és külön-külön vizsgázhatott belőlük (még a sebészeti műtéttanban is tanult klinikai tájanatómiát). Manapság, az azóta bevezetett elektronmikroszkópia, hisztokémia és immuncitokémia hatására megsokszorozódott ismereteket fele idő alatt és egyetlen vizsgában kell abszolválni. Az aránytalanságokat eddig egy összefoglaló fejlődéstanjegyzet, idegszövettani könyvrészlet és rendszeres bonctan közreadásával igyekeztem enyhíteni. Ajövőben csökkentené az oktatási de-volúciót, ha – az elvett tanulmányi félévek egyikén – legalább a szakorvosjelöltek… (tovább)

Sok ​sertésvágást látván vidéken, már kora gyermekkoromban megismerkedtem a disznó anatómiájával és orvostanhallgató koromban csodálkozva láttam, hogy belsőleg az ember ehhez milyen hasonló. A morfológiai oktatásba fél évszázaddal ezelőtt kapcsolódtam be. Hajdan a medikusok élete könnyebb volt, mert az akkor ismert kevés morfológiai adatot nálunk két féléves szövet- és fejlődéstan, majd négy féléves makroszkópos anatómia keretében tanulhatta meg és külön-külön vizsgázhatott belőlük (még a sebészeti műtéttanban is tanult klinikai tájanatómiát). Manapság, az azóta bevezetett elektronmikroszkópia, hisztokémia és immuncitokémia hatására megsokszorozódott ismereteket fele idő alatt és egyetlen vizsgában kell abszolválni. Az aránytalanságokat eddig egy összefoglaló fejlődéstanjegyzet, idegszövettani könyvrészlet és rendszeres bonctan közreadásával igyekeztem enyhíteni. Ajövőben csökkentené az oktatási de-volúciót, ha – az elvett tanulmányi félévek egyikén – legalább a szakorvosjelöltek ismereteit kiegészíthetnénk az őket érdeklő szervrendszer működésének ma ismert szerkezeti előfeltételeiről. Néhány évtizede már, hogy tért hódított az anatómiában az ún. szintetikus, tájbonctan jellegű tárgyalási rendszer, amelynek célja, hogy az egyes testrészeket egészükben mutassa be, akárcsak a topográfiai anatómia. A bevezetés óta eltelt idő folyamán a koncepció árnyoldalai is mutatkoztak, pl. didaktikailag helytelen rendszer-részek viszonyát oktatni a teljes rendszer alapismerete híján. Anélkül, hogy e hátrányokat részletesen vitatnánk és a régi módszerre való visszatérést javasolnánk, inkább azzal párhuzamosan adjuk közre e rendszeres bonctant – szisztémás anatómiát, tehát a csonttan – ízülettan – izomtan – zsigertan – értan és idegtan klasszikus rendszere szerint tárgyalt bonctant. A didaktikai meggondolásokon kívül a szisztémás leírásnak praktikus haszna az anyag könnyebb áttekinthetősége és egyszerűbb memorizálása mellett valamely keresett képlet leírásának gyors visszakereshetőségében van. Ez a mai szintetikus tankönyvekben és atlaszokban, különösen a testtájak átmeneténél nem mindig könnyű, mivel a régiók határai mesterkéltek és nem egységesek. Jelen munka az orvosi gyakorlatban szükséges morfológiai alapismereteket tartalmazza, rajzai vázlatosak, a könnyebb megértést szolgálják. Vígh Béla