A Kell egy kedvenc című Dr. Seuss-kötetnek különleges helye van az életmű-sorozatban. A történet ugyanis 2015-ben, 25 évvel a szerző halála után látott napvilágot, ekkor bukkantak rá ugyanis.
A mese főhőse egy testvérpár, akiknek nagy álmuk válhat valóra: vásárolhatnak egy kis kedvencet maguknak. Bármelyiket választhatják – kutya, macska, hal, papagáj –, a szabály csak az, hogy egyet vihetnek haza. De melyik legyen az? Hiszen mindegyik annyira aranyos és imádnivaló. De nincs mese: apa nem enged többet, így végül, bármilyen nehéz is a döntés, végül megszületik.
Érzéseim szerint a Kell egy kedvenc a szerző vagy egy igen korai, vagy egy igen kései (talán befejezetlen) meséje. Rövidebb az eddig megszokottaknál, és bármilyen jópofák a rajzok, sajnos ez a kötet most kicsit gyengébbre sikeredett. Az a kellemes báj, a dr. seussi humor, amely ezt a világot az általam eddig olvasottak alapján jellemezte, most vagy háttérbe szorult, vagy elmaradt teljesen. Az alakok ismerőseknek lehetnek a „régi” olvasóknak (a szokásos háziállatok felsorolása után előkerülnek a szerző kedvenc fantázialényei is), azonban azon kívül, hogy mindegyiket bemutatja két-két oldalon, sok mindent nem ad a könyv.
Persze, nagyon-nagyon nem én vagyok a célközönség, azonban mégis: a Kalapos macska és a Zöld sonkás tojás olvasását még felnőttfejjel is élveztem, itt sajnos ez az érzés kissé alábbhagyott. A mesét úgy kell elképzelni, mint egy verset, amit az óvódások adnak elő az ünnepségeken, vagy amelyet a szülők olvasnak fel lefekvés előtt a két-három éveseiknek. Ennek a kötetnek a célközönsége inkább a kettőtől hat éves korig terjed, náluk viszont könnyedén válhat kedvenccé. (És utána jöhet a többi Dr. Seuss, ha már kicsit nagyobbak lesznek).
Szabó T. Anna, a fordító igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, és apró szójátékokkal színesíteni a mesét („Lehetne hal! / Ez hallatlan jó hal, / ha a szemem nem csal.” Vagy „Három csimpánz, és két maki / Mégis, hogy válasszunk / EGYET ma ki?”), ugyanakkor úgy érzem, ennek a történetnek a magyarra ültetése kevésbé okozott neki gondot.
A kicsik között tehát biztosan népszerű lesz ez a mese is – még ha a tanulsága körülbelül annyi, mint egy Bogyó és Babócának –, amit egyébként őszintén remélek, mert szeretném, ha még sok-sok Dr. Seuss látna napvilágot!